tudéj

és akkor egyszer csak itt ez az üres lap, akivel beszélgethetek majdnem bármiről és ez jó érzés.

ma ismét kaptam egy leckét szarrágásból. nem tehetek róla, de engem lenyűgöznek ezek az emberek. akik beállnak ide többtízmilliós autókkal, majd bejönnek és száz forintokért kurválkodnak. nem igaz, hogy ettől van nekik sok. az az igaz csak, hogy sok van nekik és még sincs stílusuk. ennyi.

a hétvégén egyedül nekiláttam összerámolni a lakást... végül lettek segítőim is :D de a lényeg, hogy utána egyszer csak gondoltam egyet és tojtam az eddigi sirámokra: lesuvickoltam vagy négyszer a kinti asztalt és szépen megterítettem vacsorához, még gyertyákat is gyújtottam. azt éreztem, hogy juszt is és, hogy ezt most muszáj. mert nem szabad a saját bánatunkban kínlódni tovább, így inkább kihasználom, amink van... (ami legalább egy lehetőség - és tudom, hogy ez több, mint ami sok embernek valaha lehet, ezért örülünk ennek is...) mindennek csak az a tanulsága, hogy tényleg hozzáállás kérdése a legtöbb dolog. néha elfogyunk. ezzel sincs semmi gond...

és akkor most feltekerem a rádiót és ordíttatom kicsit.

home

néha önmagunkat "felmenteni" a legnehezebb. szóval pontosan tudom én, hogy csak a hormonok tombolnak bennem, meg fog jönni és ezért fokozottan érzékeny vagyok, blablabla. kb. bármin el tudnám bőgni magam. általában sikerül is. nézegetem a kedvenc videókat, jókat nevetek, közben meg-megkönnyezem és azon kapom magam, hogy a háttérben a lakásokat nézem, hogy de jó, hogy van egy rendes konyhájuk meg ilyenek.
ki kéne pakolnom az egész lakást, hogy levegőhöz jussak. de még el sem tudtam kezdeni, mert egyszerűen nem volt időm... és csak egyre kevesebb lesz az idő erre, a jövő héten már újabb esküvő... arra is gondoltam, hogy ott az az egy szem hét, amikor el tudnánk utazni, mi lenne, ha helyette inkább pakolnék... de őszintén akarok egy hétig pakolni pihenés helyett és utána két hónapig kifulladásig dolgozni? hogyan?

áh, nem tudom. csak ül a vállamon az egész, a kedvem a padlón, miközben jókat mosolygok másoknak. utálom ezt csinálni egyébként. de ki lenne kíváncsi egy állandó nyűglődésre? (arra itt van ez a lehetőség, nem?)

amikor azt mondom haza akarok menni, akkor mindig keserédesen elmosolygok magamon. haza. ja.

(az mi?)

még mindig papucsállatka

nnna. kiegészítve az előző bejegyzésemet, rendeltem a hm-től. és még szerintem fogok is. jó volt :)

szerintem alapvetően tök jó, amikor az ember tisztában van a saját gyengéivel. nem? a dohányos sem suttyomban szív és titkolja maga elöl, hogy szenvedélybeteg, ahogy én sem esem kétségbe a felismeréstől, hogy nekem meg ez a hobbim, a pótcselekvésem, bármim.
a március volt a legviccesebb, amikor olyannyira le voltam terhelve a munkával, hogy reggelente az szaladt ki a számon, hogy "nekem mindegy mit vesz fel a gyerek" - nyihha :D és lám, csak kicsit lett könnyebb a helyzet és máris tökéletes az öltözék megint. megjegyzem a sajátom is alakul.

ráadásul még abban is ki szoktam élni magam, hogy másokat is öltöztetek. esetleg ezredik foglalkozásként lehetnék gyerek- és barátnő stylist is, nem? tök ráérek úgyis :)

viszont újabban képes vagyok lebeszélni magam és visszatenni dolgokat. szerintem ez fejlődés. arról nem is beszélve, hogy milyen mennyiséget adok el, amikor épp van időm lefotózgatni, stb. szóval most úgy összességében még lelkiismeret-furdalásom sincs. most simán csak jó.

amúgy is el kell kezdenem dobozolni ugye... egyrészt bevonzani a házvásárlás pozitív irányú megoldását (azaz szeretném, ha minél hamarabb meg tudnánk venni ezt a házat, amiben élünk és elkezdhetnénk a felújítást - kívánni pontosan kell), másrészt a rend miatt... és akkor majd megint szelektálok úgyis. na de én nem tartom ám be a női magazinok mániáját, hogy ha fél (vagy kettő? nem mindegy) éve nem vettél fel valamit vágd ki. frászt. én örök optimista vagyok, hogy bizonyos ruhákba visszafogyok :D (bár ez esetben egyelőre a bevonzás dolog nem úgy tűnik, mintha működne...)

*********

itt most kell szentelnem pár sort bé-nek. mert már öreg vagyok sunnyogni és mondtam neki, hogy rendelnék mancinak pár cuccot a hm-ből. azonnali agyhalál: de annyi van neki!!! najó, de ez nem next. olcsóbb. itt már elkezdett felengedni, de azért megemlítette, hogy most vettük pár dolgot a hádában. HÁ! erre lecsaptam! NEOPRÉN RUHÁT AZ ÚSZÁSRA VAZZE!!!! :)))) olyan vérszemet kapott, amikor meglátta a neoprém mentőmellényt (!), mint én, amikor "kincsre" lelek... de manó, minek ez...? HÁTHA megyünk vitorlázni még idén... visszük! aha! ezt most felemlegettem nevetve. és akkor teljesen ellágyult. najó, rendelj. (szerintem imád :)))))))))))))))))

az én nextem

amikor kitör rajtam a letargia egyébként simán gyógyítja egy kör next rendelés :D imádom. átlapozni a katalógust, összeválogatni, tobzódni a gyönyörben. más horgászik - én vadászom. ruhákat. ennyi. egy kör háda turkáló is hason hatással van rám. egyszerű vagyok mint a bot és büszke rá.

azt viszont nem értem hogy jönnek ahhoz mások, hogy ezt bármilyen módon is véleményezzék. egészen egyszerűen olyan tuskó a legtöbb ember, hogy néha csak azért nem szólok be, mert nem jutok szóhoz, hogy ő ezt most komolyan gondolta?! hogy eljön hozzám vendégségbe, megáll tátott szájjal a gyerek cipő kollekciója előtt (megjegyzem az csak az adott évszak, vazze) és megjegyzéseket tesz arra, hogy miért veszek neki ennyi mindent. MIÉRT? anyádért. semmi közöd hozzá! kárt teszek ezzel valakiben? vagy akár magamban? röhögd ki magadat te szerencsétlen. háromszor annyi pénzt költesz el mondjuk CIGIRE egy évben, mint én valaha fogok erre. én kielégítem a szépérzékemet, te meg büdös vagy és mérgezed magad. na? és mégis: én odamentem hozzád véleményezni a te saját otthonodban a te saját életedet és bármidet? segítek: NEM. akkor miről beszélsz? menj el és ne csodálkozz, ha nem hívlak többet.

szerintem az emberek egyébként alapvetően unatkoznak és nem foglalkoznak a saját életükkel, ezért örömüket lelik abban, hogy máséval legyenek elfoglalva. ami lássuk be, elég szánalmas.

most ezeket kell leírnom. és jól esik. gyorsan felkúszom a nextre és körülnézek, nyihhhhaaaaa :)))))

az van, hogy nincs kedvem dolgozni. ma nem vagyok hatékony. ezért forró habos kávét szürcsölök és más családok vicces videóit bámulom a youtube-on. nem, nem várom ettől a "megoldástól", hogy egyszer csak felgyorsulok. egyszerűen csak jó :D :D :D

(én hiszek abban, hogy ha nincs lelkesedés a munka iránt, akkor azt ne erőltessük, inkább sírjunk és nevessünk helyette - szigorúan egyszerre :))))

és

reggel úgy ébredtem fel, mint akit megvertek. a kanapé az a kanapé, na. mondjuk legalább csend volt éjjel, az is valami... (nekem nagyon is sok)

reggel bejöttem és állt két ember a még bezárt ajtó előtt. na ezt már szeretem és hajlandó vagyok pozitív jelnek venni, ehhe :D egyébként azért késtem 2 percet, mert beugrottam tejért a kisközértbe, hiszen kávé nélkül nincs élet. a kisközért egy meleg páré, akik tök kedvesek, régen nem szerettem azt a boltot (na nem miattuk), de a kedvencemben az egyik alkalmazott kétszer is megpróbált átvágni és valahogy kezdem utálni. szóval ahányszor bemegyek ide, annyiszor látom a fejükön a meglepetést, hogy jééééé, ő be szokott ide jönni vásárolni?! be hát. a miénk nem közért, néha nekem is kellenek teljesen hétköznapi dolgok :D

dolgozni kéne... elég sürgősen. de még álmosan pislogok kifelé a világra és vágyom vissza a meleg takaró alá... aludni, aludni, aludni...

fenn horkolo ferj es en lenn a kanapen alvo uzemmod on.
es kepes voltam husz perce leugrani a boltba is, mert azt hittem bekapcsolva hagytam a kavefozot. hat persze, hogy nem. en sem leszek mar hulyebb. kitamasztott szemekkel vezettem haza.

akkor is bevonzom, hogy megoldodjon a haz ugy meghozza pozitivan.
latom magam a nagy habos babos kanapekon... ilyen esetben a vendegszobaban es nem a kanapen... vagy netan egy habfurdoben... aaaah :)

sirám

arra gondoltam hazamegyek, összegömbölyödöm a kanapén és sírok egy kicsit. mert az olyan fasza kis megoldás, nem? hogy fáradt vagyok és szétesem és valaki masszírozza már meg a lábam, takarítsa ki a lakást és adjon kölcsön egy kádat egy jó kis habfürdőhöz, nem mellesleg kérek szépen mondjuk még plusz 6-7 órát este, hogy olvashassak is kicsit.
de hogy haza nem viszem ezt a rohadt laptopot, az biztos. 10 órát ültem előtte, de jelentem, hogy utolértem magam a legtöbb munkával... holnap folyt. köv.

kettő közt a kanapén megtalálsz. összegömbölyödve. a gyereknek nem lesz saját szobája az iskolakezdésre. sebaj, más is tanult már annál az íróasztalnál, amin az anyja vele egyszerre 100 fős esküvőket kreál... meghitt lesz legalább.

mitévő legyek?

gondolkodtam, hogy "elköltözöm"... nyomok egy szép kövér delete gombot, hogy lehetőségem legyen anonim módon leírni mindazt, amit valójában gondolok és nem cenzúrázni aszerint, hogy ki olvassa, akit ismerek, aki ismer, aki megsértődik, aki nem, akit érdekel...
mondjuk önző k.csög vagyok és általában magammal vagyok elfoglalva, nyilván nem azért akarok elbújni, hogy másokat cseszegessek :D csak arra vágyom, hogy ne kelljen szerepelnem. ne kelljen átgondolnom a szavaimat. ne kelljen belegondolnom, hogy és ha ő elolvassa, akkor... na meg őszintén lesz.rom.
(szerintem már most érződik a meg nem válogatott szavaimon, hogy egyre kevésbé érdekelnek bizonyos dolgok...)

szóval ezért nem írok már tök régóta. mert nem szeretem a virágnyelvet - amelyen egyébként már évek óta fogalmazok. ez nem én vagyok.

és most mégsem tudtam még megnyomni. pedig ez már nem az én régi szókimondó érzelmes naplóm - ez csak valamiféle váza annak, ami egykor volt, amikor még több időm volt írni, amikor még nem ismert senki... ennek ellenére nem nyomtam meg a gombot. nekem már ezer éve nincs időm mások írásait olvasgatni. lehet, hogy abban reménykedem, hogy engem sem olvas már senki, lekoptattam mindenkit, aki a régi jó kis szaftos írásaimat szerette - olyat elég rég nem "szolgáltattam" és különben is elég ritkán írok már bármit is, hogy elhiggyem, erre már senki nem igazán kíváncsi... nem tudom.

de egy biztos. még mindig azon kapom magam néha, hogy fogalmazok magamban... vagyok, tehát gondolkodom és érzek. ez is valamiféle életjel. csak keresem a felületet, hogy hol és hogyan írjam meg. régen többen mondták, miért nem írok könyvet... aha. ennyi blog és önmegvalósító ember között miért pont az enyémre lenne kíváncsi bárki is? (pedig lenne mondanivalóm :))

na szóval lényeg a lényeg: nem nyomtam (még) meg a delete gombot. ülök a boltban, ömlik az eső - belőlem annál kevésbé ömlik a szó - és még mindig töröm a fejem mindezen. beképzelt magamutogató ember vagyok, máskülönben a fióknak írnék. hát persze, hogy régen jól estek a naplós listák előkelő helyei, a sok olvasó, a levelek, amelyeket kaptam, minden mosoly, amit én keltettem életre, a kinyomtatott írásaim mások pénztárcáiban... azért nem olyan könnyen szakad ám el ettől az ember és vonul el önként egy lakatlan szigetre. kell a visszaigazolás minden emberi lénynek.

egyébként meg muszáj dolgoznom... lassan megbuggyanok a vállamat nyomó felelősségtől. igen, túlvállaltam magam. szerintem mindenki csinált már ilyet. nem tudom, hogy magamról képzeltem-e többet és a végén még csalódom is magamban, vagy csak hisztizem és kutyakötelességem lenne ennyi mindent egyszerre bírni.

szerintem pl. szimplán egy idióta vagyok. belőlem kereken egy darab van. ez mondjuk egy jó nagy darab, de akkor is csak egy. 10 óra lesz mindjárt, megittam a kávémat és most spontán elvezetek egy boltot, megírok három árajánlatot, felkészülök a legközelebbi esküvőre és berendezek - még ma!! - két komplett lakást, de kurva gyorsan, mert határidő van és kezdődne a felújítás... na ez az. van olyan ember a földön, aki szerint ez normális? (és akkor a ház mizériáról még nem is beszéltem...)

egyébként nagyon büszke vagyok magamra, mert úgy döntöttem hajamnál fogva húzom ki saját magam a kikapart gödrökből.
1. a hajam kb. 5cm (és imádom), ez érdekes lesz
2. be fogom vonzani a változást: hetek, sőt hónapok tanakodom valahol a nagy rohanás közepette, hogy hogyan tudnák fizikai értelemben rendet teremteni abban a lakásban, amelybe ÁTMENETILEG költöztünk be kb. 2-3 hónapra. ennek lassan egy éve lesz. nincs hely semmire. egy 18nm szobában élünk, eszünk, játszunk, dolgozom, néha még 100 fős esküvőket és virág hegyeket is itt teszek össze... egyre több dobozt nyitottunk ki, miközben nincs hely mindezek elpakolására... szóval úgy döntöttem hetekig tartó stressz és bőgés után, hogy egyszerűen visszahozom a dobozokat. hogy ez miért nem jutott eszembe eddig?! szépen visszadobozolom a ritkábban használt dolgokat és így teremtek helyet a rendezettségnek, a "másnak"... és a változásnak is, remélem.
3. konkrét ütemtervet fogok mára írni. tudod, ez olyan mint a kimondott szó: ha látom a "listát" magam előtt, hogy mit fogok ma megcsinálni, akkor úgy érzem hatékonyabb leszek és kevésbé forgácsolódom szét. hajrá.
4. a jövőben még magasabbról szarok mások véleményére és belszólási kísérleteibe. besokalltam, ennyi. vélhetően ezért is káromkodom. ez egyébként nem erről szól, hogy én egy akkora gyökér vagyok, hogy nem fogadom be mások véleményét, ha negatív, de a beleszólásnak és a csesztetésnek van határa. ez volt az. átléptük. nem megyünk tovább, itt megállunk.
5. megtanulok nem-et mondani. (kb. 5 perce mondtam igent a 6. lakberendezésre a 12 esküvő és a bolt mellett... hülye-e vagyok??? :))))))
6. beképzelt leszek. meg fogom fordítani a helyzeteket, kiváltképp az egyiket. én rugózom épp egy olyan feladaton, amely egyébként nem volt benne az árajánlatomban. akkor miért én izgulok, hogy ezt is tökéletesen oldjam meg? hát oldják meg ők, ha már rajtam akartak spórolni!
7. sokkal többet fogok pihenni. az elmúlt 1-2 hétben már elfelejtettem a napi 12 óra munkát, volt hogy a laptopot haza sem hoztam és kiolvastam 2 könyvet is végre. így tovább valahogy...
8. a 2-es ponttal szoros összefüggésben leigázom a háztartást. elég régóta ő állt győzésre. most én fogok, juszt is. rend lesz és ettől sokkal kreatívabb leszek. és ha megint 120 fős esküvő előtt két nappal kell költözni, akkor azt is meg fogom oldani. újból.

na ilyenek. franc tudja miért csinálok úgy mint valami totál gagyi női magazin és szedem pontokba, de szerintem csak igyekszem ebben is összeszedett lenni. ez a sok dolog egyszerre kikényszeríti belőlem...

felzabáltam a kóstoltatásra kitett cadbury's csokigombokat. elképesztően finom és ugyanennyire elképesztően élveztem. ebbe sincs több beleszólás, pofavágás érzelmi terrorizmus. kicsit elegem van így visszanézve az elmúlt éveket, hogy mik előtt hajtottam fejet. mert bevettem. nincs több energiavámpír. mivel egy lúzer vagyok, adok önként is a véremből. de az az én döntésem lesz. elszívni már nem lehet többé.

na álljunk fel szép lassan ebből a gödörből...