szösszenet a féltékenységről. vagy irigységről? mittomén.

nekem ez a mai nap egy kicsit sok volt. pedig vannak dolgok, amelyek törvényszerűek. minden olyan társaság, amely elkezd több időt tölteni együtt előbb vagy utóbb valamilyen konfliktust generál. és csendben megjegyzem, hogy bé-nek tök igaza van: ezt legritkább esetben kezdeményezik a férfiak. nem, nem. ez a nők műfaja. igyekszem tök megértő lenni, mert legalább a dolgok mögé nézek, de teljesen őszintén, amin eddig csak nevettem, az mára kicsit sok lett. és nem, mégsem értek mindent.

nem értem például, hogy mi ez az eszeveszett "rajongás" bizonyos emberek iránt. miközben többen is nevettünk ezen, közben iszonyú félsz van bennem, hogy nem megfelelő okok miatt van mindez... és közben csak nézek mint a moziban, amikor megy egy csendes hideg háború a háttérben, hogy kinek a gyereke kivel és mit - én meg csak kapkodom a fejem, hogy de miért? nem mindegy? tényleg nem értem... hogy lehet ilyen dolgok miatt féltékenynek lenni? és volt egy mondat ma, ami kicsit engem is bántott. ki mit szar le... én például nem veszem olyan komolyan ezt az egészet. közben viszont készültem dolgokkal. és nem érzem azt, hogy a prioritások mindenkinél azonosak lennének.

szóval mi bé-vel beülünk egy isteni villás reggelire és inkább nevetünk, mert az még mindig jobb lehetőségnek tűnik nekünk. ja, jut eszembe villás reggeli. azt tudni kell, hogy én nem szeretek reggelizni, hajlandó vagyok ki is hagyni. ismerem az ezzel kapcsolatos egészséges vélekedést és biztos igaz is, de mindenki másmilyen: én szeretek későn feküdni, de reggelizni alig, mert akkor egész nap éhes leszek, miután kitágítottam vele a gyomrom. (miközben ébredés után 1-2 óráig kaja és kávé felé sem tudok nézni, annyira nem esik jól.) szóval mindenki más. na, de a program kérem. együtt. reggel. nyitáskor. az egyik kedvenc helyünkön. kávé és bundáskenyér fölött. szuper jót dumálva a saját párommal... az más tészta. az belefér néha :))))) szerinted már megkaptam a fő-keserűtől a hátam mögött a megjegyzést?

olyan szánalmas ez, komolyan. a súlyom, az életem - minden kritizálható. de mindemögött csak egyetlen igazság húzódik: a féltékenység, az irigység. szeretnél te kisanyám villásreggelizni a pároddal, ennyi. a kritika pedig szánalmas. a hátam mögött még inkább. ennyi.

szóval érdekes, hogy a féltékenység és az irigység mennyire közel állnak egymáshoz és néha magam sem tudom, hogy melyikkel állok szemben. de talán most, ma nem is kell ezt szűkítenem. egyszerűen csak azt érzem, amit már többen leírtak: minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a kutyámat.

gyerekek. tényleg ennyire kurvára nehéz ŐSZINTÉNEK lenni? tudjátok egyáltalán mi az? aki sznob, az vallja be, hogy sznob és nem biztos, hogy az ál-erkölcsnek megfelelő dolgok imponálnak neki. és? aki pedig irigy, az nézegesse a saját seggét a tükörben és találjon más elfoglaltságot az unalmas életében mint az én kritzálásom.

(és elnézést amiért mindez nem volt túl világosan kifejtve, de minden monitornak szeme van - így épp elég ha én értem.)