szóval ma betolakodtam a saját intim szférámba és látszólag a kávét kevergetve, az újságokat pedig szórakozottan lapozgatva arra jutottam, hogy itt bizony valami bűzlik. nem, nem én, mert én rendesen illatosra fürödtem magam tegnap este :)
az ember fel kell, hogy ismerje azt a pillanatot, amikor szét van esve. ha nem is azonnal, de legalább egy éven belül. oké. pár éven belül. a szétesés mértéke persze eléggé változó és vannak olyan időszakok, amelyek olyanok "mintha". mintha minden rendben lenne. de ilyenkor azt hiszem kicsit elnagyoljuk a dolgokat.
pedig a lényeg az apró részletekben rejlik. a tönkremenő kapcsolatokra sem akkor kell felfigyelni jó esetben, amikor már egy másik nő/férfi áll a párunk mellett, hanem amikor mondjuk egyszer csak nem tesz már fogkrémet a mi fogkefénkre is. az extra ölelések már valahol ott elkezdődhetnek.
ugyanígy van ez saját magunknál. néha olyan aprók a jelek, alig észrevehetőek, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nem is lényegesek - pedig nagyon is azok, sőt... apránként, óvatosan próbálják a tudtunkra adni, hogy rossz időszakunk van...
és a megoldás is talán ugyanebben van. amikor szétesünk és kikészülünk, akkor mindig valami hatalmas, megváltó csodára várunk. de nagy mértékűre ám. óriásira. ami jön mint a forgószél és kisöpör minden rosszat az életünkből, mindent megoldva (helyettünk). minimum egy új állás, komoly munkafelkérés, teherbeesés, új ház vagy lottó főnyeremény az elvárásunk.
de miért ne lehetne ezt is kicsiben elkezdeni? miért ne lehetne apránként változtatni és kis örömökkel segíteni magunkat a nagyobb sikerekhez? miért kéne újracsempézni a fürdőszobát ahelyett, hogy rendet raknánk a fürdőszoba polcon vagy befestenénk a hajunkat...?
nem kell azonnal lebontani a házat: elég ha rendet rakunk egy kicsit magunk körül, és magunkban...
a minap pont nyavalyogtam egy kicsit. igyekszem egyébként nem nyavalyogni, mert bé-nek lássuk be, van most elég baja ezen kívül is... és nem, nem enged. simán azt válaszolja nekem, hogy milyen könnyű eldönteni (!), hogy minden szar, sokkal egyszerűbb mint tenni elenne valamit.
na vazze. először megsértődtem. szarul esett. de mondjuk kereken két napja ezen gondolkodom. még mindig rosszul esik, persze, de kénytelen vagyok belátni, hogy van igazsága... (baszki. jobban szeretem, amikor nekem van igazam.) az a kurva nagy igazság, hogy az ember csak saját maga tudja magát kirángatni a szarból, akármi is az. és mivel hatalmas dolgokra max. csak tétlenül tudunk várni, sokkal jobb, ha apránként kezdjük...
hát valami ilyesmi foglamazódott meg bennem, mire a kávé végére értem. kb. két sort olvastam el az újságból, inkább magammal voltam elfoglalva. és ez sokkal jobb mint bármi. mert az első dolog, amiről le kéne szokni az az, amit a magazinok "multi-tasking"-nak neveznek. hogy egyszerre akarunk mindent csinálni, ily módon egyikre sem figyelünk igazán. egyszerre kávézom, olvasok, telefonálok és netezek a telefonon. ugye, milyen szánalmas leírva? pedig mindannyian ezt csináljuk minden nap...
STOP. hát ki szeressen engem, ha nem én magam?
na láv eszterke, irány egy aspirin a holnapi fogorvoslásig :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése