a mai napom

vannak napok, amelyek már eleve halálra vannak ítélve... amikor mindent kiborítasz, minden zavar, az egész világ összefog ellened.

na a mai nem ilyen volt. most mégis összetörten ülök a kanapén, illetve nem is jó szó az, hogy "összetörten". mert a dolog nem maradt függőben, ahogy arra számítottam... hanem lett egy vége. egy majdnem megbeszélés. valami ilyesmi. én azt hittem ez még el fog tartani pár napig, némi mosolyszünet, esetleg pár hangos szó. de a lényeg ki lett mondva a kocsiban a sötétben... és nem könnyű így sem, de mégis olyan jól esett. szóval inkább fáradt vagyok. fáradt attól az érzelmi skálától, amit ma be kellett járnom...

néha úgy érzem sok az infó. a karácsonyi buli után a borítékot úgy csaptam vissza bé kezébe, mintha égetne. mit akar ez az idióta? nekem erre nincs szükségem. és miért nem mondták el nekem korábban???? egyébként meg ebből pénzt nem látunk, max. sík idegek leszünk megint. király. nem értem az embereket... túl sok embert nem értek, ahogy öregszem. mindenesetre a boríték a lámpa előtt hever a kisasztalon, a fejünk fölötti buborékban pedig csak kiba. nagy kérdőjelek vannak az egésszel kapcsolatban...

aztán elég intenzív volt a tegnap este is, hömpölygött körülöttem egy tömeg, amelyben teljesen idegennek éreztem magam és közben azon filóztam, hogy mennyi mondanivalóm lenne most nekem. persze, kaptam ígéretet. hogy majd beülünk valahová dumálni, mert nekem erre szükségem van... na erre azóta sem jutott idő... ugyanakkor komolyan elgondolkodtat, hogy ez tényleg idő kérdése-e? mindenkinek megy az élete párhuzamosan az enyémmel. miért kellene az enyémet előrébb venni csak azért, mert kértem egy kis segítséget? vagy épp ez lenne a lényeg? nem tudom. tényleg, teljesen őszintén nem tudom és nem értem az egészet.

szóval itt ülök egy bazi nagy adag kérdőjel társaságában, egy lépést nem tettem annak megértése felé, hogy megértsem a pontos félelmeimet egy következő terhességgel kapcsolatban, mert nem tudom, hogy mi lenne ennek a módja és komolyan foglalkoztat, hogy az emberek mennyiféleképpen tudják definiálni a barátság szót.

legyen most elég ennyi. egyébként meg nem tudom, hogy valaha vesztünk-e már össze ennyire. hát persze. akik szeretik egymást, összevesznek néha és ez így természetes. de lehet, hogy ez mégsem veszekedés volt, pedig elég durvára sikerült... hanem sokkal inkább egy csatorna, hogy kimondjunk olyan dolgokat mérgünkben, amelyeket egyébként nem tennénk... ami nem esik jól. de vazze, felér egy tisztítótűzzel...

csak elfáradtam. túl sok mindent kellene átgondolnom. fél 11 van csak. mégis aludni vágyom.

(három-négy témát kevertem itt össze az imént. ne próbáld meg kibogozni, mert nem fogok segíteni, ezt nekem kell csak értenem.)

semmikülönös

úr isten, de rég nem írtam... (és most sincs időm :))))) nemsokára jön egy hatalmas barátsereg, amit nagyon nagyon várok! mivel még mindig nem vagyok 100-as, azt gondoltam legyen itt, mert itt elgubbasztok a kanapé sarkán és megkértem mindenkit, hogy hozzon valamit, máskülönben simán a konyhában állok fél napot, és a barátoktól lehet ilyet kérni.
naja. így fél napot rámoltam és takarítottam az érkezés előtt (pedig bé csomót segített) - mekkora egy idióta vagyok :))))) azt kellett volna, hogy másnál legyen. na mindegy, nem mindent gondolok végig, ez kétségtelen.

de a lényeg, hogy jönnek és megvallom őszintén már tökre hiányoznak, mert rég találkoztunk. láv. a karácsonyfa alatt hegyekben állnak a frissen becsomagolt ajándékok, jááááj, de jó lesz!

most nem fogom tudni leírni a karácsonyt, de majd egyszercsak... :)

meglepi

betojok. imént spontán bejött t. és nagyobbik lyánya, moziból hazafelé, hogy megköszönjék a deco vásárlást, a kés matricákat és úgy mellékesen átadjanak három olyan karácsonyi cédét, hogy mindjárt bepisilek :) épp ezek a dalok mennek, alma meg bé vaníliás sütiket gyúrnak, én meg kipihenem a két hete első bevásárlásomat a kanapén.

nagyon láv hangulat :)

reloaded

nnnna. ajándékok 80%-a becsomagolva, dokibácsi (sztem kb. velem egykorú :)) meglátogatva és újabb antibiotikum megvéve. még egy újabb hét... bár javulás azért van legalább, majdnem teljesen, de mégsem. inkább még bogyó. már szinte hiányzott, hogy a tegnapi napot kihagytam.

ellenben engedélyt kaptam "felszállásra"... azaz elmehetek egyszer vásárolni, jeeeeeeeeee :))))) ezt viszont nagyon nagyon várom! bé most elment fellépésre, de ha visszajön... szerintem holnap egy remek nap lesz erre! (elképesztő, hogy a mindennapi dolgok milyen kinccsé válnak, amikor megfosztanak tőle.)

itt van egy doboz OLYAN ajándék előttem, hogy azon filózom inkább senki nem kap semmit és én mindent megtartok... (állítólag így érdemes vásárolni :)

kanapé zóna

voltam röntgenen - de orvos nem volt, így csak holnap lesz eredmény. magyarul dokihoz is holnap megyek. remek. ezek után megint a takaró alatt töltöm az estét, juhé :) majd holnap délután megtudom lesz-e még antibiotikum vagy sem... (végülis "csak" 2 hétig szedtem, ma szinte hiányozni fog) - dr.v. azt mondta látatlanban, hogy szerinte csak van ott egy kis mellhártya gyulladás is, azért fáj még mindig. érdekes, ezt anno apu mesélte, hogy neki is volt és az milyen fájdalmas volt. és tényleg.

erről ennyit. mást viszont nem tudok írni :) a mini séta a rendelőbe, gyógyszertárba, delikáteszbe a hideg levegőn... nos éreztem, hogy messze nem stimmel ez még és boldogan kúsztam vissaz ide a kanapéra. viszont lássuk be, hogy itt azért nem pörög az élet :))))) (jó volt kicsit kimozdulni.)

szerintem este lehurcolom az ajándékokat és nekilátok kicsit csomagolni...

**********-

mai vicces, felhívtam egy ügyfelet, azaz a pénzügyüket és nagyon kedvesen mondtam, hogy úgy látom ez a pénz valahogy nem érkezett meg a számlámra - már nem is tudom hogy fogalmaztam, de kifejezetten kedvesen, hogy a számlakivonataim szerint nem történt meg az utalásuk és vajon mi lehet, mert ők mindig rendben utalnak.
a telefon másik végén mély hallgatás, majd a kissé egyszerű, de vidám hang felpezsdült:
- "ejha! még soha senki nem mondta el nekem ilyen kedvesen és szépen, hogy basztunk utalni!"
(a telefon ki volt hangosítva, bé majdnem befordult az árokba a nevetéstől :)))
- "máris utána nézek!"
(és vazze, tényleg nem utalták át... 300e!!!! ezt hogy nem vettük észre??? áááááááh!!!!)

fekve nyí

kanapén kuporodás... kicsit elrámolós. tudom, nem kellett volna, de a fejembe vettem, hogy bé miattam van kikészülve, pedig tudom, hogy nem, úgy összességében kifáradt, de akkor is úgy éreztem, hogy legalább itthon kicsit rendbeszedem a dolgokat... a továbbiakban feküdni fogok. kéne. jönnek a kiscsajok. mondjuk bé-ék csak egy órát lesznek távol, addig megoldják maguknak a dolgokat és játszanak. (punktum.)

tök éhes vagyok. finom meleg kajára vágyom. (most.) gondoltam főzök valamit... (őőőő, azt sem lehet fekve), de bé mondta, hogy anyukája küld valamit, jajdejóóóó. és jön a manci szobájába a zöld szőnyeg is... (éljeeeeeeeeen :)))))

holnap meg újabb mellkas röntgen. hát kíváncsi vagyok mit mutat, mert hogy még nem 100-as a helyzet, az is biztos. mindenesetre összebújtam a forró meggymagpárnával és bámulom a tévét. az elmúlt két hétben nagyon profi lettem a tévéműsorban is :)

holnap asszem nekilátok az ajándékokat csomagolni. (fekve.) hmmm...

semmikülönös

tegnap megcsináltuk mancival az ovinénik ajándékat... totál késésben voltunk persze, mert fekve viszonylag nehéz alkotni... de v. olyan rendes volt, hogy eljött érte este és még utolsóként bele passzírozta a csomagba :) namármost alapanyagunk nem nagyon volt mindehhez, mert ilyeneket csak én tudnék beszerezni... ezért körülnéztem mi van itthon. nos, nem ez lett életünk nagy műve, de végül három üveges epres gyertyát dekoráltunk ki, alma nagy örömére - és ez szerintem az ovinéniknek is jó lesz, mert maga a gyertya meg tök szép. na ennyi.
most elrongyoltam artúrért a kozmetikushoz - két hete nem vezettem, szinte fura volt :) de egyben muszáj is, mert egy órával hamarabb lett kész, és zs. aki ment volna érte még nem volt itthon.
tehát most visszaköltöztem a takaró alá pihenni. lassan nyugdíjba is mehetnék akár.
ettől függetlenül egy leheletnyivel jobban vagyok. de nem teljesen még. meglátjuk mit mutat a röntgen holnap... (csak nem akarok több antibiotikumot, neeeeem.)

ps. kicsit elegem van a konfliktusokból. és a szelektív memóriából.

az elme hatalma

este nagyon begurultam. úgy DÖNTÖTTEM, hogy mostmár ebből elég volt és meggyógyulok...

na. tudtam aludni, majdnem jól és majdnem vízszintesen és fele annyira sem fáj ma reggelre az oldalam. ez azért lenyűgöző... :o)

emlékszem, amikor apu az intenzíven volt, 1-2 nappal mielőtt meghalt volna, a doki azt mondta, hogy már kómában van, nem reagál semmire. de nekem reagált... tényleg. megkérdeztem, hogy fáj-e valamije és alig láthatóan megrázta a fejét, majd mondtam, hogy tudja-e, hogy nagyon szeretem, erre kaptam mini bólogatást... odarongyoltam a dokihoz, este volt, mondtam neki, hogy mi történt - és nem röhögött körbe. azt mondta, hogy nem tudja elképzelni ELVILEG, de azért megvizsgálja nekem... persze semmi. (ha esetleg hülyének nézném magam, hogy képzelődtem, bé mindig visszaránt a földre: ő is látta az egyértelmű reakciót.) és a doki minderre mit mondott? a mai napig szó szerint emlékszem:
- "hölgyem. a GYÓGYÍTÁS egy egzakt tudomány. mi tudjuk, hogy melyik betegségnél nagyjából mit kell csinálni. de a GYÓGYULÁS? az egy rejtély... és mennyi minden múlik a betegen... ezért soha semmi nem kizárt, még ha nem is valószínű."

majdnem megpusziltam akkor, emlékszem... olyan emberi volt. és annyira igaza volt.

hmmm... ez nem volt valami vidító napkezdés. pedig nem vagyok lelombozva, most lelkes vagyok és tele energiával... :o) csak fel ne akarjam használni, mert muszáj fekve maradni, még ha bele is pusztulok.

(el akarok menni karácsonyi ajándékokat venni és kicsit levenni a terhet bé vállairól, ááááh)

megörökítendő

m. ma rám nézett és a maga 4 éves kis vicces manófejével közölte velem, nem teljesen az adott témába vágva:
- "csináljunk úgy mint otthon, hogy apa hosszan kakil a vécébe, én meg addig a kádba hányok!" - és bájosan mosolygott hozzá... MI VAN????? :o)))))))))))))))))
ezzel az oldalfájással nem tudok nevetni, így majdnem elpusztultam a kanapén, bé-nek el sem tudtam mesélni mit mondott, annyira röhögtem. kb. fél óra múlva sikerült kinyögnöm és bé persze ingerenciát érzett, hogy ezt elmesélje t-nek, hogy mi mindent tudunk meg róluk :o))))

kicsit ijesztő, hogy miket mondhatnak a gyerekeink a hátunk mögött :o)))))

egy nagy hiszti

már bé-n is kitört.
ez nem a mi napunk. esténk. mittomén.

a puszta tudattól, hogy megint olyan éjszakám lesz mint az előző, már kiver a víz. ma délután ugyan bealudtam simán, még a nyálam is csorgott, de az az 1-2 óra nem felel meg egy rendes éjszakai alvásnak, még ha jól is esett. nincs most sötétítőnk és én utálom a fényt. de mindegy is, mert aludni nehezen tudok az oldalam miatt (holnap felhívom a dokit és megkérdezem ezmijez??), bé egész éjjel horkol a kimerültségtől, a gyerek meg hol köhög, hol orrot fújunk. most eleve lent maradtam a kanapén, már nem is próbálkozom az ágyban, viszont almát betettük a nagyágyba vész esetére.

sikítani fogok. a tehetetlenséget mindig utáltam, de nem tudok semmiben sem segíteni érdemben, bé nyakában van a gyerek, a háztartás, a karácsonyi minden megvásárlás, áááááh. nem csodálom ha kivan. éjjel megpróbálom nem felkelteni, akárhogy is horkol, akármennyire is nem tudom mancit megoldani egyedül.

kedves jézuska. szeretnék a claire's-ből egy alvó álarcot vagy mit. olyan szemtakarót. amitől sötétben tudnék aludni végre... :( grrrrrrrrrrrrrrrrrrr...

eldöntöttem, hogy holnap meggyógyulok mielőtt végleg megbuggyanok. kérek új antibiotikumot vagy nekem tök mindegy mit, de valaki csináljon valamit.

- end of kettőnk közös hisztije -

egy kis hiszti

hát ma nem vagyok a helyzet magaslatán. alig aludtam valamit (fájt az oldalam, bé horkolt, almának orrott kellett fújni, pisilni, orrot cseppenteni, betakarni 5ször, mert "nem íííííígy" és végül a kanapén találtam magam félig ülő helyzetben, mert úgy volt kényelmesebb. reggel simán átaludtam ülve vagy 20 percet, amíg manci itta a kakaóját, bé meg fürdött. se kép, se hang.
bé-t meg imádom. elvitte mancit az oviba, elment anyu ajándékáért, csinált reggelit és még a lecsónak valót is felvágta, hogy kevesebbet kelljen állnom a konyhában...

elképesztő milyen jó ember... és elképesztő mennyire szar ez a kiszolgáltatottság. mostmár ér hisztizni egy kicsit, ugye? szigorúan a takaró alól. gyanítom, hogy van egy fasza mellhártyagyulladásom is, azért nem javul a szúrás oldalt. mindegy, csütörtökön megint röntgen. most már csak arra gyúrok, hogy karácsonykor el tudjak menni családozni, az ajándékokkal együtt. amelyek addig valahogy mind megérkeznek. hmmm.

 a lecsó majdnem kész, takaró alá visszabúj. a lecsó hálás dolog, eddig kb. 2x kellett csak felállnom hozzá :) olyan fura egyébként, hogy minden nap megvan a fix programom már 10 napja: kanapé és kész. de legalább ma két gyerekünk lesz du., jól lefoglalják egymást, mi meg addig nézhetjük mennyire cukik. bé megígérte, hogy átteszi a képeket erre a gépre du... vajon mennyi esélyem van egy fotókönyvre karácsonyig??? jáááááj. ráadásul szegény bé most rohangál egész nap - ezt vedd meg, azt szerezd be + a saját dolgai... hát, nem irigylem. éjszaka ő sem alszik túl jól és ráadásul utál vásárolni. jó kis pihenés szegénynek ez a december.
na ennyi. end of hiszti.

vasárnap van

és én a KANAPÉN vagyok, jeeeeee - éljen a változatosság :) a tegnap nem volt egy lassú nap... de ezt ma kipihenem, konkrétan vigyázz állásban fekszem, nagyon jó kislány vagyok. viszont baromi jó volt a tegnapi spontán buli - és különösen jól esett, hogy mindez abból indult ki, hogy a fiúk felvetettek egy családi hamburgerezést johnnál (mert nekünk van ám helyi amerikaink :))))) - viszont mivel én nem mozdulhatok, nem akartak kihagyni és inkább idehozták a kaját. cukik. a gyerekek addig bevetették magukat alma "új" szobájába és elképesztő nagyot játszottak. királylány ruhákban, négykézláb, szaladgálva, sikítozva, az ágyunkon ugrálva, mindent kipakolva a szobából (egyszer felmentem - nem kellett volna :))))

zs. felszerelte a szekrény függönyét úgy, hogy tuti nem szakad már senki fejére, a zöld szőnyeg meg szerdán érkezik. a nőcik meg mind segítettek nekem összerámolni a buli végén, így nem volt megeröltető visszarendezni a lakást. nemtom, gubbasztottam a kanapé sarkában a takaróm alatt, égett a karcsonyi világítás és olyan meghitt hangulatba kerültem mindettől. ki gondolta volna, hogy az ovinak ilyen "hozománya" is lesz a hétköznapi életünkbe?

bé múltkor spontán elment egy órára t-vel "inni" - aminek nem az ital volt a lényege persze, hanem a "most érek haza mindjárt, de tök feszült vagyok és még úgy beülnék egy italra, kicsit kiadni a gőzt, nem jönnél le velem dumálni egy kicsit?" - hmmm... egy percig nem jutott eszembe haragudni, inkább meghatódtam, mert nagyon megértettem... és t. el is mesélte, hogy egy éve élnek itt, tök szép lett a házuk meg minden - de gondolta volna a franc, hogy ilyen jó kis társaságot is hoz majd a költözés.

most egyébként j-ék elvitték almát egy karácsonyi kézműveskedésre oda, ahová balettra járunk, mert miért ne mehetne ő is velük... tök édes mindenki, komolyan.

érdekes, hogy mennyit változtam az elmúlt évek alatt. távolról sem akarom mindezt definiálni, főleg ama bizonyos kenesei "kommunából" kiindulva, abból a kékszalagos nyárból, amikor egy családdá vált a vitorlás csapat, ahogy együtt éltünk... majd ez a csoda elillant és soha többé nem ismétlődött meg. sőt. ennek az egésznek még a legjobb barátainkhoz sincs semmi köze szerintem, mert ez két különböző dolog és társaság, nem is akarom definiálni, hogy vajon ezek a kapcsolatok egyszer többé válnak-e mint "jóbaráti ovistársaság" :) hozzám legközelebb j. apuka áll egyébként is, vele kezdtem már az ovi eleje óta beszélgetni. a lányokat is szeretem, de j. az én emberem, és mostmár kicsit zs. is. sőt, t. is alakul. a lányok lassabban nyílnak meg, ez tök érdekes. de egyre jobban kedveljük egymást és olyan sok jóindulatot és kedvességet látok bennük mind! azzal, hogy valaki nehezebben nyílik meg, szerintem semmi baj nincs - mindenki más. (e tekintetben én főleg :)

de nem is kell ezt az egészet túlgondolkodni. a gyerekek szuperül eljátszanak és itt egy adag tök jó fej ember, akik élvezik egymás társaságát és bármilyen bajban segítenek (a héten kétszer volt t-éknél alma, ma v-ék vitték el, csüt. pedig az összes gyerek v-éknél süt mézeskalácsot, mert tudják, hogy én most nem mozdulhatok. láv.) - ebben az egészben csakis a jót látom meg és hálás vagyok érte nagyon :o))))

köszi reggel

egyszerűen lenyűgöznek azok az emberek, akik ott is képesek problémát gyártani, ahol egyébként nem volt, vagy legalábbis semmiképp nem ilyen mértékben. és mindezt merő jószándékból...?
komolyan gondolkodom rajta, hogy többé délig nem hívok fel senkit, biztos ami biztos. kinek van szüksége a reggeli tök fölösleges vitákra?

(nekem nem.)

alakulós

nnnnnnnnnnnna. bé meghúzta a költségvetésemet... azaz nincs most költségvetésem. egyedül az új szőnyegbe ment bele a gyerekszobába és slussz. az is valami :) de a rózsaszín-homok romantikus elképzelésemnek annyi, mert ahhoz túl sok új kiegészítőt kellett volna venni. visszatette a korábbi zöldet is tartalmazó függönyt és festettem zöld leveleket a fára a tüll virágok mellé... a szőnyeg is zöld lesz mint egy kis rét :) meg kell mondanom őszintén, hogy tetszetős, na... tényleg jó. még mindig van sok piros kiegészítő, ami gyerekszobában remek a rózsaszínhez, szóval egészen elégedett kezdek lenni :) zs. segít a szekrény előtti függönnyel holnap - ja, mert hogy közben spontán összejövetel szerveződött ide hozzánk szombat délutánra, ami még ha mozdulatlanul (?) fekszem is, tök jól esik :)))) a szőnyeg ugyan csak szerdán lesz meg, de sebaj, ez legyen a legkevesebb. alakul... ez a lényeg. és ez feldob.

ígérem, a nap további részében el sem moccanok a kanapéról, ahogy egész délelőtt sem tettem.

nem egy átlagos szerda

én a kanapé mélyén, bé meg simán elment és lefeküdt aludni így délelőttre :) mondjuk szegény miattam a fellépések után is kényszerül felkelni reggel almával, így nem csoda.
bé fenn horkol és égnek a karácsonyi fények idebenn, mintha este lenne, miközben süt a nap.

olyan szürreális ez az egész - elő is vettem egy könyvet, amit inkább este szoktam olvasni :)

karácsonyfadísz vagyok

pont úgy érzem magam mint egy békésen ringó gömbölyű karácsonyfadísz, aki felhőtlenül ringatózik egy fán... ahogy csökken a lakásban a természetes fény, úgy tör előre az izzósor hangulata. ragyog, villog, boldogan mászkálnak fel-alá ezek az apró fények, imádom.

ebédeltem, leemeltem egy könyvet a polcról és elmerültem benne. ha kicsit jobban lennék, akkor azt mondanám, hogy itt az idő valami kézműves karácsonyi ajándékhoz, ezek azok a pillanatok, amikor van kedved ajándékot készíteni az ünnepekre...

de még nem vagyok sokkal jobban, bár néha azt hiszem és olyankor hamar figyelmeztet a fájó mellkasom, hogy feküdjek szépen nyugodtan...

nálunk idén két gyertyából áll az adventi "koszorú". na és? nálam úgyis csak ma délután indult a hangulat. esküszöm már csak egy kandallóban ropogó tűz hangja hiányzik :o) (állítólag létezik dévédén. hol? én szeretnék.)

hangulatjelentés

bé feltette nekem a karácsonyi fényeket a konyhába... a girland a tükör fölött, a fények onnan indulnak végig a konyhán felül, majd folytatódnak a korláton lévő girlandon... ő utálja, amikor villognak, én imádom. ezért amikor elindult itthonról, gyorsan átkapcsoltam villogóra :) alig várom, hogy este legyen és még jobban érvényesüljenek a fényei... ezzel az aprósággal olyan örömet szerzett nekem, hogy csak na!azért itt a kanapén nincs az a konkrét karácsonyi hangulatom... mitől is lenne? hát most már alakul :))))

m-ék elviszik ma almát ovi után, hogy tudjak pihenni. teljesen meg vagyok hatódva a kedvességen, a szereteten, az összefogáson... láv.

és most éhenhalok.

telefonos szavazás

egyszerűen lenyűgöz az emberi butaság. egyes műsorokban szavazásra bocsátanak bizonyos kérdéseket és néha nem akarom elhinni, hogy akad, aki lelkesen küldi a véleményét. kicsoda???? például most reggel a mokkában vagy miben feltették a kérdést: ön kinek ad igazat a tüntetés ügyében: a kormánynak, a diákoknak, nem érint. és vazze, van olyan ember, aki szavaz arra, hogy őt ez nem érinti???? áááááh!!!!

de a legjobb pár napja volt: önnek van 33000 ft-ja (vagy mennyi, mindegy a felmérés szerinti átlag) a karácsonyi ajándékokra? 90%-nak nem volt. de azért 100ft-ért küldött egy sms-t a műsorba, hogy ezt tudassa.

költői kérdés: most akkor nekem magasak az elvárásaim vagy tényleg ennyire sötétek az emberek???????

ps. bár, amíg vannak még felnőtt mberek, akik elhiszik, hogy bármilyen (pl. tehetségkutató) műsorban számít a szavazatuk a felső vezetés előre eldöntött siker-forgatókönyvével szemben és tényleg elküldik a szavazatukat pénzért, addig lehet, hogy nincs mit mondanom.

készülődős

és akkor rendelem a neten az ajándékokat... ez felettébb érdekes dolog :) juszt is lesz ajándék a fa alatt, heehehehehhehehehehe, subidubi, jeeeeee. és milyen jók!

bár ez így nem az igazi... de sebaj, most ez lesz és kész, nem gond. sosem árt egy rendhagyó karácsony, nem? :)

már csak azt kell kifundálnom, hogy mikor, hogyan és legfőbbképpen mit készítünk mancikával családi ajándéknak! hmmm... van még min törni a fejem.

(holnap lesz a "nagy nap": előkerül a karácsonyi dekorom az ágyneműtartóból... és bé még nem tudja, de fel is fogja tenni, ehhhhhheeeeehhhhheeee :))))))))

az új szoba

az új szoba még nincs készen. ezért képet sem nagyon akarok még feltölteni, mert tőlem mindig többet várnak az átlagnál, félkészen még nem elég jó. (de vajon honnan lesz függönyünk és szőnyegünk így, hogy az ágyat (kanapét) nyomom? :)))

szóval alma bement és a két füle alá ért a szája. minden tetszett, nagyon örült, kicsit zavarban volt, majd bírkózott egyet bé-vel az új játszósarokban (ez információ értékű, remélem figyeltek: bé is elfér ott :))) - ezek után lejött és rajzolt. na király, gondoltam, erről ennyit. kb. fél órája viszont felment és azóta nem láttam. ül a játszórészen és félhangosan motyog valami mesét a játékai között, szerel, kalapál, rámol... megzabálom, komoly. ezekért a pillanatokért éri meg minden, de minden!

lávlávláv.

ps. függönyt és szőnyeget szeretnék. MOST. de a falat tuti megfestem csütörtökön... (mivel bé szerdán megy a szüleihez, én meg az összes esküvős cuccot már elküldtem oda, most majd hozhatja vissza az ekrű tüllöket a fa virágaihoz, ehhe.)

asszem türelmetlen vagyok. mint mindig. lám, semmi nem változik :)

hétköznapi csoda

anyu tegnap olyan teát csinált nekem, amit seperc alatt megittam, olyan fincsi volt. na ilyenek is vannak :)
egyébként meg. teljesen meg vagyok hatódva a sok szeretettől, ami körülvesz. azért ilyenkor sok minden derül ám ki.... láv.
a gyerekszoba majdnem kész. kiegészítője gyakorlatilag nincs, mert a kanapénkon nem árulnak se szőnyeget, se függönyt, de bízom benne, hogy ami késik, nem múlik. és ha majd minden meglesz, akkor lesz igazán jópofa :) most még nagyon szokatlan. mancika kb. egy óra múlva jön haza, akkor látja először... váááá, de izgulunk :))))))

ma délelőtt nem voltam jól. ma délután érzem először, hogy kicsit talán jobban vagyok...

haladás

manci szobája kiporszívózva, bútorok betéve, cuccai kis része visszahordva, és... és egyelőre egyikőnknek sem tetszik igazán :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))
ha tudnék köhögés nélkül röhögni, akkor most itt vihognék. a helyzet az, hogy ez itt most NYERSANYAG. nincs függöny, nincs szőnyeg - és persze nincs még felfestve semmi a falra.  amíg ezek nem lesznek meg, addig nem is fog tetszeni. tehát "utána" képet addig semmiképp nem készítek. viszont tök idegesítő, hogy még egy diego-ig sem mehetek el, hogy ezeket megoldjam. ááááááááááh.

bé elment pánikszobába játszani. én itthon maradtam kanapézni és tévézni :) szerintem beállok még kicsit a gyerekszoba ajtajába ihletet meríteni... lesem a netet, de ez akkor sem ugyanaz.

utazás

engem az emberi agy teljesen lenyűgöz... és most nem csak azért, mert most néztem végig egy kisfilmet arról, hogy a saját gondolataid révén milyen hatalmad van az életed felett...
hanem egyszerűen azért, mert ezután rákattintottam valakinek a linkjére, aki egykor fontos volt és meghallgattam a zenét... valaki, akit nagyon jól ismertem... és pontosan tudtam kb. milyen zene vár rám. de magára az "utazásra" nem számíítottam... érdekes az agyunk. ezt a számot nyilván sosem hallhattam vele együtt, mert az már nagyon régen volt. és mégis megelevenedett. nem felétlenül ő, hanem az az érzés és élethelyzet, ami ezt a kapcsolatot övezte. mintha visszamentem volna az időben 15 évet és ott álltam volna az étkezőjükben, aztán mentünk együtt az autóval, mellettünk száguldott a táj és szinte azt éreztem, amit ott és akkor... azt a szabadságot, amit csak akkor lehetett, mert akkor még nem voltam összetörve és nem voltam óvatos. szabad voltam és boldog, nem érdekelt semmi. az az érzés volt, amire i. már akkor megmondta, hogy ilyet kevesen élnek át évekig... de akkor még túlzottan fájt az elvesztése, hogy örülni tudja a puszta létének.

ma már értem.

ijesztő az agyunk. mármint ez szinte ijesztően valóságos. ugyanakkor pont, hogy nem ijesztő... pont, hogy félelmetesen hatalmas... hú :o)

night

lassan halas lennek egy olyan ejszakaert, amikor aludni is tudok... fel oraja vergodom lenn a kanapen, felig ulve, felpolcolva, de sehogy sem jo. grrrrrrr...

bénázós

erről a zuhanyzásról kicsit eszembe jutott a császárom utáni hét... akkor ha bé konkrétan nem tesz be a sarokkádba és nem zuhanyoz le, akkor még most is ott állnék, lévén képtelenség volt annyira felemelni a lábam, hogy átlépjem a peremét... hamar megállapítottam, hogy még a kisujjam mozdulatát is érzem a szétvágott hasfalamon.

na, kicsit ilyen volt ez most is - a bal kezemet kb. felemelni alig tudom, így elég vicces volt a szokásos zuhanyzásom - inkább szokatlanra sikeredett. amikor már végre kádon kívül voltam, megpróbáltam lehajolni bekrémezni a lábam... hát vazze. minden mozdulatom a tüdőmben - főleg bal oldalon - sajog, de akkor már majdnem nevettem magamon, hogy lassan tényleg minden nap ajándék :)

felöltöztem - ez is megért egy misét, ha nem én lennék a delikvens, azt mondanám kandi kamerát ide, hogy megnézzük mennyi ideig tart belecélozni a bugyiba az egyik lábaddal lahajolás nélkül :))) és most a kanapén pihegek.

én mindig azt hittem, hogy a tüdőgyulladás az olyan mint egy influenza, csak kicsit tovább szeded a gyógyszert. azt senki nem mondta, hogy ez így tud fájni...

anyutól kaptam egy ISTENI narancsos-mandulás étcsokit (moser roth) és épp azt kóstoltam meg. az órára pillantva pedig hálásan állapítottam meg: fájdalomcsillapító tájm. jó kis vacsora, mi? :)))))))))))

teatime

mindössze két napja iszom a teát... amit én ugye nem szeretek. bocs, tudom, hogy nem vagyok trendi, de tényleg ki nem állhatom. tonikot sem iszom, mert azt sem szeretem. na ennyi.
szóval mennek a tea reklámok és mindössze két napnyi kötelező tea ivás után már érzem, hogy hányinger kerülget a reklám láttán is... áááááááááááááááááhhhhhhhhh!

töpreng

a gyerekszoba festés kész - jeeeeee :) én a kanapéról sasolok... kellene még függöny és szőnyeg az "új design"-hoz... de basszus, ezt így a neten át hogyan? én annyira szeretek nézelődni és fogdosni mindent, esküszöm még a dolgok illatát is szeretem... na mindegy, max. bé-t elküldöm majd az ikeába vagy a kikába (ez a max., amire hajlandó lesz, ha lesz) és onnan küld mms-eket?! hmmm...

jaaaj, nagyon várom már, hogy holnap visszarendezgessük a kis bútorokat...
(nem valami eseménydús az élet itt a kanapén, ezért ezen pörgök folyamatosan :)))

anti-mamma

a gyerek mikuláscsokiját elloptam és azt eszem. de gáz :)

gyuszi

délelőtt még kb. halálfélelmem volt - ilyet még nem nagyon éreztem, mintha satuban lenne a tüdőm, nagyon fájt... és most is fáj, főleg ha köhögök, az maga a pokol, de közben megjártam a röntgent és beszedtem antibiotikumot, lázcsillapítót és valamilyen fájdalomcsillapítót is, ami eléggé bejött. mondjuk azért nem téptem be :) de ma először tudtam két falatnál többet enni, juhé.

szóval két hét szobafogság... ez nagyon kemény lesz. holnap reggel meg jön a festő alma szobáját festni... szegény bé most egyedül fog mindent kihordani a szobából, a bútorokat majd a festővel együtt reggel - ilyenkor azért szerencse, hogy alig van bútora a mancikának. aztán lesz 3 nap visszatenni mindent... úgy, hogy én nem mozdulhatok. szerinted? azt találtam ki, hogy majd bevackolom magam alma foteljébe és onnan "dirigálok" szegénynek, hogy mit hová.

drága bé... komolyabban veszi a kanapélakást mint én! olyan édes. elmentem pisilni és mire visszaértem, már ott gőzölgött a tea az asztalon, mellette kikészítve a gyógyszerek. egyszerűen imádom ezt az embert, komolyan... de nem tudom elképzelni, hogy szegény 2 hétig ugráljon így körülöttem... pedig meg fogja tenni, mert most alaposan ránk ijesztett a doki... de akkor is. jaj, nem tudom. mindenesetre halvány gőzöm nincs mi lesz a karácsonyi ajándék vásárlással és egyéb készülődéssel... a kanapén ülve azért nem lesz olyan egyszerű talán.

azt sem tudom, hogy fertőz-e a betegségem, így nem merek áthívni senkit, hogy segítsen neki a hétvégén pakolni, pedig így, hogy én kiestem, elkélne egy segítő kéz. (sikít.) de majd lesz valahogy - valahogy mindig van :) nekem most az a haladás, hogy a délelőtthöz képest jobban vagyok kicsit. (még soha nem volt tüdőgyulladásom - ezt senki nem mondta, hogy ENNYIRE tud fájni az ember tüdeje...)

-

megmondom frankón, nem emlékszem mikor voltam utoljára ennyire szarul. a köhögésre ráfáztam és ez most nagyon csúnyán ráment a tüdőmre, az egész mellkasom fáj, kínlódom (bár láz nélkül)... ezzel már a dokit sem lehet megúszni... fasza.

nyí

szétmegy a hasam és csak tobzódom a cuccokban, amelyeknek mind-mind helyet kellene találnom... a spontán lomtalanítással járó koszról pedig ne is beszéljünk...

ezért arra gondoltam, hogy hagyom a francba az egészet és elmegyek fürdeni meg hajat mosni :)))))))))))))))))))) du. buliiiii!

előtte

neki kéne kezdeni megint... azt sem tudom hol, merre induljak. tegnap 10 órán át pakoltunk... és még mindig rengeteg a tennivaló! a nagy tanulság: olyan simán vágtam ki dolgokat, hogy az nem igaz. mert mindannyian gyűjtögetők vagyunk, lássuk be. de amikor olyan házban élsz, ahol se pince, se kamra, akkor egy idő után a lomok nyernek és lám, mégis meg tudsz tőlük válni... azért lássuk be, az a dolog, amit 5-6 éve nem is vettél elő, annyira tán mégsem hiányzik. az 58kg-os korszakomból való ruhákkal együtt sajnos. ehhez azért gyártottam filozófiát. nem, mintha nem fordulhatna elő, hogy megint ennyi legyek. de akkor úgyis újra vásárolnék az új divat szerint, nem? :o)

szóval most akkor nekivesekedem... bé tegnap egy hős volt, amit végigcsinált... ma szabadon eresztettem, este pedig mikulás buli. (jut eszembe, valamikor tán össze kéne raknom a miki csomagokat is az összes gyereknek, váááá.) na mindegy, várom a végeredményt (=rend és előkészület a hétvégi festésre) és a délutáni bulit is, ott már pihenhetek is majd a visongó gyerekek közt, jóóó lesz :)

napok

ma voltunk bábszínházban a ponyvaregényben és még halász judit koncerten is a vígszínházban, utána pedig én-köszöntés  é-nél... nagyon nagyon jó kis nap volt, de bazi fáradt vagyok. (nem elég, hogy még mindig köhögök, az orrom is bedugult, így lassan a bőrlégzéssel fogok próbálkozni :)

mégis a tegnapi nap az, ami olyan... jaj, olyan nagyon jó volt. pedig az a poén, hogy kb. SEMMIT nem csináltunk :) reggel balett óra, aztán végre végre nem kellett sehová rohannunk, egész nap itthonkodtunk, a tévét csak este kapcsoltuk be az x-faktorra, mégis olyan jól elvoltunk egész nap együtt, nagyon élveztük :)))) azt gondoltam ezt majd valahogy velősen ki fogom tudni fejteni, túl koki vagyok. majd egyszer legközelebb.

bé szerint hülye vagyok, hogy nem pihentem ki a betegséget. holnapra két megbeszélésünk van. mégis mire gondolt: mikor? mindenesetre most szorgalmasan fekszem a takaró alatt.