2012. december 6., csütörtök

gyuszi

délelőtt még kb. halálfélelmem volt - ilyet még nem nagyon éreztem, mintha satuban lenne a tüdőm, nagyon fájt... és most is fáj, főleg ha köhögök, az maga a pokol, de közben megjártam a röntgent és beszedtem antibiotikumot, lázcsillapítót és valamilyen fájdalomcsillapítót is, ami eléggé bejött. mondjuk azért nem téptem be :) de ma először tudtam két falatnál többet enni, juhé.

szóval két hét szobafogság... ez nagyon kemény lesz. holnap reggel meg jön a festő alma szobáját festni... szegény bé most egyedül fog mindent kihordani a szobából, a bútorokat majd a festővel együtt reggel - ilyenkor azért szerencse, hogy alig van bútora a mancikának. aztán lesz 3 nap visszatenni mindent... úgy, hogy én nem mozdulhatok. szerinted? azt találtam ki, hogy majd bevackolom magam alma foteljébe és onnan "dirigálok" szegénynek, hogy mit hová.

drága bé... komolyabban veszi a kanapélakást mint én! olyan édes. elmentem pisilni és mire visszaértem, már ott gőzölgött a tea az asztalon, mellette kikészítve a gyógyszerek. egyszerűen imádom ezt az embert, komolyan... de nem tudom elképzelni, hogy szegény 2 hétig ugráljon így körülöttem... pedig meg fogja tenni, mert most alaposan ránk ijesztett a doki... de akkor is. jaj, nem tudom. mindenesetre halvány gőzöm nincs mi lesz a karácsonyi ajándék vásárlással és egyéb készülődéssel... a kanapén ülve azért nem lesz olyan egyszerű talán.

azt sem tudom, hogy fertőz-e a betegségem, így nem merek áthívni senkit, hogy segítsen neki a hétvégén pakolni, pedig így, hogy én kiestem, elkélne egy segítő kéz. (sikít.) de majd lesz valahogy - valahogy mindig van :) nekem most az a haladás, hogy a délelőtthöz képest jobban vagyok kicsit. (még soha nem volt tüdőgyulladásom - ezt senki nem mondta, hogy ENNYIRE tud fájni az ember tüdeje...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése