szösszenet a féltékenységről. vagy irigységről? mittomén.

nekem ez a mai nap egy kicsit sok volt. pedig vannak dolgok, amelyek törvényszerűek. minden olyan társaság, amely elkezd több időt tölteni együtt előbb vagy utóbb valamilyen konfliktust generál. és csendben megjegyzem, hogy bé-nek tök igaza van: ezt legritkább esetben kezdeményezik a férfiak. nem, nem. ez a nők műfaja. igyekszem tök megértő lenni, mert legalább a dolgok mögé nézek, de teljesen őszintén, amin eddig csak nevettem, az mára kicsit sok lett. és nem, mégsem értek mindent.

nem értem például, hogy mi ez az eszeveszett "rajongás" bizonyos emberek iránt. miközben többen is nevettünk ezen, közben iszonyú félsz van bennem, hogy nem megfelelő okok miatt van mindez... és közben csak nézek mint a moziban, amikor megy egy csendes hideg háború a háttérben, hogy kinek a gyereke kivel és mit - én meg csak kapkodom a fejem, hogy de miért? nem mindegy? tényleg nem értem... hogy lehet ilyen dolgok miatt féltékenynek lenni? és volt egy mondat ma, ami kicsit engem is bántott. ki mit szar le... én például nem veszem olyan komolyan ezt az egészet. közben viszont készültem dolgokkal. és nem érzem azt, hogy a prioritások mindenkinél azonosak lennének.

szóval mi bé-vel beülünk egy isteni villás reggelire és inkább nevetünk, mert az még mindig jobb lehetőségnek tűnik nekünk. ja, jut eszembe villás reggeli. azt tudni kell, hogy én nem szeretek reggelizni, hajlandó vagyok ki is hagyni. ismerem az ezzel kapcsolatos egészséges vélekedést és biztos igaz is, de mindenki másmilyen: én szeretek későn feküdni, de reggelizni alig, mert akkor egész nap éhes leszek, miután kitágítottam vele a gyomrom. (miközben ébredés után 1-2 óráig kaja és kávé felé sem tudok nézni, annyira nem esik jól.) szóval mindenki más. na, de a program kérem. együtt. reggel. nyitáskor. az egyik kedvenc helyünkön. kávé és bundáskenyér fölött. szuper jót dumálva a saját párommal... az más tészta. az belefér néha :))))) szerinted már megkaptam a fő-keserűtől a hátam mögött a megjegyzést?

olyan szánalmas ez, komolyan. a súlyom, az életem - minden kritizálható. de mindemögött csak egyetlen igazság húzódik: a féltékenység, az irigység. szeretnél te kisanyám villásreggelizni a pároddal, ennyi. a kritika pedig szánalmas. a hátam mögött még inkább. ennyi.

szóval érdekes, hogy a féltékenység és az irigység mennyire közel állnak egymáshoz és néha magam sem tudom, hogy melyikkel állok szemben. de talán most, ma nem is kell ezt szűkítenem. egyszerűen csak azt érzem, amit már többen leírtak: minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat.

gyerekek. tényleg ennyire kurvára nehéz ŐSZINTÉNEK lenni? tudjátok egyáltalán mi az? aki sznob, az vallja be, hogy sznob és nem biztos, hogy az ál-erkölcsnek megfelelő dolgok imponálnak neki. és? aki pedig irigy, az nézegesse a saját seggét a tükörben és találjon más elfoglaltságot az unalmas életében mint az én kritzálásom.

(és elnézést amiért mindez nem volt túl világosan kifejtve, de minden monitornak szeme van - így épp elég ha én értem.)

túl

áh, nem tudok eufórikusat írni. csak azt, hogy bazira izgultam, tegnap is, ma is. a ct előtt egy ánizs ízű kontrasztanyagot kell meginnod... rémes íze van. erre nem emlékeztem tavaly, hogy ilyen szar lett volna, most végig a hányinger kerülgetett. 2 óra alatt igyál meg 1,5 litert... bleeee. de megiszod, mert muszáj, és ha kicsit összeszeded magad, akkor elhiteted magaddal azt is, hogy az narancslé... majdnem :) drága bé egész nap velem volt. még mindig köhögök, így remek voltam. na mindegy, vizsgálatot túléltem, viszont közölték, hogy nem lesz aznap eredmény. miiiii? i. azonnal áthívott magukhoz, így kellemes esténk volt agyalás helyett. mert az ember ilyen helyzetben agyal, még ha nincs is miért. tavaly már egyszer megállapították, hogy ez jóindulatú daganat. mi bajom is lehetne? a ct-t magát mégis csupa rosszal azonosítjuk. na meg amióta apu meghalt, kicsit érzékenyebben reagálok mindezekre... akinek volt már alkalma ennyire közelről szemlélni a halált... nos, ezekben az emberben valami örökre megváltozik. talán a gyermeki hit, hogy mi és szeretteink halhatatlanok vagyunk. nem tudom.

mindenesetre az a pár lépés a kocsitól a vizsgálóig ma reggel... remegett a lábam. kezemben a lelet... kinyitom, elolvasom, olyan sebességgel, hogy szinte összefolyik. "nem változott", "kóros képlet nem látható" - csodálatos szavak ezek, megkönnyebbülök, de annyira, hogy majdnem elrepülök: minden rendben. minden szervem oké, gondosan körbeírva, a daganat nem változott, nem nőtt. ámen.

a nap azóta egy csendes mosolyban telik. a közhely sikít bennem, ha átélted már azokat az órákat, amíg várakozol, azt a pár lépést az eredményig, akkor tudod mennyire igaz, hogy semmi nem számít csak az egészség... egészen másképp látsz mindent aznap... és talán örökké, nem tudom. mindenesetre itt vagyok a takaró alatt bebugyolálva, olvasgatok, jól vagyok. mert eljött ez az este is, amit annyira vártam: túlvagyok rajta.

kaka

úgy érzem ezek a napok a sz.r körül forognak. például sz.r volt megint fogorvosolódni. utána almából nem jött ki a kaki, már úgy szenvedett, nagyon sajnáltam. végül nagy nehezen megszülte egy kis glicerinkúp segítségével. majd az este zárásaként kicsit bekakilt az apja ölében meseolvasás közben - cukiiiiiiii :))))) a legjobbakkal is előfordul, hogy nem tudják tartani, na. olyan édes volt, megzabálom. most szerintem tökre megkönnyebbült és már mélyen alszik. ahogy bé is a kanapén, pedig elvileg a ma esti program: lekvárt főzünk :)))))))))))))))))))))))))))))))))))) na ez lesz a kemény, a két hozzáértő (főleg ha felébred :)

egyébként meg szerdán CT, máj kontroll. félek, épp csak annyira, ahogy bárki más is tenné. és ez szar érzés. na mindegy.

szóval legyen már szerda este és minden legyen szuper jóóóóóóóóó :o)

éjszakai hangulat

szeretem az éjszakát. a gyerek régesrég alszik, kiterülve mint egy béka, állandóan kitakarózva, ezzel fél éjszakára programot csinálva nekem, bé is már vagy két órája kidőlt - nem tudom mennyi idő kell, hogy helyre álljon az "alvókája"... remélem minél hamarabb ki tudja magát pihenni szegény.

a kutya körmei kopognak néha végig a lakáson, semmi más erős zaj nincs, a tévé halkan villog a háttérben. kicsit "leánykoromra" emlékeztetnek ezek a percek... mindig is elvarázsolt az éjszaka. a tudat, hogy pihennem, aludnom kéne. az édes titok amögött, hogy miért is ásítozom másnap, ami nem mindig egy éjszakai hancúrhoz köthető, néha egyszerűen csak magaddal töltesz egy kis időt. ó persze, reggel égnek álló hajjal fogom bánni mindezt, mert almát nem különösebben foglalkoztatja, hogy én mennyire vagyok kipihent - ha ébredés van, akkor ébredés van, ha akarjuk, ha nem. egy kis titok a babásoknak: télen jobban alszanak. tudod miért? mert reggel még sötét van. tehát irány felszerelni egy redőnyt, ha nem akarod, hogy a gyerek nyáron a nappal keljen :)

miért szebb a lakás ilyenkor? és nem, nem arra gondolok, hogy nem látszik a por. egészen mások a fények, a hangulat. imádom. ha most "lánykoromban" lennék, talán autóba is ülnék és üvöltő kedvenc zenék között szelném az utakat éjjel, amikor lehet az autóval táncolni a sávok között, mert minden üres és kihalt. keresnék egy szép kilátást, ott leállítanám a motort kicsit, épp csak annyira, hogy ne fázzak és a város pislákoló fényeit nézve próbálnám megváltani a saját világomat. ahogy régen mindig tettem, amikor valami nyomasztott. nem számított az idő, nem számított a benzinár sem. csak mentem, mert megnyugtatott.

de már anya vagyok és feleség, nem mellesleg én sem fiatalodom :) azért megragadok ilyen perceket, mert legbelül nem változunk, maximum lecsillapodunk, hogy legyen majd hová feltörnünk megint, örökké hullámozva, mert semmi sem állandó.

az ember nyer és veszít folyamatosan élete során, nincs olyan, hogy mindig minden szuper, de ugyanígy nem lehet, hogy állandóan csak balszerencse ér. ha az élet tündérmese lenne, a jó elnyerné szerencsés jutalmát és a rosszak bűnhődnének. de ki az, aki megmondhatja mi a színtiszta jó és rossz, és miért is lenne ennyire egyszerű ez a játszma. nem az. de hiszek sok mindenben, ami nem ésszerű.

a mai napig nem tudom például hogy jutottam el bé ama koncertjére az ónos esőben tűsarkúban, amikor az árnyas utcában száraz időben is csúszott a ház előtti járólap... de odaértem épségben, mert dolgom volt ott.

az élet nem képekből áll, hanem egy örökké mozgó film, ahol nincs szükségünk arra, hogy pózoljunk a kamerának, mert örökké nem lehetünk fegyelmezettek. áh. és aki ezt nem tudja, vagy nem érti, örök pózokba fagyva éli életét és maga sem érti, hogy miért nem képes természetesnek és esendőnek lenni. holott ez a szép mindenkiben. a saját esendősége. az a rész, amit nem akarsz, hogy lássanak az első randin.

ma szóba került az örök közhely, hogy a férfit az a nő érdekel, akiért meg kell küzdenie. ugyanmár gyerekek. miért csak a férfiakat? ez akkora közhely, hogy MINDENKIRE érvényes, ránk nőkre is, MINDENKINEK az a tárgy és ember kell, amit nem kaphat meg. de kérdem én: mi van ezután? ne áltassuk már magunkat ezzel a baromsággal: ha egy ember ennyit tud a másiknak adni és megtörténik az aktus, akkor mi van? nem, nem... soha nem ennyire egyszerű. az a júlia regény. ez az élet. vagy megfogtad, vagy nem. és ha igen, akkor minden körülmények között kellesz. ez az egyetlen igazság. hogy a nagy ő-t onnan ismered meg, hogy ott van. akkor is, amikor hülye vagy és ronda és letepered az első randin.

******************

kicsit most elgurult ez a furcsa hangulat... alma elkezdett sírni, visszarángatva engem is magával a valóságba és a jelenbe. de mit tegyek? nyugtalan volt egész este. akkor hát megfogom azt a cuki csomagot, ami épp fenn sírdogál álmában, a jó ég tudja miért és minden észérvnek ellentmondva áthozom a mi ágyunkba.

na így érdemes nekikészülni az éjszakának :)

the end

elmondom mi a pálya. öregnek érzem magamat bizonyos dolgokhoz. sok mindenben örök fiatal maradok - de vannak, amelyek az idő múlásával egyre kevésbé mennek át nálam. és azt is észrevettem, hogy van egy pont, amikor végleg elszakad bennem valami és titokban legbelül véget ér.

egyszerűen arról van szó, hogy vannak emberek, akik szomorúságot okoznak nekem. sokkal többet, mint örömet, sőt. sokkal inkább kötöm hozzájuk a csalódás érzését, márpedig egy emberben csalódni mindig végtelenül szomorú dolog. főleg, ha én soha nem bántottam őt.

ha most huszonéves lennék, úgy gondolnám, hogy ez a helyzet még változhat. de 37 vagyok és ha tök őszinte akarok lenni, ez a helyzet nagyjából 20 éve nem változott. és már nem vágyom sem mentegetni, sem megérteni az ő nagy bánatait, amelyek keserűvé és iriggyé teszik. már régesrég nem akarom megváltoztatni a világot - csak a sajátomét. szóval már egyszerűen nem vagyok kíváncsi a társaságára.

és ez nem egy ma estére szóló dühös érzés - hanem egyszerűen ma telt be a pohár a hátam mögötti kétszínűsködéssel. mégis minek ilyen kapcsolatokat fenntartani? van ennek bármilyen ésszerű magyarázata? ez a 37 év annyiban segít, hogy fel tudom mérni minden évem nyereségeit emberek tekintetében, így nem is biztos, hogy veszteségként akarom megélni, ha megszabadítom magamat egy embertől, aki soha egy jót szót nem szólt rám. és nem érdekel már, hogy miért és nem sajnálom már az elb.szott életéért sem. oldja meg ő maga. nem véletlen, hogy egyedül van. a keserűség messzire hat, a kisugárzás pedig álmosolyokon keresztül nem nyer utat.

sajnálom. vagy tudod mi a legszomorúbb? igazából még csak nem is sajnálom. jobb ez így nekem, hogy magamban megtettem ezt a lépést. nem lesz látványos. csak én tudom legbelül. na ez az igazán szomorú érzés - amikor még csak nem is sajnálod - mert rájössz, hogy nem volt mit.

elgondolkodtam

csak kíváncsi vagyok.

volt neki egy vékony, fehérbőrű szőke felesége... aztán jöttem én, sötét rövid hajjal, barna bőrrel, jóval teltebb alkattal... egy "röpke" 9 évre foglaltam le... együtt, külön, együtt, külön... majd még egyszer utoljára eljött. sírt. azt mondta szeret. de elmegy. másik országba mással. pedig mentem volna vele. de így persze nem. telt közben az idő. hiába gondoltam, hogy már régesrégen vége, a leglehetetlenebb pillanatokban, a legfurább helyekről jelentkezett be, az óceán partjáról azt írta, hogy szép, de nem az igazi, mert még mindig rám gondol, sőt magyarországon járva éjjel a régi lakásomhoz ment és lekaparta a kapucsengőn a matricákat, hogy megkeresse a nevem.... ennyi év után... hízott a májam, de bántott közben valahol mélyen, hogy mennyire rettenetesen késő van már ehhez... legutóbb 4 éve jelentkezett, a szülinapokat mindig szerette "felhasználni" erre. elküldtem neki a szülinapi ajándékomat: alma képét. azt írta gyönyörű és többé nem jelentkezett, már-már fura volt, szinte hiányzott. majd pár hete bejelölt ama bizonyos oldalon, mintha csak akarná, hogy lássam milyen boldog, neki is született gyereke... és ismét van egy szép, szőke felesége.

hát a f.sz sem érti ezt :)

ps. egyébként mindig eszembe jut v. története, ahogy elnevette magát az ex facebook fotóin, ahol az új párjával közös gyermek azon a takarón fekszik, amit még ő hagyott ott neki :))))))) nem vagyok benne biztos, hogy ennyi mindent tudnunk kell - vagy legalábbis csak addig a határig, amíg megnevettet :)

szombati nap

a gyerek szerintem 3km mélyen horkolhat már... olllllyan jó kis napunk volt :) reggel kezdtük a védák házában a balettel (+ egy kis hiszti az órán), majd kézműveskedtek - mi szülők pedig kint ültünk addig és dumáltunk megint, szerettem. aztán haza, gyors ebéd abból, ami van a hűtőben, finom is lett, és utána irány vissza a camponába, mozi. társaság egyik fele 3D némó (bé is :))) én meg két apukával a felhőatlaszra... hű, de érdekes egy film volt!! észre sem vettem, hogy majdnem 3 órás... ez jó jel. (a többiek kint ültek négy gyerekkel, mert hamarabb végeztek  - ők kevésbé voltak lelkesek :))) szóval ez egy lassan érő film. mint jelenséget is élveztem, de még sok mindent kell rajta végiggondolni, hogy most végülis mivaaaaaan? de ha már gondolkodsz, az fél siker, nem? :)

aztán itthon gyors vacsi, nagyonfáradt almát visszadob a kocsiba, indulás a srácokért. elszállítottuk őket a delicatesse-be valami borkóstolóra és ott kitettük őket. a jó ég tudja, hogy most merre járnak, én mindenesetre lefektettem almát, aki már az X alatt sem táncolt, hanem inkább bújcizott, kis drágám és most a takaró alól nézem a műsort és ez nagyon jó. fegyelmezetten köhögök - talán most már javul ez is lassan.

dorka lesz szíves képet küldeni a lógó koszorúról és beszámolni, hogy minden rendben van-e a költözködés körül?

holnap engem ünnepelünk utólag bé szüleivel és az mindig jó, ha engem ünnepelünk, nem? :)))

után

teszkóban verekedés 50%-os áron játékokért... persze sokkal többet vettem, mint egyébként tettem volna. na ez egy ilyen csapda. de azért alig várom, hogy behozzam MINDET :)))))

fáradt, gyökértömött, köd-van eszterke.

(-)

bé hazajött, már odafenn horkol... annyira fura, hogy nem kell többé visszamennie - tele vagyunk tervekkel a következő hetekre :) ezek nagy része pakolás, pakolás, pakolás... (saját gardróbunk, nagyi lakása, stb.) mindegy, próbálok a végeredményre koncentrálni majd.

nemsokára indulok egy újabb kör fogorvosra... vááá. komolyan az a kész szerencse, hogy p-hez megyek különben már rég kivert volna a víz. imádom azt az embert - ez azért nem mindegy. utána meg rohanás haza és megnézzük du. ezt a tesco akciót... kíváncsi leszek, hogy a fél világ ott lesz-e?

nincsenek magvas gondolataim ma. sőt semilyenek. már most azt várom, hogy este egy meleg tea társaságában - az istenért nem akar elmúlni ez a köhögés - bebújjak a meleg takaró alá és nézzem a voice-ot.

nyugis-estés

héjában sült tök... mennyei ízek, mennyei illatok, jaaaaj... (most filózom, hogy legyen-e belőle leves holnapra, mert az lenne a rendes dolog, nem pedig, hogy felfalom az egészet :)))

nyugiban hátradőlős este: a lakás ragyog, a kutya a hátán fekszik égnek álló lábakkal, a hajam megmosva. mit mondhatnék még? bé holnap jön haza. végleg. iszonyúan örülök. ugyanakkor gőzünk nincs mi lesz tovább és nem akarom, hogy megint ezen stresszeljen. most komolyan - mivel érdemli ki az ember a nyugalmat, a biztonságot?

valamit kéne csinálnom ezzel a bloggal, mert így túl szürke és minimál, ez nem én vagyok, mi?
(szerintem tök nagy szám, hogy egy év után egyáltalán rájöttem, hogy lehet változtatni a hátteret :))))

meggyújtok egy gyertyát.

szotyi

próbálkozom egy kávéval, mert kicsit szotyi szemeken át nézem a világot... alma valamikor éjjel kimászott és bebújt mellém és én cseppet sem bántam, olyan édes volt. reggel egyikőnknek sem akaródzott felkelni - és valahogy így maradtam azóta is. ez azt jelenti, hogy a nagy házalakítás projektemmel nem haladok igazán, pedig fél5-ig meg kell lennem, mert aztán jön a művésznő... :)

hahóóóó, eszteeer, ébresztőőőő...!!!

home

van egy információ... amit úgy, de úúúgy szeretnék tudni... elképzelésem nincs honnan táplálkozik ez, hogy tudni akarom, mert a jelenlegi életemre nincs hatással... de néha az ember a hátára fekszik, felnéz az égre (vagy a plafonra) és elragadja egy felhő egy pár olyan emlékkel, amelyek mosolyt varázsolnak az arcára. ennyi és nem több. csak annyit akarok tudni, hogy egyedül vagyok-e ezzel, semmi mást. fényévekre van már a múltunk, egyszerűen csak érdekel.

***********************************

ma végre felkerült a home felirat a fa helyére. és a lelkem is kicsit a helyére került. több mint fél éve hányódik ez a felirat a lakásban. az "új házba" szántam... és annyira biztos voltam benne, hogy hamar lesz hely, hogy itt nem is kerestem neki.
ugye, hogy néha annyira el vagyunk foglalva a vágyainkkal, hogy elfelejtünk örülni annak, amink van?

home. imádom ezt a szót.

mai festős

ja. lefestettem a fánkat. mármint azt a krém színű fát, amit a barna falra festettem korábban, amikor az ovi-festésre gyakoroltam...
bé nem szerette. én viszont az üres barna felületet utáltam.
így hát kompromisszum lesz a vége: most ismét üres és barna, de nemsokára kap egy takaros HOME feliratot... :)))

ma életemben kb. először felismertem egy "lehetőséget". el vagyok képedve magamtól, komolyan. ilyen ritkán fordul elő, hogy meglátom az előnyöket és külön eszerint cselekszem. fejsimi. a végén még üzletasszony leszek. (üzletasszony? röhögőgörcsöt kapok magamtól:))

átlépni a bugyit...

néha olyan remek és találó írásokat találok olyan témákról, amelyek mindig is foglalkoztattak... pl. hogy igenis túl kell lépni a múlton, még ha könnyebb is mondani, mint megtenni.

egyébként ma nem akartam lejönni kávézni, de aztán eszembe jutott, hogy szerda van: ma jelenik meg a nők lapja és mindenki megérdemli (!), hogy nyugiban böngéssze át a kedvenc lapját mielőtt visszaugrik a mókuskerékbe. és akkor rögtön idéznék is, mert ez hatalmas :)))

interjú tóth kriszta írónővel...
"lackfi jános barátom - vele nagyon jóban vagyok - mesélte, hogy a dédnagymamája egy vidéki város főterén korzózott a nagymamájával. a dédmama bugyogója elengedett a korzón és leesett. ő pedig kilépett belőle. a nagymamája ekkor elkezdett kiabálni, hogy mama, mama, leesett a bugyid! ő erre megrántotta és azt mondta fiam, átlépjük a bugyit! én őszintén csodálom azokat, akik átlépik a bugyit..." :)

hát szóval... most mondd azt, hogy nem egy remek napkezdés vigyorogva olvasni ilyen remek gondolatokat. szeresd magad és szeresd a világot, mert megnevettet még elgondolkodtatás közben is :)

babramunka

szétszedtem a lakást. pontosabban a játékokat. egy nagy részüket szeretném felvinni alma szobájába, hogy a nappali kicsit fellélegezhessen... szóval szétszedtem a szobát. a fél lakást.

és most nem jönne át valaki ÖSSZERAKNI? :))) ez rémes, a sok kis játék sok kis alkatrésze... és a mit hová és hol a hiányzó darabja... tuti, hogy idegbetegeknek találták ki!

körülnéztem. lehet, hogy fogok egy bazi nagy zsákot és a cuccaink felét belesöpröm, majd eltesszük... és amikor pár hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy azt sem tudjuk már mi van benne, mert valójában semmi szükségünk nem volt rá, akkor tudni fogom, hogy helyesen cselekedtünk. (és még vagy 20 évig hurcoljunk majd magunkkkal ezt a zsákot :)

csak tudnám, hogy miért törvényszerű az, hogy az elmélet mindig sokkal, de sokkal könnyebb, mint a valóság?

ps. de legalább már kilátszik a könyvespolc teteje. tudod, az, amelyiken egy könyv sincs már, csak gyerekjáték. és előkerült a babák mögül a hifi is. mentségére legyen szólva, hogy mini.

szemerkél

még rengeteg dolgom van, amíg d. ideér: enni, pisilni, hajat eső után visszalapítani. a virágpiacnak NEM mindegy a frizurám, na :) (vagy engem idegesít idestova 37 éve, hogy esőre bodorodni óhajt.)

mancival útban az óvoda felé láttunk egy nénit, aki söpörte a faleveleket a háza előtt... ezt a nénit pénteken is láttuk. sőt, ha belegondolok, majdnem minden nap. és mindig így kezdi a napot ezek szerint: rendbe teszi a portáját... (őőő... lehet, hogy ez az ötödik a sorban, ki tudja mikor ébred :)))) ez azért roppant elgondolkodtató volt. manapság hány FIATALT (azaz minket, nem is olyan sok az a 37 :) látsz ilyet csinálni? ezer dolgod van, annál sokkal kevesebb időd - ezt hová rakod a sorban?

pedig van egy jó kis mondás, miszerint ez nagyon is meghatároz egy házat és annak lakóit... ugyan, ki foglalkozik manapság ezzel? (pl. én ezek szerint.) az idős emberek magától értetődő szorgalma mindenesetre lenyűgöző számomra és minden őszinte tiszteletem az övéké. egészen más világban élnek, egy talán sokkal tartalmasabb világban, nem tudom... mindenesetre egészen mást jelent számukra a prioritás és nem olyan dolgokat helyeznek előre a sorban, amiket mi manapság. (pl. a teszveszen licitálni kell 18.08-kor mint emlékeztető a telefonban :))))))

oszt ma van az első nap, egy RÉMES, folyamatosan köhögős éjszaka után, amikor rendesen ébredtem, tehát mostmár tényleg jobban vagyok, leszámítva a köhögést... de hát ez mindig így van. én mindent a légutamra veszek. ki hová. és mit. viszont jó érzés legalább az, hogy már nem csak vízszintes testhelyzetbe vágyom, éljen-éljen.

irány a virágpiac :o)

e

érdekes dolog ez az aspirin... ha fáj a fejem, akkor az elmúlik tőle. ha hőemelkedésem van, akkor meg kiizzasztja belőlem. hogyafenébe van ez? honnan tudja mi a bajom?
(sötét eszterke kérdezett)

a cél az volt, hogy holnap reggelre jobban legyek, ezért fegyelmezetten fekszem a kanapén... és szerintem meglesz. ugyanis holnap reggel megyünk BALETTRA! jeeeeee. na nem én, az cuki lenne. hanem alma kisasszony... nagyon várom :)

egyébként azon filózom, hogy régen olyan jó volt a naplóm. voltak magvas gondolataim és történeteim meg ilyenek. mi történt?
- én lettem ennyire uncsi?
- egyszerűen kevesebb időm van mindent leírni és eltöprengeni rajta?
 :) :) :)

ps. voice. kijött a 130kg-os cigánycsaj miután bejutott (tök jogosan) és egy olyan pasi csókolta szájon, hogy majdnem bepisiltem. ez a pasija???? jeeeeee :)))))

kanapélakó jelenti

harmadik napja lakom a kanapén, bleeeee. tök rendesek z. szülei, mert tegnapelőtt és tegnap is elhozták mancit az oviból és délután náluk játszhatott, hogy ne itthon kelljen unatkoznia lázas anyja mellett. én tudtam így pihenni, de már lassan nem tudom mit kezdjek magammal. tegnap délután at hittem már gyógyulásra állok, ezért felpattantam és sertepertéltem a lakásban - ennek az lett a végre, hogy estére 39 fok fölé ment a lázam. király.
tehát most jókislányosan ülök a seggemen és konkrétan várom, hogy meggyógyuljak :) hőemelkedés light, két napja először nem ráz a hideg reggeltől estig - hát vazze, majdnem jól vagyok akkor már, nem?

kissé visszafogottan izgalmasak a napjaim, így nem is tudok nagy dolgokról beszámolni. max. apróságokról. hogy bé ma PONT akkor ért haza, amikor a manci ment az oviba, így elvitte nekem, ami szuper jól esett. most odafönn horkol és kivételesen élvezettel hallgatom, mert már nagyon hiányzott. meg, hogy mennyire rendesek már z. szülei? meg mekkora buli már, hogy az ovis apukák (!!!) ma páran elmennek dumálni és haburgerezni a helyi amerikai csávó éttermébe, aki mellesleg tök véletlenül a szomszédunk. ilyenkor még inkább szeretem ezt az egész helyet és már alig várom, hogy készülődjünk valami közös mikulás bulira is, amit már előre jeleztek a többiek :)

ezek a jó dolgok, most más nem jut eszembe. szerintem elmegyek wellnesselni a fürdőbe... hátha feldobódom tőle, mert már kicsit unom a kanapét... :-/ a teát ezúttal sem sikerült megszeretnem sajnos.

wonderful day

megvan mire van szükségem ezen a "csodás" betegeskedős szülinapon... egy HÚSLEVESRE!!! :) mivel vásárolni nem tudok elmenni és nincs időm 3 órát várni erre, jöhet a tartalék zacsis májgombóc leves a szekrényből... jeeeee.

pont reggel óta ráz a hideg. pont unom.

kaptam 4kg hársmézet... így egyben. termelőtől persze. ott van egy naaagy bödönben a konyhapulton és én úgy belenyúlnék. akár turkálnék is benne. vagy belefeküdnék - nagyon guszta.

szerintem inkább beleteszem a teába :)

nyammogós

oszt itt köhögök, reszketek a takaró alatt, kezd fájni a bőröm, de mijez??? megpróbálom kiírtani egy neocitránnal. csak azt jól kell időzítenem, mert simán bealszom tőle.
holnap születésnapi önkormányzaton-asztal-verés és később este felé pedig gyökértömés. ugye nem baj, hogy elárulom: nem kifejezetten így képzeltem a holnapi napot. na mindegy. ez van és ez lesz, nem nagyon tudok változtatni rajta. majd pótoljuk, gondolom.

nyíg-nyíg.

viszont ma kicsit lakberendeztem a saját konyhánkat. jó volt. már csak egy olyan 3 hétnyi rámolás van a lakásban ahhoz, hogy kb. elfogadható legyen. (grrrrr...)

egyébként meg. miért áll itt velem szemben a gyerek, akit 5 perce lefektettem?! :)

***********************

szóval azon filóztam, hogy ha én megszűnök kedvesnek lenni azzal, aki velem sem az, akkor kevésb fog-e dühíteni az ő viselkedése, vagy egyszerűen csak úgy fogom érezni, hogy hozzá süllyedtem le? dilemma.

összevisszagondolkodtam

almának van egy pöttyös-kutyás next felsője... (minő meglepetés)
most olvasom a vásárlói véleményt róla a next oldalon - azt írja a nő, milyen cuki a ló a trikón... milyen ló? megnéztem. ez tényleg egy ló. vazze. én hogy láttam ebbe bele egy kutyát????

(két nap múlva leszek 37 éves. és azt kell mondanom, hogy ez már látszik is :))))))

ps. még kb. egy havi fizetést tudnék elkölteni a legújabbakra... van valakinek egy szabad gumiszobája? :)

*********************

ma voltunk moziban. elintéznivalók helyett vettünk lottót és kaparós sorsjegyet, azaz adtunk egy pofont a szarnak egy teába kapaszkodva a kedvenc helyünkön és végül felkerekedtünk megnézni az alex cross című filmet... brutál volt. mondjuk tényleg az. de műfaján belül azt kell mondanom, hogy remek! gyorsan vetettem egy pillantást a kritikájára/pontszámaira és nem értek vele egyet - ez a film pont azt hozta, amit vártunk, ezért abszolut elégedetten távoztunk. (magunk mögött hagyva a kérdést, hogy a fenti két sorom igaz, akkor elmebetegek vagyunk-e egy ilyen filmről ilyet állítani :)))) de aki érti, az érti.

**********************

elnéztem egy house bejátszást a tévében. rájöttem, hogy miért szeretik annyian, amikor hull a hó. mert a hó nem tud gyorsan hullani. csak lassan. és ez óhatatlanul is lelassít, elgondolkodtat, hangulatba ringat.

(na ki másnak jutott ez az eszébe a house bejátszás láttán? :)))

**********************

bé vállat vonva foglalta össze a dolgokat. igen, az első 1-1,5 évünk gondtalan száguldás volt. és azóta volt olyan pont, amikor nem kellett aggódni semmi miatt? - töprengtem. elgondolkodott: nem.

ennyi.

na ezért szoktunk együtt kávézni hétfőnként :)

ma ez

az én kedves párom egy tower of power koncerten van bécsben. egy hete szorongatja a jegyét és nagyon, de nagyon izgul, hogy ő most akkor megy. olyan édes, komolyan. és annyira megérdemli. jómagam nem tudom hová tegyem ezt az együttest, egy-két számukat ismerem, de nekünk kettőnknek teljesen más a zenei ízlésünk. ez viszont most nem is lényeg. csak úgy örültem a kis boldog fejének ma :)

egyszer a fodrász azt mondta ő pont olyan kapcsolatot szeretne, mint az enyém. kérdem miért? "mert te mindig olyan szépen beszélsz a párodról és ez többet mond bárminél. minden nő ideül és szapulja a pasiját / férjét, panaszkodik, szenved. te még soha egy rossz szót nem szóltál rá, sőt..."

ámen :)

költői kérdés

vannak emberek, akik azt mondják szeretnek - és aztán kiderül, hogy még sokkal inkább mint hittük.
és vannak emberek, akik azt mondják szeretnek - és aztán kiderül, hogy valójában a hátunk mögött leszólnak és nem is szeretnek.
előbbiek extra örömet adnak, utóbbiak elvesznek a jókedvünkből.

most akkor a kettő ki kéne üsse egymást valami nagy, a világmindenségre vonatkozó egyensúlyi állapot miatt? akkor miért nem érzem így? egyiknek külön nagyon örülök, a másik külön elszomorít. nem üt itt ki semmi semmit. hmmm.

(csak hangosan gondolkodom.)

párbeszéd

- "az előbb ki voltál kapcsolva."
- "te is."
- ...
- "már megint egyszerre hívtuk egymást?" :))))))))

láv.

inhale

m1 keso esti beszelgetos musor... ertelmes emberek ertelmes beszelgetese... le vagyok nyugozve. egy orat aludtam csorgo nyallal a kanapen es fel akartam menni folytatni... de ez a musor ideszegezett... nemtom kinek, de koszonom: a sok felszines baromsag fullaszto kozegeben olyan ez, mint egy mely lelegzetvetelnyi friss levego...

nyünyő

bevallom oszinten, nem ez eletem legjobb napja... es nem apu halalanak evforduloja miatt... ez valahogy nem naphoz kotott, de ma megis sokat jar a fejemben az is...

inkabb ugy kiszaladnek a vilagbol, mindenert en vagyok a hibas, semmi nem megy jol, meg a laptoprol sincs hir, pedig mar hetfo ota a szervizben van.

jo lenne valami kis pozitiv sugallat mara. csak ugy. ajiba.
(raadasul ki sem tudom fejteni itt...)

na. megrazod magad es felulkerekedsz mindezen, oke?
(ez mar a veg, amikor az ember magahoz beszel?:)))

apple

ma elneztem egy kisbabat es eszembe  jutott kicsi alma... es hogy mennyire "konnyu" volt vele, amikor kicsi volt. kis cukika, de konnyen "befolyasolhato" a mi akaratunk fele.. aztan megerkezett a sajat AKARATA... es amit addig dacnak veltem, az hirtelen nevetsegesnek hatott... hogy is van ez? mindent akkor es ugy, ahogy te akarod es persze mindent te egyedul... de akkor hol van az, amit en gondoltam? hol van az en akaratom? ket dudas...

ma a kocsiban elsirtam magam kinomban... tok ego - de nyugi, nem akarok a szuper anya versenyen indulni :) egyszeruen tehetetlennek ereztem magam es kicsit onzo modon magamban kerestem a hibat. de van itt valojaban hibas? en nem tudom. csak azt, hogy ellentetben csomo szuper- anyuval, egyszeruen gozom nincs neha, hogy mit miert csinal.

de olyan kicsike mmeg... csak probalgatja a szarnyait, talan o maga sem erti, hogy mikor mit akar :)

mindenesetre egy tuti: amikor kisbaba... az kutya fule ehhez kepest, amit 3 eves kora ota csinal. es kozben barmennyire is kiakaszt. jobban szerdtem mint valaha. azt mondjak, akkt igazan szeretunk, azt akkor szeretjuk legjobban, amikor nehez vele...

na mindegy, nem fejtegetem. egyszeruen imadom ezt a kis gondor boszorkanyt, de vaaáaa :)

elmelet

neha az ember elrendezgeti lelkesen masok eletet, a sajatjat azonban keptelen realisan szemlelni. ma szoget utott a fejemben hirtelen, hogyan is lehetne megoldani egy itthoni lakberendezesi problemat - nevezetesen azt, hogy a komplett lakast elozonlottek alma 'cuccai'... szoval most akkor masok rendezgetese helyett hajra ITTHON :)

semmit nem latok abbol, amit irok egyebkent, de majd belejovok :)

koltoi kerdes: miert is van ez, hogy minel kozelebb allunk valakihez, valamihez, annal kevesbe latjuk tisztan? ez ijeszto. ha valaki megfejtette mar ezt a kerdest, amit annyian feltettek mar elottem, akkor legyen kedves elmondani nekem :)

elsoke

azon filozom, hogy egyreszt hol vannak az ekezetek, maszreszt mennyire szep mar ez a telefon ??? :) napi egyszeru-no-vagyok rovatunk jelentkezik. samsung galaxy s3. biztos nagyon jo, ebhez nem ertek. viszont baromi SZEP, ez tuti.

nagyonjónap

nekem olyan jól esett ez a csajos fél nap, hogy tükre sajnálom, hogy véget ért!!!!
közös ebéd, közös hádázás, közös kávézás, közös mozi, m-mel még közös autóban dumálás is hazaindulás helyett.

(addig a pasik és a gyerekek a campona játszóházban próbáltak túlélni :))))

na szóval láv. annyit tudok hozzátenni, hogy ilyet csináljunk még gyakrabban és lehetőleg egy hétvégén át valami jó kis wellness szállodában :o)

láv láv láv.