2012. október 31., szerda
nyííí
gyökérkezelés, fúrás, faragás, reszketés, remegő kéz - dr.p-t még mindig imádom (holnap utazik el, de előtte még "befejez" - édes). de a ma estét nem imádom. antibiotikum és cataflam. takaró alatt sebnyalogatás és duzzogás. imádom bé-t.
off
nemtom eldönteni, hogy ebben a pillanatban mi az erősebb bennem: a félelem a fogorvostól vagy a vágy, hogy minél előbb odaérjek és megszüntessük ezt a fájdalmat. az egyetlen fogorvos, akitől nem félek, mert nem lehet tőle félni, annyira jó fej. begubózós estére vágyom. nagyon.
2012. október 30., kedd
nekem, tőlem
szóval ma betolakodtam a saját intim szférámba és látszólag a kávét kevergetve, az újságokat pedig szórakozottan lapozgatva arra jutottam, hogy itt bizony valami bűzlik. nem, nem én, mert én rendesen illatosra fürödtem magam tegnap este :)
az ember fel kell, hogy ismerje azt a pillanatot, amikor szét van esve. ha nem is azonnal, de legalább egy éven belül. oké. pár éven belül. a szétesés mértéke persze eléggé változó és vannak olyan időszakok, amelyek olyanok "mintha". mintha minden rendben lenne. de ilyenkor azt hiszem kicsit elnagyoljuk a dolgokat.
pedig a lényeg az apró részletekben rejlik. a tönkremenő kapcsolatokra sem akkor kell felfigyelni jó esetben, amikor már egy másik nő/férfi áll a párunk mellett, hanem amikor mondjuk egyszer csak nem tesz már fogkrémet a mi fogkefénkre is. az extra ölelések már valahol ott elkezdődhetnek.
ugyanígy van ez saját magunknál. néha olyan aprók a jelek, alig észrevehetőek, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem is lényegesek - pedig nagyon is azok, sőt... apránként, óvatosan próbálják a tudtunkra adni, hogy rossz időszakunk van...
és a megoldás is talán ugyanebben van. amikor szétesünk és kikészülünk, akkor mindig valami hatalmas, megváltó csodára várunk. de nagy mértékűre ám. óriásira. ami jön mint a forgószél és kisöpör minden rosszat az életünkből, mindent megoldva (helyettünk). minimum egy új állás, komoly munkafelkérés, teherbeesés, új ház vagy lottó főnyeremény az elvárásunk.
de miért ne lehetne ezt is kicsiben elkezdeni? miért ne lehetne apránként változtatni és kis örömökkel segíteni magunkat a nagyobb sikerekhez? miért kéne újracsempézni a fürdőszobát ahelyett, hogy rendet raknánk a fürdőszoba polcon vagy befestenénk a hajunkat...?
nem kell azonnal lebontani a házat: elég ha rendet rakunk egy kicsit magunk körül, és magunkban...
a minap pont nyavalyogtam egy kicsit. igyekszem egyébként nem nyavalyogni, mert bé-nek lássuk be, van most elég baja ezen kívül is... és nem, nem enged. simán azt válaszolja nekem, hogy milyen könnyű eldönteni (!), hogy minden szar, sokkal egyszerűbb mint tenni elenne valamit.
na vazze. először megsértődtem. szarul esett. de mondjuk kereken két napja ezen gondolkodom. még mindig rosszul esik, persze, de kénytelen vagyok belátni, hogy van igazsága... (baszki. jobban szeretem, amikor nekem van igazam.) az a kurva nagy igazság, hogy az ember csak saját maga tudja magát kirángatni a szarból, akármi is az. és mivel hatalmas dolgokra max. csak tétlenül tudunk várni, sokkal jobb, ha apránként kezdjük...
hát valami ilyesmi foglamazódott meg bennem, mire a kávé végére értem. kb. két sort olvastam el az újságból, inkább magammal voltam elfoglalva. és ez sokkal jobb mint bármi. mert az első dolog, amiről le kéne szokni az az, amit a magazinok "multi-tasking"-nak neveznek. hogy egyszerre akarunk mindent csinálni, ily módon egyikre sem figyelünk igazán. egyszerre kávézom, olvasok, telefonálok és netezek a telefonon. ugye, milyen szánalmas leírva? pedig mindannyian ezt csináljuk minden nap...
STOP. hát ki szeressen engem, ha nem én magam?
na láv eszterke, irány egy aspirin a holnapi fogorvoslásig :)
az ember fel kell, hogy ismerje azt a pillanatot, amikor szét van esve. ha nem is azonnal, de legalább egy éven belül. oké. pár éven belül. a szétesés mértéke persze eléggé változó és vannak olyan időszakok, amelyek olyanok "mintha". mintha minden rendben lenne. de ilyenkor azt hiszem kicsit elnagyoljuk a dolgokat.
pedig a lényeg az apró részletekben rejlik. a tönkremenő kapcsolatokra sem akkor kell felfigyelni jó esetben, amikor már egy másik nő/férfi áll a párunk mellett, hanem amikor mondjuk egyszer csak nem tesz már fogkrémet a mi fogkefénkre is. az extra ölelések már valahol ott elkezdődhetnek.
ugyanígy van ez saját magunknál. néha olyan aprók a jelek, alig észrevehetőek, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem is lényegesek - pedig nagyon is azok, sőt... apránként, óvatosan próbálják a tudtunkra adni, hogy rossz időszakunk van...
és a megoldás is talán ugyanebben van. amikor szétesünk és kikészülünk, akkor mindig valami hatalmas, megváltó csodára várunk. de nagy mértékűre ám. óriásira. ami jön mint a forgószél és kisöpör minden rosszat az életünkből, mindent megoldva (helyettünk). minimum egy új állás, komoly munkafelkérés, teherbeesés, új ház vagy lottó főnyeremény az elvárásunk.
de miért ne lehetne ezt is kicsiben elkezdeni? miért ne lehetne apránként változtatni és kis örömökkel segíteni magunkat a nagyobb sikerekhez? miért kéne újracsempézni a fürdőszobát ahelyett, hogy rendet raknánk a fürdőszoba polcon vagy befestenénk a hajunkat...?
nem kell azonnal lebontani a házat: elég ha rendet rakunk egy kicsit magunk körül, és magunkban...
a minap pont nyavalyogtam egy kicsit. igyekszem egyébként nem nyavalyogni, mert bé-nek lássuk be, van most elég baja ezen kívül is... és nem, nem enged. simán azt válaszolja nekem, hogy milyen könnyű eldönteni (!), hogy minden szar, sokkal egyszerűbb mint tenni elenne valamit.
na vazze. először megsértődtem. szarul esett. de mondjuk kereken két napja ezen gondolkodom. még mindig rosszul esik, persze, de kénytelen vagyok belátni, hogy van igazsága... (baszki. jobban szeretem, amikor nekem van igazam.) az a kurva nagy igazság, hogy az ember csak saját maga tudja magát kirángatni a szarból, akármi is az. és mivel hatalmas dolgokra max. csak tétlenül tudunk várni, sokkal jobb, ha apránként kezdjük...
hát valami ilyesmi foglamazódott meg bennem, mire a kávé végére értem. kb. két sort olvastam el az újságból, inkább magammal voltam elfoglalva. és ez sokkal jobb mint bármi. mert az első dolog, amiről le kéne szokni az az, amit a magazinok "multi-tasking"-nak neveznek. hogy egyszerre akarunk mindent csinálni, ily módon egyikre sem figyelünk igazán. egyszerre kávézom, olvasok, telefonálok és netezek a telefonon. ugye, milyen szánalmas leírva? pedig mindannyian ezt csináljuk minden nap...
STOP. hát ki szeressen engem, ha nem én magam?
na láv eszterke, irány egy aspirin a holnapi fogorvoslásig :)
2012. október 28., vasárnap
artúr
a kutyának van egy "lefekvési rutinja". ezt ma este figyeltem meg. azt sem tudom hány óra van az óra átállítás miatt, ezért még fenn vagyok, majd most éjjel kihasználom azt a plusz egy órát, amit előzőleg nem sikerült.
szóval a tévé előtt vagy a lépcsőn szokott szundikálni. aztán, amikor már "élesben" megy az alvás, tesz egy tiszteletkört. először megáll a gyerek szobája előtt, az orrát bedugja, vár. mint, aki ellenőriz. utána átsétál bé oldalára és ott is "ellenőrzi", hogy minden rendben van. végül pedig lefekszik az én oldalamon és briósba tekeredve kezd el aludni... (újdonság: biztos hiányzik neki bé hétközben, nemtom, de néha az ő oldalán is szundikál hajnalban, holott eddig mindig csak mellettem, a lépcsőn, az ajtóban és az asztal alatt tette.)
ma suttyomban felengedtem az ölembe a kanapéra. na még az én ölemnél is nagyobb ám kicsit, így persze félig lelóg a tilosba, azaz magára a kanapéra, de tojok rá. olyan szánalmas hangulatban voltam és olyan jól esett a közelsége. érdekes, hogy soha nem jöhetett egyébként fel a kanapéra - és soha nem is akart. ilyenkor fekszik egy kicsit az ölemben, röfög - de konkrétan röfög - ami azt jelenti, hogy most nagyon boldog, fészkelődik, örül, hogy simogatom, odabújik... majd egy olyan 4-5 perc múlva feláll és távozik. ennyi, anya - köszi :)
hát imádom ezt a dögöt na. a pokolba kívánom, amikor behozza a fél kertet és az éjszaka közepén felébreszt, hogy kimenjen pisilni. de valójában a világon a legjobban szeretem. hiányozna, ha nem urgana fel "harmadiknak", amikor bé-vel ölelkezünk :))))
láv.
szóval a tévé előtt vagy a lépcsőn szokott szundikálni. aztán, amikor már "élesben" megy az alvás, tesz egy tiszteletkört. először megáll a gyerek szobája előtt, az orrát bedugja, vár. mint, aki ellenőriz. utána átsétál bé oldalára és ott is "ellenőrzi", hogy minden rendben van. végül pedig lefekszik az én oldalamon és briósba tekeredve kezd el aludni... (újdonság: biztos hiányzik neki bé hétközben, nemtom, de néha az ő oldalán is szundikál hajnalban, holott eddig mindig csak mellettem, a lépcsőn, az ajtóban és az asztal alatt tette.)
ma suttyomban felengedtem az ölembe a kanapéra. na még az én ölemnél is nagyobb ám kicsit, így persze félig lelóg a tilosba, azaz magára a kanapéra, de tojok rá. olyan szánalmas hangulatban voltam és olyan jól esett a közelsége. érdekes, hogy soha nem jöhetett egyébként fel a kanapéra - és soha nem is akart. ilyenkor fekszik egy kicsit az ölemben, röfög - de konkrétan röfög - ami azt jelenti, hogy most nagyon boldog, fészkelődik, örül, hogy simogatom, odabújik... majd egy olyan 4-5 perc múlva feláll és távozik. ennyi, anya - köszi :)
hát imádom ezt a dögöt na. a pokolba kívánom, amikor behozza a fél kertet és az éjszaka közepén felébreszt, hogy kimenjen pisilni. de valójában a világon a legjobban szeretem. hiányozna, ha nem urgana fel "harmadiknak", amikor bé-vel ölelkezünk :))))
láv.
2012. október 25., csütörtök
kell ez nekem?
nincs ihletem, bocsi :)
ellenben ma kettérepedt a fejem, úgy fájt, majd spontán elaludtam a kanapén - még bé előtt, holott neki lett volna indokolt :) később végighallgattam a kocsiban a rádióban, hogy kb. mindenki így érezte ma magát valami front hatás miatt és megnyugodtam, mert már azt hittem nyugdíjas klubban a helyem.
egyébként meg. a gépet semmi értelme szervizbe vinni az ünnepek alatt, addig meg semmi értelme áttenni a file-okat rá. tehát a fényképeim továbbra is másutt vannak... grrrrrr... na mindegy, ami késik, nem múlik, előbb-utóbb csak meglesz az anyagom mindehhez.
most itt ülök a csendben. mindenki alszik és nem, nincs is csend, mert beindítottam a mosogatógépet, így jobb is lenne lassan felkotródni inkább aludni. temérdek érzés van bennem - mégis arról lenne kedvem írni, hogy egy laptop/ultrabook táska tízezres nagyságrend, de ma szembejött egy 2ezerért, amitől bé kitért a hitéből, én meg azt mondtam, hogy most jó lesz ez is, de vazze, legalább pont méret! (mert van 13"-ig és 15"-tól. enyim persze 14-es. király :) és a rózsaszínt választottam, mert kemény vagyok mint a vídia. (nyugi, pasztel színű.) aztán kaptam engedélyt cipőt is venni. ki is néztem már régebben. a mammutban. 27ezer. amikor megismerkedtünk, akkor is 27 ezres cszimám volt. (8-9 éve) - na, akkor én erről most spontán lemondtam és szépen beballagtam a deichmannba, a lerongyolódott magyar sznobok utolsó mentsvárába és ott vettem egy "majdnem olyat".
ennek egyébként már szerettem volna szentelni egy bejegyzést egyszer. na nem annak, hogy de jó lenne megint tiszta bőr cipőt venni bármennyiért, és nem is annak, hogy egyébként úgy örülök ennek a cipőnek, hogy majd' kiugrom a bőrömből, mert egyébként gyönyörű, a "majdnem olyan"-nak. hogy mennyiszer belemegyünk a majdnem-megoldásokba, sokszor kényszerből, de gyakran, mert el sem hisszük, hogy megérdemeljük az "olyat"... és ezen nagyon sürgősen változtatni kéne, mert a majdnem olyan, soha nem olyan, ez ökölszabály.
(ez a cipő viszont a nem tiszta bőr versenyzők között "olyan"!!! :))))))
valami ilyesmi, ha már ennyit pofáztam róla, de persze csokibarnában - persze nincs fenn a neten és csak a második helyen volt a méretemben, jeeee.
a cipő
holnap reggel jól fel is veszem és átgondolom, hogy a korábbit, aminek konkrétan kilyukadt az orra megtartsam-e vész esetére (mijaf.sz lehet a vész? hogy randa akarok lenni hirtelen???) vagy vágjam ki egy konténerbe?
egyszerű, de nagyszerű (rendkívül mély és tartalmas) eszmefuttatásomat olvashattátok :)))))
ellenben ma kettérepedt a fejem, úgy fájt, majd spontán elaludtam a kanapén - még bé előtt, holott neki lett volna indokolt :) később végighallgattam a kocsiban a rádióban, hogy kb. mindenki így érezte ma magát valami front hatás miatt és megnyugodtam, mert már azt hittem nyugdíjas klubban a helyem.
egyébként meg. a gépet semmi értelme szervizbe vinni az ünnepek alatt, addig meg semmi értelme áttenni a file-okat rá. tehát a fényképeim továbbra is másutt vannak... grrrrrr... na mindegy, ami késik, nem múlik, előbb-utóbb csak meglesz az anyagom mindehhez.
most itt ülök a csendben. mindenki alszik és nem, nincs is csend, mert beindítottam a mosogatógépet, így jobb is lenne lassan felkotródni inkább aludni. temérdek érzés van bennem - mégis arról lenne kedvem írni, hogy egy laptop/ultrabook táska tízezres nagyságrend, de ma szembejött egy 2ezerért, amitől bé kitért a hitéből, én meg azt mondtam, hogy most jó lesz ez is, de vazze, legalább pont méret! (mert van 13"-ig és 15"-tól. enyim persze 14-es. király :) és a rózsaszínt választottam, mert kemény vagyok mint a vídia. (nyugi, pasztel színű.) aztán kaptam engedélyt cipőt is venni. ki is néztem már régebben. a mammutban. 27ezer. amikor megismerkedtünk, akkor is 27 ezres cszimám volt. (8-9 éve) - na, akkor én erről most spontán lemondtam és szépen beballagtam a deichmannba, a lerongyolódott magyar sznobok utolsó mentsvárába és ott vettem egy "majdnem olyat".
ennek egyébként már szerettem volna szentelni egy bejegyzést egyszer. na nem annak, hogy de jó lenne megint tiszta bőr cipőt venni bármennyiért, és nem is annak, hogy egyébként úgy örülök ennek a cipőnek, hogy majd' kiugrom a bőrömből, mert egyébként gyönyörű, a "majdnem olyan"-nak. hogy mennyiszer belemegyünk a majdnem-megoldásokba, sokszor kényszerből, de gyakran, mert el sem hisszük, hogy megérdemeljük az "olyat"... és ezen nagyon sürgősen változtatni kéne, mert a majdnem olyan, soha nem olyan, ez ökölszabály.
(ez a cipő viszont a nem tiszta bőr versenyzők között "olyan"!!! :))))))
valami ilyesmi, ha már ennyit pofáztam róla, de persze csokibarnában - persze nincs fenn a neten és csak a második helyen volt a méretemben, jeeee.
a cipő
holnap reggel jól fel is veszem és átgondolom, hogy a korábbit, aminek konkrétan kilyukadt az orra megtartsam-e vész esetére (mijaf.sz lehet a vész? hogy randa akarok lenni hirtelen???) vagy vágjam ki egy konténerbe?
egyszerű, de nagyszerű (rendkívül mély és tartalmas) eszmefuttatásomat olvashattátok :)))))
2012. október 24., szerda
map
ma kaptam - azaz elhoztam - több fotóalbumot, gondoltam holnap este jót fogunk nevetni bé-vel a 10 évvel ezelőtti fotókon...
valójában nekem is nagyon jót tesz ezeket látni... mintha egy térkép lenne... vissza önmagamhoz.
valójában nekem is nagyon jót tesz ezeket látni... mintha egy térkép lenne... vissza önmagamhoz.
2012. október 21., vasárnap
feeling
hazafelé alma és bé is elaludtak mire a bah cosmópontra értünk.
ez mennyire cuki már? :)))))))))))))))))))))))))))
párbeszéd hazaérkezéskor:
- "manóóó... ébresztő... alma elaludt és te is, de valahogy mégis csak be kéne jutnunk... mit csináljunk?"
válasz félálomban motyogva:
- "aludj te is nyugodtan..."
köszi :))))))))))))))))))))))))))))
ps. csak almát kellett becipelnem végül, höh.
ez mennyire cuki már? :)))))))))))))))))))))))))))
párbeszéd hazaérkezéskor:
- "manóóó... ébresztő... alma elaludt és te is, de valahogy mégis csak be kéne jutnunk... mit csináljunk?"
válasz félálomban motyogva:
- "aludj te is nyugodtan..."
köszi :))))))))))))))))))))))))))))
ps. csak almát kellett becipelnem végül, höh.
2012. október 20., szombat
majdnemholnap
tátott szemekkel ülök, holott tán le kellett volna feküdnöm inkább. kicsit elfáradtam... de nem a gyerekektől. inkább olyan sok mindenen gondolkodtam el a mai nap után, hogy a sok gondolat nem hagy pihenni - ezért nem is erőltettem, hogy elmenjek aludni. csak bambulok, semmi több...
vannak dolgok az életemben, amelyeket nem tudok kezelni. néha kihívásnak érzem a megoldásukat... néha lehetetlennek. néha azt gondolom mindenki más, semmi baj. néha elszomorít a tapintatlanság.
lehet, hogy egyszerűen csak bújkál bennem valami betegség, ami már kicsit elkezdett folyni az orromon át és ezért vagyok kicsit érzékenyebb - nem csak fizikailag.
de egy valami biztos. egy bájos arc, ahogy elmélyülten babázik, egy kedves gesztus a másik gyerek felé, egy önfeledt sikítás és rohanás, a matricák a kezükön, a fejükön... ezeknek van értelme. ezek megmosolyogtatnak és elbűvölnek, még ha nem is volt jó napom és fáradt vagyok. erre olyan nagyon jók ezek a bulik.
fél óra sem volt, hogy elrakjam a játékokat és a tányérokat (ég áldja a mosogatógépet :)))) és tök rendben van a lakás - majd alma szétkapja holnap. tobzódni fog az ajándékaiban. érdekes, hogy mennyire nem megy még neki a rendes ajándék átvétel, látványos örülés, ilyesmi. uggggyanmár :))) de ami késik nem múlik. én mindenesetre elszakadnék ezektől a "problémáktól". inkább leírnám, hogy ma reggel kijött az ágyba, bebújt közénk és ott kapott egy ajándékot. mondjuk két órán át szedtem ki a csomagolásból, de nem baj. édesen, alvás-melegen játszott a takarók közt... nagyon édes volt. szerintem holnap mindent elővesz újból és tüezetesen megnéz :)
hát szóval olyan sok jó élménnyel szolgál egy ilyen este, még ha alfában is vagyok közben. fáj az orrom a sok fújástól. csíp vagy mi. grrrr... szerintem én most hisztizek és még csak meg sem fog jönni :) tehát. le kellett volna feküdnöm mégis, nem a felnőttek baromságain gondolkodni. és ha valami vagy valaki megbántott kicsit, azt majd kialszom szépen. ámen.
vannak dolgok az életemben, amelyeket nem tudok kezelni. néha kihívásnak érzem a megoldásukat... néha lehetetlennek. néha azt gondolom mindenki más, semmi baj. néha elszomorít a tapintatlanság.
lehet, hogy egyszerűen csak bújkál bennem valami betegség, ami már kicsit elkezdett folyni az orromon át és ezért vagyok kicsit érzékenyebb - nem csak fizikailag.
de egy valami biztos. egy bájos arc, ahogy elmélyülten babázik, egy kedves gesztus a másik gyerek felé, egy önfeledt sikítás és rohanás, a matricák a kezükön, a fejükön... ezeknek van értelme. ezek megmosolyogtatnak és elbűvölnek, még ha nem is volt jó napom és fáradt vagyok. erre olyan nagyon jók ezek a bulik.
fél óra sem volt, hogy elrakjam a játékokat és a tányérokat (ég áldja a mosogatógépet :)))) és tök rendben van a lakás - majd alma szétkapja holnap. tobzódni fog az ajándékaiban. érdekes, hogy mennyire nem megy még neki a rendes ajándék átvétel, látványos örülés, ilyesmi. uggggyanmár :))) de ami késik nem múlik. én mindenesetre elszakadnék ezektől a "problémáktól". inkább leírnám, hogy ma reggel kijött az ágyba, bebújt közénk és ott kapott egy ajándékot. mondjuk két órán át szedtem ki a csomagolásból, de nem baj. édesen, alvás-melegen játszott a takarók közt... nagyon édes volt. szerintem holnap mindent elővesz újból és tüezetesen megnéz :)
hát szóval olyan sok jó élménnyel szolgál egy ilyen este, még ha alfában is vagyok közben. fáj az orrom a sok fújástól. csíp vagy mi. grrrr... szerintem én most hisztizek és még csak meg sem fog jönni :) tehát. le kellett volna feküdnöm mégis, nem a felnőttek baromságain gondolkodni. és ha valami vagy valaki megbántott kicsit, azt majd kialszom szépen. ámen.
2012. október 18., csütörtök
van, ami nincs
végignéztem egy családtagokat felkutató műsort... illetve konkrétan végigbőgtem, mert pont egy FIÚ testvér kereste lány testvéreit, akit elsodort az élet...
az időm legnagyobb részében igyekszem nem filózni - szándékosan - olyan dolgokon, amik fájnak nekem, így boldogan ringó tavirózsaként is képes vagyok élni, napról napra, szinte gondtalanul... ez semmi más, csak védekezés. gondolom.
aztán vannak napok, amikor valamiért spontán elbőgöm magam alma szobájában apu fényképe előtt vagy ilyen műsorokról, szerető-testvér barátaimról (pl. r. és e.) eszembe jut, amim van - azaz nincs.
van egy testvérem, aki nincs. valahogy így.
nemsokára itt a születésnapja. és azt sem tudom mit csináljak. megint hívjam? nem kapok választ, nem hívnak vissza. írjak neki? azt sem tudom látja-e. küldjek neki lapot? legutóbb attól, amit m. nénivel adattam át neki, éktelen dühbe gurult és megfenyegette őket is, hogy velük is megszakítja a kapcsolatot.
én bármit meg tudok neki bocsátani. ha most besétálna az ajtón, akkor a nyakába ugranék, úgy örülnék. a mai napig csak azért rakom fel alma képeit a facebook-ra, bé minden tiltása ellenére, hogy hátha mégis meglesi... titokban...
mert nem tudom elképzelni, hogy soha, de soha nem gondol rám, ránk... almával még soha nem találkozott - ezt elképzelni is nehéz, nem hogy átélni... egy héttel előzi meg az ő szülinapját almáé... és pontosan tudom, hogy alma nem hogy egy ajándékot, de egy köszöntést sem fog kapni a nagybátyjától... ahogy soha életében nem kapott. egyetlen egyszer nem ölelte meg vagy adott egy puszit az én kislányomnak a saját testvérem, még csak nem is látta. ez milyen már? :(
de én még ezen is túltenném magam azt hiszem. talán egyetlen dolog van, amit nem tudok neki megbocsátani: amit anyuval csinál. ezt soha, ez annyira durva. mert anyu titokban tönkremegy a hiányába és ezt rémes nézni :(
na mindegy, mindenkinek megvan a maga keresztje, azt mondják, van akinek több is... de soha, soha nem lehet majd bepótolni az elvesztegetett éveket. soha. viszont bármikor újra lehet kezdeni, nem?
baszki, senkinek nem kívánom ezt az érzést... komolyan... tehetetlennek érzem magam és annyira vágyom rá, hogy találkozzunk, hogy viccelődjön velem úgy mint régen... és hogy almát felkapja az ölébe...
nem lehetne a fenti képet bevonzani valahogy...?
az időm legnagyobb részében igyekszem nem filózni - szándékosan - olyan dolgokon, amik fájnak nekem, így boldogan ringó tavirózsaként is képes vagyok élni, napról napra, szinte gondtalanul... ez semmi más, csak védekezés. gondolom.
aztán vannak napok, amikor valamiért spontán elbőgöm magam alma szobájában apu fényképe előtt vagy ilyen műsorokról, szerető-testvér barátaimról (pl. r. és e.) eszembe jut, amim van - azaz nincs.
van egy testvérem, aki nincs. valahogy így.
nemsokára itt a születésnapja. és azt sem tudom mit csináljak. megint hívjam? nem kapok választ, nem hívnak vissza. írjak neki? azt sem tudom látja-e. küldjek neki lapot? legutóbb attól, amit m. nénivel adattam át neki, éktelen dühbe gurult és megfenyegette őket is, hogy velük is megszakítja a kapcsolatot.
én bármit meg tudok neki bocsátani. ha most besétálna az ajtón, akkor a nyakába ugranék, úgy örülnék. a mai napig csak azért rakom fel alma képeit a facebook-ra, bé minden tiltása ellenére, hogy hátha mégis meglesi... titokban...
mert nem tudom elképzelni, hogy soha, de soha nem gondol rám, ránk... almával még soha nem találkozott - ezt elképzelni is nehéz, nem hogy átélni... egy héttel előzi meg az ő szülinapját almáé... és pontosan tudom, hogy alma nem hogy egy ajándékot, de egy köszöntést sem fog kapni a nagybátyjától... ahogy soha életében nem kapott. egyetlen egyszer nem ölelte meg vagy adott egy puszit az én kislányomnak a saját testvérem, még csak nem is látta. ez milyen már? :(
de én még ezen is túltenném magam azt hiszem. talán egyetlen dolog van, amit nem tudok neki megbocsátani: amit anyuval csinál. ezt soha, ez annyira durva. mert anyu titokban tönkremegy a hiányába és ezt rémes nézni :(
na mindegy, mindenkinek megvan a maga keresztje, azt mondják, van akinek több is... de soha, soha nem lehet majd bepótolni az elvesztegetett éveket. soha. viszont bármikor újra lehet kezdeni, nem?
baszki, senkinek nem kívánom ezt az érzést... komolyan... tehetetlennek érzem magam és annyira vágyom rá, hogy találkozzunk, hogy viccelődjön velem úgy mint régen... és hogy almát felkapja az ölébe...
nem lehetne a fenti képet bevonzani valahogy...?
csokigolyó
(ezt most nem fejteném ki mégsem :))))))) de isteni finom!
gondoltam holnap kezdődik a buli szezon, kitakarítanék... de úgy rendesen. szerinted hol tartok? fél tíz és kb. sehol. viszont holnap bé itt fog aludni napközben, akkor nem lehet se porszívózni, se semmi... ez most egy "ajaj" helyzet. és még azt sem tudom mi lesz a kaja. lufikat is kéne fújnom...
hűha :)
gondoltam holnap kezdődik a buli szezon, kitakarítanék... de úgy rendesen. szerinted hol tartok? fél tíz és kb. sehol. viszont holnap bé itt fog aludni napközben, akkor nem lehet se porszívózni, se semmi... ez most egy "ajaj" helyzet. és még azt sem tudom mi lesz a kaja. lufikat is kéne fújnom...
hűha :)
2012. október 17., szerda
blogka
annyit b.sztatom ezt a hangulatház blogot (már majdnem értem, hogy mi hogy működik :) hogy ki se teregettem és már holnap van. na. csak el kéne tennem magam holnapra, nem...?
addig is tessenek nézegetni lelkesen :)
hangulathaz.blogspot.hu
addig is tessenek nézegetni lelkesen :)
hangulathaz.blogspot.hu
2012. október 16., kedd
mindenfélesemmiség
szülinapi ajándékok megvéve, egyszerűen IMÁDOM újabban a játékboltokat... :)))))))
kb. másfél órája ülök munkaügyben a gép előtt és ezt is élvezem. vazze, most akkor ez jó nap vagy mi?
kint ömlik az eső és leszarom, ilyenkor még hangulatosabb itt benn.
de.
szétszedtem a lakást és baromira össze is kéne tenni :))))))))))))))))))))))))))))))
na. irány a rettegett gardróbszoba...
kb. másfél órája ülök munkaügyben a gép előtt és ezt is élvezem. vazze, most akkor ez jó nap vagy mi?
kint ömlik az eső és leszarom, ilyenkor még hangulatosabb itt benn.
de.
szétszedtem a lakást és baromira össze is kéne tenni :))))))))))))))))))))))))))))))
na. irány a rettegett gardróbszoba...
2012. október 14., vasárnap
szombati vasárnap
naszóval tegnap olyan szép idő volt, hogy úgy döntöttünk vasárnapot tartunk. reggeli nagy dundózással (és vazze, hagytak aludni!!!! ilyenre hónapok óta nem volt példa, szuper jól esett!!), egy kis dumálással, majd gesztenye szedéssel, utána közös ebéddel a mediterránban, itthon gesztesnye figurák építésével és rajzolásával, közös rajzfilm nézéssel... :)
végül késő délutánra kaptunk egy meglepetés vendéget... l. apukáját, aki egyedül maradt a hétvégére... és mi ragaszkodtunk hozzá, hogy "befogadjuk". dumáltunk, almával játszottunk, x-faktort néztünk, majd tovább dumáltunk... egészen éjjel egy óráig. addigra kicsit sok bort ittak, szerintem j. azt sem tudta hány óra van, bé majd' elájult már... de nem bántuk. az este folyamán kiderült számunkra, hogy mennyivel több szomorúság van ebben a helyzetben, mint amit ő kimutat... amibe eddig bele sem gondoltunk. amikor elment, akkor bé bejött, összenevettünk és megbeszéltük, hogy mi most nagyon jót tettünk, kit érdekel, hogy majd' elalszunk... őszintén megrendültünk.
bé lefekvés előtt átöltelt és halál komolyan azt mondta:
"mi soha ne jussunk el idáig, jó?"
ámen.
végül késő délutánra kaptunk egy meglepetés vendéget... l. apukáját, aki egyedül maradt a hétvégére... és mi ragaszkodtunk hozzá, hogy "befogadjuk". dumáltunk, almával játszottunk, x-faktort néztünk, majd tovább dumáltunk... egészen éjjel egy óráig. addigra kicsit sok bort ittak, szerintem j. azt sem tudta hány óra van, bé majd' elájult már... de nem bántuk. az este folyamán kiderült számunkra, hogy mennyivel több szomorúság van ebben a helyzetben, mint amit ő kimutat... amibe eddig bele sem gondoltunk. amikor elment, akkor bé bejött, összenevettünk és megbeszéltük, hogy mi most nagyon jót tettünk, kit érdekel, hogy majd' elalszunk... őszintén megrendültünk.
bé lefekvés előtt átöltelt és halál komolyan azt mondta:
"mi soha ne jussunk el idáig, jó?"
ámen.
2012. október 13., szombat
alma mondta
reggel az ágyban közös nagy hancúrozás, állandóan megfogja a szemüvegemet is, leszidom, hogy nem szabad...
- "alma! nem szabad anya - és senki - szemüvegét bántani"
- "de miért?"
- "mert akkor nem fogok látni rendesen!"
- "de akkor VEGYÉL BE SZEMCSEPPET!" :)))))))
ja oké, köszi :)))))
- "alma! nem szabad anya - és senki - szemüvegét bántani"
- "de miért?"
- "mert akkor nem fogok látni rendesen!"
- "de akkor VEGYÉL BE SZEMCSEPPET!" :)))))))
ja oké, köszi :)))))
2012. október 11., csütörtök
2012. október 10., szerda
(nincs címe)
vannak pillanatok, amelyeket vágyom megörökíteni, pedig szavakkal nem lehet. a fények, az illatok, a gesztusok. a kanapé sarkában kucorodva, felhúzott lábakkal, nemsokára forró itallal a kezemben. körülöttem tökéletes rend, a fordítással is sokat haladtam ma este, mert délután nem lehetett a gyerekzsivalyban... azátn abbahagytam egyszercsak.
nem is tudom... azt mondják a csúcson kell abbahagyni. amint érzem, hogy már nem forognak a kerekek, képes vagyok szenvedés helyett leállni vele. és elmerülni a pillanatban - amiről sokat olvastam mostanában. hogy nem éljük meg, mert állandóan azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi volt. és mi lesz. de nem az aktuális pillanatot.
na. hát akkor én ezt most jelentem: épp átélem. még ha csak egy szokványos este is, de beiszom minden apró részletét... :)
nem is tudom... azt mondják a csúcson kell abbahagyni. amint érzem, hogy már nem forognak a kerekek, képes vagyok szenvedés helyett leállni vele. és elmerülni a pillanatban - amiről sokat olvastam mostanában. hogy nem éljük meg, mert állandóan azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi volt. és mi lesz. de nem az aktuális pillanatot.
na. hát akkor én ezt most jelentem: épp átélem. még ha csak egy szokványos este is, de beiszom minden apró részletét... :)
2012. október 9., kedd
esti egyveleg
úgy fáj a hasam, hogy huh, de nagyon. ettem egy kis meleg levest, hátha segít... (min is?) bevackolódni vágyom. de előbb fordítok kicsit, csak úgy lelkiismeret-furdalás ellen.
voltam e-nél... hát vazze, nála sem könnyű a helyzet. az, ahogy a férjével megismerkedett, az egyik kedvenc sztorim volt... ehhez képest most látszik a falon, ahol a két lakást közti megnyitott átjárót befalazták így válás közben és ez olyan szomorú látvány volt. nem úgy e. feje - ő konkrétan felszabadultabb. a gyereknek meg bazi közel az apja, hallelujah. de akkor is.
egyébként meg. jövő évi meghívó ötleteken töröm a fejem és konkrét brainstorming tört ki rajtam az édesség-imádó menyasszonnyal kapcsolatban. már látom magam, hogy egy tábla csokit ölel majd körül a meghívó, vagy meghívó zacskónk lesz, benne házi készítésű csokis muffinnal...
én úgy tartom, az ember szarja le a megszokottat és csinálja úgy, ahogy az leginkább őt magát tükrözi. márpedig mi igencsak csoki színűek leszünk itten :)))))) egy kis lágy rózsaszín felhanggal... ááááh... várom nagyon!
voltam e-nél... hát vazze, nála sem könnyű a helyzet. az, ahogy a férjével megismerkedett, az egyik kedvenc sztorim volt... ehhez képest most látszik a falon, ahol a két lakást közti megnyitott átjárót befalazták így válás közben és ez olyan szomorú látvány volt. nem úgy e. feje - ő konkrétan felszabadultabb. a gyereknek meg bazi közel az apja, hallelujah. de akkor is.
egyébként meg. jövő évi meghívó ötleteken töröm a fejem és konkrét brainstorming tört ki rajtam az édesség-imádó menyasszonnyal kapcsolatban. már látom magam, hogy egy tábla csokit ölel majd körül a meghívó, vagy meghívó zacskónk lesz, benne házi készítésű csokis muffinnal...
én úgy tartom, az ember szarja le a megszokottat és csinálja úgy, ahogy az leginkább őt magát tükrözi. márpedig mi igencsak csoki színűek leszünk itten :)))))) egy kis lágy rózsaszín felhanggal... ááááh... várom nagyon!
2012. október 8., hétfő
megjött
visszavonhatatlanul jön a hideg... a fűtőtest hónap óta először ismét forró... (és én, aki eddig majd' megfagytam és itt vacogok a takaró alatt egy ideje, nagy örömmel fogadtam.
elmegyek aludni. 11 előtt. én. de kemény. viszont fáradt vagyok és lesz bőven elég dolgom a héten...
elmegyek aludni. 11 előtt. én. de kemény. viszont fáradt vagyok és lesz bőven elég dolgom a héten...
nyammogós
elmondom mit KÉNE csinálnom: hagyni a p.csába a lakást jelenlegi állapotában és villámgyorsan nekiállni a fordításnak.
elmondom mit FOGOK csinálni: kicsit összerámolok, eszem valamit és kicsit eldőlök pihenni, mert megérdemlem...
az imént olvastam el egy majdnem-szerelmes-levelet az ügyfelemtől. mit mondjak? ilyen hétvégi sikerélmény után ez különösen jól esett ezen a fronton is, na. de úgy tényleg nagyon... nagyonnagyon. valami ilyesmit kívántam. visszajelzést. hogy megéri. hogy vagyok. ilyesmi.
ma pirosban voltam. ez lenyűgöző. barnával. ez viszont egyértelmű. a hétfői nap a mi napunk bé-vel... láv :)
elmondom mit FOGOK csinálni: kicsit összerámolok, eszem valamit és kicsit eldőlök pihenni, mert megérdemlem...
az imént olvastam el egy majdnem-szerelmes-levelet az ügyfelemtől. mit mondjak? ilyen hétvégi sikerélmény után ez különösen jól esett ezen a fronton is, na. de úgy tényleg nagyon... nagyonnagyon. valami ilyesmit kívántam. visszajelzést. hogy megéri. hogy vagyok. ilyesmi.
ma pirosban voltam. ez lenyűgöző. barnával. ez viszont egyértelmű. a hétfői nap a mi napunk bé-vel... láv :)
2012. október 7., vasárnap
alma mondta II.
- "apa most nem tud jönni, mert mennie kell gyakorolni, abba számokat fog énekelni, tudod?"
- "apa-számokat?" :)
- "nem cica, nem apa, hanem ABBA..."
- "mibe?"
:))))))))))) feladjuk :)))))))))))))
- "apa-számokat?" :)
- "nem cica, nem apa, hanem ABBA..."
- "mibe?"
:))))))))))) feladjuk :)))))))))))))
2012. október 6., szombat
alma mondta
párbeszéd apával:
- "manci, nem hisztizni kell, hanem gondolkodni, azzal sokkal több mindent elérsz! használd azt a tököt a nyakadon! ezért van ott!"
- "de miért kell gondolkodni?"
- "mert a nők sokkal több mindent elérnek, ha gondolkodnak és nem hisztiznek - de sajnos néha nem használják a töküket" (közben viccesen megpaskolta a fejét)
- "nem baj apa, MAJD HASZNÁLJÁK A TE TÖKÖDET!" :)))))))))))))))))))))))))
- "manci, nem hisztizni kell, hanem gondolkodni, azzal sokkal több mindent elérsz! használd azt a tököt a nyakadon! ezért van ott!"
- "de miért kell gondolkodni?"
- "mert a nők sokkal több mindent elérnek, ha gondolkodnak és nem hisztiznek - de sajnos néha nem használják a töküket" (közben viccesen megpaskolta a fejét)
- "nem baj apa, MAJD HASZNÁLJÁK A TE TÖKÖDET!" :)))))))))))))))))))))))))
nagyon ÁÁÁÁÁH :)
oké, muszáj kicsit cseverésznem, amíg bé almával bandázik (ahelyett, hogy lefektetné). szóval az úgy volt, hogy az autódísz tök egyben maradt és szép is volt a főasztalon. a menyasszony reggel átvette a menyasszonyi csokrát és ELSÍRTA MAGÁT!!!!!! annyira meghatódott, hogy pont olyan a csokor, amilyet akart és milyen szép... váááá, csodálatos érzés volt.
aztán a dekoráció nagyon szép lett, pont naplementében jöttek be, na ott is elsírta magát, hát majdnem megzabáltam :)))))) végül pedig a fotósok azt mondták milyen szép volt ez a csokor, honnan volt, mert az idei 30 esküvőjüből ez volt a legszebb... micsodaaaaaa????? :))))))
és még annyival tetézném a mai napot, hogy dekor közben félúton pedig jött egy pár, hogy ez milyen szép, májusban lesz az esküvőjük és ők is velem. este még vissza is jöttek a szülőkkel (!) megnézni a kész dekort...
röviden összefoglalva: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHHHHHHH!!!! :)
aztán a dekoráció nagyon szép lett, pont naplementében jöttek be, na ott is elsírta magát, hát majdnem megzabáltam :)))))) végül pedig a fotósok azt mondták milyen szép volt ez a csokor, honnan volt, mert az idei 30 esküvőjüből ez volt a legszebb... micsodaaaaaa????? :))))))
és még annyival tetézném a mai napot, hogy dekor közben félúton pedig jött egy pár, hogy ez milyen szép, májusban lesz az esküvőjük és ők is velem. este még vissza is jöttek a szülőkkel (!) megnézni a kész dekort...
röviden összefoglalva: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHHHHHHH!!!! :)
2012. október 5., péntek
első gyermekem II.
megszületett... életem első autó- és főasztaldísze... és basszus, elmegy! még mézeskalács szívet is tettem bele :) majd később sorra veszem a hibáit, most nem érdekel, most örülök, hogy van és vállalható!
holnap hajnalban jönnek a kitűzők és a menyasszonyi csokor... kéretik drukkolni :))))))))
oszt ennyi. a "hajnal" szó szép. a jelentése is. csak ritkán találkozunk ébren :) (kicsit izgulok, ezért azt sem tudom hánykor keljek!)
óóóóóóóóóóóóóóóóóóómmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm!!!
ui: ma megjött a piros-kék next csomag... annyit lehetett idebentről hallani, hogy ááááááááááááááhhhhh :)))))))) gyönyörűek! pont mint a képen :)
hülyenő rovat vége.
holnap hajnalban jönnek a kitűzők és a menyasszonyi csokor... kéretik drukkolni :))))))))
oszt ennyi. a "hajnal" szó szép. a jelentése is. csak ritkán találkozunk ébren :) (kicsit izgulok, ezért azt sem tudom hánykor keljek!)
óóóóóóóóóóóóóóóóóóómmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm!!!
ui: ma megjött a piros-kék next csomag... annyit lehetett idebentről hallani, hogy ááááááááááááááhhhhh :)))))))) gyönyörűek! pont mint a képen :)
hülyenő rovat vége.
2012. október 4., csütörtök
lefekvés előtt
kettétörtem a seggem a gyerek kis fa sámliján a dohányzóasztalnál (igen, kényelmesebb lett volna az étkezőasztalnál, de az túl egyszerű volna, vazze) - mindenesetre kész vagyok a szalvétákkal szombatra. félig. jeee. az is valami. a nagyobbik "fele" ráadásul, már ami a kézimunkát illeti. közben volt időm filózgatni...
és arra jöttem rá, hogy ma volt egy jó kis beszélgetésem és kivételesen, de szerintem tizenéve először éreztem azt, hogy ma én voltam a bölcsebb és nyugodtabb. én. érted? (én nem.) de komolyan. vészesen öregszem és próbálok egyre korrektebb lenni, amikor véleményt alkotok. hmmm. nekem is fura volt. főleg ilyen "ellenféllel".
szalvétázás közben sikerült végignéznem egy teljesen idióta döglött aktákat, amit egyébként szeretek, de nem amikor anyukák gyilkolnak benne csecsemőket. konkrét képek jöttek elő alma kicsi korából, tisztán, képszerűen. már annyira, de annyira nem baba... és én annyira szeretem, pedig ma kikapott, amiért félig rámborította a kardvirágokat - vízzel együtt...
na most jön a neveléstechnikai nulla. figyelmeztetés: akik gyereket várnak, kérem ne olvassák tovább.
szóval egyrészt mentünk lefeküdni és olan mérges voltam a nem sokkal azelőtti dolog miatt, hogy letiltottam a meséről már akkor. amikor megkérdeztem, hogy szerinte ma hány mesét olvasunk, akkor szépen elmondta, hogy semmit, mert ezt meg ezt csinálta, blabla. erre anyja? és tudod almácskám, hogy miért kapsz mégis egy mesét? mert akármit csinálsz, és én akármennyire mérges is vagyok - én mindig a legjobban foglak szeretni a világon. nevelés: egyes. hatalmas gyerek mosoly: ötös. jólvanna, én is el kell b.sszam néha - sőt, elég gyakran, de kit érdekel :)
és most jön a második fejezete ugyanennek. annyira megviselt ez a krimi, hogy most bemegyek a szobájába, kiveszem a saját helyén békésen alvó csemetét, átfektetem magam mellé, és alvás-pihenés kombó helyett bámulni fogom. na ennyi. erre varrjál gombot. francba a tökéletes neveléssel )
és arra jöttem rá, hogy ma volt egy jó kis beszélgetésem és kivételesen, de szerintem tizenéve először éreztem azt, hogy ma én voltam a bölcsebb és nyugodtabb. én. érted? (én nem.) de komolyan. vészesen öregszem és próbálok egyre korrektebb lenni, amikor véleményt alkotok. hmmm. nekem is fura volt. főleg ilyen "ellenféllel".
szalvétázás közben sikerült végignéznem egy teljesen idióta döglött aktákat, amit egyébként szeretek, de nem amikor anyukák gyilkolnak benne csecsemőket. konkrét képek jöttek elő alma kicsi korából, tisztán, képszerűen. már annyira, de annyira nem baba... és én annyira szeretem, pedig ma kikapott, amiért félig rámborította a kardvirágokat - vízzel együtt...
na most jön a neveléstechnikai nulla. figyelmeztetés: akik gyereket várnak, kérem ne olvassák tovább.
szóval egyrészt mentünk lefeküdni és olan mérges voltam a nem sokkal azelőtti dolog miatt, hogy letiltottam a meséről már akkor. amikor megkérdeztem, hogy szerinte ma hány mesét olvasunk, akkor szépen elmondta, hogy semmit, mert ezt meg ezt csinálta, blabla. erre anyja? és tudod almácskám, hogy miért kapsz mégis egy mesét? mert akármit csinálsz, és én akármennyire mérges is vagyok - én mindig a legjobban foglak szeretni a világon. nevelés: egyes. hatalmas gyerek mosoly: ötös. jólvanna, én is el kell b.sszam néha - sőt, elég gyakran, de kit érdekel :)
és most jön a második fejezete ugyanennek. annyira megviselt ez a krimi, hogy most bemegyek a szobájába, kiveszem a saját helyén békésen alvó csemetét, átfektetem magam mellé, és alvás-pihenés kombó helyett bámulni fogom. na ennyi. erre varrjál gombot. francba a tökéletes neveléssel )
esti csajos
néha annyit körülményeskedik az ember, hogy hogyan is adja le a felgyülemlett feszültséget... manci ma leverte a fél virágkészletet, pedig NEM olyan helyen volt, a víz ment mindenhová (értsd az új gépre is fröccsent), az agyvizem felment és ráadásul ezzel párhuzamosan kezdtem átgondolni, hogy mennyire is vagyok elcsúszva az előkészületekkel. (azaz tök mindegy, hogy mennyire vagyok álmos, irány a ragasztópisztoly ma estére - pedig egy kicsit túlizgultam ezt a napot szerintem, kb.- azonnal gyógyuétnak nyilvánítottam magam, csak mert már nincs lázam) - na mindegy, szóval a fejem szét akart hasadni meseolvasás közben... majd valami elpattant bennem apu képe láttán, ami manci szobájában van... és úgy elbőgtem magam, hogy alma csak nézett (na ezt magyarázd el neki - egyébként sikerült)...
a kedvem nem rózsás, de a fejfájás egy nagy része távozott a könnyekkel. szuper. legalább ez.
a next túlrendelésem 2/3-át ma simán el is adtam. ennek viszont nagyon nagyon örülök. ezen kívül úgy döntöttem, hogy a fene nagy kritikai érzékem mellett szeretni is fogom magam és kapok egy fejsimit, amiért önállóan megállapítottam, hogy túl sokat (!) rendeltem valamiből. majd egy pofont azért, hogy ez csak egy szín volt, így most felszabadult pénz más színekre. hehe. (de ez még nem biztos - fél fejsimi a betegnek.) egyébként pár levélváltás a vásárlóval és megállapítottam ismét, hogy felettébb biztos, hogy nem leszek egyedül majd a next gumiszobában :) lásd lent egy kis ízelítőt abból, ami már úton van... (vigyázat, függőséget okoz! na de vazze, ez a kabát + felső ezzel a csizmával mennnnnnnnyire cuki már???? :) mentségemre legyen szólva: megjött.
a kedvem nem rózsás, de a fejfájás egy nagy része távozott a könnyekkel. szuper. legalább ez.
a next túlrendelésem 2/3-át ma simán el is adtam. ennek viszont nagyon nagyon örülök. ezen kívül úgy döntöttem, hogy a fene nagy kritikai érzékem mellett szeretni is fogom magam és kapok egy fejsimit, amiért önállóan megállapítottam, hogy túl sokat (!) rendeltem valamiből. majd egy pofont azért, hogy ez csak egy szín volt, így most felszabadult pénz más színekre. hehe. (de ez még nem biztos - fél fejsimi a betegnek.) egyébként pár levélváltás a vásárlóval és megállapítottam ismét, hogy felettébb biztos, hogy nem leszek egyedül majd a next gumiszobában :) lásd lent egy kis ízelítőt abból, ami már úton van... (vigyázat, függőséget okoz! na de vazze, ez a kabát + felső ezzel a csizmával mennnnnnnnyire cuki már???? :) mentségemre legyen szólva: megjött.
idill(i)
a nap süt, a kálák nyílnak, a liliomok illatoznak (azaz estére be fogok tépni), a mosogatógép mosogat, a fejem pedig már megint (vagy még mindig?) szétreped. aspirin time. különben is napi 3-at kellene szednem a fogam miatt. szerintem egy év alatt nem szedek be ennyi gyógyszert egyébként.
annyival jobban vagyok ma, hogy majdnem nevetnem kell rajta, mennyit számít egyetlen fok az ember testhőmérsékletében. (tudtátok, hogy a tudomány nem tudja megmagyarázni azt a tényt, hogyha a gyerek fázik, akkor az anyja átöleli és elkezd emelkedni a testhőmérséklete??) már tobzódom a next csomagomban. tényleg jobban vagyok sokkal, ehhe :)
ui: leültem kicsit pihenni, mert azért lehet, hogy ez sok volt mára... és még hátra a délután...
annyival jobban vagyok ma, hogy majdnem nevetnem kell rajta, mennyit számít egyetlen fok az ember testhőmérsékletében. (tudtátok, hogy a tudomány nem tudja megmagyarázni azt a tényt, hogyha a gyerek fázik, akkor az anyja átöleli és elkezd emelkedni a testhőmérséklete??) már tobzódom a next csomagomban. tényleg jobban vagyok sokkal, ehhe :)
ui: leültem kicsit pihenni, mert azért lehet, hogy ez sok volt mára... és még hátra a délután...
kertész leszek, fát nevelek...
na most az van, hogy szakmát kéne váltanom... bazira nem értek a virágokhoz, így simán előfordul, hogy nagy szemekkel pislogok a virágpiacon, amikor megkérdezem mennyibe kerül adott "zöld". kérdi a pasi, de melyik? mutogatok ezerrel és kényszerülök bevallani, hogy nem tudom a nevét - csak mondjon már egy árat :) és mivel ez virágpiac, mindenből annyit veszek, hogy három asztaldíszbe is elegendő lenne... de sebaj, mert kisebb tétel ott nem létezik és bár félve adom össze a végén, hogy mennyit költöttem, meglepődve tapasztalom, hogy még így is jócskán marad... (akkor miért is nem ÉN csináltam eddig is a virágokat?!?)
na de nem értek hozzá ugyebár. az első "gyerekemet" máris mellékelem. aki virágos, csukja be a szemét, aki nem, annak, lehet, hogy tetszeni fog. mindenesetre képes voltam rá, a megrendelő meg bazira nem volt virágos, így neki is tetszett, tehát a dolog működött, jeeee.
mostantól pedig mindenki legyen kedves drukkolni, hogy holnaputánra nyíljon ki az a majdnem 20 ezer forintnyi kála, amit vettem, valamint képes legyek összerakni egy 1 méteres asztal- és kocsidíszt. megnéztem a youtube-on hogy kell, vazze :)
éljen az internet.
ui: esküszöm el fogom kezdeni a hangulatház blogot a lakberendezéssel és az esküvőkkel, esküszöm!!!
KÖRKÉRDÉS: lenne iránta érdeklődés?
ui2: bazira nem tudom feltenni saját virág kreálmányomat, mert a képeim még nincsenek átmentve erre a gépre, ááááááh.
ui3: megtaláltam a képét a telefonomon, hehehehhehehehehe
ui4: az imént rászóltam a NEJLONZACSKÓRA az előszobában, hogy "artúr, menj ki!" - fáradt-e vagyok? :)
na de nem értek hozzá ugyebár. az első "gyerekemet" máris mellékelem. aki virágos, csukja be a szemét, aki nem, annak, lehet, hogy tetszeni fog. mindenesetre képes voltam rá, a megrendelő meg bazira nem volt virágos, így neki is tetszett, tehát a dolog működött, jeeee.
mostantól pedig mindenki legyen kedves drukkolni, hogy holnaputánra nyíljon ki az a majdnem 20 ezer forintnyi kála, amit vettem, valamint képes legyek összerakni egy 1 méteres asztal- és kocsidíszt. megnéztem a youtube-on hogy kell, vazze :)
éljen az internet.
ui: esküszöm el fogom kezdeni a hangulatház blogot a lakberendezéssel és az esküvőkkel, esküszöm!!!
KÖRKÉRDÉS: lenne iránta érdeklődés?
ui2: bazira nem tudom feltenni saját virág kreálmányomat, mert a képeim még nincsenek átmentve erre a gépre, ááááááh.
ui3: megtaláltam a képét a telefonomon, hehehehhehehehehe
ui4: az imént rászóltam a NEJLONZACSKÓRA az előszobában, hogy "artúr, menj ki!" - fáradt-e vagyok? :)
2012. október 3., szerda
szerda este
kis mancikámnak a horkolása idáig lehallatszik, olyan édes... nem is horkol, csak hangosan lélegzik, na. délután mondta v., hogy hazahozza nekem, hogy ne kelljen betegen elmennem érte... (ez mennyire rendes már????? említettem már, hogy szeretek itt lakni? :))) én meg azon kaptam magam fél 5 körül, hogy konkrétan állok az ablakban és várom. vagy tíz percig. betegség ide vagy oda, mint egy szerelmes kamasz. hát még amikor megjött, majdnem repültem kifelé. imádom a kis tök fejét. (jut eszembe, a tökömet elajándékoztam és most nincs egy sem :( kiderült, hogy képes volt MONDANI AZ UTAT v-nek hazafelé... ez mennyire kemény? ügyes kis drágám.
minden elismerésem az egyedülálló anyukáké. takaró alatt kucorodnék lázasan és azért a kiscsajt bármennyire is édes nem nagyon zavarja, hogy nem vagyok a topon, kétszázszor állok fel vízért, szörpért, teáért, kajáért, papírért, filcért, pisilni kell, kakilni kell, fürdünk... :)
azért nyígok egész nap egyébként, mert beszélni nem nagyon tudok, ezért inkább írok és mint mindig, azt várom, hogy ha kiírom magamból, akkor nincs is. haha. hát a fejem konkrétan szétreped továbbra is és nyelni nem tudok. asszem az életemben nem rágtam meg ennyiszer falatokat mint tegnap meg ma és még így is alig megy le a fájó torkomon. kínomban (autóval) elvánszorogtunk a kis közértig, mert azért kaja nélkül csak nem fog menni és vettem egy mirelit pizzát, mert semmi mást nem találtam, amiből gyorsan meleg kaja lesz. a harmadát képes is voltam megenni - kétezerszer megrágva persze. a kutya meg kint eszi a délutáni fokhagymakrémlevest, amit valami zacskóból varázsoltam, váááá. tulajdonképp nem bánom, hogy évente kb. egyszer eszünk mirelitet és zacsis cuccot :)
megjött a next csomagom és az is mutatja, mennyire "jól" vagyok, hogy nem tobzódom benne, mint máskor, hanem kicsomagoltam, átnéztem, megállapítottam, hogy kicsit túlvásároltam magam és visszafeküdtem. kínzó fejfájás. holnapra ki kell aludnom, mert reggel megyek a virágpiacra. akárhány fokos a lázam. a munka az munka.
minden elismerésem az egyedülálló anyukáké. takaró alatt kucorodnék lázasan és azért a kiscsajt bármennyire is édes nem nagyon zavarja, hogy nem vagyok a topon, kétszázszor állok fel vízért, szörpért, teáért, kajáért, papírért, filcért, pisilni kell, kakilni kell, fürdünk... :)
azért nyígok egész nap egyébként, mert beszélni nem nagyon tudok, ezért inkább írok és mint mindig, azt várom, hogy ha kiírom magamból, akkor nincs is. haha. hát a fejem konkrétan szétreped továbbra is és nyelni nem tudok. asszem az életemben nem rágtam meg ennyiszer falatokat mint tegnap meg ma és még így is alig megy le a fájó torkomon. kínomban (autóval) elvánszorogtunk a kis közértig, mert azért kaja nélkül csak nem fog menni és vettem egy mirelit pizzát, mert semmi mást nem találtam, amiből gyorsan meleg kaja lesz. a harmadát képes is voltam megenni - kétezerszer megrágva persze. a kutya meg kint eszi a délutáni fokhagymakrémlevest, amit valami zacskóból varázsoltam, váááá. tulajdonképp nem bánom, hogy évente kb. egyszer eszünk mirelitet és zacsis cuccot :)
megjött a next csomagom és az is mutatja, mennyire "jól" vagyok, hogy nem tobzódom benne, mint máskor, hanem kicsomagoltam, átnéztem, megállapítottam, hogy kicsit túlvásároltam magam és visszafeküdtem. kínzó fejfájás. holnapra ki kell aludnom, mert reggel megyek a virágpiacra. akárhány fokos a lázam. a munka az munka.
még mindig nyígós
eszembe jutott előző életem, amikor egyszer ilyen beteg voltam és zs. átjött a pizsamájával és napokig ápolt. meg amikor azt mondtam k.f. rajongónak, hogy fáj a torkom, úgy ennék egy fagyit, és fél óra múlva megjelent a sashegyen a havannáról, a kezében egy fagyival... (igen, tudtam én élni :)))
hát most tulajdonképpen főtt kajára vágyom, de elmenni érte vagy bevásárolni és főzni? ááááh. nem hiszem. most nem. nyuggerként reszketek a taakró alatt és két óránként alszom fél órát, tök kemény :) inkább körülnézek majd a szekrényben zacskós leves ügyben (ami nem nagyon van, de hátha mégis).
ovistársanyuka hazahozza nekem almát. tök tök tök rendes. most már én is kapom a kör e-maileket a helyi gyerekprogramokkal és ilyenkor kicsit hevesebben dobog a szívem, mert szeretek itt lakni és jó érzés mindez...
hogy hogy lesz ebből esküvő szombatra és fordítás jövő hétre? NEM TUDOM. de majd valahogy megoldom :) kajakajakaja... (helyette mézes tea és strepsils, bleeeeee :))))
hát most tulajdonképpen főtt kajára vágyom, de elmenni érte vagy bevásárolni és főzni? ááááh. nem hiszem. most nem. nyuggerként reszketek a taakró alatt és két óránként alszom fél órát, tök kemény :) inkább körülnézek majd a szekrényben zacskós leves ügyben (ami nem nagyon van, de hátha mégis).
ovistársanyuka hazahozza nekem almát. tök tök tök rendes. most már én is kapom a kör e-maileket a helyi gyerekprogramokkal és ilyenkor kicsit hevesebben dobog a szívem, mert szeretek itt lakni és jó érzés mindez...
hogy hogy lesz ebből esküvő szombatra és fordítás jövő hétre? NEM TUDOM. de majd valahogy megoldom :) kajakajakaja... (helyette mézes tea és strepsils, bleeeeee :))))
nyígás
írnom kéne... mert beszélni nem nagyon tudok. sőt. a torkom egy véres húscafat és ráz a hideg. megpróbálok az ölemben fordítani ma, legalább kicsit haladjak. kanapén takaró alatt fog telni a nap. hogy du. mit csinálok almával, az egy rejtély. asszem ma rajzfilm + rajzolás lesz a program, max. ennyi telik tőlem.
kiolvastam tegnap a könyvet. csalódás volt.
nemtok az ölemben írni rendesen, váááá.
kiolvastam tegnap a könyvet. csalódás volt.
nemtok az ölemben írni rendesen, váááá.
2012. október 2., kedd
nafasza
lázasan nyomom a kanapélt, isten bocsásson meg, de alma ma nem fürdik, mert felállni alig tudok, ráz a hideg és egy szót nem fogok ma fordítani, az is biztos. király. még valami?
nyűgöseszter.
ui: de legalább eladtam csomó gyerekholmit, jeeee. megvan a pénz helye ;o)
nyűgöseszter.
ui: de legalább eladtam csomó gyerekholmit, jeeee. megvan a pénz helye ;o)
nyavalya
na most az a helyzet, hogy érzem a bőrömön, ahogy a betegség sunyi módon közelít... remélem mondjuk ma este elérjük a legrosszabb csúcsát és onnantól csak jobban leszek már, de csütörtökön pl. abszolut nem érek rá betegnek lenni, de hétvégén sem, hiszen esküvő van... grrrr...
a fogam miatt aspirin kúrán vagyok (tehát tök fölöslegesen vásároltam ma neocitránt, király), hátha segít a győzelemben. és közben imádkozzunk, hogy a manci megússza egy kis orrfolyással, különben esélyem sincs ezen a héten. (és igen, azért sem, mert ki nem állhatom ha csak egy kicsit is beteg szegény, de ez evidens.)
a torkom úgy fáj, hogy konkrétan azt várom, hogy egyszer csak összezáródik. (ez egyébként nem is vicces.) és kezd fájni a bőröm, a csontjaim, minden... még csak enyhén... de alakul. ajaj. (kb. szökőévente vagyok beteg - nem kifejezetten vagyok ezért jó beteg, mert idegesít :))
és most elő a munkával, megpróbálok ezzel a fejjel figyelni és dolgozni... (miközben a takaró alatt kucorgásról álmodozom.)
a fogam miatt aspirin kúrán vagyok (tehát tök fölöslegesen vásároltam ma neocitránt, király), hátha segít a győzelemben. és közben imádkozzunk, hogy a manci megússza egy kis orrfolyással, különben esélyem sincs ezen a héten. (és igen, azért sem, mert ki nem állhatom ha csak egy kicsit is beteg szegény, de ez evidens.)
a torkom úgy fáj, hogy konkrétan azt várom, hogy egyszer csak összezáródik. (ez egyébként nem is vicces.) és kezd fájni a bőröm, a csontjaim, minden... még csak enyhén... de alakul. ajaj. (kb. szökőévente vagyok beteg - nem kifejezetten vagyok ezért jó beteg, mert idegesít :))
és most elő a munkával, megpróbálok ezzel a fejjel figyelni és dolgozni... (miközben a takaró alatt kucorgásról álmodozom.)
a szürke ötven árnyalata - fél-kritika
fáj a torkom, a gyereknek meg folyik az orra, magam mellett tartottam éjjel, így azért könnyebb volt ötször felkelni orrot fújni és hisztit csillapítani. jó kis páros vagyunk így :) a torokfájás NEM jó dolog és kicsit nyűgös vagyok tőle, de mindjárt összeszedem magam és nekiállok a munkának. posta elintézve, kávé megölelgetve, a lakásra még rendrakás vár - aztán hajrá.
terápia: újra olvasok. így leglább alig netezek és a tévét sem nagyon nézem, inkább falom az oldalakat. k-tól kölcsönkértem a "szürke ötven árnyalatát", mert annyira odavan érte mindenki, én is szerettem volna elolvasni... egy nap alatt a háromnegyedénél tartok, ami egyfelől jó, mert olvastatja magát, másfelől a véleményem nem ennyire rózsás. telis tele van szex (sőt) jelenetekkel, amik egyébként tök jók - és gondolom ez húzta fel valami bestseller lista tetejére. ha azonban ezt a nyersséget leszámítanám, akkor nem sok történet és nem sok karakter maradna, inkább egy tiffany regényszerűség, abból is az egyszerűbb változat. de hát a nagy pornó jelenetek gondolom elvonják a figyelmet arról az apróságról, hogy egy regényben azért nem árt, ha legalább egy kicsit ki van dolgozva a karakter és legalább kicsit kevésbé valószerűtlen maga a történet (itt lép be tiffany :)))) de még nem értem a végére és várom, hátha lesz még benne valami extra, amitől jobban megértem az előkelő helyezését ama bizonyos listákon. kicsit egy hosszú és göndör hajú nő jutott eszembe a könyvet olvasva: csodaszép, minden tekintetet vonzó hajzuhatag. de ha azt levágnám róla, akkor ott maradna egy csúnyácska, önmagában érdektelen arc.
de kussolok, amíg a végére nem érek, mert még reménykedem a nagy áttörésben :)
egyébként az olvasás tényleg jó terápia. sok mindenre...
terápia: újra olvasok. így leglább alig netezek és a tévét sem nagyon nézem, inkább falom az oldalakat. k-tól kölcsönkértem a "szürke ötven árnyalatát", mert annyira odavan érte mindenki, én is szerettem volna elolvasni... egy nap alatt a háromnegyedénél tartok, ami egyfelől jó, mert olvastatja magát, másfelől a véleményem nem ennyire rózsás. telis tele van szex (sőt) jelenetekkel, amik egyébként tök jók - és gondolom ez húzta fel valami bestseller lista tetejére. ha azonban ezt a nyersséget leszámítanám, akkor nem sok történet és nem sok karakter maradna, inkább egy tiffany regényszerűség, abból is az egyszerűbb változat. de hát a nagy pornó jelenetek gondolom elvonják a figyelmet arról az apróságról, hogy egy regényben azért nem árt, ha legalább egy kicsit ki van dolgozva a karakter és legalább kicsit kevésbé valószerűtlen maga a történet (itt lép be tiffany :)))) de még nem értem a végére és várom, hátha lesz még benne valami extra, amitől jobban megértem az előkelő helyezését ama bizonyos listákon. kicsit egy hosszú és göndör hajú nő jutott eszembe a könyvet olvasva: csodaszép, minden tekintetet vonzó hajzuhatag. de ha azt levágnám róla, akkor ott maradna egy csúnyácska, önmagában érdektelen arc.
de kussolok, amíg a végére nem érek, mert még reménykedem a nagy áttörésben :)
egyébként az olvasás tényleg jó terápia. sok mindenre...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)