2012. október 10., szerda

(nincs címe)

vannak pillanatok, amelyeket vágyom megörökíteni, pedig szavakkal nem lehet. a fények, az illatok, a gesztusok. a kanapé sarkában kucorodva, felhúzott lábakkal, nemsokára forró itallal a kezemben. körülöttem tökéletes rend, a fordítással is sokat haladtam ma este, mert délután nem lehetett a gyerekzsivalyban... azátn abbahagytam egyszercsak.

nem is tudom... azt mondják a csúcson kell abbahagyni. amint érzem, hogy már nem forognak a kerekek, képes vagyok szenvedés helyett leállni vele. és elmerülni a pillanatban - amiről sokat olvastam mostanában. hogy nem éljük meg, mert állandóan azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi volt. és mi lesz. de nem az aktuális pillanatot.

na. hát akkor én ezt most jelentem: épp átélem. még ha csak egy szokványos este is, de beiszom minden apró részletét... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése