fáradt morzsák

az úgy van néha, hogy az ember tudja, hogy rosszat tesz, de mégis teszi közben. és megint és újra. mert az észérvek nem hatnak eléggé vagy mert mittomén miért, mert ilyen az emberi természet és hasonló blődségek.

***

nemsokára lefekszem. ma nem kell szigor és következetesség. almát kihozom magam mellé és összebújok vele a nagy ágyon. love.

***

asszem megvan az ajándék. ismét ugyanaz a helyzet: nem baj ha nem eszünk utána pár hétig. megéri az öröm, amit okozni fog.

***

elszoktam a sétálástól, lusta autóssá váltam az elmúlt években. a mai nap szerintem több km-t gyalogoltam és remek volt, annyira élveztem, hogy magam is meglepődtem. találtam a rakparton ingyen-helyet egész napra és nosza, már mehettem is. fáradt vagyok.

***

a holnapi nap nem tudom hogy legyen. bemegyek a vízművekhez, fizetek, mert mégsem engedhetjük, hogy kikapcsolják a vizet és aztán feljelentjük őket. hétfőn ügyvéd. szerinted mennyi kedvem van ehhez? gyerekkel. jó lesz.

***

megfejtettem: szarul osztom be az időmet. változtatni kell. muszáj... sok mindenen. (túl álmos vagyok kifejteni.)

tikkadt

mindjárt éjfél és még vagy ezer dolgot kéne csinálnom :(
voltaképp rosszul gazdálkodom az időmmel, ez a nagy helyzet.
és ezen változtatni kell. ezen IS.

balatonakali

tiszta nosztalgia volt ez a hétvége... ugyan már felújították a kisházban a konyhát, de én pontosan emlékeztem, hogy a bojler kapcsolója mellett, egészen fent, majdhogynem a plafonnál, volt egy polcocska és anno azon tartotta nagyi a nasit. imádta. ő is, én is. mindig volt fűszeres kuki, azaz akkori nevén FINCSI, és különböző csokis kekszek, mint a tere-fere meg a katica keksz... és ahogy tudott nevetni, amikor kértem kicsit...

reggelente felült a camping biciklire és kiment a helyi közérthez, igazi "akali zsömléért". én még az ágyban hevertem ki az előző napi strandolást (később bulizást), amikor ő már a konyhában tüsténkedett, mindig arra jöttem ki, hogy terülj-terülj asztalkámmal vár. lejött velem a strandra is, egyszer még a felfújható fotelbe is beült velem - ki is esett azzal a mozdulattal, de akkor is csak kacagott. na igen. nem nevetett, inkább olyan igazán gyöngyöző kacagása volt, azt hiszem így mondták.

szóval nekem ez nem csak egy ház a balatonnál... ez nagyiék nyaralója. nem az enyém, nem éváéké. az ő illata van ott még mindig. az agyam egyszerűen nem tudja összehozni az akkori kacagó, gömbölyű nagyit a mostani csontsovánnyá fogyott nagyival, aki talán már meg sem ismer amikor megyünk... nem könnyű dolgok ezek...

na mindegy. szép hétvégénk volt. első nap kivonszoltuk a kék széket a kert kellős közepére, lestük a csillagokat és éjszaáig dumáltunk. az a röhej, hogy ezt régen itthon is simán megcsináltuk, de mostanában a közhelyes fáradtságé a főszerep és idebenn jókat tudunk beszélgetni, kint a kert közepén már nem voltunk vagy két éve. szóval jók ezek a hétvégék. sokmindenre... ;o)

egyébként meg. a gyerek zeneőrült. ez már most lászik és vitathatatlan. persze az apja szája ilyenkor feltűnően a füle alá csúszik elégedetten, mert hát ő lánya :o) füreden olyat ropott egy kávézó előtt, ahol élőzene volt, hogy már az együttesnek is feltűnt. (aztán bé bement köszönteni a zongoristát, mert persze ismerte és büszkén mutatott rá: az ott bizony az Ő LÁNYA :o) utána két lyukkal arrébb egy kiváló dobos kongázott és egyéb dobolt, elképesztően bejött. ott is ugyanez, a végén már úgy nevetett a dobos, hogy odanyújtott neki két rumbatököt is a produkcióhoz :o))))) szédíti a pasikat, na. ÉN LÁNYOM :o)

és most irány a munka... falfestés ellenőrzés, anyag felkutatás, délután meg új ügyfél-szerűség, aki nem annyira értem mit akar, de meglátjuk mi sül ki belőle.

hóm

a romokon ülök és egyik felem már rámolna ki és tömné a mosnivalót a mosógépbe. a másik felem viszont a legnagyobb nyugalomban üldögél és a holnapi napon töri a fejét.
még mindig le tudom nyűgözni magam, hogy mennyire ki tudok kapcsolni mindent amikor elutazunk... aznap, amikor indulunk vissza, minden egyszerre tódul elém és elkezdek idegeskedni. de előtte semmi nem tud megzavarni. és ez jó. nagyon jó.

alma tegnapi legjobb szövege:
veszprémi állatkert, nagyon izgatott almababa, megyünk az állatkertbeeee...!!!!!
- "és lesz zebra? meg lesz zsiráf? és lesz süni is? és lesz ott HELLO KITTY?????" :o)))))))))))))))

alma mondta

múltkor tisztáztuk, hogy a tenger sós, a balaton pedig édesvizű... na ez most nem teljesen jutott eszébe így indulás előtt...
- "anya! a balaton az sós, vagy... vagy... vagy CUKROS?"

:o)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

most

úgy gondoltam, hogy alma aludjon csak el a kocsiban hazafelé, hiszen itthon úgysem tud pihenni a fenti felújítástól. és ez így is volt, már a nulláson horpasztott mögöttem, a nap sem rá sütött, minden tökéletes volt. igen ám, csak haza nem jöhettem volna, mert a kertbe nem tudok beállni, árnyék meg sehol - ezért szépen felkúsztam a fenyvesbe, ahol tényleg nagyon árnyas utcák vannak. nem tudatosan fordultam be ebbe az utcába, csak emlékeztem rá, hogy az egyik "ha nem számítana a pénz, te melyik házat vennéd meg" túránkon itt megnéztünk egy telket, ami tökéletes lehetne, csak olyan ára van, hogy mire arra bármit építene az ember, egy másik társadalmi osztályban találná magát. szóval megálltam a kanyarban egy nagy fa árnyékában, lehúztam az ablakokat, pont keresztül ment a szellő az autón, mert a fák ilyen helyeken mindig susognak, esküszöm még szélcsendben is, leállítottam a motort, a zenét meghagytam és elővettem a nők lapját, amíg alma aludt...

vannak olyan dolgok, amelyek semmiségek, mégis megmaradnak. mint az ilyen lopott órák, amikor a gyerek édesen alszik mögötted, teljes nyugalomban olvasol egy jó cikket, megy a kedvenc cédéd és senki, semmi nem zavar meg, mert nincsen se ember, se tévé, se számítógép, ami elvonná a figyelmed... egy idő után letettem az újságot és csak nézelődtem. pont arra a telekre láttam rá, amit néztünk. van egyfajta hangulata... hmmm... tudod, amikor már az utcán állva otthon érzed magad. pénz nincs, álmodozni lehet. mert valóra válik ezért is mondják, hogy merni kell nagyot álmodni. vagy valami ilyesmi.

kicsit később, amikor mentünk hazafelé (alma NEM SÍRVA ÉBREDT, ez azért lenyűgöző és lehetne egy jel is akár :o) akkor diósd új parcellázású részén vezetett át az utunk. csodaszép házak épülnek (lám milyen szarul megy mindenkinek :o) de nincs egy szál fa sem, mint az új parcellázású részeken általában. más. de én szeretem a szép homlokzatokat, így jól megnéztük ezeket is. csak úgy.

mert nem siettünk, mert jó volt csak úgy menni lehúzott ablakokkal légkondi helyett...
láv diósd. boldog szülinapot mamika :o)

angyalka

ezt a képet most találtam kutya-napló írás közben a fényképeket böngészve.
most akkor szép vagy szép a szerelem gyümölcse? tejföllel az arcán :)

büszke-anya.

kicsit korábban...

asszem fél óra alvás nem sok. de ha éppen ennyit csípnek le reggel, akkor hirtelen elképesztő mértéket ölt. hiszen mindenki tudja: ahogy az utolsó falatod, úgy az utolsó fél óra alvásod is szent. most mondhatnám azt is, hogy "grrrrrrr", de inkább azt mondom: délután irány balaton (másik félmillió emberrel együtt), juhéééé :o)

almára ráerőszakoltam egy sortot - mivel minden napot a "szoknyát szeretnék felvenni" felkiáltással kezdünk. na most elmagyaráztam neki, hogy a királylányok nem lehetnek minden nap szoknyban, mert akkor a hercegek megunják őket és már nem fogják azt mondani, hogy jajdecsinosak. tágra nyílt szemekkel figyelt :o)

az anyukák elképesztően találékonyak, na.
DE. ez azért ijesztő, hogy minden szavunknak milyen hatása van, lehet az életére, ijesztő. anyunak vannak mondatai, amikre a mai napig szóról szóra emlékszem, jók és rosszak egyaránt.

néha megremeg a lábam a felelősségtől.
- mondta az egyébként "lazamama".

így

néha vannak dolgok, amelyek olyan evidensek, hogy amikor felmerül egy kérdés vagy probléma, akkor nem is gondolunk rájuk.

a minap nem találtam egy kabátot. már a fél lakást feltúrtam, amikor végül csak megnéztem... a helyén. persze, hogy ott volt. de miért nem ott kezdtem vajon?

épp nézek egy filmet. és egyetlen másodperc alatt megfejtettem valamit egy jelenetet látva. csak úgy beugrott. az evidens. hogy miért zavarja bé-t valójában egy valami (nem jó szó, hogy zavarja, de most nem tudom másképp kifejezni)... és mennyire, de mennyire egyszerű a megoldás, mennyire könnyű lenne ezt megoldani - illetve nem is "megoldani", ez is hülye szó ezesetben, inkább csak tenni valamit, egy apróságot...  hát igen.

az apróságok.
az evidens.
a lényeg.

így lesz.

morfondír

a minap egy bkv busz mögött álltunk. jót nevettem, ahogy felidéztem, hogy friss jogsisként eleinte lelkesen követtem a buszokat, mert csak azok útvonalában voltam biztos. de már régen autózom... egyfelől fel tudom húzni az ablakot és zenével külön világot tudok teremteni egy dugón belül is. senki nem nyomakodik, senkivel nem kell összepréselődve állnom és sokkal könnyebben tudok tervezni, diósdról főleg könnyebb így közlekedni. másfelől viszont?

bé elgondolkodva ült az autóban és kimondta egy mondatban azt, amit én próbáltam épp megfogalmazni, csak még nem körvonalazódott: hogy az autózás türelmetlenebbé tesz. pont azért, mert gyorsabb, mert te uralod és nem a bkv-ra hagyatkozol. ott aztán vagy jön a busz vagy nem, nem tudod befolyásolni. vannak olyan távolságok, amelyek az átszállás miatt többszörösei időben az autóval megtett útnak. de vajon jó-e ez a felgyorsulás? nem azt eredményezi, hogy egyre türelmetlenebb leszel és még ennél is kevesebb időt szeretnél utazással tölteni...? de igen. mert lassan hozzászoksz, hogy te vagy az út ura és szemernyi türelmed nem marad már semmire, sem emberre, se járműre.

az ember néha oda nem illő pillanatokban döbben rá, hogy mennyire nem stimmel már ez az egész világ. sok minden, ami jó kezdeményezésnek indult (autó, tévé, stb.) az emberi kapcsolatokat zúzza szét... (ez a mondat olyan roppant közhelyesre sikerült, hogy nekem is földig lóg a nyelvem, de nem érdekel.) ugyanakkor jó érzés volt ilyenekről beszélni a kék autóbusz mögött állva, kivételesen türelmesen, azzal a jóleső érzéssel, hogy épp sehová nem siettünk... ritka alkalmak egyike.

félegykor

ki mondta, hogy csak hétfőn lehet elkezdeni a nagy dolgokat?
például pofázás helyett a cselekvést. hm? :)