ma elneztem egy kisbabat es eszembe jutott kicsi alma... es hogy mennyire "konnyu" volt vele, amikor kicsi volt. kis cukika, de konnyen "befolyasolhato" a mi akaratunk fele.. aztan megerkezett a sajat AKARATA... es amit addig dacnak veltem, az hirtelen nevetsegesnek hatott... hogy is van ez? mindent akkor es ugy, ahogy te akarod es persze mindent te egyedul... de akkor hol van az, amit en gondoltam? hol van az en akaratom? ket dudas...
ma a kocsiban elsirtam magam kinomban... tok ego - de nyugi, nem akarok a szuper anya versenyen indulni :) egyszeruen tehetetlennek ereztem magam es kicsit onzo modon magamban kerestem a hibat. de van itt valojaban hibas? en nem tudom. csak azt, hogy ellentetben csomo szuper- anyuval, egyszeruen gozom nincs neha, hogy mit miert csinal.
de olyan kicsike mmeg... csak probalgatja a szarnyait, talan o maga sem erti, hogy mikor mit akar :)
mindenesetre egy tuti: amikor kisbaba... az kutya fule ehhez kepest, amit 3 eves kora ota csinal. es kozben barmennyire is kiakaszt. jobban szerdtem mint valaha. azt mondjak, akkt igazan szeretunk, azt akkor szeretjuk legjobban, amikor nehez vele...
na mindegy, nem fejtegetem. egyszeruen imadom ezt a kis gondor boszorkanyt, de vaaáaa :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése