- off -

na most kéne valami okosat írnom. a buli jó volt, a hajam rémes, a hangulatom pedig követi - szigorúan mélyrepülésben. nem látom át az értelmet most.

semmikülönös

a második aspirin hatott. végre másik irányba is tudtam fordítani a fejem. az álmosság és a nem túl jobb kedven sajnos nem tudott segíteni, de ezt majd kialszom. (remélem.)

holnap buli, tökre várom, sok szép ajándékom van és én nagyon szeretek ajándékozni. a fürdőszobából bé és manci vidám hangjai szűrődnek ki és ez nagyon jó érzés... valahogy vannak anyás és apás dolgok. én egyszerűen nem tudom úgy fürdetni a gyereket, ahogy bé. viccelődnek, verekszenek, főznek... még a haját is jobban mossa meg mint én :) (láv.)

csomagolnom kéne. de nincs mibe, mármint gyerek-mintás papír... ááááh. ki kell találnom valamit. (vagy tök mindegy?)

csupa "fontos" dolgokról írok. az igaziak helyett azt hiszem.

megpróbálkozom még egy aspirinnel. hátha az már hatni fog, mert ez kibírhatatlan.
nekem soha nem fájt a fejem, mit csinálnak azok, akiknek migrénjük van???????

nyavalyog-nyavalyog.

írok, mert lehet

mert ez a csodás kis gép nem kapcsolgat ki állandóan :)

aspirin ellenére is úgy fáj a fejem, hogy konkrétan hányingerem van tőle - ez igazán remek.
hatalmasat csatangoltam a gyerekjátékok között... és nagyon jó volt. szerintem nincs az az összeg, amit ne tudnék elkölteni. mondjuk én amúgy is, bármikor, bármennyit, ez nem újdonság.
találtam mancinak egy szép kis bélelt csizmát...  le volt értékelve, így természetesen nem tudtam ellenállni. a leértékeléseket nem annyira tudom nyomon követni, így mire a kasszához értem valahogy még olcsóbb lett, mindössze 1500 ft. vazze. nem tiltakoztam :)

egyébként meg. talán aludnom kéne. mondjuk egy napot.

péntek reggel...

szotyi szemeim vannak és fáj a fejem. de a bőgés néha olyan felszabadító. arra figyelmeztet, hogy mennyi minden van mostanában, amit elfojtok magamban. pedig ez soha nem volt rám jellemző. és lám, mégis.

kifejteni nincs most indíttatásom, lehet, hogy lesz majd egyszer. most kicsit élvezem a reggelt, már óriásit sétáltunk artúrral, isteni volt az idő, ragyogott a nap és közben kicsit csípett a levegő... imádtam. az új laptop pedig szuper. kicsit azért fáj a szívem a zenbook után, de az ember ilyen gyarló: igenis számít a külcsín, számít, hogy más színű ez, meg ilyenek. de mindegy. ennek is nagyon nagyon nagyon örülök. és már tegnap csináltam is egy spontán fordítást valakinek és jókedvemben, hogy félig készen van már ez a gép, pénzt sem kértem érte. (és akkor most együtt csodálkozzunk, hogy vajon miért nem élek ennél jobban? :)))))))))

hű, de fáj a fejem... mindegy, majd elmúlik... bé mindjárt hazaér, a takaró szélét is fel szoktam neki hajtani, hogy azonnal mehessen az ágyba... ezek olyan lényegtelen, ám mégis lényeges apró puha dolgok... szerintem csinálok neki reggelit is...

vékony jégen táncolok.

kedden

ma bábszínház volt a közösségi házban (ahol ősszel elsétálva a párás ablakon át belesve nyugdíjasok szoktak a klubban egymásba kapaszkodva táncolni lassan, megfontoltan a diet üdítős flakonok és házi pogácsák között...) olyan fajta előadás volt ez, amit én is élveztem és ildi a végén elkérte a csaj névjegyét. mert egyszerűen szuper jó volt, színvonalas, szeretetteljes. előtte és utána a csajok nagyot rohangáltak a templomkertben és én élveztem a napsütést és az arcfestés után ragyogó fejüket. olyan igazán szeretem-nap és délután volt.

