2012. október 18., csütörtök

van, ami nincs

végignéztem egy családtagokat felkutató műsort... illetve konkrétan végigbőgtem, mert pont egy FIÚ testvér kereste lány testvéreit, akit elsodort az élet...

az időm legnagyobb részében igyekszem nem filózni - szándékosan - olyan dolgokon, amik fájnak nekem, így boldogan ringó tavirózsaként is képes vagyok élni, napról napra, szinte gondtalanul... ez semmi más, csak védekezés. gondolom.

aztán vannak napok, amikor valamiért spontán elbőgöm magam alma szobájában apu fényképe előtt vagy ilyen műsorokról, szerető-testvér barátaimról (pl. r. és e.) eszembe jut, amim van - azaz nincs.
van egy testvérem, aki nincs. valahogy így.

nemsokára itt a születésnapja. és azt sem tudom mit csináljak. megint hívjam? nem kapok választ, nem hívnak vissza. írjak neki? azt sem tudom látja-e. küldjek neki lapot? legutóbb attól, amit m. nénivel adattam át neki, éktelen dühbe gurult és megfenyegette őket is, hogy velük is megszakítja a kapcsolatot.

én bármit meg tudok neki bocsátani. ha most besétálna az ajtón, akkor a nyakába ugranék, úgy örülnék. a mai napig csak azért rakom fel alma képeit a facebook-ra, bé minden tiltása ellenére, hogy hátha mégis meglesi... titokban...

mert nem tudom elképzelni, hogy soha, de soha nem gondol rám, ránk... almával még soha nem találkozott - ezt elképzelni is nehéz, nem hogy átélni... egy héttel előzi meg az ő szülinapját almáé... és pontosan tudom, hogy alma nem hogy egy ajándékot, de egy köszöntést sem fog kapni a nagybátyjától... ahogy soha életében nem kapott. egyetlen egyszer nem ölelte meg vagy adott egy puszit az én kislányomnak a saját testvérem, még csak nem is látta.  ez milyen már? :(

de én még ezen is túltenném magam azt hiszem. talán egyetlen dolog van, amit nem tudok neki megbocsátani: amit anyuval csinál. ezt soha, ez annyira durva. mert anyu titokban tönkremegy a hiányába és ezt rémes nézni :(

na mindegy, mindenkinek megvan a maga keresztje, azt mondják, van akinek több is... de soha, soha nem lehet majd bepótolni az elvesztegetett éveket. soha. viszont bármikor újra lehet kezdeni, nem?

baszki, senkinek nem kívánom ezt az érzést... komolyan... tehetetlennek érzem magam és annyira vágyom rá, hogy találkozzunk, hogy viccelődjön velem úgy mint régen... és hogy almát felkapja az ölébe...

nem lehetne a fenti képet bevonzani valahogy...?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése