lefekvés előtt

kettétörtem a seggem a gyerek kis fa sámliján a dohányzóasztalnál (igen, kényelmesebb lett volna az étkezőasztalnál, de az túl egyszerű volna, vazze) - mindenesetre kész vagyok a szalvétákkal szombatra. félig. jeee. az is valami. a nagyobbik "fele" ráadásul, már ami a kézimunkát illeti. közben volt időm filózgatni...

és arra jöttem rá, hogy ma volt egy jó kis beszélgetésem és kivételesen, de szerintem tizenéve először éreztem azt, hogy ma én voltam a bölcsebb és nyugodtabb. én. érted? (én nem.) de komolyan. vészesen öregszem és próbálok egyre korrektebb lenni, amikor véleményt alkotok. hmmm. nekem is fura volt. főleg ilyen "ellenféllel".

szalvétázás közben sikerült végignéznem egy teljesen idióta döglött aktákat, amit egyébként szeretek, de nem amikor anyukák gyilkolnak benne csecsemőket. konkrét képek jöttek elő alma kicsi korából, tisztán, képszerűen. már annyira, de annyira nem baba... és én annyira szeretem, pedig ma kikapott, amiért félig rámborította a kardvirágokat - vízzel együtt...

na most jön a neveléstechnikai nulla. figyelmeztetés: akik gyereket várnak, kérem ne olvassák tovább.

szóval egyrészt mentünk lefeküdni és olan mérges voltam a nem sokkal azelőtti dolog miatt, hogy letiltottam a meséről már akkor. amikor megkérdeztem, hogy szerinte ma hány mesét olvasunk, akkor szépen elmondta, hogy semmit, mert ezt meg ezt csinálta, blabla. erre anyja? és tudod almácskám, hogy miért kapsz mégis egy mesét? mert akármit csinálsz, és én akármennyire mérges is vagyok - én mindig a legjobban foglak szeretni a világon. nevelés: egyes. hatalmas gyerek mosoly: ötös. jólvanna, én is el kell b.sszam néha - sőt, elég gyakran, de kit érdekel :)

és most jön a második fejezete ugyanennek. annyira megviselt ez a krimi, hogy most bemegyek a szobájába, kiveszem a saját helyén békésen alvó csemetét, átfektetem magam mellé, és alvás-pihenés kombó helyett bámulni fogom. na ennyi. erre varrjál gombot. francba a tökéletes neveléssel )