csak érzem a feszültséget a holnapi nap miatt. ezért egyszerű oldáson gondolkodom. például elütöm mindennek az élét azzal, hogy ajándékkal fogok menni. nem nagy dologgal, csak mosolyt előcsalogató kicsi dísztökkel. (mivel én tök mániás vagyok, azt gondolom biztosan más is az.)

hát így gondolkodom, hogy talán így jó lesz ez az egész. szeretnék kompetensebb lenni, de lám vannak olyan emberi természetek, amelyek kifognak rajtam, pedig ez a kommunikáció dolog világ életemben az erősségem volt. hát óóóóóómmmmmm.

holnap három ügyfeles-munka randi és utána egy szülői értekezlet. szerintem fáradt leszek. és boldog, hogy este van. itthon...

óóóóómmmmmmmmmmmmmmm

gyorsan összefoglalnám a véleményemet a holnapi napról, így előre:
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHH

megígértem magamnak, hogy ezt a nőt megoldandó problémaként fogom kezelni, ehelyett minden igyekezetem ellenére már most ideges vagyok tőle.

most akkor mit csináljak?
(tudom, pókerarc)

a nők EGYSZERŰEK

na most az úgy volt, hogy megpillantottam az ASUS ZENBOOK-ot és végem volt. ennyire SZÉP laptopot még nem gyártottak, az tuti. ultrabook-ot, bocs. kiműveltem magam a nagy válogatásban. mellesleg a gép mögött kiállított szlogen a következő: "do you believe in love at first sight?" - na igen. kedves reklámszakemberek. minden elismerésem a tiétek :) ez talált.

bé szempontjai: a processzora. a memóriája. hogy a 3d tervezőprogramhoz elég jó-e a videókártyája? mennyi a garancia? és ilyenek. egy részét nem is értem.

az én szempontjaim: legyen mondjuk... SZÉP. és még szép. ja, és szép is. vékony, könnyű... oké, legyen okos is. na meg szép.

egyébként az ember LÁNYA egyszer találkozik egy ultrabook-kal és vége. onnantól minden laptop drabális téglának tűnik és különben is. vékony, kecses, fémházas... áááááh.

mivel nagy munka vár rám a hét végétől, így nem lehetett tovább halogatni a dolgot. elcsattogtunk a kinézett helyre, ahol azonnal szemközt találtam magam a zenbook-kal... de kiderült, hogy a MÁSIK okosabb... és azért annyira nem állunk jól, hogy plusz ötvenezret fizessünk azért a külsőért. így a MÁSIK jött haza velünk. szintén nagyon nagyon szép. és vékony. és fémházas. okos. 3d tekintetében is. és említettem már, hogy SZÉP? :))))) (samsung ultrabook, jeeee)

még semmi nincs rajta, de miután bé elment bécsbe (a gyereküléssel együtt véletlenül) és manci lefeküdt, azért csak elővettem. kicsomagoltam. megsimogattam. (de gáz.) és bekapcsoltam. csak úgy. tök üres. de netezni már tud, ehhe. így gondoltam azonnal meg is örökítem az első közös sorainkat :))))) kecses ez a gép, egy díva. szép, könnyű... áááááh. igen, okos. de olyan szééééép :)

nnnna. szánalmas perceinket olvashatták, lesz majd még egy ilyen bejegyzésem vmikor okotóber végén, amikor végre lecserélhetem majd a telefonomat és annak is örülni fogok, mert én jó fogyasztó vagyok, rám lehet építeni, ha valami SZÉP :)))))))))))

mellesleg minden viccet félretéve. okos is, na. együtt fogunk dolgozni. (csak jöjjön már e. feltenni a levelezésemet és minden egyebemet :)))))

ps. az aksi félúton jár és majdnem 3 órát mutat... besz.rok, komolyan. a másik gép amellett, hogy hetek óta 15 percenként kikapcsolt a ventillátor miatt szerintem max. 3 percet bírt töltés nélkül :)

(esküszöm befejeztem :)

házilag

épp beraktam a mosásba a kabátot, amit a címke szerint csak tisztítóban lehet tisztítani.... kíváncsian várom a végeredményt :) ja, és éljen a háda. újabb tökéletes őszi kabát kilóra. és tudom, hogy megint meg fogják kérdezni, hogy de jóóóóó, hol vetted? 2500 ft-ért. ehhe.

csak maradjon egyben :))))))))))))))))

najó és aztán indulás dolgozni is egy kicsit.

ps. bé már 9 óta itthon horkol. hiányzott. most szeretem ezt a hangot :)

nyugi

azt mondják az okosak, hogy az életben felmerülő problémát jobb egyszerűen megoldandó feladatnak tekinteni...

nos, ma jelentkezett az őrült ügyfél, hogy akokr tán folytassuk a munkát... tudod, azt, amelyiknek sosem lesz vége, ellenben olyan gyógyszerekre fogok közben vágyni közben, amelyeket ezelőtt sosem szedtem... persze, tudom, hozzáállás kérdése és esküszöm, hogy megpróbálok jól hozzáállni, komolyan.

komolyan.
csak ne verni ki a víz már a puszta neve láttán a levelezési listán...

nyugi, nyugi, nyugi...

töprengős

komoly terveim vannak. amint normális lesz a gépem... vagy egy új vagy mittomén, mindegy, a lényeg a terv...

és közben meg elgondolkodom, hogy néha az élet úgy hozza, hogy feladjuk azt, amit szeretnénk és elmenjünk egy unalmas állásba csak azért, mert nincs más választásunk, mert a fix pénz sokkal fontosabb, még ha kb. ugyanannyit is keresel, csak igen meredeken elosztva az évben... szóval nem tudom mi lesz. ehhez jós kéne, hogy legyek, de annyit tudok magamról, hogy nagyon nem szeretek visszafelé lépkedni...

mellesleg ma szuper napom volt. csak hogy végre írjak valami jót is :) a fogam nem fáj és értékes emberekkel találkoztam. kell-e ennél több? :)

(hiányzik bé. olyan édes sms-t írt éjjel, hogy majdnem elsírtam magam, olyan jól esett.)

ps. kiolvastam egy könyvet. az elmúlt négy évben kb. az ötödiket. ami lenyűgöző ahhoz képest, hogy régen faltam a könyveket. mindenre nem jut idő a család mellett - ill. kinek mire. kanapén összekunkorodva, piros pokróc alatt... mondtam, hogy jó napom volt :)

aha

néha kapok "nagyobb mellméretet természetes módon" e-maileket.
hát a f.szom. ezen csak vinnyogni tudok a nevetéstől.
(mondjuk ma még azt sem.)

akarsz róla beszélni?

igen is meg nem is.
de most itt ülök félig lebénult fejjel a fogorvos után szabadon és hát... majdnem sírok.
valami igazán nyugis időszak után.
akkor nézzük a jó oldalát...

- bé még mindig meg van róla győződve, hogy márpedig mi veszünk egy új laptopot ehelyett. már a gesztus is értékelendő (bár kell egy új gyerekülés és most vittem el műszaki vizsgára a kocsit, tehát én ezzel nem értek egyet :))))
- dr.p. a legszuperebb fogorvos a világon, egyszerűen imádom. nem mellesleg ugye az egyik legjobb barátunk és ez nagyon nem mindegy. olyan, de olyan édes, jó volt vele dumálni... aztán én tátott szájjal és akkor már csak ő dumált. imádkozom, hogy ha kimegy az érzéstelenítés, minden jó legyen.
- semmit nem tudtam ma enni és tök lapos a hasam, ehhe

azért éhes vagyok. és kicsit fáradt. és kicsit vágyakozom. a nyugalom iránt.

ps. a rendelő k. jó lett :)

szar nap volt

ilyen napkezdést senkinek sem kívánok. és ekkora emberi csalódást sem. gondoltam kifejtem, de nincs se kedvem, se időm. egy mondat járt az eszembe végig, amit bé mondott: "vannak emberek, akik egy ezresért megb.sszák a saját anyjukat is..." - hát igen. a pénz. a mindenkit megőrjítő pénz. szánalmas volt az egész. és a csalódás könnyeket csalt a szemembe...

így mentem a-val találkozni. mosolyogva, kisbabával várt, én meg zokogtam. király. de olyan jó volt dumálni, elmondani, hogy kisírhattam magam és nem maradt gombóc a torkomban emiatt... a virágosnál való szar kezdés utáni remek beszélgetés ellenére nagyon megviselt az egész és tök szar hangulatom volt egész nap...

fáradt vagyok, nyomott vagyok és csalódott.
mára ennyi elég is szerintem.
hátha holnap...

amikor...

amikor bekapcsolom a számítógépet, tudom, hogy van valamennyi percem, amíg túlmelegszik. mire az e-maileket túljutok és megnézek még pár dolgot, már esélyem sincs naplót írni. ezért már nem is próbálkozom és csak gyűlnek a dolgok a fejemben, amiket SZERETTEM VOLNA leírni, de nem volt rá módom. és ennek a felére már sajnos nem emlékszem. pedig jók voltak. és fontosak. és ha majd egyszer nem azt kell lesnem, hogy kikapcsol-e a gép, akkor biztos le is írok sokkal több mindent.

most épp káosz van. kint és bent. a lakás a hétvégi esküvőzés és zsúrozás után fennmaradó két-perc-itthon állapotában van. de sebaj, majd holnap rendbe rakom. viszont a fejemben is káosz van, nem is kicsit, így olyan testi és szellemi fáradtságot érzek, hogy érzem, nem ez lesz az a pillanat, amikor a rendrakás nyugtat majd meg. talán az írás. nem tudom.

ma bé-vel spontán a rómain ebédeltünk. hekket. sütött a nap, fújt a szél és örültem ezeknek a pillanatoknak, olyan szép volt. a kocsi is készen lett, elintéztünk még két dolgot és roppant elégedettek voltunk magunkkal. még d-hez is beugrottunk... ez a pasi nagyon kemény. kopasz, tetovált, kigyúrt... és amikor bementünk - az egyébként nagyon tiszta - lakásába, akkor ott térdepelt és épp fecskendővel etette a nemrég született papagáj fiókákat... végem van tőle, komolyan :) majd jól helyre ropogtatott minket, jeee. ez minden pénzt megért.

és most kicsit sem várom a holnapi beszélgetésemet a virágossal, mert megbocsáthatatlan volt a pénteki esküvőn elkövetett bakija... én még ilyen kellemetlen helyzetben sosem voltam menyasszony előtt, komolyan, remegett a kezem az idegességtől. de ezt is túléltük valahogy. (a hajnali bontást és a 3 óra alvást is :))))) ez viccesre sikerült, mert i-ékhez elmentünk almáért, ahol felváltva aludt el a társaság, hol g. mint házigazda (aki sztem alma miatt nem aludta ki magát előző éjjel), hol bé, hol én... kemény volt. azóta is ezen a kellemes kis délutánon nevetünk. kicsit zavartak ugyan a gyerekek az alvásban, de ők feltalálták magukat :)))))

és végezetül alma mondta...
- alma, mi ez a seb a füleden?
- nem tudom apa, biztos BELERÚGTAM A FÜLEMMEL valamibe :))))))))))))))))))