ma és holnap - és mi van??

holnap nem megyünk oviba... állatkertbe megyünk. úgy bizony - komoly kérdéseket vet fel, hogy ki örül ennek jobban, mert azért én is dobogós lennék :)) ráadásul szép lesz az idő és a kis göndör feje ott fog vigyorogni mindenféle állatfajzat mellett... tökre várom :)

spontán jött lehetőség és én szeretem a spontán jött lehetőségeket. nem mellesleg meg pörög az agyam, nem tudok aludni, mert egyszercsak kaptam egy "tudod mit? belefáradtam. oldd meg. ahogy szeretnéd. bízom benned..." mondatot ma. majdnem elájultam. és érdekes módon ettől azonnal beindult a fantáziám, jobban mint eddig! hát, mindössze ennyi kell az embernek... ennyire egyszerűen működünk. szeretettel és bizalommal.

egyébként ma különösen rondának láttam magam. egészen megrökönyödtem az aldiban egy tükör előtt elhaladva, még vissza is lépkedtem, hogy még egyszer megrökönyödjek. vannak napok, amikor szép vagyok. na ma nem voltam :) hát ilyennek is kell lennie gondolom. itthon aztán sebtiben átöltöztem, hátha azzal segítek a dolgon és így indultam el a megbeszélésre - de valójában már útközben pontosan tudtam, hogy ezek a dolgok a fejünkben dőlnek el és nem a szemünkben... így hát ronda maradtam.

bé elment lefeküdni - azaz elküldtem, mert konkrétan lefolyt a kanapéról félálomban, nekem viszont tovább pörög az agyam és képtelen lennék még pihenni. asszem. bámulom az apró piros ledfényeket a home feliraton - mintha még sosem láttam volna őket. szárnyakat szeretnék, hogy elrepüljek velük valahová olyan elképesztően messze, ami már-már közel esik a megoldáshoz. tehát karnyújtásnyira. mert a megoldás mindig idebenn van...

ha az emberek mindegyike egy simogatással és egy puha puszival kezdené a napot, meg egy-két kedves szóval, akkor nem lenne ennyi alkoholista, elhiszed?

(úgy érzem semmi értelme annak, amit itt hadoválok, inkább nekem is le kéne feküdnöm :)

egyetlen igazság

szeretnék megint gyerek lenni.

okos és gondtalan.

de annak nagyon örülök, hogy van egy igazi élet-oktatóm: alma.

lávlávláv.

?

azon filózom, hogy aki reggel megnézte a másik blogon az idézetet, majd elolvasta az előző itteni írásomat, vajon azt gondolja, hogy teljesen meghasadtam-e...
(megnyugtatásul közlöm, hogy ezen én is elgondolkodom néha :))))

nevezzünk szélsőségesnek, na.

vágyakozom, tehát vagyok

tegnap nem tudtam a teljes gondolatot kifejteni. mert épp panaszkodtam, hogy mikor jön már egy NYUGIS időszakunk... ami azt illeti, 8 éve vagyunk együtt és a legutolsó ilyen nyugis időszak 7 éve volt. azt találtam mondani, hogy megérdemelnénk. a konkrét nyugalmat. amikor nincs anyagi bizonytalanság, egy kicsit kivételesen összejönnek a dolgaink és nem szétesnek - és ami a lényeg: épp nem akar senki meghalni és mindenki egészséges... mert azt hiszem az elmúlt évek e tekintetben sem kíméltek minket... megérdemelnénk a nyugit, mint bárki más. ennyi.

aztán, amikor ezt kimondtam, kivételesen nem kezdtem el azonnal ostorozni magamat, mert őszintén le merem írni, már a f.szom kivan azzal, hogy én állandóan utána gondolok még a saját gondolataim és érzéseim morális oldalainak is, míg mások boldogan tipornak végig az életen, magukénak érezve a JOGOT, hogy mindent megkapjanak és mondjuk két percet nem szánnak ugyenezn morális vetületek elemezgetéseire... oké, én vagyok a hülye és teljesen nem fogom megváltozni sohasem, de engedtessék meg már nekem is, hogy elhiggyem, hogy simán jöhet egy olyan időszak, amikor minden klappol, mert miért ne jöhetne.

ezzel párhuzamosan még az is megfogalmazódott bennem, hogy a biztonságérzetem olyannyira előtérben van, hogy szinte mindennél fontosabb. valami burok, amit én fonok magam és a szeretteim köré, amiről szeretném azt hinni, hogy megvédi őket minden rossztól és bármilyen hétköznapi aggodalomtól is. lehet, hogy ennek az érzésnek a felerősödéséhez bőven "elég" végignézni valakinek a halálát, vagy átélni jó pár olyan hónapot, amikor napról napra élsz meg (és ugyanmár, ki az aki mosolyogva és dalolva vesz vissza a saját életszínvonalából? biztosan primitív vagyok és elkényeztetett, de én azért nem szeretek visszafelé lépkedni). bazira unom már az állandó összehasonlítgatást is, mert akkor ennyi erővel én nekem TILOS lenne mindennemű vágyam, hiszen olyan sok mindenem van. persze, de akkor hogy lépsz előre az életben? annyira utálom az álszerénységet, amúgy is. mindenki viszonyítson saját magához, az adottságaihoz (mert sajnos az sem mindegy, hová születtél, ne csináljunk már úgy mintha ez mindegy lenne, vannak szerencsésebbek és kevésbé szerencsések és ezen a téren nekem egyáltalán nem lehet panaszom, sőt), a képességeihez és igenis a vágyaihoz is. mert nem mindenki akar mást, többet, jobbat. (biztonságosabbat.)

én azt akarom, hogy mindenki egészséges legyen. mert szörnyű dolgokat látok magam körül és éltem át eddig. és azt akarom, hogy mindenki élete alapfokon legalább rendezett legyen. hogy törje a fejét a nyaralás pénzen, de legalább azon ne, hogy be vannak-e fizetve a csekkek. (lassan eljutunk oda, hogy mire költeném a lottó főnyeremény nagy részét :))))
de igenis szeretném ha megvalósulna csomó álmom is, az apróktól kezdve a nagyokig, mert miért ne szeretném? ki ne szeretné?!

tök érdekes egyébként, hogy bennem az egyik elsőrangú az maga az OTTHON. így, csupa nagy betűvel, az ebbe foglalt szeretettel, hangulattal - és igen, a fejemben kirajzolódó konkrét környezettel is. és aztán innen csillagtúráznék körbe a világon, de mindig kellene ez a hely, ahová HAZA térek... na ennyire vagyunk egyszerűek mi emberek. (és ezért szeretek ezzel foglalkozni, amivel foglalkozom.)

egyszer egy ismerősöm, kicsit belekeseredve a szingliségbe azt találta mondani, szerintem konkrétan kínjában, hogy olyan tré kívánságai vannak az embereknek. mindenki házat, gyereket és kutyát akar. ő juszt sem. nem a frászt nem. csak egyszerűbb ezt mondani (netán hinni is) mint kimondani, hogy nem jött össze. (még. mert én örök optimista vagyok.) szerintem a legbonyolultabb ember is végtelenül egyszerű odabenn: kell neki egy tűzhely, ahol melegedhet, ahová mindig visszatérhet és akkor fogja biztonságban érezni magát, amikor megvan ez a háttere. ennyire egyszerű. és ebben tényleg minden benne van: elsősorban a szeretet és törődés, ami otthon fogadja, de minden egyes hangulati eleme is ugyanennek.

szóval vágyakozni és kívánni igenis merni kell, sőt hangosan kimondva a tükör előtt és nem örökké parázni, hogy de ha jobban élek mint az aki rosszabbul él, akkor hogy jövök én ahhoz, hogy többet akarjak. hát így. hogy ez tök egészséges, hogy szeretnéd ha az álmaid valóra válnának.

tök csönd van a lakásban. a kutya a lépcsőn fekszik. bé elment a dolgára és én kicsit örülök most a csendben és egyedüllétnek. mert igenis kell ez is. nem kapcsoltam be semmit. se zenét, se tévét, csak a kutya sóhajt fel néha és a számítógép zümmög halkan, mert ez menő gép és nem hangoskodik. mindjárt ezt is kikapcsolom. nem akarok megváltozni, nem akarok másmilyen lenni. szeretem a next gyerekruhákat, szeretem máshol meginni a kávémat, akkor is ha otthon is van, szeretem az értelmetlenül sok cipőt, a sálakat és nagy csörgős fülbevalókat, a lábujjközti papucsokat és "tölteni" a szemembe a kéket nyáron, amikor rikít az ég. na ennyi. sok boldog tengerpartot nekem is!

kényeztet a sors

eszembe jutott múlt héten a spontán fa festés és este h-éknál... aztán a csajos nap a kanapé két végén takaró alatt bújva hóesésben beszélgetve d-vel... majd a szomszéd családi meghívása a borospincéjébe, ahol olyan vidám baráti beszélgetés alakult ki, hogy csak lestem... és megállapítottam, hogy engem kényeztet a sors.

szuper embereket ismertem meg és sokkal többnek, gazdagabbnak érzem magam ettől.

és mivel bé megsértődött, hogy "gondolatom támadt" és kinyitottam a gépet, ezért ezt most nem tudom tovább fejtegetni... :))))) de a lényeg megvolt így is.

láv.

egyszerűen

bé vetett egy pillantást az fb-re, majd felkiáltott: "vazze! bzs. ma érden lép fel este 10-től!" - egész nap almával volt, amíg én "nőztem" és este hősiesen túlélt vagy húsz sikítozó gyereket egy mini játszóházban - na nehogy már ne érdemelje meg, hogy elmenjen. konkrétan rábeszéltem. bzs olyan blues gitáros, hogy bepisilsz. egyszer voltunk egy koncertjén, ahol megjelent előttem, teljesen konszolidált csávó, kicsit olyan jobbfej általános iskolás tanárra emlékeztetett, el nem tudtam képzelni, hogy mit fog művelni a színpadon. nos. amikor már a háta mögött (!) volt a gitárja és úgy nyomta, konkrétan azt gondoltam, hogy leveszem a bugyimat és pörgetem az ujjam körül, annyira durván jó volt! :) szóval ha nem aludna odafenn alma, én is mennék.

én meg amúgyis olyan kis elrévedező hangulatban vagyok, filózgatok, bambulgatok... és mindjárt elalszom. nekem ma nagyon jó volt és ezen tűnődöm éppen. hogy sokszor visszatökrözzük a saját félelmeinket csak azért, mert épp egy nehezebb szakaszában van az életünk. holott a bizonytalanságunk csakis időszakos lehet és ugyanolyan gyorsan tudjuk kirántani magunkat belőle, ahogy belezuhantunk. micsoda baromság, nem?

a kedvesség feltölt. egyszerű vagyok mint a bot :)

alma mondta

mindjárt éjfél - alma és bé fent vihognak a nagy ágyban :)))))
egy perccel ezelőtt még meghitten dumáltunk a kanapén, amikor láttuk, hogy alma félálomban kisurran a szobájából és ugrik egy konkrét fejest a mi ágyunkba. bé mosolyogva felment és látta, hogy alma már be is fészkelte magát középre és látványosan elterült...
- "manci... mit csinálsz itt?"
- ... (a szelektív hallás)
- "manciiii, mit csinálsz itt kinn...?"
- "... NAPOZOM"

ja, oké :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
a kis nyavalyás - ahogy bé nevezi ilyenkor - hát lehet nem imádni?
(visszavitte. úgyis kijön megint valamikor hajnalban és láb felől felkúszik, kezében a kispárnájával és a takarójával... a kis nyavalyás :))))

zsezsgek

épp takarítok... a kanapén ülve, habos kávét kavargatva :o) bé lefeküdt aludni, így nem mondhatnám, hogy hatékonyan haladok, tök csöndben ólálkodom... egyébként nagyjából újraéli ifjú korát a diósdi apukákkal, akikkel együtt tegnap lehaladtak borkóstolóra... erre aztán úgy ráerősítettek, hogy rendesen becsiccsentve ért haza, még rosszul is lett kicsit, de az igazán cuki a reggel volt, amikor almát elvittük z-ékhez (mert mi mentünk a HÁZHOZ... :)))) és egyszer csak kiugrott az autóból, majd odahányt a fa mellé. édesem :) azt tudni kell, hogy ő nem szokott inni, de ha mégis, nagyon sokat tud, nagy testben biztos sok a hely, nem tudom. mindenesetre egészen lenyűgöző dolgokat produkálnak ezek itt a társasággal és szerintem tök édesek. buliztak - megnősültek - komoly, felelősségteljes apukák lettek - most megint buliznak kicsit :)) nem győzök mosolyogni mindezen. (mondjuk így belegondolva, ha ez egy tendencia lenne, akkor nem mosolyognék gondolom, de így viszont olyan édesnek tartom őket :))))

szóval voltunk A HÁZBAN... bé nem hányt oda. király, ezt is túléltük. sőt, annyira összeszedte magát, hogy nem is tűnt annyira vészesen másnaposnak talán. azon filóztam a kivitelezőt nézve, hogy ennyi erővel az is lehet, hogy ő is odahányt nem rég valahová, mert ő is úgy tűnik mint aki rendben van :)) szóval még mindig nagyon tetszik... ráadásul ha ez mégsem történne meg, akkor lesz egy másik háza is egyetlen utcával odébb... az nyár végére készül el, ugyanilyen, csak még kicsit panorámás is... hát vazze. az már tuti a miénk kell legyen szerintem! ennek hatására kicsit begyorsítjuk az eladásokat mindenképpen, mert csak így haladhatnak a dolgok. tűnődöm megint a kávém fölött, hogy mindez miért lenne nagyravágyás? ezt a házat sajnos kinőttük. ráadásul ha sikerül eladnunk ezt és még egy másikat, akkor hitelt sem kell hozzá felvennünk, nem keveredünk hitel-gondba és meg tudjuk oldani a költözésünket anélkül, hogy irreálisan magasra tennénk a mércét (diósdon ennek a háznak a kétharmadába kerül egy üres telek és akkor még nem is építettél rá), ráadásul a visegrádi megmaradna. szerintem ez tök logikus terv, én legalábbis mindenképp annak látom. és muszáj lépni, nincs már mire várni.

(ettől olyan izgalomban vagyok, hogy szívem szerint szétszedném ennek a háznak a felét addig is! :)))

őőő... hol is tartottam? ja, takarítok. ülve. kávét kavargatva. bé meg horkol, mert kicsit "előalszik" az esti fellépésére szegény. már látom magam előtt MEKKORA garázsvásárt fogok csinálni a költözéskor és mennyire fogom a SAJÁTUNK tervezését élvezni nemsokára. kívánom. szeretném. TUDOM, hogy így lesz. érzem. tudom... addigra rendeződni fog körülöttünk minden... szinte látom magam előtt.

alkonyodik. ilyenkor tisztábbnak tűnik minden lakás, mert nem látszik a por. csendesedett a lendületem :) gondolkodom mit csinálhatnék még halkan... egyelőre összerakom megint a konyhát, aztán kitakarítom a fürdőt... mittomén. kit érdekel. zsezsgek. ma sütött a nap!!! biztos ezért is!! :)))

csak őszintén

1. f.sz kivan az önjelölt lakberendezőkkel. nem a lelkesedéssel. mert az tök jó. (lenne.) hanem az okoskodással. az állandó és megállás nélküli okoskodással... sikítani fogok. lassan tényleg falramászom.
2. tegnap e. azt mondta ááááh, nem biztos, hogy jó így a szoba. nekem fát lehet vágni a hátamon. na meg köcsög vagyok és tudom, hogy nekem van igazam. ezért mosolyogtam és azt mondtam: rendezzük át. én ráérek. a textiles meg nem jött még. e. a nyakamba ugrott, puszi és ölelés. (őőő... igen, asszem elmondhatjuk, hogy ez egy intim szakma :)) szóval lelkesen áttoltam neki minden HELYESEN beállított bútort, ahogy kérte, jómagyarmódra: ki a falra, véletlenül sem térbe állítva. majd megkérdeztem: szerinted ez így jó? vagy rémes? (gyakorlati lakberendezéstan az ügyféllel - hogy lássa, nem véletlenül vagyok ott :))
e. körülnézett: ez szörnyű! hát igen. és nem csak eltűnt a harmónia, de vazze, még értelmetlen is, főleg a középen kialakult tánctér. visszarendezés. elégedett ügyfél. legalább nem filózik.
3. az első két pont teljesen különböző emberekről szól. a második ugyanis NEM okoskodás, hanem teljesen egészséges kíváncsiság, mert a valódi látvány mindennél jobb bizonyíték.
4. két mondat joe blackhez... vannak filmek, amelyeket nagyjából bármennyiszer végig tudsz nézni. és minden alkalommal élvezed. na ez ilyen. imádom. imádom. imádom. és nézem. kb. 10-edszerre :)
5. nem tudom, hogy mi számít véletlennek, mi számít jelnek, vagy mi az, amit mindenáron annak akarok venni, mert "szerelmes" vagyok. a gyerek reggel közölte, hogy az én jelem a pillangó lesz. "a ház" a pillangó utcában van. az események sodorjanak már.
6. most nem vagyok annyira jóban magammal. nem tudom ki van a tükörben. nem, nem fejteném ki. ezt most megtartanám magamnak. mint általában. na meg. még meg kell fejtenem...
7. nincs több pont.

megzizzenve

az mennyire gáz, hogy mentem manciért és ahogy a homokbánya úton haladtam felfelé, mondogattam, hogy jobbra, jobbra... majd a végén vazze elkanyarodtam balra - szigorúan spontán - és kicsit ültem A HÁZ előtt. a vaksötétben egyébként. de olyan otthonosan éreztem magam... vazze.

hülyeliba.

vágyakozás

ültem reggel a kávézóban... almát bevittem az oviba, bé-t hagytam aludni, ezért összevackoltam a nők lapjával és egy lattéval. de pörgött az agyam. ahogy hajnalban is, alvás helyett. egyszerűen olyan elementáris erővel szeretném ezt a házat, annyira a "miénk"... teljesen magukkal söpörnek az érzelmek, komolyan. szóval egy idő után azon kaptam magam, hogy bambulok a kávéskanállal a kezemben és nem olvasok. elnéztem a két embert a pult mögött: a tulajdonosnőt - korombeli, nincs vészes állapotban, bár a smink azért nem ártana, és a pultoslányt - aki max. 22 éves lehet és hát, szóval... a két arc egymás mellett a fentről jövő spotlámpa vallatófényénél... a kétgyerekes anyuka arca be is vallotta minden ráncát, táskás szemét, a fent töltött éjszakákat és a gravitáció erejét. mellett a feszes, hibátlan bőrű lány leste az okostelefonját, még ez az előnytelen fény sem mutatott hibát a feszességben, a gravitáció és az évek maximális lenézésében.

hát öregszünk bassza meg. ez van.

és csak bambultam tovább, majd telefonáltam és annyira vehemensen meséltem el a tegnapelőtti "történetemet" életem első visszaadott munkájáról, hogy a könyökömmel sikeresen ki is öntöttem a kávémat. nem baj, nem baj. majd feltörli a feszes. gyorsabban mint én a zsepikkal, félkézzel, mert az okostelefonok nagyok ám.

tele van a fejem. és a szívem. és érzem előre a nagy dolgokat, miközben ezerrel igyekszem helyesen kívánni és elhinni, hogy ezek mind JÓ változások lesznek, mert azoknak kell lenniük, mert megérdemeljük. és már letisztáztam magammal, hogy igen is álmodhat nagyot az ember, mert csak akkor kerülhet ehhez közelebb, hogy ha elhiszi, hogy megtörténhet. mert megérdemli. mert mindenki megérdemli. (ami egyébként nem igaz, csak jól hangzott itt a gondolat végén.)

a végén elmenekültem. egyszerre kavartam a kávét, olvastam a nők lapját, nyomkodtam a netet, válaszoltam a hívásokra... hogy ne filózzak mégse, mert gyáva vagyok, nem is olyan karakán, mint amilyennek hisznek engem. nem. simoatásra vágyom én is és csupa jó dologra, sikerekre és valóra vált álmokra. és én is félek mint mindenki más, hogy megtörténhet-e. multitasking, mi? hülye liba vagyok.

takarítás helyett van szófosásom. 3-kor mennem kell lakberendezni. addig rendet kéne itthon varázsolnom a káoszban. nem itt ülni és pofázni...

lécciléccilécci... valahogy. nem tudom hogy.

SZÉTDURRANOK!

elég sok minden történt...
az a baj, hogy épp nincs időm kifejteni, max. nagyon röviden... szóval. jaj.
a friss, az a szívfájdalom, na. én hülyebaromállathogymineknézekházakatamikornemtudunkmégvenni, kinéztem egyet, megnéztük és itt végem is volt azonnal. de VÉGEM. szerelem. akarom. most.
konkrétan fizikailag fáj a szívem érte. láttam magam előtt, hogy ott élünk.
sikíthatok? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHH!!!!!!!!! most akkor valaki adjon gyorsan jó sok millát és segítsen hozzá :)

mellesleg az örök dilemma. gőzöm nincs, hogy az ember legyen szerény és visszafogott, vagy pofátlanul nagyravágyó? mert nagyon szép gondolat az első - de nem az elégedetlenség és a változtatni akarás az, ami az embert előre hajtja? máskülönben soha nem változna semmi és soha nem érnénk el álmainkat...

(tehát vagy nagyon akarom, hátha bevonzom... vagy megpróbálom elengedni... :(((( de egy biztos: ezt a szart most magamnak okoztam... hülyehülyehülye.)

a másik pedig... az egyik esküvő téma, amibe most akkorát tenyereltem, hogy ekkorát még soha senki... de értsd ezalatt: AKKORÁT, hogy tegnap életemben először VISSZAADTAM egy munkát és megmondtam, hogy nem csinálom meg! és még a szemébe is mondtam, hogy szarrágó. mert az és ehhez tartom is magam. és én már öreg vagyok az efféle megaláztatásokhoz. utána kicsit remegtem, de tíz percen belül már semmi mást nem éreztem, csak megkönnyebbülést. hát menjen a p.csába vagy ahová akar. reggel felhívtam egy másik dekorost, hogy tájékoztassam (azt, akihez a hátam mögött mentek el ezek a jóemberek... jófejek, ugye?) mire ő elmesélte, hogy tőle meg elvittek mintadarabot, majd azt mondták mégis inkább megvarrják maguknak... magyarul köszöni a lehetőséget, hogy ellophatták a szabásmintáját.

ennyi év után, én ebbe belefáradtam. belefáradtam a "megb.szom az anyámat is, hogy ezer forintot spóroljak" emberekbe, akik mellesleg milliós esküvőket csinálnak menő helyeken. azt mondják, hogy a válás és az öröklés hozza ki a legrosszabbat az emberekből. tisztelettel jelentem, hogy az esküvő is. elegem van az állandó cigánykodásból. elég. elég. elég. és igenis JÓ érzés volt kimondtani: kicsinyes vagy és szarrágó. és nem vagy korrekt ember. most nekem jobb. mert leszarom a pénzt, amiről lemondtam ezáltal. nekem nem kell egy fillér sem az ilyen emberektől.

ennyi. kicsit TELE vagyok most, nem is kicsit... pedig el kell indulnunk... de szívem szerint végigsikítanám az utat.

ps. közben meg r. babát vár. a tegnap este fénypontja. hát kaphat ennél jobb hírt az ember????? számít ezen kívül bármi is???? :)))) láv.

néha

de csak néha... úgy fellőném magam egy másik bolygóra...

zöldülünk

nemsokára indulunk a farsangra... kicsit tartok tőle, hogy olyan lesz a szitu mint a bridget jones-ban, hogy senki nem lesz ennyire durván beöltözve, csak mi, de nem baj, legalább jót nevetünk majd. úgysem voltam még zöldre festve, ehhe :)))))) a ruhákat már szétszaggattuk, az imént pedig bekentem a fél fejemet megnézni milyen is az, csak úgy próbaképpen... majd rájöttem, hogy még almáért el kell mennem az oviba :)
(király. letöröl. sokat nevet.)
bé már nem tud a gyerekért menni, mert ő már félig zöld... vahahaha... HULK! (és hulk-né)
ígérem lesz majd kép a másik blogon :)

alma mondta

fürdés után még próbálkozik: gyorsan bevetődik a tévé elé. valami rajzfilm megy...
- "apa. ez szerinted nekem való?"
- "hááát, nem igazán..."
- "most mondd meg, ilyen filmeket adnak?!"

én kérek elnézést :))))))
(még pont két percig tartott az adás amúgy.)

álmosan...

úristenderégenírtam. bazi álmos vagyok. már megint. nemtom, nincs szerencsém az alvással mostanában. mindig ugyanazt mondom erre: "hátha ma este"... :o)

mit is akartam írni? vazze, annyira koki vagyok, hogy nem tudom, nem emlékszem. pénteken nagyon jó buli volt itt. spontán. én pl. másfél nappal korábban tudtam meg, hogy itt lesz. de ez nem baj :) alma ruháinak nagy részét felvásárolták, sokkal többért, mint amennyiért rendeltem. és ezt a rendelést is meg kell örökítenem, mert élveztem. hogy szerda délután megnyomtam a gombot és már szedte is le az összeget a számlámról, péntek délben meg itt is volt a csomag angliából. vazze. ezt meg hogy csinálták???? :) gondoltam elhallgatom bé elől. amikor kinyitotta a dhl-es csávó a kocsit, egy kb. ember nagyságú nagy kék zsákot vett elő hatalmas NEXT felirattal. őőő... nem nagyon volt alkalmam bármit is letagadni :)))))))))) szóval utána buli, lelkes csajok a ruhakupacok közepén - bé annyira röhögött, hogy többször le is fényképezett minket. a gyerekek közben különböző szerkókban rohangáltak fel-alá sikítozva, hangulat aztán volt. imádom-hangulat. gulyáslevest csináltam és valami fura spontán-rakott-túrós-vaníliás-palacsintát... azt mondták hűűűűdesok. egy óra múlva egy adagnyi árválkodott a lábos alján. boldog arcok, mindenki kétszer szedett. elégedett eszterke :)

még mindig itt tobzódom a ruhák között. élvezem a részleteket... egyszerűen lenyűgöznek ezek a dolgok. bé-vel komoly beszélgetés volt este... valahogy úgy egybe gyúrnám a lakberendezést, a next-et és az írást. mármint úgy, hogy pénzt is hozzon. de nem tudom hogyan. hmmm...

najó, akkor megpróbálok kicsit magamhoz térni... :o)