2012. december 30., vasárnap

a mai napom

vannak napok, amelyek már eleve halálra vannak ítélve... amikor mindent kiborítasz, minden zavar, az egész világ összefog ellened.

na a mai nem ilyen volt. most mégis összetörten ülök a kanapén, illetve nem is jó szó az, hogy "összetörten". mert a dolog nem maradt függőben, ahogy arra számítottam... hanem lett egy vége. egy majdnem megbeszélés. valami ilyesmi. én azt hittem ez még el fog tartani pár napig, némi mosolyszünet, esetleg pár hangos szó. de a lényeg ki lett mondva a kocsiban a sötétben... és nem könnyű így sem, de mégis olyan jól esett. szóval inkább fáradt vagyok. fáradt attól az érzelmi skálától, amit ma be kellett járnom...

néha úgy érzem sok az infó. a karácsonyi buli után a borítékot úgy csaptam vissza bé kezébe, mintha égetne. mit akar ez az idióta? nekem erre nincs szükségem. és miért nem mondták el nekem korábban???? egyébként meg ebből pénzt nem látunk, max. sík idegek leszünk megint. király. nem értem az embereket... túl sok embert nem értek, ahogy öregszem. mindenesetre a boríték a lámpa előtt hever a kisasztalon, a fejünk fölötti buborékban pedig csak kiba. nagy kérdőjelek vannak az egésszel kapcsolatban...

aztán elég intenzív volt a tegnap este is, hömpölygött körülöttem egy tömeg, amelyben teljesen idegennek éreztem magam és közben azon filóztam, hogy mennyi mondanivalóm lenne most nekem. persze, kaptam ígéretet. hogy majd beülünk valahová dumálni, mert nekem erre szükségem van... na erre azóta sem jutott idő... ugyanakkor komolyan elgondolkodtat, hogy ez tényleg idő kérdése-e? mindenkinek megy az élete párhuzamosan az enyémmel. miért kellene az enyémet előrébb venni csak azért, mert kértem egy kis segítséget? vagy épp ez lenne a lényeg? nem tudom. tényleg, teljesen őszintén nem tudom és nem értem az egészet.

szóval itt ülök egy bazi nagy adag kérdőjel társaságában, egy lépést nem tettem annak megértése felé, hogy megértsem a pontos félelmeimet egy következő terhességgel kapcsolatban, mert nem tudom, hogy mi lenne ennek a módja és komolyan foglalkoztat, hogy az emberek mennyiféleképpen tudják definiálni a barátság szót.

legyen most elég ennyi. egyébként meg nem tudom, hogy valaha vesztünk-e már össze ennyire. hát persze. akik szeretik egymást, összevesznek néha és ez így természetes. de lehet, hogy ez mégsem veszekedés volt, pedig elég durvára sikerült... hanem sokkal inkább egy csatorna, hogy kimondjunk olyan dolgokat mérgünkben, amelyeket egyébként nem tennénk... ami nem esik jól. de vazze, felér egy tisztítótűzzel...

csak elfáradtam. túl sok mindent kellene átgondolnom. fél 11 van csak. mégis aludni vágyom.

(három-négy témát kevertem itt össze az imént. ne próbáld meg kibogozni, mert nem fogok segíteni, ezt nekem kell csak értenem.)

2012. december 28., péntek

semmikülönös

úr isten, de rég nem írtam... (és most sincs időm :))))) nemsokára jön egy hatalmas barátsereg, amit nagyon nagyon várok! mivel még mindig nem vagyok 100-as, azt gondoltam legyen itt, mert itt elgubbasztok a kanapé sarkán és megkértem mindenkit, hogy hozzon valamit, máskülönben simán a konyhában állok fél napot, és a barátoktól lehet ilyet kérni.
naja. így fél napot rámoltam és takarítottam az érkezés előtt (pedig bé csomót segített) - mekkora egy idióta vagyok :))))) azt kellett volna, hogy másnál legyen. na mindegy, nem mindent gondolok végig, ez kétségtelen.

de a lényeg, hogy jönnek és megvallom őszintén már tökre hiányoznak, mert rég találkoztunk. láv. a karácsonyfa alatt hegyekben állnak a frissen becsomagolt ajándékok, jááááj, de jó lesz!

most nem fogom tudni leírni a karácsonyt, de majd egyszercsak... :)


2012. december 22., szombat

meglepi

betojok. imént spontán bejött t. és nagyobbik lyánya, moziból hazafelé, hogy megköszönjék a deco vásárlást, a kés matricákat és úgy mellékesen átadjanak három olyan karácsonyi cédét, hogy mindjárt bepisilek :) épp ezek a dalok mennek, alma meg bé vaníliás sütiket gyúrnak, én meg kipihenem a két hete első bevásárlásomat a kanapén.

nagyon láv hangulat :)

2012. december 21., péntek

reloaded

nnnna. ajándékok 80%-a becsomagolva, dokibácsi (sztem kb. velem egykorú :)) meglátogatva és újabb antibiotikum megvéve. még egy újabb hét... bár javulás azért van legalább, majdnem teljesen, de mégsem. inkább még bogyó. már szinte hiányzott, hogy a tegnapi napot kihagytam.

ellenben engedélyt kaptam "felszállásra"... azaz elmehetek egyszer vásárolni, jeeeeeeeeee :))))) ezt viszont nagyon nagyon várom! bé most elment fellépésre, de ha visszajön... szerintem holnap egy remek nap lesz erre! (elképesztő, hogy a mindennapi dolgok milyen kinccsé válnak, amikor megfosztanak tőle.)

itt van egy doboz OLYAN ajándék előttem, hogy azon filózom inkább senki nem kap semmit és én mindent megtartok... (állítólag így érdemes vásárolni :)

2012. december 20., csütörtök

kanapé zóna

voltam röntgenen - de orvos nem volt, így csak holnap lesz eredmény. magyarul dokihoz is holnap megyek. remek. ezek után megint a takaró alatt töltöm az estét, juhé :) majd holnap délután megtudom lesz-e még antibiotikum vagy sem... (végülis "csak" 2 hétig szedtem, ma szinte hiányozni fog) - dr.v. azt mondta látatlanban, hogy szerinte csak van ott egy kis mellhártya gyulladás is, azért fáj még mindig. érdekes, ezt anno apu mesélte, hogy neki is volt és az milyen fájdalmas volt. és tényleg.

erről ennyit. mást viszont nem tudok írni :) a mini séta a rendelőbe, gyógyszertárba, delikáteszbe a hideg levegőn... nos éreztem, hogy messze nem stimmel ez még és boldogan kúsztam vissaz ide a kanapéra. viszont lássuk be, hogy itt azért nem pörög az élet :))))) (jó volt kicsit kimozdulni.)

szerintem este lehurcolom az ajándékokat és nekilátok kicsit csomagolni...

**********-

mai vicces, felhívtam egy ügyfelet, azaz a pénzügyüket és nagyon kedvesen mondtam, hogy úgy látom ez a pénz valahogy nem érkezett meg a számlámra - már nem is tudom hogy fogalmaztam, de kifejezetten kedvesen, hogy a számlakivonataim szerint nem történt meg az utalásuk és vajon mi lehet, mert ők mindig rendben utalnak.
a telefon másik végén mély hallgatás, majd a kissé egyszerű, de vidám hang felpezsdült:
- "ejha! még soha senki nem mondta el nekem ilyen kedvesen és szépen, hogy basztunk utalni!"
(a telefon ki volt hangosítva, bé majdnem befordult az árokba a nevetéstől :)))
- "máris utána nézek!"
(és vazze, tényleg nem utalták át... 300e!!!! ezt hogy nem vettük észre??? áááááááh!!!!)

2012. december 19., szerda

fekve nyí

kanapén kuporodás... kicsit elrámolós. tudom, nem kellett volna, de a fejembe vettem, hogy bé miattam van kikészülve, pedig tudom, hogy nem, úgy összességében kifáradt, de akkor is úgy éreztem, hogy legalább itthon kicsit rendbeszedem a dolgokat... a továbbiakban feküdni fogok. kéne. jönnek a kiscsajok. mondjuk bé-ék csak egy órát lesznek távol, addig megoldják maguknak a dolgokat és játszanak. (punktum.)

tök éhes vagyok. finom meleg kajára vágyom. (most.) gondoltam főzök valamit... (őőőő, azt sem lehet fekve), de bé mondta, hogy anyukája küld valamit, jajdejóóóó. és jön a manci szobájába a zöld szőnyeg is... (éljeeeeeeeeen :)))))

holnap meg újabb mellkas röntgen. hát kíváncsi vagyok mit mutat, mert hogy még nem 100-as a helyzet, az is biztos. mindenesetre összebújtam a forró meggymagpárnával és bámulom a tévét. az elmúlt két hétben nagyon profi lettem a tévéműsorban is :)

holnap asszem nekilátok az ajándékokat csomagolni. (fekve.) hmmm...

semmikülönös

tegnap megcsináltuk mancival az ovinénik ajándékat... totál késésben voltunk persze, mert fekve viszonylag nehéz alkotni... de v. olyan rendes volt, hogy eljött érte este és még utolsóként bele passzírozta a csomagba :) namármost alapanyagunk nem nagyon volt mindehhez, mert ilyeneket csak én tudnék beszerezni... ezért körülnéztem mi van itthon. nos, nem ez lett életünk nagy műve, de végül három üveges epres gyertyát dekoráltunk ki, alma nagy örömére - és ez szerintem az ovinéniknek is jó lesz, mert maga a gyertya meg tök szép. na ennyi.
most elrongyoltam artúrért a kozmetikushoz - két hete nem vezettem, szinte fura volt :) de egyben muszáj is, mert egy órával hamarabb lett kész, és zs. aki ment volna érte még nem volt itthon.
tehát most visszaköltöztem a takaró alá pihenni. lassan nyugdíjba is mehetnék akár.
ettől függetlenül egy leheletnyivel jobban vagyok. de nem teljesen még. meglátjuk mit mutat a röntgen holnap... (csak nem akarok több antibiotikumot, neeeeem.)

ps. kicsit elegem van a konfliktusokból. és a szelektív memóriából.

2012. december 18., kedd

az elme hatalma

este nagyon begurultam. úgy DÖNTÖTTEM, hogy mostmár ebből elég volt és meggyógyulok...

na. tudtam aludni, majdnem jól és majdnem vízszintesen és fele annyira sem fáj ma reggelre az oldalam. ez azért lenyűgöző... :o)

emlékszem, amikor apu az intenzíven volt, 1-2 nappal mielőtt meghalt volna, a doki azt mondta, hogy már kómában van, nem reagál semmire. de nekem reagált... tényleg. megkérdeztem, hogy fáj-e valamije és alig láthatóan megrázta a fejét, majd mondtam, hogy tudja-e, hogy nagyon szeretem, erre kaptam mini bólogatást... odarongyoltam a dokihoz, este volt, mondtam neki, hogy mi történt - és nem röhögött körbe. azt mondta, hogy nem tudja elképzelni ELVILEG, de azért megvizsgálja nekem... persze semmi. (ha esetleg hülyének nézném magam, hogy képzelődtem, bé mindig visszaránt a földre: ő is látta az egyértelmű reakciót.) és a doki minderre mit mondott? a mai napig szó szerint emlékszem:
- "hölgyem. a GYÓGYÍTÁS egy egzakt tudomány. mi tudjuk, hogy melyik betegségnél nagyjából mit kell csinálni. de a GYÓGYULÁS? az egy rejtély... és mennyi minden múlik a betegen... ezért soha semmi nem kizárt, még ha nem is valószínű."

majdnem megpusziltam akkor, emlékszem... olyan emberi volt. és annyira igaza volt.

hmmm... ez nem volt valami vidító napkezdés. pedig nem vagyok lelombozva, most lelkes vagyok és tele energiával... :o) csak fel ne akarjam használni, mert muszáj fekve maradni, még ha bele is pusztulok.

(el akarok menni karácsonyi ajándékokat venni és kicsit levenni a terhet bé vállairól, ááááh)

megörökítendő

m. ma rám nézett és a maga 4 éves kis vicces manófejével közölte velem, nem teljesen az adott témába vágva:
- "csináljunk úgy mint otthon, hogy apa hosszan kakil a vécébe, én meg addig a kádba hányok!" - és bájosan mosolygott hozzá... MI VAN????? :o)))))))))))))))))
ezzel az oldalfájással nem tudok nevetni, így majdnem elpusztultam a kanapén, bé-nek el sem tudtam mesélni mit mondott, annyira röhögtem. kb. fél óra múlva sikerült kinyögnöm és bé persze ingerenciát érzett, hogy ezt elmesélje t-nek, hogy mi mindent tudunk meg róluk :o))))

kicsit ijesztő, hogy miket mondhatnak a gyerekeink a hátunk mögött :o)))))

egy nagy hiszti

már bé-n is kitört.
ez nem a mi napunk. esténk. mittomén.

a puszta tudattól, hogy megint olyan éjszakám lesz mint az előző, már kiver a víz. ma délután ugyan bealudtam simán, még a nyálam is csorgott, de az az 1-2 óra nem felel meg egy rendes éjszakai alvásnak, még ha jól is esett. nincs most sötétítőnk és én utálom a fényt. de mindegy is, mert aludni nehezen tudok az oldalam miatt (holnap felhívom a dokit és megkérdezem ezmijez??), bé egész éjjel horkol a kimerültségtől, a gyerek meg hol köhög, hol orrot fújunk. most eleve lent maradtam a kanapén, már nem is próbálkozom az ágyban, viszont almát betettük a nagyágyba vész esetére.

sikítani fogok. a tehetetlenséget mindig utáltam, de nem tudok semmiben sem segíteni érdemben, bé nyakában van a gyerek, a háztartás, a karácsonyi minden megvásárlás, áááááh. nem csodálom ha kivan. éjjel megpróbálom nem felkelteni, akárhogy is horkol, akármennyire is nem tudom mancit megoldani egyedül.

kedves jézuska. szeretnék a claire's-ből egy alvó álarcot vagy mit. olyan szemtakarót. amitől sötétben tudnék aludni végre... :( grrrrrrrrrrrrrrrrrrr...

eldöntöttem, hogy holnap meggyógyulok mielőtt végleg megbuggyanok. kérek új antibiotikumot vagy nekem tök mindegy mit, de valaki csináljon valamit.

- end of kettőnk közös hisztije -

2012. december 17., hétfő

egy kis hiszti

hát ma nem vagyok a helyzet magaslatán. alig aludtam valamit (fájt az oldalam, bé horkolt, almának orrott kellett fújni, pisilni, orrot cseppenteni, betakarni 5ször, mert "nem íííííígy" és végül a kanapén találtam magam félig ülő helyzetben, mert úgy volt kényelmesebb. reggel simán átaludtam ülve vagy 20 percet, amíg manci itta a kakaóját, bé meg fürdött. se kép, se hang.
bé-t meg imádom. elvitte mancit az oviba, elment anyu ajándékáért, csinált reggelit és még a lecsónak valót is felvágta, hogy kevesebbet kelljen állnom a konyhában...

elképesztő milyen jó ember... és elképesztő mennyire szar ez a kiszolgáltatottság. mostmár ér hisztizni egy kicsit, ugye? szigorúan a takaró alól. gyanítom, hogy van egy fasza mellhártyagyulladásom is, azért nem javul a szúrás oldalt. mindegy, csütörtökön megint röntgen. most már csak arra gyúrok, hogy karácsonykor el tudjak menni családozni, az ajándékokkal együtt. amelyek addig valahogy mind megérkeznek. hmmm.

 a lecsó majdnem kész, takaró alá visszabúj. a lecsó hálás dolog, eddig kb. 2x kellett csak felállnom hozzá :) olyan fura egyébként, hogy minden nap megvan a fix programom már 10 napja: kanapé és kész. de legalább ma két gyerekünk lesz du., jól lefoglalják egymást, mi meg addig nézhetjük mennyire cukik. bé megígérte, hogy átteszi a képeket erre a gépre du... vajon mennyi esélyem van egy fotókönyvre karácsonyig??? jáááááj. ráadásul szegény bé most rohangál egész nap - ezt vedd meg, azt szerezd be + a saját dolgai... hát, nem irigylem. éjszaka ő sem alszik túl jól és ráadásul utál vásárolni. jó kis pihenés szegénynek ez a december.
na ennyi. end of hiszti.

2012. december 16., vasárnap

vasárnap van

és én a KANAPÉN vagyok, jeeeeee - éljen a változatosság :) a tegnap nem volt egy lassú nap... de ezt ma kipihenem, konkrétan vigyázz állásban fekszem, nagyon jó kislány vagyok. viszont baromi jó volt a tegnapi spontán buli - és különösen jól esett, hogy mindez abból indult ki, hogy a fiúk felvetettek egy családi hamburgerezést johnnál (mert nekünk van ám helyi amerikaink :))))) - viszont mivel én nem mozdulhatok, nem akartak kihagyni és inkább idehozták a kaját. cukik. a gyerekek addig bevetették magukat alma "új" szobájába és elképesztő nagyot játszottak. királylány ruhákban, négykézláb, szaladgálva, sikítozva, az ágyunkon ugrálva, mindent kipakolva a szobából (egyszer felmentem - nem kellett volna :))))

zs. felszerelte a szekrény függönyét úgy, hogy tuti nem szakad már senki fejére, a zöld szőnyeg meg szerdán érkezik. a nőcik meg mind segítettek nekem összerámolni a buli végén, így nem volt megeröltető visszarendezni a lakást. nemtom, gubbasztottam a kanapé sarkában a takaróm alatt, égett a karcsonyi világítás és olyan meghitt hangulatba kerültem mindettől. ki gondolta volna, hogy az ovinak ilyen "hozománya" is lesz a hétköznapi életünkbe?

bé múltkor spontán elment egy órára t-vel "inni" - aminek nem az ital volt a lényege persze, hanem a "most érek haza mindjárt, de tök feszült vagyok és még úgy beülnék egy italra, kicsit kiadni a gőzt, nem jönnél le velem dumálni egy kicsit?" - hmmm... egy percig nem jutott eszembe haragudni, inkább meghatódtam, mert nagyon megértettem... és t. el is mesélte, hogy egy éve élnek itt, tök szép lett a házuk meg minden - de gondolta volna a franc, hogy ilyen jó kis társaságot is hoz majd a költözés.

most egyébként j-ék elvitték almát egy karácsonyi kézműveskedésre oda, ahová balettra járunk, mert miért ne mehetne ő is velük... tök édes mindenki, komolyan.

érdekes, hogy mennyit változtam az elmúlt évek alatt. távolról sem akarom mindezt definiálni, főleg ama bizonyos kenesei "kommunából" kiindulva, abból a kékszalagos nyárból, amikor egy családdá vált a vitorlás csapat, ahogy együtt éltünk... majd ez a csoda elillant és soha többé nem ismétlődött meg. sőt. ennek az egésznek még a legjobb barátainkhoz sincs semmi köze szerintem, mert ez két különböző dolog és társaság, nem is akarom definiálni, hogy vajon ezek a kapcsolatok egyszer többé válnak-e mint "jóbaráti ovistársaság" :) hozzám legközelebb j. apuka áll egyébként is, vele kezdtem már az ovi eleje óta beszélgetni. a lányokat is szeretem, de j. az én emberem, és mostmár kicsit zs. is. sőt, t. is alakul. a lányok lassabban nyílnak meg, ez tök érdekes. de egyre jobban kedveljük egymást és olyan sok jóindulatot és kedvességet látok bennük mind! azzal, hogy valaki nehezebben nyílik meg, szerintem semmi baj nincs - mindenki más. (e tekintetben én főleg :)

de nem is kell ezt az egészet túlgondolkodni. a gyerekek szuperül eljátszanak és itt egy adag tök jó fej ember, akik élvezik egymás társaságát és bármilyen bajban segítenek (a héten kétszer volt t-éknél alma, ma v-ék vitték el, csüt. pedig az összes gyerek v-éknél süt mézeskalácsot, mert tudják, hogy én most nem mozdulhatok. láv.) - ebben az egészben csakis a jót látom meg és hálás vagyok érte nagyon :o))))

2012. december 15., szombat

köszi reggel

egyszerűen lenyűgöznek azok az emberek, akik ott is képesek problémát gyártani, ahol egyébként nem volt, vagy legalábbis semmiképp nem ilyen mértékben. és mindezt merő jószándékból...?
komolyan gondolkodom rajta, hogy többé délig nem hívok fel senkit, biztos ami biztos. kinek van szüksége a reggeli tök fölösleges vitákra?

(nekem nem.)

2012. december 14., péntek

alakulós

nnnnnnnnnnnna. bé meghúzta a költségvetésemet... azaz nincs most költségvetésem. egyedül az új szőnyegbe ment bele a gyerekszobába és slussz. az is valami :) de a rózsaszín-homok romantikus elképzelésemnek annyi, mert ahhoz túl sok új kiegészítőt kellett volna venni. visszatette a korábbi zöldet is tartalmazó függönyt és festettem zöld leveleket a fára a tüll virágok mellé... a szőnyeg is zöld lesz mint egy kis rét :) meg kell mondanom őszintén, hogy tetszetős, na... tényleg jó. még mindig van sok piros kiegészítő, ami gyerekszobában remek a rózsaszínhez, szóval egészen elégedett kezdek lenni :) zs. segít a szekrény előtti függönnyel holnap - ja, mert hogy közben spontán összejövetel szerveződött ide hozzánk szombat délutánra, ami még ha mozdulatlanul (?) fekszem is, tök jól esik :)))) a szőnyeg ugyan csak szerdán lesz meg, de sebaj, ez legyen a legkevesebb. alakul... ez a lényeg. és ez feldob.

ígérem, a nap további részében el sem moccanok a kanapéról, ahogy egész délelőtt sem tettem.

2012. december 12., szerda

nem egy átlagos szerda

én a kanapé mélyén, bé meg simán elment és lefeküdt aludni így délelőttre :) mondjuk szegény miattam a fellépések után is kényszerül felkelni reggel almával, így nem csoda.
bé fenn horkol és égnek a karácsonyi fények idebenn, mintha este lenne, miközben süt a nap.

olyan szürreális ez az egész - elő is vettem egy könyvet, amit inkább este szoktam olvasni :)

2012. december 11., kedd

karácsonyfadísz vagyok

pont úgy érzem magam mint egy békésen ringó gömbölyű karácsonyfadísz, aki felhőtlenül ringatózik egy fán... ahogy csökken a lakásban a természetes fény, úgy tör előre az izzósor hangulata. ragyog, villog, boldogan mászkálnak fel-alá ezek az apró fények, imádom.

ebédeltem, leemeltem egy könyvet a polcról és elmerültem benne. ha kicsit jobban lennék, akkor azt mondanám, hogy itt az idő valami kézműves karácsonyi ajándékhoz, ezek azok a pillanatok, amikor van kedved ajándékot készíteni az ünnepekre...

de még nem vagyok sokkal jobban, bár néha azt hiszem és olyankor hamar figyelmeztet a fájó mellkasom, hogy feküdjek szépen nyugodtan...

nálunk idén két gyertyából áll az adventi "koszorú". na és? nálam úgyis csak ma délután indult a hangulat. esküszöm már csak egy kandallóban ropogó tűz hangja hiányzik :o) (állítólag létezik dévédén. hol? én szeretnék.)

hangulatjelentés

bé feltette nekem a karácsonyi fényeket a konyhába... a girland a tükör fölött, a fények onnan indulnak végig a konyhán felül, majd folytatódnak a korláton lévő girlandon... ő utálja, amikor villognak, én imádom. ezért amikor elindult itthonról, gyorsan átkapcsoltam villogóra :) alig várom, hogy este legyen és még jobban érvényesüljenek a fényei... ezzel az aprósággal olyan örömet szerzett nekem, hogy csak na!azért itt a kanapén nincs az a konkrét karácsonyi hangulatom... mitől is lenne? hát most már alakul :))))

m-ék elviszik ma almát ovi után, hogy tudjak pihenni. teljesen meg vagyok hatódva a kedvességen, a szereteten, az összefogáson... láv.

és most éhenhalok.

telefonos szavazás

egyszerűen lenyűgöz az emberi butaság. egyes műsorokban szavazásra bocsátanak bizonyos kérdéseket és néha nem akarom elhinni, hogy akad, aki lelkesen küldi a véleményét. kicsoda???? például most reggel a mokkában vagy miben feltették a kérdést: ön kinek ad igazat a tüntetés ügyében: a kormánynak, a diákoknak, nem érint. és vazze, van olyan ember, aki szavaz arra, hogy őt ez nem érinti???? áááááh!!!!

de a legjobb pár napja volt: önnek van 33000 ft-ja (vagy mennyi, mindegy a felmérés szerinti átlag) a karácsonyi ajándékokra? 90%-nak nem volt. de azért 100ft-ért küldött egy sms-t a műsorba, hogy ezt tudassa.

költői kérdés: most akkor nekem magasak az elvárásaim vagy tényleg ennyire sötétek az emberek???????

ps. bár, amíg vannak még felnőtt mberek, akik elhiszik, hogy bármilyen (pl. tehetségkutató) műsorban számít a szavazatuk a felső vezetés előre eldöntött siker-forgatókönyvével szemben és tényleg elküldik a szavazatukat pénzért, addig lehet, hogy nincs mit mondanom.

2012. december 10., hétfő

készülődős

és akkor rendelem a neten az ajándékokat... ez felettébb érdekes dolog :) juszt is lesz ajándék a fa alatt, heehehehehhehehehehe, subidubi, jeeeeee. és milyen jók!

bár ez így nem az igazi... de sebaj, most ez lesz és kész, nem gond. sosem árt egy rendhagyó karácsony, nem? :)

már csak azt kell kifundálnom, hogy mikor, hogyan és legfőbbképpen mit készítünk mancikával családi ajándéknak! hmmm... van még min törni a fejem.

(holnap lesz a "nagy nap": előkerül a karácsonyi dekorom az ágyneműtartóból... és bé még nem tudja, de fel is fogja tenni, ehhhhhheeeeehhhhheeee :))))))))

az új szoba

az új szoba még nincs készen. ezért képet sem nagyon akarok még feltölteni, mert tőlem mindig többet várnak az átlagnál, félkészen még nem elég jó. (de vajon honnan lesz függönyünk és szőnyegünk így, hogy az ágyat (kanapét) nyomom? :)))

szóval alma bement és a két füle alá ért a szája. minden tetszett, nagyon örült, kicsit zavarban volt, majd bírkózott egyet bé-vel az új játszósarokban (ez információ értékű, remélem figyeltek: bé is elfér ott :))) - ezek után lejött és rajzolt. na király, gondoltam, erről ennyit. kb. fél órája viszont felment és azóta nem láttam. ül a játszórészen és félhangosan motyog valami mesét a játékai között, szerel, kalapál, rámol... megzabálom, komoly. ezekért a pillanatokért éri meg minden, de minden!

lávlávláv.

ps. függönyt és szőnyeget szeretnék. MOST. de a falat tuti megfestem csütörtökön... (mivel bé szerdán megy a szüleihez, én meg az összes esküvős cuccot már elküldtem oda, most majd hozhatja vissza az ekrű tüllöket a fa virágaihoz, ehhe.)

asszem türelmetlen vagyok. mint mindig. lám, semmi nem változik :)

hétköznapi csoda

anyu tegnap olyan teát csinált nekem, amit seperc alatt megittam, olyan fincsi volt. na ilyenek is vannak :)
egyébként meg. teljesen meg vagyok hatódva a sok szeretettől, ami körülvesz. azért ilyenkor sok minden derül ám ki.... láv.
a gyerekszoba majdnem kész. kiegészítője gyakorlatilag nincs, mert a kanapénkon nem árulnak se szőnyeget, se függönyt, de bízom benne, hogy ami késik, nem múlik. és ha majd minden meglesz, akkor lesz igazán jópofa :) most még nagyon szokatlan. mancika kb. egy óra múlva jön haza, akkor látja először... váááá, de izgulunk :))))))

ma délelőtt nem voltam jól. ma délután érzem először, hogy kicsit talán jobban vagyok...

2012. december 8., szombat

haladás

manci szobája kiporszívózva, bútorok betéve, cuccai kis része visszahordva, és... és egyelőre egyikőnknek sem tetszik igazán :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))
ha tudnék köhögés nélkül röhögni, akkor most itt vihognék. a helyzet az, hogy ez itt most NYERSANYAG. nincs függöny, nincs szőnyeg - és persze nincs még felfestve semmi a falra.  amíg ezek nem lesznek meg, addig nem is fog tetszeni. tehát "utána" képet addig semmiképp nem készítek. viszont tök idegesítő, hogy még egy diego-ig sem mehetek el, hogy ezeket megoldjam. ááááááááááh.

bé elment pánikszobába játszani. én itthon maradtam kanapézni és tévézni :) szerintem beállok még kicsit a gyerekszoba ajtajába ihletet meríteni... lesem a netet, de ez akkor sem ugyanaz.

utazás

engem az emberi agy teljesen lenyűgöz... és most nem csak azért, mert most néztem végig egy kisfilmet arról, hogy a saját gondolataid révén milyen hatalmad van az életed felett...
hanem egyszerűen azért, mert ezután rákattintottam valakinek a linkjére, aki egykor fontos volt és meghallgattam a zenét... valaki, akit nagyon jól ismertem... és pontosan tudtam kb. milyen zene vár rám. de magára az "utazásra" nem számíítottam... érdekes az agyunk. ezt a számot nyilván sosem hallhattam vele együtt, mert az már nagyon régen volt. és mégis megelevenedett. nem felétlenül ő, hanem az az érzés és élethelyzet, ami ezt a kapcsolatot övezte. mintha visszamentem volna az időben 15 évet és ott álltam volna az étkezőjükben, aztán mentünk együtt az autóval, mellettünk száguldott a táj és szinte azt éreztem, amit ott és akkor... azt a szabadságot, amit csak akkor lehetett, mert akkor még nem voltam összetörve és nem voltam óvatos. szabad voltam és boldog, nem érdekelt semmi. az az érzés volt, amire i. már akkor megmondta, hogy ilyet kevesen élnek át évekig... de akkor még túlzottan fájt az elvesztése, hogy örülni tudja a puszta létének.

ma már értem.

ijesztő az agyunk. mármint ez szinte ijesztően valóságos. ugyanakkor pont, hogy nem ijesztő... pont, hogy félelmetesen hatalmas... hú :o)

night

lassan halas lennek egy olyan ejszakaert, amikor aludni is tudok... fel oraja vergodom lenn a kanapen, felig ulve, felpolcolva, de sehogy sem jo. grrrrrrr...

2012. december 7., péntek

bénázós

erről a zuhanyzásról kicsit eszembe jutott a császárom utáni hét... akkor ha bé konkrétan nem tesz be a sarokkádba és nem zuhanyoz le, akkor még most is ott állnék, lévén képtelenség volt annyira felemelni a lábam, hogy átlépjem a peremét... hamar megállapítottam, hogy még a kisujjam mozdulatát is érzem a szétvágott hasfalamon.

na, kicsit ilyen volt ez most is - a bal kezemet kb. felemelni alig tudom, így elég vicces volt a szokásos zuhanyzásom - inkább szokatlanra sikeredett. amikor már végre kádon kívül voltam, megpróbáltam lehajolni bekrémezni a lábam... hát vazze. minden mozdulatom a tüdőmben - főleg bal oldalon - sajog, de akkor már majdnem nevettem magamon, hogy lassan tényleg minden nap ajándék :)

felöltöztem - ez is megért egy misét, ha nem én lennék a delikvens, azt mondanám kandi kamerát ide, hogy megnézzük mennyi ideig tart belecélozni a bugyiba az egyik lábaddal lahajolás nélkül :))) és most a kanapén pihegek.

én mindig azt hittem, hogy a tüdőgyulladás az olyan mint egy influenza, csak kicsit tovább szeded a gyógyszert. azt senki nem mondta, hogy ez így tud fájni...

anyutól kaptam egy ISTENI narancsos-mandulás étcsokit (moser roth) és épp azt kóstoltam meg. az órára pillantva pedig hálásan állapítottam meg: fájdalomcsillapító tájm. jó kis vacsora, mi? :)))))))))))

teatime

mindössze két napja iszom a teát... amit én ugye nem szeretek. bocs, tudom, hogy nem vagyok trendi, de tényleg ki nem állhatom. tonikot sem iszom, mert azt sem szeretem. na ennyi.
szóval mennek a tea reklámok és mindössze két napnyi kötelező tea ivás után már érzem, hogy hányinger kerülget a reklám láttán is... áááááááááááááááááhhhhhhhhh!

töpreng

a gyerekszoba festés kész - jeeeeee :) én a kanapéról sasolok... kellene még függöny és szőnyeg az "új design"-hoz... de basszus, ezt így a neten át hogyan? én annyira szeretek nézelődni és fogdosni mindent, esküszöm még a dolgok illatát is szeretem... na mindegy, max. bé-t elküldöm majd az ikeába vagy a kikába (ez a max., amire hajlandó lesz, ha lesz) és onnan küld mms-eket?! hmmm...

jaaaj, nagyon várom már, hogy holnap visszarendezgessük a kis bútorokat...
(nem valami eseménydús az élet itt a kanapén, ezért ezen pörgök folyamatosan :)))

2012. december 6., csütörtök

anti-mamma

a gyerek mikuláscsokiját elloptam és azt eszem. de gáz :)

gyuszi

délelőtt még kb. halálfélelmem volt - ilyet még nem nagyon éreztem, mintha satuban lenne a tüdőm, nagyon fájt... és most is fáj, főleg ha köhögök, az maga a pokol, de közben megjártam a röntgent és beszedtem antibiotikumot, lázcsillapítót és valamilyen fájdalomcsillapítót is, ami eléggé bejött. mondjuk azért nem téptem be :) de ma először tudtam két falatnál többet enni, juhé.

szóval két hét szobafogság... ez nagyon kemény lesz. holnap reggel meg jön a festő alma szobáját festni... szegény bé most egyedül fog mindent kihordani a szobából, a bútorokat majd a festővel együtt reggel - ilyenkor azért szerencse, hogy alig van bútora a mancikának. aztán lesz 3 nap visszatenni mindent... úgy, hogy én nem mozdulhatok. szerinted? azt találtam ki, hogy majd bevackolom magam alma foteljébe és onnan "dirigálok" szegénynek, hogy mit hová.

drága bé... komolyabban veszi a kanapélakást mint én! olyan édes. elmentem pisilni és mire visszaértem, már ott gőzölgött a tea az asztalon, mellette kikészítve a gyógyszerek. egyszerűen imádom ezt az embert, komolyan... de nem tudom elképzelni, hogy szegény 2 hétig ugráljon így körülöttem... pedig meg fogja tenni, mert most alaposan ránk ijesztett a doki... de akkor is. jaj, nem tudom. mindenesetre halvány gőzöm nincs mi lesz a karácsonyi ajándék vásárlással és egyéb készülődéssel... a kanapén ülve azért nem lesz olyan egyszerű talán.

azt sem tudom, hogy fertőz-e a betegségem, így nem merek áthívni senkit, hogy segítsen neki a hétvégén pakolni, pedig így, hogy én kiestem, elkélne egy segítő kéz. (sikít.) de majd lesz valahogy - valahogy mindig van :) nekem most az a haladás, hogy a délelőtthöz képest jobban vagyok kicsit. (még soha nem volt tüdőgyulladásom - ezt senki nem mondta, hogy ENNYIRE tud fájni az ember tüdeje...)

-

megmondom frankón, nem emlékszem mikor voltam utoljára ennyire szarul. a köhögésre ráfáztam és ez most nagyon csúnyán ráment a tüdőmre, az egész mellkasom fáj, kínlódom (bár láz nélkül)... ezzel már a dokit sem lehet megúszni... fasza.

2012. december 5., szerda

nyí

szétmegy a hasam és csak tobzódom a cuccokban, amelyeknek mind-mind helyet kellene találnom... a spontán lomtalanítással járó koszról pedig ne is beszéljünk...

ezért arra gondoltam, hogy hagyom a francba az egészet és elmegyek fürdeni meg hajat mosni :)))))))))))))))))))) du. buliiiii!

előtte

neki kéne kezdeni megint... azt sem tudom hol, merre induljak. tegnap 10 órán át pakoltunk... és még mindig rengeteg a tennivaló! a nagy tanulság: olyan simán vágtam ki dolgokat, hogy az nem igaz. mert mindannyian gyűjtögetők vagyunk, lássuk be. de amikor olyan házban élsz, ahol se pince, se kamra, akkor egy idő után a lomok nyernek és lám, mégis meg tudsz tőlük válni... azért lássuk be, az a dolog, amit 5-6 éve nem is vettél elő, annyira tán mégsem hiányzik. az 58kg-os korszakomból való ruhákkal együtt sajnos. ehhez azért gyártottam filozófiát. nem, mintha nem fordulhatna elő, hogy megint ennyi legyek. de akkor úgyis újra vásárolnék az új divat szerint, nem? :o)

szóval most akkor nekivesekedem... bé tegnap egy hős volt, amit végigcsinált... ma szabadon eresztettem, este pedig mikulás buli. (jut eszembe, valamikor tán össze kéne raknom a miki csomagokat is az összes gyereknek, váááá.) na mindegy, várom a végeredményt (=rend és előkészület a hétvégi festésre) és a délutáni bulit is, ott már pihenhetek is majd a visongó gyerekek közt, jóóó lesz :)

2012. december 2., vasárnap

napok

ma voltunk bábszínházban a ponyvaregényben és még halász judit koncerten is a vígszínházban, utána pedig én-köszöntés  é-nél... nagyon nagyon jó kis nap volt, de bazi fáradt vagyok. (nem elég, hogy még mindig köhögök, az orrom is bedugult, így lassan a bőrlégzéssel fogok próbálkozni :)

mégis a tegnapi nap az, ami olyan... jaj, olyan nagyon jó volt. pedig az a poén, hogy kb. SEMMIT nem csináltunk :) reggel balett óra, aztán végre végre nem kellett sehová rohannunk, egész nap itthonkodtunk, a tévét csak este kapcsoltuk be az x-faktorra, mégis olyan jól elvoltunk egész nap együtt, nagyon élveztük :)))) azt gondoltam ezt majd valahogy velősen ki fogom tudni fejteni, túl koki vagyok. majd egyszer legközelebb.

bé szerint hülye vagyok, hogy nem pihentem ki a betegséget. holnapra két megbeszélésünk van. mégis mire gondolt: mikor? mindenesetre most szorgalmasan fekszem a takaró alatt.

2012. november 30., péntek

szösszenet a féltékenységről. vagy irigységről? mittomén.

nekem ez a mai nap egy kicsit sok volt. pedig vannak dolgok, amelyek törvényszerűek. minden olyan társaság, amely elkezd több időt tölteni együtt előbb vagy utóbb valamilyen konfliktust generál. és csendben megjegyzem, hogy bé-nek tök igaza van: ezt legritkább esetben kezdeményezik a férfiak. nem, nem. ez a nők műfaja. igyekszem tök megértő lenni, mert legalább a dolgok mögé nézek, de teljesen őszintén, amin eddig csak nevettem, az mára kicsit sok lett. és nem, mégsem értek mindent.

nem értem például, hogy mi ez az eszeveszett "rajongás" bizonyos emberek iránt. miközben többen is nevettünk ezen, közben iszonyú félsz van bennem, hogy nem megfelelő okok miatt van mindez... és közben csak nézek mint a moziban, amikor megy egy csendes hideg háború a háttérben, hogy kinek a gyereke kivel és mit - én meg csak kapkodom a fejem, hogy de miért? nem mindegy? tényleg nem értem... hogy lehet ilyen dolgok miatt féltékenynek lenni? és volt egy mondat ma, ami kicsit engem is bántott. ki mit szar le... én például nem veszem olyan komolyan ezt az egészet. közben viszont készültem dolgokkal. és nem érzem azt, hogy a prioritások mindenkinél azonosak lennének.

szóval mi bé-vel beülünk egy isteni villás reggelire és inkább nevetünk, mert az még mindig jobb lehetőségnek tűnik nekünk. ja, jut eszembe villás reggeli. azt tudni kell, hogy én nem szeretek reggelizni, hajlandó vagyok ki is hagyni. ismerem az ezzel kapcsolatos egészséges vélekedést és biztos igaz is, de mindenki másmilyen: én szeretek későn feküdni, de reggelizni alig, mert akkor egész nap éhes leszek, miután kitágítottam vele a gyomrom. (miközben ébredés után 1-2 óráig kaja és kávé felé sem tudok nézni, annyira nem esik jól.) szóval mindenki más. na, de a program kérem. együtt. reggel. nyitáskor. az egyik kedvenc helyünkön. kávé és bundáskenyér fölött. szuper jót dumálva a saját párommal... az más tészta. az belefér néha :))))) szerinted már megkaptam a fő-keserűtől a hátam mögött a megjegyzést?

olyan szánalmas ez, komolyan. a súlyom, az életem - minden kritizálható. de mindemögött csak egyetlen igazság húzódik: a féltékenység, az irigység. szeretnél te kisanyám villásreggelizni a pároddal, ennyi. a kritika pedig szánalmas. a hátam mögött még inkább. ennyi.

szóval érdekes, hogy a féltékenység és az irigység mennyire közel állnak egymáshoz és néha magam sem tudom, hogy melyikkel állok szemben. de talán most, ma nem is kell ezt szűkítenem. egyszerűen csak azt érzem, amit már többen leírtak: minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat.

gyerekek. tényleg ennyire kurvára nehéz ŐSZINTÉNEK lenni? tudjátok egyáltalán mi az? aki sznob, az vallja be, hogy sznob és nem biztos, hogy az ál-erkölcsnek megfelelő dolgok imponálnak neki. és? aki pedig irigy, az nézegesse a saját seggét a tükörben és találjon más elfoglaltságot az unalmas életében mint az én kritzálásom.

(és elnézést amiért mindez nem volt túl világosan kifejtve, de minden monitornak szeme van - így épp elég ha én értem.)

2012. november 29., csütörtök

túl

áh, nem tudok eufórikusat írni. csak azt, hogy bazira izgultam, tegnap is, ma is. a ct előtt egy ánizs ízű kontrasztanyagot kell meginnod... rémes íze van. erre nem emlékeztem tavaly, hogy ilyen szar lett volna, most végig a hányinger kerülgetett. 2 óra alatt igyál meg 1,5 litert... bleeee. de megiszod, mert muszáj, és ha kicsit összeszeded magad, akkor elhiteted magaddal azt is, hogy az narancslé... majdnem :) drága bé egész nap velem volt. még mindig köhögök, így remek voltam. na mindegy, vizsgálatot túléltem, viszont közölték, hogy nem lesz aznap eredmény. miiiii? i. azonnal áthívott magukhoz, így kellemes esténk volt agyalás helyett. mert az ember ilyen helyzetben agyal, még ha nincs is miért. tavaly már egyszer megállapították, hogy ez jóindulatú daganat. mi bajom is lehetne? a ct-t magát mégis csupa rosszal azonosítjuk. na meg amióta apu meghalt, kicsit érzékenyebben reagálok mindezekre... akinek volt már alkalma ennyire közelről szemlélni a halált... nos, ezekben az emberben valami örökre megváltozik. talán a gyermeki hit, hogy mi és szeretteink halhatatlanok vagyunk. nem tudom.

mindenesetre az a pár lépés a kocsitól a vizsgálóig ma reggel... remegett a lábam. kezemben a lelet... kinyitom, elolvasom, olyan sebességgel, hogy szinte összefolyik. "nem változott", "kóros képlet nem látható" - csodálatos szavak ezek, megkönnyebbülök, de annyira, hogy majdnem elrepülök: minden rendben. minden szervem oké, gondosan körbeírva, a daganat nem változott, nem nőtt. ámen.

a nap azóta egy csendes mosolyban telik. a közhely sikít bennem, ha átélted már azokat az órákat, amíg várakozol, azt a pár lépést az eredményig, akkor tudod mennyire igaz, hogy semmi nem számít csak az egészség... egészen másképp látsz mindent aznap... és talán örökké, nem tudom. mindenesetre itt vagyok a takaró alatt bebugyolálva, olvasgatok, jól vagyok. mert eljött ez az este is, amit annyira vártam: túlvagyok rajta.

2012. november 26., hétfő

kaka

úgy érzem ezek a napok a sz.r körül forognak. például sz.r volt megint fogorvosolódni. utána almából nem jött ki a kaki, már úgy szenvedett, nagyon sajnáltam. végül nagy nehezen megszülte egy kis glicerinkúp segítségével. majd az este zárásaként kicsit bekakilt az apja ölében meseolvasás közben - cukiiiiiiii :))))) a legjobbakkal is előfordul, hogy nem tudják tartani, na. olyan édes volt, megzabálom. most szerintem tökre megkönnyebbült és már mélyen alszik. ahogy bé is a kanapén, pedig elvileg a ma esti program: lekvárt főzünk :)))))))))))))))))))))))))))))))))))) na ez lesz a kemény, a két hozzáértő (főleg ha felébred :)

egyébként meg szerdán CT, máj kontroll. félek, épp csak annyira, ahogy bárki más is tenné. és ez szar érzés. na mindegy.

szóval legyen már szerda este és minden legyen szuper jóóóóóóóóó :o)

éjszakai hangulat

szeretem az éjszakát. a gyerek régesrég alszik, kiterülve mint egy béka, állandóan kitakarózva, ezzel fél éjszakára programot csinálva nekem, bé is már vagy két órája kidőlt - nem tudom mennyi idő kell, hogy helyre álljon az "alvókája"... remélem minél hamarabb ki tudja magát pihenni szegény.

a kutya körmei kopognak néha végig a lakáson, semmi más erős zaj nincs, a tévé halkan villog a háttérben. kicsit "leánykoromra" emlékeztetnek ezek a percek... mindig is elvarázsolt az éjszaka. a tudat, hogy pihennem, aludnom kéne. az édes titok amögött, hogy miért is ásítozom másnap, ami nem mindig egy éjszakai hancúrhoz köthető, néha egyszerűen csak magaddal töltesz egy kis időt. ó persze, reggel égnek álló hajjal fogom bánni mindezt, mert almát nem különösebben foglalkoztatja, hogy én mennyire vagyok kipihent - ha ébredés van, akkor ébredés van, ha akarjuk, ha nem. egy kis titok a babásoknak: télen jobban alszanak. tudod miért? mert reggel még sötét van. tehát irány felszerelni egy redőnyt, ha nem akarod, hogy a gyerek nyáron a nappal keljen :)

miért szebb a lakás ilyenkor? és nem, nem arra gondolok, hogy nem látszik a por. egészen mások a fények, a hangulat. imádom. ha most "lánykoromban" lennék, talán autóba is ülnék és üvöltő kedvenc zenék között szelném az utakat éjjel, amikor lehet az autóval táncolni a sávok között, mert minden üres és kihalt. keresnék egy szép kilátást, ott leállítanám a motort kicsit, épp csak annyira, hogy ne fázzak és a város pislákoló fényeit nézve próbálnám megváltani a saját világomat. ahogy régen mindig tettem, amikor valami nyomasztott. nem számított az idő, nem számított a benzinár sem. csak mentem, mert megnyugtatott.

de már anya vagyok és feleség, nem mellesleg én sem fiatalodom :) azért megragadok ilyen perceket, mert legbelül nem változunk, maximum lecsillapodunk, hogy legyen majd hová feltörnünk megint, örökké hullámozva, mert semmi sem állandó.

az ember nyer és veszít folyamatosan élete során, nincs olyan, hogy mindig minden szuper, de ugyanígy nem lehet, hogy állandóan csak balszerencse ér. ha az élet tündérmese lenne, a jó elnyerné szerencsés jutalmát és a rosszak bűnhődnének. de ki az, aki megmondhatja mi a színtiszta jó és rossz, és miért is lenne ennyire egyszerű ez a játszma. nem az. de hiszek sok mindenben, ami nem ésszerű.

a mai napig nem tudom például hogy jutottam el bé ama koncertjére az ónos esőben tűsarkúban, amikor az árnyas utcában száraz időben is csúszott a ház előtti járólap... de odaértem épségben, mert dolgom volt ott.

az élet nem képekből áll, hanem egy örökké mozgó film, ahol nincs szükségünk arra, hogy pózoljunk a kamerának, mert örökké nem lehetünk fegyelmezettek. áh. és aki ezt nem tudja, vagy nem érti, örök pózokba fagyva éli életét és maga sem érti, hogy miért nem képes természetesnek és esendőnek lenni. holott ez a szép mindenkiben. a saját esendősége. az a rész, amit nem akarsz, hogy lássanak az első randin.

ma szóba került az örök közhely, hogy a férfit az a nő érdekel, akiért meg kell küzdenie. ugyanmár gyerekek. miért csak a férfiakat? ez akkora közhely, hogy MINDENKIRE érvényes, ránk nőkre is, MINDENKINEK az a tárgy és ember kell, amit nem kaphat meg. de kérdem én: mi van ezután? ne áltassuk már magunkat ezzel a baromsággal: ha egy ember ennyit tud a másiknak adni és megtörténik az aktus, akkor mi van? nem, nem... soha nem ennyire egyszerű. az a júlia regény. ez az élet. vagy megfogtad, vagy nem. és ha igen, akkor minden körülmények között kellesz. ez az egyetlen igazság. hogy a nagy ő-t onnan ismered meg, hogy ott van. akkor is, amikor hülye vagy és ronda és letepered az első randin.

******************

kicsit most elgurult ez a furcsa hangulat... alma elkezdett sírni, visszarángatva engem is magával a valóságba és a jelenbe. de mit tegyek? nyugtalan volt egész este. akkor hát megfogom azt a cuki csomagot, ami épp fenn sírdogál álmában, a jó ég tudja miért és minden észérvnek ellentmondva áthozom a mi ágyunkba.

na így érdemes nekikészülni az éjszakának :)

2012. november 25., vasárnap

the end

elmondom mi a pálya. öregnek érzem magamat bizonyos dolgokhoz. sok mindenben örök fiatal maradok - de vannak, amelyek az idő múlásával egyre kevésbé mennek át nálam. és azt is észrevettem, hogy van egy pont, amikor végleg elszakad bennem valami és titokban legbelül véget ér.

egyszerűen arról van szó, hogy vannak emberek, akik szomorúságot okoznak nekem. sokkal többet, mint örömet, sőt. sokkal inkább kötöm hozzájuk a csalódás érzését, márpedig egy emberben csalódni mindig végtelenül szomorú dolog. főleg, ha én soha nem bántottam őt.

ha most huszonéves lennék, úgy gondolnám, hogy ez a helyzet még változhat. de 37 vagyok és ha tök őszinte akarok lenni, ez a helyzet nagyjából 20 éve nem változott. és már nem vágyom sem mentegetni, sem megérteni az ő nagy bánatait, amelyek keserűvé és iriggyé teszik. már régesrég nem akarom megváltoztatni a világot - csak a sajátomét. szóval már egyszerűen nem vagyok kíváncsi a társaságára.

és ez nem egy ma estére szóló dühös érzés - hanem egyszerűen ma telt be a pohár a hátam mögötti kétszínűsködéssel. mégis minek ilyen kapcsolatokat fenntartani? van ennek bármilyen ésszerű magyarázata? ez a 37 év annyiban segít, hogy fel tudom mérni minden évem nyereségeit emberek tekintetében, így nem is biztos, hogy veszteségként akarom megélni, ha megszabadítom magamat egy embertől, aki soha egy jót szót nem szólt rám. és nem érdekel már, hogy miért és nem sajnálom már az elb.szott életéért sem. oldja meg ő maga. nem véletlen, hogy egyedül van. a keserűség messzire hat, a kisugárzás pedig álmosolyokon keresztül nem nyer utat.

sajnálom. vagy tudod mi a legszomorúbb? igazából még csak nem is sajnálom. jobb ez így nekem, hogy magamban megtettem ezt a lépést. nem lesz látványos. csak én tudom legbelül. na ez az igazán szomorú érzés - amikor még csak nem is sajnálod - mert rájössz, hogy nem volt mit.

2012. november 24., szombat

elgondolkodtam

csak kíváncsi vagyok.

volt neki egy vékony, fehérbőrű szőke felesége... aztán jöttem én, sötét rövid hajjal, barna bőrrel, jóval teltebb alkattal... egy "röpke" 9 évre foglaltam le... együtt, külön, együtt, külön... majd még egyszer utoljára eljött. sírt. azt mondta szeret. de elmegy. másik országba mással. pedig mentem volna vele. de így persze nem. telt közben az idő. hiába gondoltam, hogy már régesrégen vége, a leglehetetlenebb pillanatokban, a legfurább helyekről jelentkezett be, az óceán partjáról azt írta, hogy szép, de nem az igazi, mert még mindig rám gondol, sőt magyarországon járva éjjel a régi lakásomhoz ment és lekaparta a kapucsengőn a matricákat, hogy megkeresse a nevem.... ennyi év után... hízott a májam, de bántott közben valahol mélyen, hogy mennyire rettenetesen késő van már ehhez... legutóbb 4 éve jelentkezett, a szülinapokat mindig szerette "felhasználni" erre. elküldtem neki a szülinapi ajándékomat: alma képét. azt írta gyönyörű és többé nem jelentkezett, már-már fura volt, szinte hiányzott. majd pár hete bejelölt ama bizonyos oldalon, mintha csak akarná, hogy lássam milyen boldog, neki is született gyereke... és ismét van egy szép, szőke felesége.

hát a f.sz sem érti ezt :)

ps. egyébként mindig eszembe jut v. története, ahogy elnevette magát az ex facebook fotóin, ahol az új párjával közös gyermek azon a takarón fekszik, amit még ő hagyott ott neki :))))))) nem vagyok benne biztos, hogy ennyi mindent tudnunk kell - vagy legalábbis csak addig a határig, amíg megnevettet :)

szombati nap

a gyerek szerintem 3km mélyen horkolhat már... olllllyan jó kis napunk volt :) reggel kezdtük a védák házában a balettel (+ egy kis hiszti az órán), majd kézműveskedtek - mi szülők pedig kint ültünk addig és dumáltunk megint, szerettem. aztán haza, gyors ebéd abból, ami van a hűtőben, finom is lett, és utána irány vissza a camponába, mozi. társaság egyik fele 3D némó (bé is :))) én meg két apukával a felhőatlaszra... hű, de érdekes egy film volt!! észre sem vettem, hogy majdnem 3 órás... ez jó jel. (a többiek kint ültek négy gyerekkel, mert hamarabb végeztek  - ők kevésbé voltak lelkesek :))) szóval ez egy lassan érő film. mint jelenséget is élveztem, de még sok mindent kell rajta végiggondolni, hogy most végülis mivaaaaaan? de ha már gondolkodsz, az fél siker, nem? :)

aztán itthon gyors vacsi, nagyonfáradt almát visszadob a kocsiba, indulás a srácokért. elszállítottuk őket a delicatesse-be valami borkóstolóra és ott kitettük őket. a jó ég tudja, hogy most merre járnak, én mindenesetre lefektettem almát, aki már az X alatt sem táncolt, hanem inkább bújcizott, kis drágám és most a takaró alól nézem a műsort és ez nagyon jó. fegyelmezetten köhögök - talán most már javul ez is lassan.

dorka lesz szíves képet küldeni a lógó koszorúról és beszámolni, hogy minden rendben van-e a költözködés körül?

holnap engem ünnepelünk utólag bé szüleivel és az mindig jó, ha engem ünnepelünk, nem? :)))

2012. november 23., péntek

után

teszkóban verekedés 50%-os áron játékokért... persze sokkal többet vettem, mint egyébként tettem volna. na ez egy ilyen csapda. de azért alig várom, hogy behozzam MINDET :)))))

fáradt, gyökértömött, köd-van eszterke.

(-)

bé hazajött, már odafenn horkol... annyira fura, hogy nem kell többé visszamennie - tele vagyunk tervekkel a következő hetekre :) ezek nagy része pakolás, pakolás, pakolás... (saját gardróbunk, nagyi lakása, stb.) mindegy, próbálok a végeredményre koncentrálni majd.

nemsokára indulok egy újabb kör fogorvosra... vááá. komolyan az a kész szerencse, hogy p-hez megyek különben már rég kivert volna a víz. imádom azt az embert - ez azért nem mindegy. utána meg rohanás haza és megnézzük du. ezt a tesco akciót... kíváncsi leszek, hogy a fél világ ott lesz-e?

nincsenek magvas gondolataim ma. sőt semilyenek. már most azt várom, hogy este egy meleg tea társaságában - az istenért nem akar elmúlni ez a köhögés - bebújjak a meleg takaró alá és nézzem a voice-ot.

2012. november 22., csütörtök

nyugis-estés

héjában sült tök... mennyei ízek, mennyei illatok, jaaaaj... (most filózom, hogy legyen-e belőle leves holnapra, mert az lenne a rendes dolog, nem pedig, hogy felfalom az egészet :)))

nyugiban hátradőlős este: a lakás ragyog, a kutya a hátán fekszik égnek álló lábakkal, a hajam megmosva. mit mondhatnék még? bé holnap jön haza. végleg. iszonyúan örülök. ugyanakkor gőzünk nincs mi lesz tovább és nem akarom, hogy megint ezen stresszeljen. most komolyan - mivel érdemli ki az ember a nyugalmat, a biztonságot?

valamit kéne csinálnom ezzel a bloggal, mert így túl szürke és minimál, ez nem én vagyok, mi?
(szerintem tök nagy szám, hogy egy év után egyáltalán rájöttem, hogy lehet változtatni a hátteret :))))

meggyújtok egy gyertyát.

szotyi

próbálkozom egy kávéval, mert kicsit szotyi szemeken át nézem a világot... alma valamikor éjjel kimászott és bebújt mellém és én cseppet sem bántam, olyan édes volt. reggel egyikőnknek sem akaródzott felkelni - és valahogy így maradtam azóta is. ez azt jelenti, hogy a nagy házalakítás projektemmel nem haladok igazán, pedig fél5-ig meg kell lennem, mert aztán jön a művésznő... :)

hahóóóó, eszteeer, ébresztőőőő...!!!

home

van egy információ... amit úgy, de úúúgy szeretnék tudni... elképzelésem nincs honnan táplálkozik ez, hogy tudni akarom, mert a jelenlegi életemre nincs hatással... de néha az ember a hátára fekszik, felnéz az égre (vagy a plafonra) és elragadja egy felhő egy pár olyan emlékkel, amelyek mosolyt varázsolnak az arcára. ennyi és nem több. csak annyit akarok tudni, hogy egyedül vagyok-e ezzel, semmi mást. fényévekre van már a múltunk, egyszerűen csak érdekel.

***********************************

ma végre felkerült a home felirat a fa helyére. és a lelkem is kicsit a helyére került. több mint fél éve hányódik ez a felirat a lakásban. az "új házba" szántam... és annyira biztos voltam benne, hogy hamar lesz hely, hogy itt nem is kerestem neki.
ugye, hogy néha annyira el vagyunk foglalva a vágyainkkal, hogy elfelejtünk örülni annak, amink van?

home. imádom ezt a szót.

2012. november 21., szerda

mai festős

ja. lefestettem a fánkat. mármint azt a krém színű fát, amit a barna falra festettem korábban, amikor az ovi-festésre gyakoroltam...
bé nem szerette. én viszont az üres barna felületet utáltam.
így hát kompromisszum lesz a vége: most ismét üres és barna, de nemsokára kap egy takaros HOME feliratot... :)))

ma életemben kb. először felismertem egy "lehetőséget". el vagyok képedve magamtól, komolyan. ilyen ritkán fordul elő, hogy meglátom az előnyöket és külön eszerint cselekszem. fejsimi. a végén még üzletasszony leszek. (üzletasszony? röhögőgörcsöt kapok magamtól:))

átlépni a bugyit...

néha olyan remek és találó írásokat találok olyan témákról, amelyek mindig is foglalkoztattak... pl. hogy igenis túl kell lépni a múlton, még ha könnyebb is mondani, mint megtenni.

egyébként ma nem akartam lejönni kávézni, de aztán eszembe jutott, hogy szerda van: ma jelenik meg a nők lapja és mindenki megérdemli (!), hogy nyugiban böngéssze át a kedvenc lapját mielőtt visszaugrik a mókuskerékbe. és akkor rögtön idéznék is, mert ez hatalmas :)))

interjú tóth kriszta írónővel...
"lackfi jános barátom - vele nagyon jóban vagyok - mesélte, hogy a dédnagymamája egy vidéki város főterén korzózott a nagymamájával. a dédmama bugyogója elengedett a korzón és leesett. ő pedig kilépett belőle. a nagymamája ekkor elkezdett kiabálni, hogy mama, mama, leesett a bugyid! ő erre megrántotta és azt mondta fiam, átlépjük a bugyit! én őszintén csodálom azokat, akik átlépik a bugyit..." :)

hát szóval... most mondd azt, hogy nem egy remek napkezdés vigyorogva olvasni ilyen remek gondolatokat. szeresd magad és szeresd a világot, mert megnevettet még elgondolkodtatás közben is :)

2012. november 20., kedd

babramunka

szétszedtem a lakást. pontosabban a játékokat. egy nagy részüket szeretném felvinni alma szobájába, hogy a nappali kicsit fellélegezhessen... szóval szétszedtem a szobát. a fél lakást.

és most nem jönne át valaki ÖSSZERAKNI? :))) ez rémes, a sok kis játék sok kis alkatrésze... és a mit hová és hol a hiányzó darabja... tuti, hogy idegbetegeknek találták ki!

körülnéztem. lehet, hogy fogok egy bazi nagy zsákot és a cuccaink felét belesöpröm, majd eltesszük... és amikor pár hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy azt sem tudjuk már mi van benne, mert valójában semmi szükségünk nem volt rá, akkor tudni fogom, hogy helyesen cselekedtünk. (és még vagy 20 évig hurcoljunk majd magunkkkal ezt a zsákot :)

csak tudnám, hogy miért törvényszerű az, hogy az elmélet mindig sokkal, de sokkal könnyebb, mint a valóság?

ps. de legalább már kilátszik a könyvespolc teteje. tudod, az, amelyiken egy könyv sincs már, csak gyerekjáték. és előkerült a babák mögül a hifi is. mentségére legyen szólva, hogy mini.

2012. november 19., hétfő

szemerkél

még rengeteg dolgom van, amíg d. ideér: enni, pisilni, hajat eső után visszalapítani. a virágpiacnak NEM mindegy a frizurám, na :) (vagy engem idegesít idestova 37 éve, hogy esőre bodorodni óhajt.)

mancival útban az óvoda felé láttunk egy nénit, aki söpörte a faleveleket a háza előtt... ezt a nénit pénteken is láttuk. sőt, ha belegondolok, majdnem minden nap. és mindig így kezdi a napot ezek szerint: rendbe teszi a portáját... (őőő... lehet, hogy ez az ötödik a sorban, ki tudja mikor ébred :)))) ez azért roppant elgondolkodtató volt. manapság hány FIATALT (azaz minket, nem is olyan sok az a 37 :) látsz ilyet csinálni? ezer dolgod van, annál sokkal kevesebb időd - ezt hová rakod a sorban?

pedig van egy jó kis mondás, miszerint ez nagyon is meghatároz egy házat és annak lakóit... ugyan, ki foglalkozik manapság ezzel? (pl. én ezek szerint.) az idős emberek magától értetődő szorgalma mindenesetre lenyűgöző számomra és minden őszinte tiszteletem az övéké. egészen más világban élnek, egy talán sokkal tartalmasabb világban, nem tudom... mindenesetre egészen mást jelent számukra a prioritás és nem olyan dolgokat helyeznek előre a sorban, amiket mi manapság. (pl. a teszveszen licitálni kell 18.08-kor mint emlékeztető a telefonban :))))))

oszt ma van az első nap, egy RÉMES, folyamatosan köhögős éjszaka után, amikor rendesen ébredtem, tehát mostmár tényleg jobban vagyok, leszámítva a köhögést... de hát ez mindig így van. én mindent a légutamra veszek. ki hová. és mit. viszont jó érzés legalább az, hogy már nem csak vízszintes testhelyzetbe vágyom, éljen-éljen.

irány a virágpiac :o)

2012. november 16., péntek

e

érdekes dolog ez az aspirin... ha fáj a fejem, akkor az elmúlik tőle. ha hőemelkedésem van, akkor meg kiizzasztja belőlem. hogyafenébe van ez? honnan tudja mi a bajom?
(sötét eszterke kérdezett)

a cél az volt, hogy holnap reggelre jobban legyek, ezért fegyelmezetten fekszem a kanapén... és szerintem meglesz. ugyanis holnap reggel megyünk BALETTRA! jeeeeee. na nem én, az cuki lenne. hanem alma kisasszony... nagyon várom :)

egyébként azon filózom, hogy régen olyan jó volt a naplóm. voltak magvas gondolataim és történeteim meg ilyenek. mi történt?
- én lettem ennyire uncsi?
- egyszerűen kevesebb időm van mindent leírni és eltöprengeni rajta?
 :) :) :)

ps. voice. kijött a 130kg-os cigánycsaj miután bejutott (tök jogosan) és egy olyan pasi csókolta szájon, hogy majdnem bepisiltem. ez a pasija???? jeeeeee :)))))

kanapélakó jelenti

harmadik napja lakom a kanapén, bleeeee. tök rendesek z. szülei, mert tegnapelőtt és tegnap is elhozták mancit az oviból és délután náluk játszhatott, hogy ne itthon kelljen unatkoznia lázas anyja mellett. én tudtam így pihenni, de már lassan nem tudom mit kezdjek magammal. tegnap délután at hittem már gyógyulásra állok, ezért felpattantam és sertepertéltem a lakásban - ennek az lett a végre, hogy estére 39 fok fölé ment a lázam. király.
tehát most jókislányosan ülök a seggemen és konkrétan várom, hogy meggyógyuljak :) hőemelkedés light, két napja először nem ráz a hideg reggeltől estig - hát vazze, majdnem jól vagyok akkor már, nem?

kissé visszafogottan izgalmasak a napjaim, így nem is tudok nagy dolgokról beszámolni. max. apróságokról. hogy bé ma PONT akkor ért haza, amikor a manci ment az oviba, így elvitte nekem, ami szuper jól esett. most odafönn horkol és kivételesen élvezettel hallgatom, mert már nagyon hiányzott. meg, hogy mennyire rendesek már z. szülei? meg mekkora buli már, hogy az ovis apukák (!!!) ma páran elmennek dumálni és haburgerezni a helyi amerikai csávó éttermébe, aki mellesleg tök véletlenül a szomszédunk. ilyenkor még inkább szeretem ezt az egész helyet és már alig várom, hogy készülődjünk valami közös mikulás bulira is, amit már előre jeleztek a többiek :)

ezek a jó dolgok, most más nem jut eszembe. szerintem elmegyek wellnesselni a fürdőbe... hátha feldobódom tőle, mert már kicsit unom a kanapét... :-/ a teát ezúttal sem sikerült megszeretnem sajnos.

2012. november 14., szerda

wonderful day

megvan mire van szükségem ezen a "csodás" betegeskedős szülinapon... egy HÚSLEVESRE!!! :) mivel vásárolni nem tudok elmenni és nincs időm 3 órát várni erre, jöhet a tartalék zacsis májgombóc leves a szekrényből... jeeeee.

pont reggel óta ráz a hideg. pont unom.

kaptam 4kg hársmézet... így egyben. termelőtől persze. ott van egy naaagy bödönben a konyhapulton és én úgy belenyúlnék. akár turkálnék is benne. vagy belefeküdnék - nagyon guszta.

szerintem inkább beleteszem a teába :)

2012. november 13., kedd

nyammogós

oszt itt köhögök, reszketek a takaró alatt, kezd fájni a bőröm, de mijez??? megpróbálom kiírtani egy neocitránnal. csak azt jól kell időzítenem, mert simán bealszom tőle.
holnap születésnapi önkormányzaton-asztal-verés és később este felé pedig gyökértömés. ugye nem baj, hogy elárulom: nem kifejezetten így képzeltem a holnapi napot. na mindegy. ez van és ez lesz, nem nagyon tudok változtatni rajta. majd pótoljuk, gondolom.

nyíg-nyíg.

viszont ma kicsit lakberendeztem a saját konyhánkat. jó volt. már csak egy olyan 3 hétnyi rámolás van a lakásban ahhoz, hogy kb. elfogadható legyen. (grrrrr...)

egyébként meg. miért áll itt velem szemben a gyerek, akit 5 perce lefektettem?! :)

***********************

szóval azon filóztam, hogy ha én megszűnök kedvesnek lenni azzal, aki velem sem az, akkor kevésb fog-e dühíteni az ő viselkedése, vagy egyszerűen csak úgy fogom érezni, hogy hozzá süllyedtem le? dilemma.

2012. november 12., hétfő

összevisszagondolkodtam

almának van egy pöttyös-kutyás next felsője... (minő meglepetés)
most olvasom a vásárlói véleményt róla a next oldalon - azt írja a nő, milyen cuki a ló a trikón... milyen ló? megnéztem. ez tényleg egy ló. vazze. én hogy láttam ebbe bele egy kutyát????

(két nap múlva leszek 37 éves. és azt kell mondanom, hogy ez már látszik is :))))))

ps. még kb. egy havi fizetést tudnék elkölteni a legújabbakra... van valakinek egy szabad gumiszobája? :)

*********************

ma voltunk moziban. elintéznivalók helyett vettünk lottót és kaparós sorsjegyet, azaz adtunk egy pofont a szarnak egy teába kapaszkodva a kedvenc helyünkön és végül felkerekedtünk megnézni az alex cross című filmet... brutál volt. mondjuk tényleg az. de műfaján belül azt kell mondanom, hogy remek! gyorsan vetettem egy pillantást a kritikájára/pontszámaira és nem értek vele egyet - ez a film pont azt hozta, amit vártunk, ezért abszolut elégedetten távoztunk. (magunk mögött hagyva a kérdést, hogy a fenti két sorom igaz, akkor elmebetegek vagyunk-e egy ilyen filmről ilyet állítani :)))) de aki érti, az érti.

**********************

elnéztem egy house bejátszást a tévében. rájöttem, hogy miért szeretik annyian, amikor hull a hó. mert a hó nem tud gyorsan hullani. csak lassan. és ez óhatatlanul is lelassít, elgondolkodtat, hangulatba ringat.

(na ki másnak jutott ez az eszébe a house bejátszás láttán? :)))

**********************

bé vállat vonva foglalta össze a dolgokat. igen, az első 1-1,5 évünk gondtalan száguldás volt. és azóta volt olyan pont, amikor nem kellett aggódni semmi miatt? - töprengtem. elgondolkodott: nem.

ennyi.

na ezért szoktunk együtt kávézni hétfőnként :)

ma ez

az én kedves párom egy tower of power koncerten van bécsben. egy hete szorongatja a jegyét és nagyon, de nagyon izgul, hogy ő most akkor megy. olyan édes, komolyan. és annyira megérdemli. jómagam nem tudom hová tegyem ezt az együttest, egy-két számukat ismerem, de nekünk kettőnknek teljesen más a zenei ízlésünk. ez viszont most nem is lényeg. csak úgy örültem a kis boldog fejének ma :)

egyszer a fodrász azt mondta ő pont olyan kapcsolatot szeretne, mint az enyém. kérdem miért? "mert te mindig olyan szépen beszélsz a párodról és ez többet mond bárminél. minden nő ideül és szapulja a pasiját / férjét, panaszkodik, szenved. te még soha egy rossz szót nem szóltál rá, sőt..."

ámen :)

2012. november 10., szombat

költői kérdés

vannak emberek, akik azt mondják szeretnek - és aztán kiderül, hogy még sokkal inkább mint hittük.
és vannak emberek, akik azt mondják szeretnek - és aztán kiderül, hogy valójában a hátunk mögött leszólnak és nem is szeretnek.
előbbiek extra örömet adnak, utóbbiak elvesznek a jókedvünkből.

most akkor a kettő ki kéne üsse egymást valami nagy, a világmindenségre vonatkozó egyensúlyi állapot miatt? akkor miért nem érzem így? egyiknek külön nagyon örülök, a másik külön elszomorít. nem üt itt ki semmi semmit. hmmm.

(csak hangosan gondolkodom.)

párbeszéd

- "az előbb ki voltál kapcsolva."
- "te is."
- ...
- "már megint egyszerre hívtuk egymást?" :))))))))

láv.

2012. november 8., csütörtök

inhale

m1 keso esti beszelgetos musor... ertelmes emberek ertelmes beszelgetese... le vagyok nyugozve. egy orat aludtam csorgo nyallal a kanapen es fel akartam menni folytatni... de ez a musor ideszegezett... nemtom kinek, de koszonom: a sok felszines baromsag fullaszto kozegeben olyan ez, mint egy mely lelegzetvetelnyi friss levego...

nyünyő

bevallom oszinten, nem ez eletem legjobb napja... es nem apu halalanak evforduloja miatt... ez valahogy nem naphoz kotott, de ma megis sokat jar a fejemben az is...

inkabb ugy kiszaladnek a vilagbol, mindenert en vagyok a hibas, semmi nem megy jol, meg a laptoprol sincs hir, pedig mar hetfo ota a szervizben van.

jo lenne valami kis pozitiv sugallat mara. csak ugy. ajiba.
(raadasul ki sem tudom fejteni itt...)

na. megrazod magad es felulkerekedsz mindezen, oke?
(ez mar a veg, amikor az ember magahoz beszel?:)))

2012. november 7., szerda

apple

ma elneztem egy kisbabat es eszembe  jutott kicsi alma... es hogy mennyire "konnyu" volt vele, amikor kicsi volt. kis cukika, de konnyen "befolyasolhato" a mi akaratunk fele.. aztan megerkezett a sajat AKARATA... es amit addig dacnak veltem, az hirtelen nevetsegesnek hatott... hogy is van ez? mindent akkor es ugy, ahogy te akarod es persze mindent te egyedul... de akkor hol van az, amit en gondoltam? hol van az en akaratom? ket dudas...

ma a kocsiban elsirtam magam kinomban... tok ego - de nyugi, nem akarok a szuper anya versenyen indulni :) egyszeruen tehetetlennek ereztem magam es kicsit onzo modon magamban kerestem a hibat. de van itt valojaban hibas? en nem tudom. csak azt, hogy ellentetben csomo szuper- anyuval, egyszeruen gozom nincs neha, hogy mit miert csinal.

de olyan kicsike mmeg... csak probalgatja a szarnyait, talan o maga sem erti, hogy mikor mit akar :)

mindenesetre egy tuti: amikor kisbaba... az kutya fule ehhez kepest, amit 3 eves kora ota csinal. es kozben barmennyire is kiakaszt. jobban szerdtem mint valaha. azt mondjak, akkt igazan szeretunk, azt akkor szeretjuk legjobban, amikor nehez vele...

na mindegy, nem fejtegetem. egyszeruen imadom ezt a kis gondor boszorkanyt, de vaaáaa :)

2012. november 6., kedd

elmelet

neha az ember elrendezgeti lelkesen masok eletet, a sajatjat azonban keptelen realisan szemlelni. ma szoget utott a fejemben hirtelen, hogyan is lehetne megoldani egy itthoni lakberendezesi problemat - nevezetesen azt, hogy a komplett lakast elozonlottek alma 'cuccai'... szoval most akkor masok rendezgetese helyett hajra ITTHON :)

semmit nem latok abbol, amit irok egyebkent, de majd belejovok :)

koltoi kerdes: miert is van ez, hogy minel kozelebb allunk valakihez, valamihez, annal kevesbe latjuk tisztan? ez ijeszto. ha valaki megfejtette mar ezt a kerdest, amit annyian feltettek mar elottem, akkor legyen kedves elmondani nekem :)

2012. november 5., hétfő

elsoke

azon filozom, hogy egyreszt hol vannak az ekezetek, maszreszt mennyire szep mar ez a telefon ??? :) napi egyszeru-no-vagyok rovatunk jelentkezik. samsung galaxy s3. biztos nagyon jo, ebhez nem ertek. viszont baromi SZEP, ez tuti.

2012. november 3., szombat

nagyonjónap

nekem olyan jól esett ez a csajos fél nap, hogy tükre sajnálom, hogy véget ért!!!!
közös ebéd, közös hádázás, közös kávézás, közös mozi, m-mel még közös autóban dumálás is hazaindulás helyett.

(addig a pasik és a gyerekek a campona játszóházban próbáltak túlélni :))))

na szóval láv. annyit tudok hozzátenni, hogy ilyet csináljunk még gyakrabban és lehetőleg egy hétvégén át valami jó kis wellness szállodában :o)

láv láv láv.

2012. október 31., szerda

nyííí

gyökérkezelés, fúrás, faragás, reszketés, remegő kéz - dr.p-t még mindig imádom (holnap utazik el, de előtte még "befejez" - édes). de a ma estét nem imádom. antibiotikum és cataflam. takaró alatt sebnyalogatás és duzzogás. imádom bé-t.

off

nemtom eldönteni, hogy ebben a pillanatban mi az erősebb bennem: a félelem a fogorvostól vagy a vágy, hogy minél előbb odaérjek és megszüntessük ezt a fájdalmat. az egyetlen fogorvos, akitől nem félek, mert nem lehet tőle félni, annyira jó fej. begubózós estére vágyom. nagyon.

2012. október 30., kedd

nekem, tőlem

szóval ma betolakodtam a saját intim szférámba és látszólag a kávét kevergetve, az újságokat pedig szórakozottan lapozgatva arra jutottam, hogy itt bizony valami bűzlik. nem, nem én, mert én rendesen illatosra fürödtem magam tegnap este :)

az ember fel kell, hogy ismerje azt a pillanatot, amikor szét van esve. ha nem is azonnal, de legalább egy éven belül. oké. pár éven belül. a szétesés mértéke persze eléggé változó és vannak olyan időszakok, amelyek olyanok "mintha". mintha minden rendben lenne. de ilyenkor azt hiszem kicsit elnagyoljuk a dolgokat.

pedig a lényeg az apró részletekben rejlik. a tönkremenő kapcsolatokra sem akkor kell felfigyelni jó esetben, amikor már egy másik nő/férfi áll a párunk mellett, hanem amikor mondjuk egyszer csak nem tesz már fogkrémet a mi fogkefénkre is. az extra ölelések már valahol ott elkezdődhetnek.
ugyanígy van ez saját magunknál. néha olyan aprók a jelek, alig észrevehetőek, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem is lényegesek - pedig nagyon is azok, sőt... apránként, óvatosan próbálják a tudtunkra adni, hogy rossz időszakunk van...

és a megoldás is talán ugyanebben van. amikor szétesünk és kikészülünk, akkor mindig valami hatalmas, megváltó csodára várunk. de nagy mértékűre ám. óriásira. ami jön mint a forgószél és kisöpör minden rosszat az életünkből, mindent megoldva (helyettünk). minimum egy új állás, komoly munkafelkérés, teherbeesés, új ház vagy lottó főnyeremény az elvárásunk.

de miért ne lehetne ezt is kicsiben elkezdeni? miért ne lehetne apránként változtatni és kis örömökkel segíteni magunkat a nagyobb sikerekhez? miért kéne újracsempézni a fürdőszobát ahelyett, hogy rendet raknánk a fürdőszoba polcon vagy befestenénk a hajunkat...?

nem kell azonnal lebontani a házat: elég ha rendet rakunk egy kicsit magunk körül, és magunkban...

a minap pont nyavalyogtam egy kicsit. igyekszem egyébként nem nyavalyogni, mert bé-nek lássuk be, van most elég baja ezen kívül is... és nem, nem enged. simán azt válaszolja nekem, hogy milyen könnyű eldönteni (!), hogy minden szar, sokkal egyszerűbb mint tenni elenne valamit.

na vazze. először megsértődtem. szarul esett. de mondjuk kereken két napja ezen gondolkodom. még mindig rosszul esik, persze, de kénytelen vagyok belátni, hogy van igazsága... (baszki. jobban szeretem, amikor nekem van igazam.) az a kurva nagy igazság, hogy az ember csak saját maga tudja magát kirángatni a szarból, akármi is az. és mivel hatalmas dolgokra max. csak tétlenül tudunk várni, sokkal jobb, ha apránként kezdjük...

hát valami ilyesmi foglamazódott meg bennem, mire a kávé végére értem. kb. két sort olvastam el az újságból, inkább magammal voltam elfoglalva. és ez sokkal jobb mint bármi. mert az első dolog, amiről le kéne szokni az az, amit a magazinok "multi-tasking"-nak neveznek. hogy egyszerre akarunk mindent csinálni, ily módon egyikre sem figyelünk igazán. egyszerre kávézom, olvasok, telefonálok és netezek a telefonon. ugye, milyen szánalmas leírva? pedig mindannyian ezt csináljuk minden nap...

STOP. hát ki szeressen engem, ha nem én magam?

na láv eszterke, irány egy aspirin a holnapi fogorvoslásig :)

2012. október 28., vasárnap

artúr

a kutyának van egy "lefekvési rutinja". ezt ma este figyeltem meg. azt sem tudom hány óra van az óra átállítás miatt, ezért még fenn vagyok, majd most éjjel kihasználom azt a plusz egy órát, amit előzőleg nem sikerült.

szóval a tévé előtt vagy a lépcsőn szokott szundikálni. aztán, amikor már "élesben" megy az alvás, tesz egy tiszteletkört. először megáll a gyerek szobája előtt, az orrát bedugja, vár. mint, aki ellenőriz. utána átsétál bé oldalára és ott is "ellenőrzi", hogy minden rendben van. végül pedig lefekszik az én oldalamon és briósba tekeredve kezd el aludni... (újdonság: biztos hiányzik neki bé hétközben, nemtom, de néha az ő oldalán is szundikál hajnalban, holott eddig mindig csak mellettem, a lépcsőn, az ajtóban és az asztal alatt tette.)

ma suttyomban felengedtem az ölembe a kanapéra. na még az én ölemnél is nagyobb ám kicsit, így persze félig lelóg a tilosba, azaz magára a kanapéra, de tojok rá. olyan szánalmas hangulatban voltam és olyan jól esett a közelsége. érdekes, hogy soha nem jöhetett egyébként fel a kanapéra - és soha nem is akart. ilyenkor fekszik egy kicsit az ölemben, röfög - de konkrétan röfög - ami azt jelenti, hogy most nagyon boldog, fészkelődik, örül, hogy simogatom, odabújik... majd egy olyan 4-5 perc múlva feláll és távozik. ennyi, anya - köszi :)

hát imádom ezt a dögöt na. a pokolba kívánom, amikor behozza a fél kertet és az éjszaka közepén felébreszt, hogy kimenjen pisilni. de valójában a világon a legjobban szeretem. hiányozna, ha nem urgana fel "harmadiknak", amikor bé-vel ölelkezünk :))))

láv.

2012. október 25., csütörtök

kell ez nekem?

nincs ihletem, bocsi :)
ellenben ma kettérepedt a fejem, úgy fájt, majd spontán elaludtam a kanapén - még bé előtt, holott neki lett volna indokolt :) később végighallgattam a kocsiban a rádióban, hogy kb. mindenki így érezte ma magát valami front hatás miatt és megnyugodtam, mert már azt hittem nyugdíjas klubban a helyem.

egyébként meg. a gépet semmi értelme szervizbe vinni az ünnepek alatt, addig meg semmi értelme áttenni a file-okat rá. tehát a fényképeim továbbra is másutt vannak... grrrrrr... na mindegy, ami késik, nem múlik, előbb-utóbb csak meglesz az anyagom mindehhez.

most itt ülök a csendben. mindenki alszik és nem, nincs is csend, mert beindítottam a mosogatógépet, így jobb is lenne lassan felkotródni inkább aludni. temérdek érzés van bennem - mégis arról lenne kedvem írni, hogy egy laptop/ultrabook táska tízezres nagyságrend, de ma szembejött egy 2ezerért, amitől bé kitért a hitéből, én meg azt mondtam, hogy most jó lesz ez is, de vazze, legalább pont méret! (mert van 13"-ig és 15"-tól. enyim persze 14-es. király :) és a rózsaszínt választottam, mert kemény vagyok mint a vídia. (nyugi, pasztel színű.) aztán kaptam engedélyt cipőt is venni. ki is néztem már régebben. a mammutban. 27ezer. amikor megismerkedtünk, akkor is 27 ezres cszimám volt. (8-9 éve) - na, akkor én erről most spontán lemondtam és szépen beballagtam a deichmannba, a lerongyolódott magyar sznobok utolsó mentsvárába és ott vettem egy "majdnem olyat".

ennek egyébként már szerettem volna szentelni egy bejegyzést egyszer. na nem annak, hogy de jó lenne megint tiszta bőr cipőt venni bármennyiért, és nem is annak, hogy egyébként úgy örülök ennek a cipőnek, hogy majd' kiugrom a bőrömből, mert egyébként gyönyörű, a "majdnem olyan"-nak. hogy mennyiszer belemegyünk a majdnem-megoldásokba, sokszor kényszerből, de gyakran, mert el sem hisszük, hogy megérdemeljük az "olyat"... és ezen nagyon sürgősen változtatni kéne, mert a majdnem olyan, soha nem olyan, ez ökölszabály.

(ez a cipő viszont a nem tiszta bőr versenyzők között "olyan"!!! :))))))
valami ilyesmi, ha már ennyit pofáztam róla, de persze csokibarnában - persze nincs fenn a neten és csak a második helyen volt a méretemben, jeeee.

a cipő

holnap reggel jól fel is veszem és átgondolom, hogy a korábbit, aminek konkrétan kilyukadt az orra megtartsam-e vész esetére (mijaf.sz lehet a vész? hogy randa akarok lenni hirtelen???) vagy vágjam ki egy konténerbe?

egyszerű, de nagyszerű (rendkívül mély és tartalmas) eszmefuttatásomat olvashattátok :)))))

2012. október 24., szerda

map

ma kaptam - azaz elhoztam - több fotóalbumot, gondoltam holnap este jót fogunk nevetni bé-vel a 10 évvel ezelőtti fotókon...

valójában nekem is nagyon jót tesz ezeket látni... mintha egy térkép lenne... vissza önmagamhoz.

2012. október 21., vasárnap

feeling

hazafelé alma és bé is elaludtak mire a bah cosmópontra értünk.
ez mennyire cuki már? :)))))))))))))))))))))))))))

párbeszéd hazaérkezéskor:
- "manóóó... ébresztő... alma elaludt és te is, de valahogy mégis csak be kéne jutnunk... mit csináljunk?"
válasz félálomban motyogva:
- "aludj te is nyugodtan..."
köszi :))))))))))))))))))))))))))))

ps. csak almát kellett becipelnem végül, höh.

2012. október 20., szombat

majdnemholnap

tátott szemekkel ülök, holott tán le kellett volna feküdnöm inkább. kicsit elfáradtam... de nem a gyerekektől. inkább olyan sok mindenen gondolkodtam el a mai nap után, hogy a sok gondolat nem hagy pihenni - ezért nem is erőltettem, hogy elmenjek aludni. csak bambulok, semmi több...

vannak dolgok az életemben, amelyeket nem tudok kezelni. néha kihívásnak érzem a megoldásukat... néha lehetetlennek. néha azt gondolom mindenki más, semmi baj. néha elszomorít a tapintatlanság.

lehet, hogy egyszerűen csak bújkál bennem valami betegség, ami már kicsit elkezdett folyni az orromon át és ezért vagyok kicsit érzékenyebb - nem csak fizikailag.

de egy valami biztos. egy bájos arc, ahogy elmélyülten babázik, egy kedves gesztus a másik gyerek felé, egy önfeledt sikítás és rohanás, a matricák a kezükön, a fejükön... ezeknek van értelme. ezek megmosolyogtatnak és elbűvölnek, még ha nem is volt jó napom és fáradt vagyok. erre olyan nagyon jók ezek a bulik.

fél óra sem volt, hogy elrakjam a játékokat és a tányérokat (ég áldja a mosogatógépet :)))) és tök rendben van a lakás - majd alma szétkapja holnap. tobzódni fog az ajándékaiban. érdekes, hogy mennyire nem megy még neki a rendes ajándék átvétel, látványos örülés, ilyesmi. uggggyanmár :))) de ami késik nem múlik. én mindenesetre elszakadnék ezektől a "problémáktól". inkább leírnám, hogy ma reggel kijött az ágyba, bebújt közénk és ott kapott egy ajándékot. mondjuk két órán át szedtem ki a csomagolásból, de nem baj. édesen, alvás-melegen játszott a takarók közt... nagyon édes volt. szerintem holnap mindent elővesz újból és tüezetesen megnéz :)

hát szóval olyan sok jó élménnyel szolgál egy ilyen este, még ha alfában is vagyok közben. fáj az orrom a sok fújástól. csíp vagy mi. grrrr... szerintem én most hisztizek és még csak meg sem fog jönni :) tehát. le kellett volna feküdnöm mégis, nem a felnőttek baromságain gondolkodni. és ha valami vagy valaki megbántott kicsit, azt majd kialszom szépen. ámen.

2012. október 18., csütörtök

van, ami nincs

végignéztem egy családtagokat felkutató műsort... illetve konkrétan végigbőgtem, mert pont egy FIÚ testvér kereste lány testvéreit, akit elsodort az élet...

az időm legnagyobb részében igyekszem nem filózni - szándékosan - olyan dolgokon, amik fájnak nekem, így boldogan ringó tavirózsaként is képes vagyok élni, napról napra, szinte gondtalanul... ez semmi más, csak védekezés. gondolom.

aztán vannak napok, amikor valamiért spontán elbőgöm magam alma szobájában apu fényképe előtt vagy ilyen műsorokról, szerető-testvér barátaimról (pl. r. és e.) eszembe jut, amim van - azaz nincs.
van egy testvérem, aki nincs. valahogy így.

nemsokára itt a születésnapja. és azt sem tudom mit csináljak. megint hívjam? nem kapok választ, nem hívnak vissza. írjak neki? azt sem tudom látja-e. küldjek neki lapot? legutóbb attól, amit m. nénivel adattam át neki, éktelen dühbe gurult és megfenyegette őket is, hogy velük is megszakítja a kapcsolatot.

én bármit meg tudok neki bocsátani. ha most besétálna az ajtón, akkor a nyakába ugranék, úgy örülnék. a mai napig csak azért rakom fel alma képeit a facebook-ra, bé minden tiltása ellenére, hogy hátha mégis meglesi... titokban...

mert nem tudom elképzelni, hogy soha, de soha nem gondol rám, ránk... almával még soha nem találkozott - ezt elképzelni is nehéz, nem hogy átélni... egy héttel előzi meg az ő szülinapját almáé... és pontosan tudom, hogy alma nem hogy egy ajándékot, de egy köszöntést sem fog kapni a nagybátyjától... ahogy soha életében nem kapott. egyetlen egyszer nem ölelte meg vagy adott egy puszit az én kislányomnak a saját testvérem, még csak nem is látta.  ez milyen már? :(

de én még ezen is túltenném magam azt hiszem. talán egyetlen dolog van, amit nem tudok neki megbocsátani: amit anyuval csinál. ezt soha, ez annyira durva. mert anyu titokban tönkremegy a hiányába és ezt rémes nézni :(

na mindegy, mindenkinek megvan a maga keresztje, azt mondják, van akinek több is... de soha, soha nem lehet majd bepótolni az elvesztegetett éveket. soha. viszont bármikor újra lehet kezdeni, nem?

baszki, senkinek nem kívánom ezt az érzést... komolyan... tehetetlennek érzem magam és annyira vágyom rá, hogy találkozzunk, hogy viccelődjön velem úgy mint régen... és hogy almát felkapja az ölébe...

nem lehetne a fenti képet bevonzani valahogy...?


csokigolyó

(ezt most nem fejteném ki mégsem :))))))) de isteni finom!

gondoltam holnap kezdődik a buli szezon, kitakarítanék... de úgy rendesen. szerinted hol tartok? fél tíz és kb. sehol. viszont holnap bé itt fog aludni napközben, akkor nem lehet se porszívózni, se semmi... ez most egy "ajaj" helyzet. és még azt sem tudom mi lesz a kaja. lufikat is kéne fújnom...

hűha :)

2012. október 17., szerda

blogka

annyit b.sztatom ezt a hangulatház blogot (már majdnem értem, hogy mi hogy működik :) hogy ki se teregettem és már holnap van. na. csak el kéne tennem magam holnapra, nem...?

addig is tessenek nézegetni lelkesen :)
hangulathaz.blogspot.hu

2012. október 16., kedd

ma van a volt pasik napja vazze... még valaki akar jelentkezni? :)))))))))))))))))))))))))))))))

mindenfélesemmiség

szülinapi ajándékok megvéve, egyszerűen IMÁDOM újabban a játékboltokat... :)))))))
kb. másfél órája ülök munkaügyben a gép előtt és ezt is élvezem. vazze, most akkor ez jó nap vagy mi?

kint ömlik az eső és leszarom, ilyenkor még hangulatosabb itt benn.

de.

szétszedtem a lakást és baromira össze is kéne tenni :))))))))))))))))))))))))))))))
na. irány a rettegett gardróbszoba...

2012. október 14., vasárnap

szombati vasárnap

naszóval tegnap olyan szép idő volt, hogy úgy döntöttünk vasárnapot tartunk. reggeli nagy dundózással (és vazze, hagytak aludni!!!! ilyenre hónapok óta nem volt példa, szuper jól esett!!), egy kis dumálással, majd gesztenye szedéssel, utána közös ebéddel a mediterránban, itthon gesztesnye figurák építésével és rajzolásával, közös rajzfilm nézéssel... :)

végül késő délutánra kaptunk egy meglepetés vendéget... l. apukáját, aki egyedül maradt a hétvégére... és mi ragaszkodtunk hozzá, hogy "befogadjuk". dumáltunk, almával játszottunk, x-faktort néztünk, majd tovább dumáltunk... egészen éjjel egy óráig. addigra kicsit sok bort ittak, szerintem j. azt sem tudta hány óra van, bé majd' elájult már... de nem bántuk. az este folyamán kiderült számunkra, hogy mennyivel több szomorúság van ebben a helyzetben, mint amit ő kimutat... amibe eddig bele sem gondoltunk. amikor elment, akkor bé bejött, összenevettünk és megbeszéltük, hogy mi most nagyon jót tettünk, kit érdekel, hogy majd' elalszunk... őszintén megrendültünk.

bé lefekvés előtt átöltelt és halál komolyan azt mondta:
"mi soha ne jussunk el idáig, jó?"

ámen.

2012. október 13., szombat

alma mondta

reggel az ágyban közös nagy hancúrozás, állandóan megfogja a szemüvegemet is, leszidom, hogy nem szabad...
- "alma! nem szabad anya - és senki - szemüvegét bántani"
- "de miért?"
- "mert akkor nem fogok látni rendesen!"
- "de akkor VEGYÉL BE SZEMCSEPPET!" :)))))))

 ja oké, köszi :)))))

2012. október 11., csütörtök

(kajás)

olyan gulyáslevest csináltam holnapra bé-nek, hogy mindjárt megkérem a kezem...

2012. október 10., szerda

(nincs címe)

vannak pillanatok, amelyeket vágyom megörökíteni, pedig szavakkal nem lehet. a fények, az illatok, a gesztusok. a kanapé sarkában kucorodva, felhúzott lábakkal, nemsokára forró itallal a kezemben. körülöttem tökéletes rend, a fordítással is sokat haladtam ma este, mert délután nem lehetett a gyerekzsivalyban... azátn abbahagytam egyszercsak.

nem is tudom... azt mondják a csúcson kell abbahagyni. amint érzem, hogy már nem forognak a kerekek, képes vagyok szenvedés helyett leállni vele. és elmerülni a pillanatban - amiről sokat olvastam mostanában. hogy nem éljük meg, mert állandóan azzal vagyunk elfoglalva, hogy mi volt. és mi lesz. de nem az aktuális pillanatot.

na. hát akkor én ezt most jelentem: épp átélem. még ha csak egy szokványos este is, de beiszom minden apró részletét... :)

2012. október 9., kedd

esti egyveleg

úgy fáj a hasam, hogy huh, de nagyon. ettem egy kis meleg levest, hátha segít... (min is?) bevackolódni vágyom. de előbb fordítok kicsit, csak úgy lelkiismeret-furdalás ellen.

voltam e-nél... hát vazze, nála sem könnyű a helyzet. az, ahogy a férjével megismerkedett, az egyik kedvenc sztorim volt... ehhez képest most látszik a falon, ahol a két lakást közti megnyitott átjárót befalazták így válás közben és ez olyan szomorú látvány volt. nem úgy e. feje - ő konkrétan felszabadultabb. a gyereknek meg bazi közel az apja, hallelujah. de akkor is.

egyébként meg. jövő évi meghívó ötleteken töröm a fejem és konkrét brainstorming tört ki rajtam az édesség-imádó menyasszonnyal kapcsolatban. már látom magam, hogy egy tábla csokit ölel majd körül a meghívó, vagy meghívó zacskónk lesz, benne házi készítésű csokis muffinnal...

én úgy tartom, az ember szarja le a megszokottat és csinálja úgy, ahogy az leginkább őt magát tükrözi. márpedig mi igencsak csoki színűek leszünk itten :)))))) egy kis lágy rózsaszín felhanggal... ááááh... várom nagyon!

2012. október 8., hétfő

megjött

visszavonhatatlanul jön a hideg... a fűtőtest hónap óta először ismét forró... (és én, aki eddig majd' megfagytam és itt vacogok a takaró alatt egy ideje, nagy örömmel fogadtam.
elmegyek aludni. 11 előtt. én. de kemény. viszont fáradt vagyok és lesz bőven elég dolgom a héten...

nyammogós

elmondom mit KÉNE csinálnom: hagyni a p.csába a lakást jelenlegi állapotában és villámgyorsan nekiállni a fordításnak.
elmondom mit FOGOK csinálni: kicsit összerámolok, eszem valamit és kicsit eldőlök pihenni, mert megérdemlem...

az imént olvastam el egy majdnem-szerelmes-levelet az ügyfelemtől. mit mondjak? ilyen hétvégi sikerélmény után ez különösen jól esett ezen a fronton is, na. de úgy tényleg nagyon... nagyonnagyon. valami ilyesmit kívántam. visszajelzést. hogy megéri. hogy vagyok. ilyesmi.

ma pirosban voltam. ez lenyűgöző. barnával. ez viszont egyértelmű. a hétfői nap a mi napunk bé-vel... láv :)

2012. október 7., vasárnap

alma mondta II.

- "apa most nem tud jönni, mert mennie kell gyakorolni, abba számokat fog énekelni, tudod?"
- "apa-számokat?" :)
- "nem cica, nem apa, hanem ABBA..."
- "mibe?"

:))))))))))) feladjuk :)))))))))))))

2012. október 6., szombat

alma mondta

párbeszéd apával:
- "manci, nem hisztizni kell, hanem gondolkodni, azzal sokkal több mindent elérsz! használd azt a tököt a nyakadon! ezért van ott!"
- "de miért kell gondolkodni?"
- "mert a nők sokkal több mindent elérnek, ha gondolkodnak és nem hisztiznek - de sajnos néha nem használják a töküket" (közben viccesen megpaskolta a fejét)
- "nem baj apa, MAJD HASZNÁLJÁK A TE TÖKÖDET!" :)))))))))))))))))))))))))

nagyon ÁÁÁÁÁH :)

oké, muszáj kicsit cseverésznem, amíg bé almával bandázik (ahelyett, hogy lefektetné). szóval az úgy volt, hogy az autódísz tök egyben maradt és szép is volt a főasztalon. a menyasszony reggel átvette a menyasszonyi csokrát és ELSÍRTA MAGÁT!!!!!! annyira meghatódott, hogy pont olyan a csokor, amilyet akart és milyen szép... váááá, csodálatos érzés volt.

aztán a dekoráció nagyon szép lett, pont naplementében jöttek be, na ott is elsírta magát, hát majdnem megzabáltam :)))))) végül pedig a fotósok azt mondták milyen szép volt ez a csokor, honnan volt, mert az idei 30 esküvőjüből ez volt a legszebb... micsodaaaaaa????? :))))))

és még annyival tetézném a mai napot, hogy dekor közben félúton pedig jött egy pár, hogy ez milyen szép, májusban lesz az esküvőjük és ők is velem. este még vissza is jöttek a szülőkkel (!) megnézni a kész dekort...

röviden összefoglalva: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHHHHHHHH!!!! :)

2012. október 5., péntek

első gyermekem II.

megszületett... életem első autó- és főasztaldísze... és basszus, elmegy! még mézeskalács szívet is tettem bele :) majd később sorra veszem a hibáit, most nem érdekel, most örülök, hogy van és vállalható!
holnap hajnalban jönnek a kitűzők és a menyasszonyi csokor... kéretik drukkolni :))))))))

oszt ennyi. a "hajnal" szó szép. a jelentése is. csak ritkán találkozunk ébren :) (kicsit izgulok, ezért azt sem tudom hánykor keljek!)

óóóóóóóóóóóóóóóóóóómmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm!!!

ui: ma megjött a piros-kék next csomag... annyit lehetett idebentről hallani, hogy ááááááááááááááhhhhh :)))))))) gyönyörűek! pont mint a képen :)

 hülyenő rovat vége.

2012. október 4., csütörtök

lefekvés előtt

kettétörtem a seggem a gyerek kis fa sámliján a dohányzóasztalnál (igen, kényelmesebb lett volna az étkezőasztalnál, de az túl egyszerű volna, vazze) - mindenesetre kész vagyok a szalvétákkal szombatra. félig. jeee. az is valami. a nagyobbik "fele" ráadásul, már ami a kézimunkát illeti. közben volt időm filózgatni...

és arra jöttem rá, hogy ma volt egy jó kis beszélgetésem és kivételesen, de szerintem tizenéve először éreztem azt, hogy ma én voltam a bölcsebb és nyugodtabb. én. érted? (én nem.) de komolyan. vészesen öregszem és próbálok egyre korrektebb lenni, amikor véleményt alkotok. hmmm. nekem is fura volt. főleg ilyen "ellenféllel".

szalvétázás közben sikerült végignéznem egy teljesen idióta döglött aktákat, amit egyébként szeretek, de nem amikor anyukák gyilkolnak benne csecsemőket. konkrét képek jöttek elő alma kicsi korából, tisztán, képszerűen. már annyira, de annyira nem baba... és én annyira szeretem, pedig ma kikapott, amiért félig rámborította a kardvirágokat - vízzel együtt...

na most jön a neveléstechnikai nulla. figyelmeztetés: akik gyereket várnak, kérem ne olvassák tovább.

szóval egyrészt mentünk lefeküdni és olan mérges voltam a nem sokkal azelőtti dolog miatt, hogy letiltottam a meséről már akkor. amikor megkérdeztem, hogy szerinte ma hány mesét olvasunk, akkor szépen elmondta, hogy semmit, mert ezt meg ezt csinálta, blabla. erre anyja? és tudod almácskám, hogy miért kapsz mégis egy mesét? mert akármit csinálsz, és én akármennyire mérges is vagyok - én mindig a legjobban foglak szeretni a világon. nevelés: egyes. hatalmas gyerek mosoly: ötös. jólvanna, én is el kell b.sszam néha - sőt, elég gyakran, de kit érdekel :)

és most jön a második fejezete ugyanennek. annyira megviselt ez a krimi, hogy most bemegyek a szobájába, kiveszem a saját helyén békésen alvó csemetét, átfektetem magam mellé, és alvás-pihenés kombó helyett bámulni fogom. na ennyi. erre varrjál gombot. francba a tökéletes neveléssel )

esti csajos

néha annyit körülményeskedik az ember, hogy hogyan is adja le a felgyülemlett feszültséget... manci ma leverte a fél virágkészletet, pedig NEM olyan helyen volt, a víz ment mindenhová (értsd az új gépre is fröccsent), az agyvizem felment és ráadásul ezzel párhuzamosan kezdtem átgondolni, hogy mennyire is vagyok elcsúszva az előkészületekkel. (azaz tök mindegy, hogy mennyire vagyok álmos, irány a ragasztópisztoly ma estére - pedig egy kicsit túlizgultam ezt a napot szerintem, kb.- azonnal gyógyuétnak nyilvánítottam magam, csak mert már nincs lázam) - na mindegy, szóval a fejem szét akart hasadni meseolvasás közben... majd valami elpattant bennem apu képe láttán, ami manci szobájában van... és úgy elbőgtem magam, hogy alma csak nézett (na ezt magyarázd el neki - egyébként sikerült)...

a kedvem nem rózsás, de a fejfájás egy nagy része távozott a könnyekkel. szuper. legalább ez.
a next túlrendelésem 2/3-át ma simán el is adtam. ennek viszont nagyon nagyon örülök. ezen kívül úgy döntöttem, hogy a fene nagy kritikai érzékem mellett szeretni is fogom magam és kapok egy fejsimit, amiért önállóan megállapítottam, hogy túl sokat (!) rendeltem valamiből. majd egy pofont azért, hogy ez csak egy szín volt, így most felszabadult pénz más színekre. hehe. (de ez még nem biztos - fél fejsimi a betegnek.) egyébként pár levélváltás a vásárlóval és megállapítottam ismét, hogy felettébb biztos, hogy nem leszek egyedül majd a next gumiszobában :) lásd lent egy kis ízelítőt abból, ami már úton van... (vigyázat, függőséget okoz! na de vazze, ez a kabát + felső ezzel a csizmával mennnnnnnnyire cuki már???? :) mentségemre legyen szólva: megjött.


idill(i)

a nap süt, a kálák nyílnak, a liliomok illatoznak (azaz estére be fogok tépni), a mosogatógép mosogat, a fejem pedig már megint (vagy még mindig?) szétreped. aspirin time. különben is napi 3-at kellene szednem a fogam miatt. szerintem egy év alatt nem szedek be ennyi gyógyszert egyébként.

annyival jobban vagyok ma, hogy majdnem nevetnem kell rajta, mennyit számít egyetlen fok az ember testhőmérsékletében. (tudtátok, hogy a tudomány nem tudja megmagyarázni azt a tényt, hogyha a gyerek fázik, akkor az anyja átöleli és elkezd emelkedni a testhőmérséklete??) már tobzódom a next csomagomban. tényleg jobban vagyok sokkal, ehhe :)

ui: leültem kicsit pihenni, mert azért lehet, hogy ez sok volt mára... és még hátra a délután...

kertész leszek, fát nevelek...

na most az van, hogy szakmát kéne váltanom... bazira nem értek a virágokhoz, így simán előfordul, hogy nagy szemekkel pislogok a virágpiacon, amikor megkérdezem mennyibe kerül adott "zöld". kérdi a pasi, de melyik? mutogatok ezerrel és kényszerülök bevallani, hogy nem tudom a nevét - csak mondjon már egy árat :) és mivel ez virágpiac, mindenből annyit veszek, hogy három asztaldíszbe is elegendő lenne... de sebaj, mert kisebb tétel ott nem létezik és bár félve adom össze a végén, hogy mennyit költöttem, meglepődve tapasztalom, hogy még így is jócskán marad... (akkor miért is nem ÉN csináltam eddig is a virágokat?!?)

na de nem értek hozzá ugyebár. az első "gyerekemet" máris mellékelem. aki virágos, csukja be a szemét, aki nem, annak, lehet, hogy tetszeni fog. mindenesetre képes voltam rá, a megrendelő meg bazira nem volt virágos, így neki is tetszett, tehát a dolog működött, jeeee.

mostantól pedig mindenki legyen kedves drukkolni, hogy holnaputánra nyíljon ki az a majdnem 20 ezer forintnyi kála, amit vettem, valamint képes legyek összerakni egy 1 méteres asztal- és kocsidíszt. megnéztem a youtube-on hogy kell, vazze :)

éljen az internet.

ui: esküszöm el fogom kezdeni a hangulatház blogot a lakberendezéssel és az esküvőkkel, esküszöm!!!
KÖRKÉRDÉS: lenne iránta érdeklődés?

ui2: bazira nem tudom feltenni saját virág kreálmányomat, mert a képeim még nincsenek átmentve erre a gépre, ááááááh.

ui3: megtaláltam a képét a telefonomon, hehehehhehehehehe

ui4: az imént rászóltam a NEJLONZACSKÓRA az előszobában, hogy "artúr, menj ki!" - fáradt-e vagyok? :)

2012. október 3., szerda

szerda este

kis mancikámnak a horkolása idáig lehallatszik, olyan édes... nem is horkol, csak hangosan lélegzik, na. délután mondta v., hogy hazahozza nekem, hogy ne kelljen betegen elmennem érte... (ez mennyire rendes már????? említettem már, hogy szeretek itt lakni? :))) én meg azon kaptam magam fél 5 körül, hogy konkrétan állok az ablakban és várom. vagy tíz percig. betegség ide vagy oda, mint egy szerelmes kamasz. hát még amikor megjött, majdnem repültem kifelé. imádom a kis tök fejét. (jut eszembe, a tökömet elajándékoztam és most nincs egy sem :( kiderült, hogy képes volt MONDANI AZ UTAT v-nek hazafelé... ez mennyire kemény? ügyes kis drágám.

minden elismerésem az egyedülálló anyukáké. takaró alatt kucorodnék lázasan és azért a kiscsajt bármennyire is édes nem nagyon zavarja, hogy nem vagyok a topon, kétszázszor állok fel vízért, szörpért, teáért, kajáért, papírért, filcért, pisilni kell, kakilni kell, fürdünk... :)

azért nyígok egész nap egyébként, mert beszélni nem nagyon tudok, ezért inkább írok és mint mindig, azt várom, hogy ha kiírom magamból, akkor nincs is. haha. hát a fejem konkrétan szétreped továbbra is és nyelni nem tudok. asszem az életemben nem rágtam meg ennyiszer falatokat mint tegnap meg ma és még így is alig megy le a fájó torkomon. kínomban (autóval) elvánszorogtunk a kis közértig, mert azért kaja nélkül csak nem fog menni és vettem egy mirelit pizzát, mert semmi mást nem találtam, amiből gyorsan meleg kaja lesz. a harmadát képes is voltam megenni - kétezerszer megrágva persze. a kutya meg kint eszi a délutáni fokhagymakrémlevest, amit valami zacskóból varázsoltam, váááá. tulajdonképp nem bánom, hogy évente kb. egyszer eszünk mirelitet és zacsis cuccot :)

megjött a next csomagom és az is mutatja, mennyire "jól" vagyok, hogy nem tobzódom benne, mint máskor, hanem kicsomagoltam, átnéztem, megállapítottam, hogy kicsit túlvásároltam magam és visszafeküdtem. kínzó fejfájás. holnapra ki kell aludnom, mert reggel megyek a virágpiacra. akárhány fokos a lázam. a munka az munka.

még mindig nyígós

eszembe jutott előző életem, amikor egyszer ilyen beteg voltam és zs. átjött a pizsamájával és napokig ápolt. meg amikor azt mondtam k.f. rajongónak, hogy fáj a torkom, úgy ennék egy fagyit, és fél óra múlva megjelent a sashegyen a havannáról, a kezében egy fagyival... (igen, tudtam én élni :)))

hát most tulajdonképpen főtt kajára vágyom, de elmenni érte vagy bevásárolni és főzni? ááááh. nem hiszem. most nem. nyuggerként reszketek a taakró alatt és két óránként alszom fél órát, tök kemény :) inkább körülnézek majd a szekrényben zacskós leves ügyben (ami nem nagyon van, de hátha mégis).

ovistársanyuka hazahozza nekem almát. tök tök tök rendes. most már én is kapom a kör e-maileket a helyi gyerekprogramokkal és ilyenkor kicsit hevesebben dobog a szívem, mert szeretek itt lakni és jó érzés mindez...

hogy hogy lesz ebből esküvő szombatra és fordítás jövő hétre? NEM TUDOM. de majd valahogy megoldom :) kajakajakaja... (helyette mézes tea és strepsils, bleeeeee :))))

nyígás

írnom kéne... mert beszélni nem nagyon tudok. sőt. a torkom egy véres húscafat és ráz a hideg. megpróbálok az ölemben fordítani ma, legalább kicsit haladjak. kanapén takaró alatt fog telni a nap. hogy du. mit csinálok almával, az egy rejtély. asszem ma rajzfilm + rajzolás lesz a program, max. ennyi telik tőlem.

kiolvastam tegnap a könyvet. csalódás volt.

nemtok az ölemben írni rendesen, váááá.

2012. október 2., kedd

nafasza

lázasan nyomom a kanapélt, isten bocsásson meg, de alma ma nem fürdik, mert felállni alig tudok, ráz a hideg és egy szót nem fogok ma fordítani, az is biztos. király. még valami?

nyűgöseszter.

ui: de legalább eladtam csomó gyerekholmit, jeeee. megvan a pénz helye ;o)

nyavalya

na most az a helyzet, hogy érzem a bőrömön, ahogy a betegség sunyi módon közelít... remélem mondjuk ma este elérjük a legrosszabb csúcsát és onnantól csak jobban leszek már, de csütörtökön pl. abszolut nem érek rá betegnek lenni, de hétvégén sem, hiszen esküvő van... grrrr...
a fogam miatt aspirin kúrán vagyok (tehát tök fölöslegesen vásároltam ma neocitránt, király), hátha segít a győzelemben. és közben imádkozzunk, hogy a manci megússza egy kis orrfolyással, különben esélyem sincs ezen a héten. (és igen, azért sem, mert ki nem állhatom ha csak egy kicsit is beteg szegény, de ez evidens.)

a torkom úgy fáj, hogy konkrétan azt várom, hogy egyszer csak összezáródik. (ez egyébként nem is vicces.) és kezd fájni a bőröm, a csontjaim, minden... még csak enyhén... de alakul. ajaj. (kb. szökőévente vagyok beteg - nem kifejezetten vagyok ezért jó beteg, mert idegesít :))

és most elő a munkával, megpróbálok ezzel a fejjel figyelni és dolgozni... (miközben a takaró alatt kucorgásról álmodozom.)

a szürke ötven árnyalata - fél-kritika

fáj a torkom, a gyereknek meg folyik az orra, magam mellett tartottam éjjel, így azért könnyebb volt ötször felkelni orrot fújni és hisztit csillapítani. jó kis páros vagyunk így :) a torokfájás NEM jó dolog és kicsit nyűgös vagyok tőle, de mindjárt összeszedem magam és nekiállok a munkának. posta elintézve, kávé megölelgetve, a lakásra még rendrakás vár - aztán hajrá.

terápia: újra olvasok. így leglább alig netezek és a tévét sem nagyon nézem, inkább falom az oldalakat. k-tól kölcsönkértem a "szürke ötven árnyalatát", mert annyira odavan érte mindenki, én is szerettem volna elolvasni... egy nap alatt a háromnegyedénél tartok, ami egyfelől jó, mert olvastatja magát, másfelől a véleményem nem ennyire rózsás. telis tele van szex (sőt) jelenetekkel, amik egyébként tök jók - és gondolom ez húzta fel valami bestseller lista tetejére. ha azonban ezt a nyersséget leszámítanám, akkor nem sok történet és nem sok karakter maradna, inkább egy tiffany regényszerűség, abból is az egyszerűbb változat. de hát a nagy pornó jelenetek gondolom elvonják a figyelmet arról az apróságról, hogy egy regényben azért nem árt, ha legalább egy kicsit ki van dolgozva a karakter és legalább kicsit kevésbé valószerűtlen maga a történet (itt lép be tiffany :)))) de még nem értem a végére és várom, hátha lesz még benne valami extra, amitől jobban megértem az előkelő helyezését ama bizonyos listákon. kicsit egy hosszú és göndör hajú nő jutott eszembe a könyvet olvasva: csodaszép, minden tekintetet vonzó hajzuhatag. de ha azt levágnám róla, akkor ott maradna egy csúnyácska, önmagában érdektelen arc.

de kussolok, amíg a végére nem érek, mert még reménykedem a nagy áttörésben :)

egyébként az olvasás tényleg jó terápia. sok mindenre...