a mai napom

vannak napok, amelyek már eleve halálra vannak ítélve... amikor mindent kiborítasz, minden zavar, az egész világ összefog ellened.

na a mai nem ilyen volt. most mégis összetörten ülök a kanapén, illetve nem is jó szó az, hogy "összetörten". mert a dolog nem maradt függőben, ahogy arra számítottam... hanem lett egy vége. egy majdnem megbeszélés. valami ilyesmi. én azt hittem ez még el fog tartani pár napig, némi mosolyszünet, esetleg pár hangos szó. de a lényeg ki lett mondva a kocsiban a sötétben... és nem könnyű így sem, de mégis olyan jól esett. szóval inkább fáradt vagyok. fáradt attól az érzelmi skálától, amit ma be kellett járnom...

néha úgy érzem sok az infó. a karácsonyi buli után a borítékot úgy csaptam vissza bé kezébe, mintha égetne. mit akar ez az idióta? nekem erre nincs szükségem. és miért nem mondták el nekem korábban???? egyébként meg ebből pénzt nem látunk, max. sík idegek leszünk megint. király. nem értem az embereket... túl sok embert nem értek, ahogy öregszem. mindenesetre a boríték a lámpa előtt hever a kisasztalon, a fejünk fölötti buborékban pedig csak kiba. nagy kérdőjelek vannak az egésszel kapcsolatban...

aztán elég intenzív volt a tegnap este is, hömpölygött körülöttem egy tömeg, amelyben teljesen idegennek éreztem magam és közben azon filóztam, hogy mennyi mondanivalóm lenne most nekem. persze, kaptam ígéretet. hogy majd beülünk valahová dumálni, mert nekem erre szükségem van... na erre azóta sem jutott idő... ugyanakkor komolyan elgondolkodtat, hogy ez tényleg idő kérdése-e? mindenkinek megy az élete párhuzamosan az enyémmel. miért kellene az enyémet előrébb venni csak azért, mert kértem egy kis segítséget? vagy épp ez lenne a lényeg? nem tudom. tényleg, teljesen őszintén nem tudom és nem értem az egészet.

szóval itt ülök egy bazi nagy adag kérdőjel társaságában, egy lépést nem tettem annak megértése felé, hogy megértsem a pontos félelmeimet egy következő terhességgel kapcsolatban, mert nem tudom, hogy mi lenne ennek a módja és komolyan foglalkoztat, hogy az emberek mennyiféleképpen tudják definiálni a barátság szót.

legyen most elég ennyi. egyébként meg nem tudom, hogy valaha vesztünk-e már össze ennyire. hát persze. akik szeretik egymást, összevesznek néha és ez így természetes. de lehet, hogy ez mégsem veszekedés volt, pedig elég durvára sikerült... hanem sokkal inkább egy csatorna, hogy kimondjunk olyan dolgokat mérgünkben, amelyeket egyébként nem tennénk... ami nem esik jól. de vazze, felér egy tisztítótűzzel...

csak elfáradtam. túl sok mindent kellene átgondolnom. fél 11 van csak. mégis aludni vágyom.

(három-négy témát kevertem itt össze az imént. ne próbáld meg kibogozni, mert nem fogok segíteni, ezt nekem kell csak értenem.)