röviden és nem velősen

napok óta heverem ki a hétvégét, tiszta gáz, komolyan.
még fél óra és lejár a mosógép, mehetek aludni... nagyon rámfér.
elfáradtam ma. nem úgy mint tegnap, amikor konkrétan ezer helyen voltam és sok dolgot intéztem... nem, másképp. valahogy lelkileg. két nem várt hosszú és tartalmas beszélgetés volt ma... és tényleg nagyon hosszú. és sok minden került felszínre. a-hoz fél órára indultam... du. 3-kor álltam fel, mert már tényleg MUSZÁJ volt elindulnom. hű. azán este i-vel... majdnem mint a "régi szép időkben".

aludni vágyom. sokat és mélyen.
mai áttörés:
1. képtelen vagyok összeszedetten írni, mert a gép bármelyik percben kikapcsolhat
2. a gyerek cumi nélkül alszik... életében először!!!!!!!!!!!

morzsákba szedve

pénteken meglepetés buli... hát ilyet. nekem ez nem jött jókor, mert másnap 120 fős esküvő... de ugyanakkor mindig jókor jön ennyi szeretetet látni és átélni... 40 fok, reggel kilenc óta a gáton, lassan felkerülnek az esküvői albumból ellopott fényképek a falra - elvégre meglepetés 10. évfordulón élhetjük át újra az esküvőt - a pomponok a mennyezetre... napközben elkészülnek a szalvéták, a virágok... délután majdnem rosszul leszek a melegtől és a kevés avástól, de sebaj, olyan izgatott vagyok, mintha a saját esküvőm lenne. sok segítség, jóbarátok, jó hangulat, szeretem-felszolgálók, szeretem-hely...

8-kor jönnek. 30-40-en állunk az étterem mögött, lesben. megérkeznek, elindul a zene, a sétány is ledermed egy pillanatra, hát még i. bé elősétál az épület mögül mikrofonnal a kezében, énekli: "all you need is love..." - a vengédek között zenészek állnak fel és fújják, gitározzák, éneklik a saját részüket, mi pedig bé mögött lépdelve sorakozunk fel i-vel és g-vel szemben. i. sír. nem, inkább bőg. csak néz, hallgat, nem hiszi el. szegény még fel sem ocsúdhat, máris bevisszük, levesszük a fekete esti ruháját és kap fehér ruhát, új fülbevalót és még menyasszonyi csokrot is. a hátsó teraszon a férje és a "pap" várja, olyan szöveggel, amit a férje írt meg, hogy nehéz megállni a sírást. i. nem is tudja megállni. szerintem még mindig nem tért magához.

nekem az est fénypontja amikor vacsora után g. kiül egy bárszékre a mikrofon elé, elővesz egy kötetet és azt mondja, hogy tizenhat (???) éve az első randijukon i. ezt a verset szerette volna felolvasni, de ő megijedt, felszállt a villamosra és elment. és azóta érzi úgy, hogy ezzel tartozik... és felolvassa: "mikor bőröm a bőrödhöz ért..." - még nekem is végem van. hát még i-nek.

és buli. hajnali 3-ig. sok sok tánc :) ezer éve nem táncoltam...

el kell indulni. reggel 8-ra már a virágosnál kell lennem... 9-re már a petneházy-ban kéne díszíteni, a fürdőszoba tele napraforgókkal. mindössze két órát tudunk aludni. nem elég. de menni kell: bé balatonra két rendezvényre, én dekorálni...

40 fok, sok napraforgó, segítő kéz, rettenetesen barátságtalan pincérek. visszasírjuk a ponyvát a gáton. de csinálni kell. hogy szép legyen. szép lesz. nagyon nagyon. de iszonyúan fáradtak vagyunk.

itthon a kanapén elalszom este 9-kor. hajnali négyre indulok vissza leszedni...

három napja próbálok magamhoz térni a fáradtságból :)))))
de kösz, jól vagyok :))))))

************

ma ovi. van időm. megcsinálni dolgokat.
újszerű érzés így két hónap után.
tele vagyok energiával :)
(asszem.)

tények

bé egy hónapja nem kapta meg a fizetését - naja, minek, nem? hadd melózzon és fizesse a benzint, majd egyszer kifizetik... (?) ergo most arról sem lehet szó, hogy megjavíttatom a laptop ventillátorát, így továbbra is kikapcsol kb. 20 percenként. így azért viszonylag nehéz dolgozni, lássuk be :)
(már csak röhögök)

és írni is nehéz úgy, hogy ne szálljon el...

holnaptól ovi.
nagy terveim vannak.

(hol lehet új laptopot nyerni?)

oké, vettem az adást, rég írtam :)
kb. éjjel-nappal volt munka + a gép félóránként kikapcsol (jeee), esküszöm mostmár fogok írni, mert van mit. tényleg.

de tényleg :)

(nagyonnagyonszeretnékegyújlaptopot)

sum

balatonudvari, bérelt ház. sokféle ház és sokféle házinéni van. na ez még meleg pulcsikat is kitett, amikor indultunk a koncertre, mert látta, hogy fázunk. szoba 3 pont. házinéni 10 pont :)

balatonudvari, koncert. dagadó máj, hideg éjszaka és epres kabátban este 11-ig táncoló almalány. vastag csaba egész jó. viszont az a hír járja a városkában, hogy igen, igen, egész jó volt - de bé sokkal jobban énekelt :)))))

***************

alma mondta ma, miközbe nagymamája fel-alá futkos a lakásban hasmenéssel és harmadszorra is elmegy...
- "nyammama kakilni megy megint?"
- "igen, drágám, van ez így."
- "ez egy ILYEN FAJTA nyammama?"
:))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

alma mondta este a kisközért előtt, egy rendőrnek:
- "melyik a rendőrbácsi? AZ?"
(mellesleg az orra előtt ül egy motoron)
- "nem az drágám, hanem ő... és igen, ott a motoron..."
- "de miért a motoron ül?"
- "mert minden rendőrbácsi más. van, aki motoron ül, van, aki autóban  - és még olyan is van, aki bicilin, vagy akár lovon!"
hatalmas csodálkozó szemek:
- "és olyan is van, aki SZAMÁRON ül?"
ááááááááááááááááááááááááááááááhhhhhhhhhhhhhhhhh :))))))))))))))

nyűgös

próbálom rávenni magam, hogy takarítsak ki, holott inkább ezt a kis szotyit kéne elvinni valahová... de most nem lehet, mert vannak dolgok, amiket meg kell csinálni. jaj. melegem van, nyűgös vagyok, bé az autó miatt inkább anyukájáéknál alszik, ami tök érthető, mert ott legalább csend lesz, de mégis olyan türelmetlen vagyok ilyenkor, hiszen én sem láttam már majdnem egy hete, grrrrr.

érdekes dolgok ezek a hormonok egyébként, nem? mi a tököm az a hormon? jó persze, tudom mi az és ha véletlenül mégsem tudnám, ott a szuperokos google. na de hogy néz ki ez a valami, ami olyan kicsi, hogy szinte nincs is, és mégis megkeresíti már jó pár napomat?! :)

ómmmmmmmmmmmmmmmmmm - indíts takarítani eszteeeeeeeeeeeeeeeeeeeer...
(inkább elmennkék kávézni, na.)

nagyon érdekes

az a helyzet, hogy most már vitathatatlanul bebizonyosodott, hogy boszorkány vagyok. sétáltunk vissza a játszóházba, ahol a mai nap kb. egészét töltöttük egy kis megszakítással és beugrott egy kép valakiről. bementünk és két pillanat múlva ott állt - ha nem is ő, de a fél családja... az a fele, amelyet nagyon nagyon szerettem. nem, ez nem volt teljesen valósíznűtlen vagy ilyesmi - egyszerűen csak a látszólag ok nélkül bevillanó kép és biztos tudat volt lenyűgöző előtte. vagy inkább ijesztő. a bizonyosság. hogy valójában mindent tudunk...

közben alma kimondta a kívánságát, amely ezzel együtt azonnal teljesült is: legyen ott egy kislány, akivel játszhat... na igen, ily módon volt. ennyi. kézenfogva elrohantak, mi meg leültünk egy jót beszélgetni.

vannak emberek, akikkel évekig nem találkozol, de mégis olyan szeretettel gondolsz rájuk a múltotok egy közös szelete miatt. és simán megy minden beszélgetés magától mintha sosem hagytátok volna abba. szívmelengető.

meg az információ. ami önkéntelenül is jön. amit talán sokkal korábban kellett volna megtudnod, hogy akkor érezd, hogy mennyit érsz, amikor a padlón fekszel, mert úgy gondolod, hogy ezek után semmit... pedig de. ezek szerint nagyon is... sokkal jobban mint gondolnád. ennyi év távlatában ez már nem számít, mert amit túl kellett, azt túlélted és már nem számít, hogy milyen jól jött volna akkor ez a tudás. ennyivel utólag egyszerűen csak jól esik, nagyon jól esik. emberileg. mert ugyan kinek ne esne jól...

hűha. ez érdekes volt, na...
és egy meghívás is született belőle :)))))
(kíváncsi vagyok bé benne lesz-e)

almáról

nekem van egy nagyon érdekes tulajdonságom. mégpeig az, hogy amikor úgy igazán NAGYON szeretek valakit, akkor még egy kicsit jobban szeretem, amikor hibázik, vagy hülyén viselkedik, sőt, amikor haragszom rá, akkor is...

nem tudom hogy van ez, de ránézek saját dühöngésem közepette és valahogy sokkal erősebben érzem, hogy mennyire sokat érzek iránta mint egy átlagos hétköznapon.

namármost másfél hónapja töltjük minden napunkat együtt almácskával, fűszerezve egy dackorszak közepével és elég sok munkával, amit így kell(ene) megoldani. egyszerre élvezem és imádom, miközben néha megbolondulok - persze komoly lelkiismeret-furdalás mellett, hogy "illik-e" olyat érezni, hogy lassan kitéped a hajad a saját gyerekedtől. tudom, hogy mindenki van, volt és lesz vele így, de akkor is.

kb. bármelyik pillanatban megjöhet, érzem legfőbbképpen a saját indokolatlan feszültségemen... így persze nem vagyok éppen türelmes már egy-két napja...
ma csajos buli volt zs-nél, persze alma is jött velem, mert most ez van, és persze voltak pillanatok, amikor masszívan kihúzta a gyufát (amit én továbbra sem tudok mindig jól kezelni, mert ez nem olyan egyszerű ám és nem mindig tudom mit csináljak vele - aki azt mondja mindig tökéletesen tudja, az szerintem hazudik és különben is, ez a naplóm, simán ér bevallani, hogy néha tehetetlen vagyok és gőzöm nincs mi legyen, nem vagyok én szuperhős).

de amikor elindultunk hazafelé és mentünk lefelé a lépcsőn, ott lépegett le a pici lábain ez a "nagy" lány, aki már buliban is volt a hatalmas göndör fejével és mindent másképp láttam és éreztem azonnal: elöntött a szeretet és a lelkiismeret-furdalás egy perc alatt (ugyan miért is voltam mérges, amikor a fél tortát a mellembe kenve akart velem smacizni miközben beszélgettem - volna :))))))

szóval. ez a kiscsaj a minden. és a gyereknevelés korántsem olyan, mint amit valaha olvastál és hallottál róla, vagy akár tapasztaltál, mert az az ominózus "24 órában" kemény próbatétel ám :) de hogy én mennyire szeretem ezt a kismacskát, az nem igaz... mindenét, imádom, szeretem, ölelem, csókolom... megzabálom.

most kicsit nehéz időszaka van és inkább azon kéne filóznom, hogy nekik ezt általában nehezebb megélni, mint nekünk elviselni, mert még kicsik és nem tudják kordában tartani a sok új érzést, amit felfedeznek magukban. de az a göndör fej és vigyor és humor vazze... imádom. és a duma, amit hazafelé levágott...

szóval nem tudom, illetve tudom: nem fekete-fehér ez a téma és tök jó lenne megint rendben lenni hormonálisan, hogy a türelmem is helyre billenjen - de imádom, egyszerűen imádom. a világ közepe ez a kislány, na. (love)

semmikülönös

a hétvégén buli bulit ért... egy kis esküvő díszítés, egy kis szülinapi buli, egy kis egész napos kerti parti másnap... ááh, nagyon jó olgunk volt és nagyon élveztem :)

a tegnapi napot kevésbé... de ezt most nem fogom kifejteni. maradjunk annyiban, hogy délután egy jegeskávéval a kezemben ültem a hűs játszóházban: ami megtörtént, az megtörtént délben, még mindig csak néztem magam elé, aztán szegény gyerek kerek 40 fokban jött velem dolgozni és eléggé kivoltunk már mindketten - szóval nagyon hálás voltam a fenekem alatt lévő székért és hogy van pár percem végiggondolni, vagy pont nem végiggondolni a dolgokat. az élet nem egyszerű, na...

ma pedig igazi csajos nap zsannival és egy igen jól haladó terv folyamatos tökéletesítése... :)))))))
jó volt. elfáradtunk. holnap délután folytatjuk :)

(így ismét éjszaka dolgozom, jeeeee.)

péntek reggel

érdekes, reggel nem nagyon szoktam írni... talán ez csak a szokásos összefüggés: nem vagyok egy reggeli ember, sokkal inkább éjszakai bagoly vagy mi. alma nyugiban ül egy rajzfilm előtt - én meg pislogok körbe. nem érzem az energiát, hogy nekiálljak a lakás kitakarításának, sokkal szívesebben próbálnék meg visszaaludni :)

éjjel egykor még a kertet locsoltam - hétvégi köszönet ajándékok készen. szalvéták sehol. táblák és ültetés sehol... remek kilátások. az hagyján, de jövő hét utáni hét... na az milyen lesz. hát most megmondom őszintén, én általában átlátom a dolgokat és biztos vagyok benne, hogy a következő pár hét is lesz valahogy - épp csak nem tudom hogyan. van két kezem, ennél többet akkor sem tudok felmutatni, ha anyut megkérem, hogy kicsit nyaraljon az unokájával, hogy tudjak dolgozni... meglátjuk. mindenre van megoldás.

tegnap szegényt kihurcoltam a virágpiacra is... hetven fok, 99,9%-os páratartalom... csorgott rólam a víz. ez pedig egy kis hősnő, zokszó nélkül csinálta végig az egészet, pedig vagy 2 órát ott voltunk. felvette a hajpántját reggel, fátyollal és közölte, hogy ő ma menyasszony és így jön. őőőőő, oké. vettem neki egy kis csokrot is hozzá. és hogy mindez miért "említésre méltó"? (a puszta cukiságon felül persze) - nos, ennyi mosolyt rég kaptunk :)))))) és ez engem mindig csodálattal tölt el, ahogy a legsavanyúbb ember is önkéntelenül mosolyra fakad, ahogy meglát egy édes gyereket.

aztán vannak azok a modellek, akik az épp cumizó gyerek arcába ismeretlenül odahajolnak az "ilyen szép nagyláááááány és még cumiziiiiik???!" sikítással, halálra rémítve almát... ez olyan érdekes, nem? neked eszedbe jutna odamenni és kvázi beleszólni más, kisebb vagy nagyobb gyerek életébe? két órája ül nyugodtan embertelen körülmények között, ismeretlenek tömegében, ha épp "duduzni" akar közben egy kicsit, hát tegye, nem csoda!

najó, elég az elmélkedésből... akkor irány a rámolás, takarítás... bleeeee. tudod, néha az ember fel van pörögve és mindez flottul megy. én most vonszolom magam az álmosságtól.

(kávé...? soha nem fogom elkezdeni :))))

alma mondta

szuper jó napunk volt r-éknél, javarészt a medencében, vagy a fagyi, dinnye, kávé és egyéb nyalánkságok között lavírozva... alma l-lel is szuperül eljátszott a vízben, persze a végén belemártotta a göndör haját, hogy mindenki lássa valójában milyen hosszú (a háta közepéig ér, vazze :))) - hirtelen kirzáta a hideg és ilyet szólt:
- "úúúúúh, de FÁZIK A HAJAM!" :))))))))))))))))))))

*********************************

a gáton ma meleg esküvői (!!!!) párral találkoztunk (ebből ő mondjuk vajmi keveset észlelt, kicsi még, hogy elmagyarázzam), lelkesen rollerezett befelé a térkövön, majd hirtelen megállt és leszállt:
- "ez nem jó, itt túl ROPOGÓS az út!!!!" :)))))))))))))))))))

*********************************

ma már többedszerre említi k-t (nem fedhetem fel ki az), kérdezem:
- "neked tetszik k....?"
- "de nem mondd el senkinek..."
persze, persze, de azért biztos akarok lenni benne, elvégre még soha nem mondott ilyet.
- "de most akkor neked tényleg tetszik k.?!"
mire felháborodottan rámszól:
- "mondtam, hogy ne mondd el senkinek! még nekem se, mert akkor lehet, hogy észreveszem!"
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHHHHHHHHHHHH :)))))))))))))))))))))))))

éjszakaságok

37 éves leszek idén. és olyan sok mindenre jöttem rá ennyi idő alatt.

az egyik az, hogy imádom az éjszakát.

a reggeleket azért tartom szépnek, mert ritkán látom őket - mindig is átaludtam, sosem voltam koránkelő típus :) így megmaradtak rejtélyes hajnali fényes titkoknak, amelyeket ha alkalmam adódik (és már magamhoz is tértem :) akkor igyekszem megcsodálni.
ellenben az éjszaka... csodálattal tölt el. sezeretem az esti fényeket, hangulatokat, a csendet, a látszólagos kihaltságot, miközben nagyon is él az éjszaka... régen éjjel verseket írtam. később tanultam. utána neteztem, chateltem, randiztam és nagyon sokat vezettem az éjszakán át... imádtam. az autó, a zene és én.
most is elmúlt éjfél, menni készültem aludni... de rájöttem, hogy talán még írni kéne kicsit... és még nem is locsoltam kint... és most nekem nagyon jó.

régen álltam a visegrádi utcában a teraszon hajnalban és azon gondolkodtam, hogy vajon most ki van még fönn és ki töpreng ugyanezen? amikor alma kicsi volt és a kanapén szoptattam éjjel a sötétben, az járt a fejemben, hogy most hány és hány kismama mászkálhat fel-alá az ordító kisbabával és ezen mindig mosolyogtam.

a másik meg a valósi válaszom a szokásos kérdésre: te melyik évszakot szereted a legjobban? én a telet nem szeretem. ez nem változott. még a hó sem hat meg, maximum arra a pár percre, amíg olyan csendben hullik és puhán pihen a tájon, majd ropog a talpad alatt... de pár perc múlva már fázom és melegre vágyom, így nem. semmiképp. a tavaszt imádom, mert végre jön az áhított meleg és azok a bizonyos ILLATOK... jaaaj, de jó. a nyár nagy barátom. az egyik legjobb. imádom a meleget, imádom a szabadságot, amit ad. de öreg vagyok már és rájöttem, hogy ezeket a 30 fokokat baromira nem élvezem már. a nap éget, mit éget, perzsel, mindenkiről folyik a víz... ááááh.

na de az ősz... van a nyálas, nyúlós ősz, ami nem szép, de olyan jó betérni egy nagy séta után a meleg kakaóra... a tél hangulata, de kevésbé hidegben... és akkor vannak azok az ajándék napok, amikor RAGYOG az őszi nap, de már csíp a levegő. a fények, a színek, a falevelek... na ez az. ezek a napok AZOK. amelyektől végem van. amikor fel KELL nyalábolnom a családot, a kutyát és menni, menni, menni... élvezni.

és szép gömbölyű narancssárga TÖKÖKET venni, jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee :))))))))
(az emberek és a hülye mániáik :)