2015. június 27., szombat

home

néha önmagunkat "felmenteni" a legnehezebb. szóval pontosan tudom én, hogy csak a hormonok tombolnak bennem, meg fog jönni és ezért fokozottan érzékeny vagyok, blablabla. kb. bármin el tudnám bőgni magam. általában sikerül is. nézegetem a kedvenc videókat, jókat nevetek, közben meg-megkönnyezem és azon kapom magam, hogy a háttérben a lakásokat nézem, hogy de jó, hogy van egy rendes konyhájuk meg ilyenek.
ki kéne pakolnom az egész lakást, hogy levegőhöz jussak. de még el sem tudtam kezdeni, mert egyszerűen nem volt időm... és csak egyre kevesebb lesz az idő erre, a jövő héten már újabb esküvő... arra is gondoltam, hogy ott az az egy szem hét, amikor el tudnánk utazni, mi lenne, ha helyette inkább pakolnék... de őszintén akarok egy hétig pakolni pihenés helyett és utána két hónapig kifulladásig dolgozni? hogyan?

áh, nem tudom. csak ül a vállamon az egész, a kedvem a padlón, miközben jókat mosolygok másoknak. utálom ezt csinálni egyébként. de ki lenne kíváncsi egy állandó nyűglődésre? (arra itt van ez a lehetőség, nem?)

amikor azt mondom haza akarok menni, akkor mindig keserédesen elmosolygok magamon. haza. ja.

(az mi?)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése