szemerkél

még rengeteg dolgom van, amíg d. ideér: enni, pisilni, hajat eső után visszalapítani. a virágpiacnak NEM mindegy a frizurám, na :) (vagy engem idegesít idestova 37 éve, hogy esőre bodorodni óhajt.)

mancival útban az óvoda felé láttunk egy nénit, aki söpörte a faleveleket a háza előtt... ezt a nénit pénteken is láttuk. sőt, ha belegondolok, majdnem minden nap. és mindig így kezdi a napot ezek szerint: rendbe teszi a portáját... (őőő... lehet, hogy ez az ötödik a sorban, ki tudja mikor ébred :)))) ez azért roppant elgondolkodtató volt. manapság hány FIATALT (azaz minket, nem is olyan sok az a 37 :) látsz ilyet csinálni? ezer dolgod van, annál sokkal kevesebb időd - ezt hová rakod a sorban?

pedig van egy jó kis mondás, miszerint ez nagyon is meghatároz egy házat és annak lakóit... ugyan, ki foglalkozik manapság ezzel? (pl. én ezek szerint.) az idős emberek magától értetődő szorgalma mindenesetre lenyűgöző számomra és minden őszinte tiszteletem az övéké. egészen más világban élnek, egy talán sokkal tartalmasabb világban, nem tudom... mindenesetre egészen mást jelent számukra a prioritás és nem olyan dolgokat helyeznek előre a sorban, amiket mi manapság. (pl. a teszveszen licitálni kell 18.08-kor mint emlékeztető a telefonban :))))))

oszt ma van az első nap, egy RÉMES, folyamatosan köhögős éjszaka után, amikor rendesen ébredtem, tehát mostmár tényleg jobban vagyok, leszámítva a köhögést... de hát ez mindig így van. én mindent a légutamra veszek. ki hová. és mit. viszont jó érzés legalább az, hogy már nem csak vízszintes testhelyzetbe vágyom, éljen-éljen.

irány a virágpiac :o)