szotyi szemeim vannak és fáj a fejem. de a bőgés néha olyan felszabadító. arra figyelmeztet, hogy mennyi minden van mostanában, amit elfojtok magamban. pedig ez soha nem volt rám jellemző. és lám, mégis.
kifejteni nincs most indíttatásom, lehet, hogy lesz majd egyszer. most kicsit élvezem a reggelt, már óriásit sétáltunk artúrral, isteni volt az idő, ragyogott a nap és közben kicsit csípett a levegő... imádtam. az új laptop pedig szuper. kicsit azért fáj a szívem a zenbook után, de az ember ilyen gyarló: igenis számít a külcsín, számít, hogy más színű ez, meg ilyenek. de mindegy. ennek is nagyon nagyon nagyon örülök. és már tegnap csináltam is egy spontán fordítást valakinek és jókedvemben, hogy félig készen van már ez a gép, pénzt sem kértem érte. (és akkor most együtt csodálkozzunk, hogy vajon miért nem élek ennél jobban? :)))))))))
hű, de fáj a fejem... mindegy, majd elmúlik... bé mindjárt hazaér, a takaró szélét is fel szoktam neki hajtani, hogy azonnal mehessen az ágyba... ezek olyan lényegtelen, ám mégis lényeges apró puha dolgok... szerintem csinálok neki reggelit is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése