oszt itt köhögök, reszketek a takaró alatt, kezd fájni a bőröm, de mijez??? megpróbálom kiírtani egy neocitránnal. csak azt jól kell időzítenem, mert simán bealszom tőle.
holnap születésnapi önkormányzaton-asztal-verés és később este felé pedig gyökértömés. ugye nem baj, hogy elárulom: nem kifejezetten így képzeltem a holnapi napot. na mindegy. ez van és ez lesz, nem nagyon tudok változtatni rajta. majd pótoljuk, gondolom.
nyíg-nyíg.
viszont ma kicsit lakberendeztem a saját konyhánkat. jó volt. már csak egy olyan 3 hétnyi rámolás van a lakásban ahhoz, hogy kb. elfogadható legyen. (grrrrr...)
egyébként meg. miért áll itt velem szemben a gyerek, akit 5 perce lefektettem?! :)
***********************
szóval azon filóztam, hogy ha én megszűnök kedvesnek lenni azzal, aki velem sem az, akkor kevésb fog-e dühíteni az ő viselkedése, vagy egyszerűen csak úgy fogom érezni, hogy hozzá süllyedtem le? dilemma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése