home2

vazze, már egy hónapja nem írtam? megvolt az indok ám :)
lement a költözés és rá 2-3 napra a 100 fős esküvő... a fáradtságnak egészen új dimenzióit ismertem meg, de kjözben azt mantráztam, hogy sebaj, teher alatt nő a pálma meg hasonló baromságok. mellesleg sok munka miatt sose nyígjon az ember, a költözés meg? hát ezt akartuk!!!! tehát most nagyonboldog. igaz, sok sok minden van még előttünk, mire elnyeri azt a formáját, amilyet megálmodtunk... de sebaj. az ilyen alakítás a legnagyobb öröm. a kis lakás pedig? szerintem mi kihoztuk belőle a maximumot. nem mellesleg ismét olyan sok szeretetet kaptunk, hogy csak na, sok önzetlen segítséget... már csak ezért is megéri egy-egy ilyen esemény :D

gondoltam ezen a héten nekiállok akkor kirámolni mindent, takarítani, rendezkedni... majd belémnyilalt, hogy de mégsem. hiszen pénteken és vasárnap is van esemény... így irány a virágpiac, most itt ülök teli hassal és lövésem nincs hogyan oldjam meg a mosógépet. konkrétan mindjárt sírok. már nagyon nagyon kéne mosni... a rumli továbbra is uralkodik, de egyelőre szó nincs arról, hogy lenne idő akár csak a széleit megpiszkálgatni... amíg nem lesz 2 nap szabadom egymás után, addig a káosz lesz az úr a háznál.

alma szabályszerűen berepült pár napja, imádta, mindenre azt mondta, hogy gyönyörű, majd simán elaludt egyedül külön emeleten, ismeretlen helyen... basszus. szétesem a büszkeségtől. van olyan szeretet, amitől már lassan kipukkadok! imádom a kiscsajt :)

egyébként meg? még nem teljesen rendeződtek el az agysejtjeim, ezért nincsenek komoly, mélyenszántó gondolataim. a net csak úgy megy - jó lassan - ha a telefon a wifi, tévé még sehol, talán ma megoldódik és én igyekszem felvenni a harcot az álmossággal szemben. megmondom őszintén, hogy szívesen elmennék moziba, megnéznék egy jó krimit, vagy olvasnék egy nagy párnás kanapén egész nap. ilyen szintű vágyaim vannak. amelyek most teljesen elérhetetlenek ráadásul. ja és egy kávé. ez legalább megoldható.
az sem lenne rossz, ha megtalálnám a piros körömlakkom. vagy egy másik cipőt...

ma egyszerre ért pár jó és néhány kellemetlen élmény. azon gondolkodtam a virágok vízbe tétele közben, hogy tulajdonképpen nem tudom minek tárolunk szemetet. hiszen a kukát is elvitetjük minden héten, nem? akkor miért van tele az életünk szennyessel? miért nem szanálunk az ismerőseink között is? különben is, milyen szó az már, hogy ismerős? ha valakivel már találkoztam kétszer, azt ismerem? szerintem azt sem, akivel harminckétszer találkoztam. és az, akit én fel szoktam hívni néha, hogy hogy van, de az elmúlt két évben (!) még egyetlen egyszer sem kérdezett vissza: és te hogy vagy, eszter? hát mi a francnak tartok én fenn ilyen kapcsolatokat vajon?! kell ez nekem? szerintem nem.
és most nem az fb-ről beszélek, hogy ki kit jelöl meg. nem, idebenn, abban az izében, ami a mellkasodban dobog. öreg vagyok és önző. én már szeretnék kapni is, nem csak adni. az ilyen mértékű egyoldalúság különben sem egészséges.

de kicsit le is nyugodtam mostanában. igyekszem lépésenként venni minden akadályt, mert egyszerűen tudom, hogy egyszer csak túl leszek rajta. múlt héten is eljött a szombat... két éjszaka alatt összesen 4-5 órát aludtam, az ironman igyekezett meghiúsítani a dekorral való feljutásunkat, de mégis meglett minden. este HAZAjöttem, ettem és eldőltem a kanapén, a világ legjobb érzése volt: vége. megcsináltam. jól sikerült. most már pihenhetek... (éjjel 3-ig, amikor is lehet vissza indulni bontani, de az már kit érdekel térdig érő melegítőben, hálóingben és azon pulcsiban, szemerkélő esőben :))) ilyenkor eszembe jut a másik kurva okos "ismerősöm", akit szintén sokkal korábban kellett volna szanálni a belsőbb körökből, mert kétszínűnek és rosszindulatúnak bizonyult. szóval neki sikerült azt a baromságot mondania, hogy milyen jó nekem (???), mert a rendezvényről az elején leléphetek és nem kell végig maradnom. ez komolyan ennyire hülye? és előtte a virágpiac, a virágozás, a dekor elkészítése, majd hajnaltól a munka, utána a leszedés??? te jó ég. miért nem lett bányász inkább...?

na mindegy. ebben is fogjuk meg a jót: vasárnap délután 3-kor indultunk egy reggelizni (!), szuper hangulatban, mert ez aztán tényleg egyedi és megismételhetetlen volt :D (ill. egy darabig most nem ismételném, hihihi.)

de amikor azt írtam az előbb, hogy "hazajöttem" - így is gondoltam... alig egy hete vagyunk itt. és szeretem. és jókat alszunk és jó érzés és nem tévedünk el HAZA felé... én látom benne, hogy milyen lesz. és ez erőt ad megvárni addig bármilyen körülmények között is.

csak a fránya mosógépet tudnám már használni... hisz végre nem esik!!! :D