tátott szemekkel ülök, holott tán le kellett volna feküdnöm inkább. kicsit elfáradtam... de nem a gyerekektől. inkább olyan sok mindenen gondolkodtam el a mai nap után, hogy a sok gondolat nem hagy pihenni - ezért nem is erőltettem, hogy elmenjek aludni. csak bambulok, semmi több...
vannak dolgok az életemben, amelyeket nem tudok kezelni. néha kihívásnak érzem a megoldásukat... néha lehetetlennek. néha azt gondolom mindenki más, semmi baj. néha elszomorít a tapintatlanság.
lehet, hogy egyszerűen csak bújkál bennem valami betegség, ami már kicsit elkezdett folyni az orromon át és ezért vagyok kicsit érzékenyebb - nem csak fizikailag.
de egy valami biztos. egy bájos arc, ahogy elmélyülten babázik, egy kedves gesztus a másik gyerek felé, egy önfeledt sikítás és rohanás, a matricák a kezükön, a fejükön... ezeknek van értelme. ezek megmosolyogtatnak és elbűvölnek, még ha nem is volt jó napom és fáradt vagyok. erre olyan nagyon jók ezek a bulik.
fél óra sem volt, hogy elrakjam a játékokat és a tányérokat (ég áldja a mosogatógépet :)))) és tök rendben van a lakás - majd alma szétkapja holnap. tobzódni fog az ajándékaiban. érdekes, hogy mennyire nem megy még neki a rendes ajándék átvétel, látványos örülés, ilyesmi. uggggyanmár :))) de ami késik nem múlik. én mindenesetre elszakadnék ezektől a "problémáktól". inkább leírnám, hogy ma reggel kijött az ágyba, bebújt közénk és ott kapott egy ajándékot. mondjuk két órán át szedtem ki a csomagolásból, de nem baj. édesen, alvás-melegen játszott a takarók közt... nagyon édes volt. szerintem holnap mindent elővesz újból és tüezetesen megnéz :)
hát szóval olyan sok jó élménnyel szolgál egy ilyen este, még ha alfában is vagyok közben. fáj az orrom a sok fújástól. csíp vagy mi. grrrr... szerintem én most hisztizek és még csak meg sem fog jönni :) tehát. le kellett volna feküdnöm mégis, nem a felnőttek baromságain gondolkodni. és ha valami vagy valaki megbántott kicsit, azt majd kialszom szépen. ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése