semmikülönös

szerintem nagyjából kész vagyok... mármint egy nappal előbb... wow. este még megkötöm a virágokat, majd kelés hajnali 4-kor a menyasszonyi csokor miatt... és 7 körül indítás kinn a gáton...
az ember nem is gondolná, hogy mekkora meló egy ilyenre előkészülni, és ez még egy tök egyszerű dekor. na mindegy, tökre izgulok :) :) :)

egyébként meg? nem lehetne, hogy mondjuk úgy egy napot átalszom? :) mire a nagy gondolataimhoz érnék - mert azért vannak - addigra nem megy a megfogalmazás, csak az ásítás. ellenben bé-vel olyan állásra jelentkező anti-motivációs levelet rittyentettünk, hogy csak na - elvégre veszítenivalónk úgysincs, hiszen a magyar munkaadók 99%-a nem is reagál a leveledre, nem? na ebben minden benne van, ami SZERINTÜNK fontos és úgy kezdődik, hogy "kit érdekel milyen iskolát végeztem, az ember 37 évesen erre már nem is emlékszik, hiszen a tapasztalat a fontos az életben és a munkában egyaránt..." és még almát is beleszőttem. szuper jó és vicces lett a végre, nagyon elégedett voltam. ezzel viszont ki is éltem az szóbeli alkotási vágyamat a hétre. vissza a pompomokhoz :))))

nemtudomnemtudomnemtudom

bé fél éve nem kap itthon munkát. mit munkát, még egy választ sem a jelentkezéseire...
bé fél éve minden héten kap egy külföldi ajánlatot, csillagászati összegeket, korrekt feltételekkel...
eddig ellenállt. ma jött egy újabb, ráadásul a volt kollegájával együtt mehetne, nem is egyedül és csak egy év meg minden... de itt pityergek. egyszerűen annyira, de annyira elegem van :(
mi az isten történt ezzel az országgal? és hová tart még?! nem tartom normálisnak, ami most van és nem tartom normálisnak, hogy ez kell legyen az egyetlen út...

olyan fáradt vagyok és még több órányi munka van előttem, ahogy mögöttem is, éljen.
a fejem szétrobban és gőzöm nincs mi lesz...

nyomtató mizéria

a hivatali patkányok című filmben volt egy olyan rész, amikor SZÉTVERTEK egy csomó irodai kütyüt... itt ez a nyomtató az asztalon, ami pár nappal az esküvő előtt eldöntötte, hogy beszívat... (közvetlenül miután elköltöttünk egy 10 ezrest új patronokra...) és én szívem szerint most elővennék egy hatalmas baseball ütőt és ordítva verném szét apró darabokra...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHHHH

péntek

valaki jöjjön át és takarítson ki legyen kedves. mivel én most nyakig ülök esküvői meghívókban és szülinapra írt dalokban, a lakás elkezdett önálló életet élni - és egyelőre ő áll győzésre.
csak onnan tűnt fel, hogy ma van a névnapom, hogy már kaptam ezer cuki üzenetet - még az elmű is felhívott, hogy befizettem-e egy bizonyos számlát :)))) szóval i. azt mondta legyen nagyon szép napom . lesz is bébi. este pl. megyek fogorvoshoz, jeeee.

egyébként úgy elutaznék hawaii-ra mondjuk.

estés

ellentétben az eddigi gyakorlattal, már most elkezdem összerakni az első esküvőt... általában előtte 2-3 nappal őrülök meg és teszem össze villámgyorsan, amitől aztán teljesen kiakadok és lefáradok... de neeeeem, ezt most jó előre, eldöntöttem. holnap pedig megyek is ki a virágpiacra... említettem már, hogy imádom a virágpiacot? :)))) hát elkezdődik ez a "szezon" is. milyen csúnya szó ez a szezon.

ittam egy kávét. 8-kor. igen, ez elég kemény, de muszáj volt, mert olyan jó kis filmet néztem ki ma estére, nincs kedvem elaludni a legelején. bevackolunk szépen a takaró alá, ideális pihenés lesz bé-nek is (aki még mindig nem ért haza a telekről, szegény).

fáznak a lábujjaim.

jajdeszerettemategnapinapot... :)))))

vannak olyan apróságok... nem az árcímke a cider-en, mert az ebben az esetben nem érdekes. hanem a cider maga. a gesztus. hogy emlékszem ízlett neked, nektek, próbáljunk más ízűeket, különlegeseket... és mellesleg a telefon, hogy kérek-e valamit a boltból, mert hát mégis angol különlegességek... és a kedvenc csokim. háááát. szóval. ezek éltetik az embert, az ilyen kedves gesztusok. és a másik fél ölelés is. szóval a sok sok szeretet, ami itt lengett a konyhában valahol a csurig rakott hűtő és életem első - hála égnek nagyon jól sikerült - lasagnája között, teli gyerekzsivajjal és nagyon sok nevetéssel. a mini kert jól funkcionált és nagyon szerettem, büszke voltam rá: nagy kerttel könnyű varázsolni - na de kicsi kerttel kérem szépen... és minden belefért, a gyerekek imádták. most írnám azt, hogy a felnőtteknek meg tök nmindegy, mert a kerti asztalnál ülnek úgyis, de nem, legalább hárman fetrengtek szanaszéjjel a füvön... :) szóval a "birtok" jól szerepelt és szuper napunk volt.

a mai ébredés mondjuk távolról sem sikerült jól és emiatt kicsit morcos is vagyok, de majd elmúlik. és most irány i-ék :)))

byealex

igen, érzem, hogy nem vagyok elég trendi... mert a zenéhez NEM értők is bőszen hangoztatják, hogy mennyire nincs hangja, a kedvesem mindössze két akkord és a többi... én például onnan tudom, hogy hamiskás és zeneileg nem egy nagy kihívás ez a dal, hogy a férjem zenész. tehát azt valahol megértem, ha neki mindez nem tetszik. mert felháborítja, hogy semmilyen "tudással" is lehet valaki sikeres. oké, valahol megértem. és persze, a többieknek sokkal jobb hangjuk volt és mesterien komponált dalaik.

de vazze. én azokat untam. aztán jött ez a halál egyszerű dal és MOSOLYOGTAM tőle. ennyi. a mai napig mosolygok, ahányszor meghallom és ringatózom azzal a két akkorddal, bár tudnám mit is jelent ez. engem nem érdekel, hogy divatos-e szakértő módon szidni ezt a mátyásaházimanószerű emberkét, nem érdekel, hogy ő csinálta-e meg magát így vagy mások csinálták ilyenre szándékkal, nem érdekel, hogy szakmailag ki hogy ítéli meg - annyi van, hogy jó érzéssel tölt el és ha ezt CSAK két akkorddal és nulla énektudással is meg tudta tenni, akkor ehhez külön gratulálnom kell. ennyi.

egészen biztosan egyszerű vagyok mint a faék, de én eszerint alakítom ki a véleményemet: valami vagy jó érzéssel tölt el, vagy nem. és ha igen, akkor nem biztos, hogy el fogom tudni magyarázni miért. a többiek profizmuást le lehet mondani, szakkifejezésekkel is. oké. de ennek a tök egyszerű dalnak az engem megmosolyogtató hatását nem tudom elmagyarázni - kicsit mint a szerelem. ott is bajban vagy, ha meg tudod magyarázni miért varázsl el az az ember.

ezt leszámítva is drukkolok ennek a figurának, mert ha tetszik, ha nem (én speciel örülök), de ő képviseli az országunkat és kész. ám amiket olvasok a neten megint arról szólnak, hogy sajnos a mi népünknek megvan az a sajátos szokása, hogy nagyon nehezen képes összekapaszkodni... ám okoskodni annál inkább szeret. na mindegy. szóval tegnap fél füllel hallgattam a nagy előadásokat... és baromi unalmasak voltak. hol nők csókolóztak össze, mert hát mindent meg kell tenni a hatás érdekében, hol félmeztelenül énekeltek, hol hatalmas opuszok hangzottak el... voltak remek hangok és kevésbé érdekesek is. talán egy érdekes előadás volt még, a máltai, ami olyan egyszerű és természetesnek hatott. aztán jött ez az alex, ringott mellette a cuki gitáros és megint azt éreztem, hogy azt is leszarom, hogy hamis, amit még én is hallok. nem érdekel, mert megint mosolyogtam a dalától. és ez jó érzéssel töltött el, mert ugyebár egyszerű vagyok mint a százas szög, ezt már tisztáztuk néhányszor.

ha ezt bé olvasná, válóok is lehetne, de nem érdekel. ahányszor fikázza, akár jogosan, akár nem, nem tudom, mert én ehhez nem értek - én akkor is kitartok ama véleményem mellett, hogy engem ez a dal egy kicsit elvarázsol és nem érdekel, hogy ezt milyen eszközökkel és hány akkorddal éri el. egyszerűen szeretem, mert jó nekem. mellesleg meg kb. annak örülnék a legjobban, hogyha megnyerné, hadd bosszankodjon mindenki, nem érdekel. de most őszintén - ezen kívül hány olyan dal volt ott, ami érzéseket keltett benned egyáltalán és mosolyra fakasztott?

én így. és nem annyira érdekel, hogy menő dolog szidni és ciki kedvelni ezt a dalt. én imádom! :)

péntek reggel

nekem most jó... kint pötyög az eső, benn ülnek a kerti párnák a ládán és várják, hogy újra kisüssön a nap. (nem mellesleg a mosás is ugyanezt várja, mert mindig elcseszem, hogy mikor teregessek ki :)))) de most tényleg jó. mert tegnap fél éjfélkor még mindig dolgoztam, most viszont pontosan látom magam előtt, hogy mindazt, amit mára terveztem, könnyen meg is fogom tudni valósítani, kényelmesen, nem kell rohannom végre, este pedig nagyon jó kis dolgok várnak rám a csajszikkal, várom :)

szóval most hadd pötyögjön csak az eső szépen, én addig eltevékenykedem idebenn és néha meghallom majd, ahogy artúr lustán átfordul a másik oldalára a lépcsőn fekve... szeretemkutya.

egészen meg voltam hatódva szerda este, amikor az egész csapat felállt a premieren és bé-t is ott tapsolták... tetszett a film, tetszett az ÉLETÉRZÉS. tetszett, amit mondott f.: "élj úgy, ahogy szeretnél" - mert ez annyira, de annyira igaz - nem volna szabad hagyjuk, hogy bedaráljon minket ez a sok szabály alkotta akadályverseny, amin a mindennapi létezéshez kell állandóan keresnünk a helyünket. én törvényen kívüli szeretnék lenni. élvezni azt az egy életet, amink van, nem állandóan megfelelni másoknak és behajtani a fejem, valami magasabb hatalomnak, ami minden módon próbálja szabályozni az életemet. ugyanmár.

prédikálok :) és álmodozom. és szpen befejezem i. szülinapi ajándékát. a többi cucc már becsomagolva várja az estét - az egyik elég régóta - de ez még nincs készen... és külön öröm, hogy bár vettem neki egy szuper rucit is, aminek tudom, hogy nagyon fog örülni, ezúttal végre lesz kézzel készült ajándék is nálam... amit ismét pókerarccal bírtam ki tegnap, mert külön megemlítette, hogy ő szeretne ilyet és én egy kukkot sem szólktam, nem árultam el magam (ahogy múltkor zs-nél sem :))))))) fejlődöm. vagy nem.

mindenesetre most megyek dolgomra... :)

party

próbálok felmelegedni, úgy átfagytam - de olyan jó volt ez a délután, hogy csak na! :) almával egész délelőtt bödönöltünk - azaz én rámoltam a lakást és próbáltam közben tisztábbá varázsolni. aztán elmentünk bevásárolni, csináltam kaját és végül elmentünk kavicsot gyűjteni a szomszéd utcába, amiket le fogunk majd festeni... az a kis drága, ahogy a mosdó előtt állt a fellépőjén egy kicsi piros szűrővel és abban mosta egyenként a kavicsokat... hát nincs ennél édesebb érzés a világon, komolyan. egészen más dolgok a fontosak az életben, mint amit mi "felnőttek" hiszünk - erre világít rá mindig. imááááádoooooom...

aztán átmentünk szomszédolni - ezúttal nem a pincébe, hanem a kertbe. a férfiak a bográcsos halászlé körül sürögtek-forogtak, a gyerekek játszottak, mindannyian nagyokat nevettünk... olyan jó érzés ez, komolyan, amikor az embernek ilyen szomszédai vannak. megtelt a kicsi szívem mindenféle szuper jó érzéssel. csak kicsit fáztam már, de mivel almát azért 9 körül legkésőbb le kellett fektetni, ezért mi eljöttünk - bé még ott van. remélem nem fagytak még meg :))))

a hajam füstszagú, a szívem mosolyog végre kicsit.

fb

az fb-nek van olyan funkciója, hogy letiltsa nekem egy-egy ember postjait, ugye? erősen gondolkodom valakin, mert azt érzem, hogy ahányszor elolvasom, amiket írkál (és okoskodik), csendben felmegy a vérnyomásom - konkrétan idegesít. márpedig arra semmi szükségem. az ember ott segítsen magán, ahol tud.

bla bla bla

nem tudom megfogalmazni magamat mostanában...
ezért inkább leírom alma tegnapi nagy beszólását :))))

- "anyaaaa... mit vacsorázunk??"
- "hideget drágaságom"
- (...gondolkodik...) "akkor jégkrémet?"
:o))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
imádom a kis göndör fejét, na :)

és nem tudtam ellenállni ma sem, fillérre voltam kiszámolva a tescoban a mozizás után (mély levegőt vettem a két 3D rajzfilm jegy ára után), szóval a mobilomon adtam össze a tételeket előre, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljek a pénztárnál... közben alma - aki nem szokott nyígni a boltokban - kifejtette, hogy ő szeretné megnézni a játékokat. jaja. én is. úgysem tudunk venni. és egyébként simán tovább mehettünk volna, mert alma nem árérzékeny. ha azt mondom, hogy egy dolgot választhat, neki tök mindegy, hogy ez egy 100 forintos csoki lesz-e vagy egy 10 ezres játék, ráadásul nem szokott rohamokat kapni a játékok láttán... de amilyen meggyőződéssel és gesztikulációval magyarázta, hogy tulajdonképpen az élet egyetlen értelme egy zsákbamacska filly sellő póni, ami nélkül nem élet az élet tovább, akkor egyszerűen térdre rogytam a meghatottságától és persze, hogy fogdoshatott egyet végig a kezében, egészen a pénztárokig... :))))) mert ÉN akartam. mert nekem ez jó. még akkor is, ha gőzöm nincs, hogy mi a franc az a sellő póni és melyik agyalágyult állat találta ki, hogy keresztezni fogja a két legfőbb kislány őrületet és létrehozza ezt a rémséget. én pontosan ugyanennyire szerettem ezeket a kis szarokat ennyi idős koromban - sőt sokkal tovább is, erre még én is emlékszem. mellesleg olyan párbeszédet folytatott a kocsiban (szigorúan suttogva) ezzel a lehetetlen lénnyel, hogy már ez megérte nekem - végigvigyorogtam az utat hazafelé :))))

ilyenek. hogy végre jót is mondjak. és dr.p. egyszerűen beállított ma egy biciklivel bé-nek. megzabáltam érte. bé kitette a ház fala mellé. én behozattam a lakásba. sehol nem tudjuk tárolni a bicikliket, csak benn, a szoba közepén... almáé az előszobában pompázik, bé-é most az étkezőasztal mellett. és nekem kutyakötelességem elmormolni az imát, hogy van egyáltalán házunk, étkezőasztalunk, stb. persze, tényleg. és ostorozom is magam a saját vágyaimért aktívan. ugyanakkor a vágyaink azok, amelyek megnyitják előttünk a kaput a fejlődéshez... mert annak az első - vagy talán inkább nulladik - lépése igenis az akarás.

vannak emberek, akiket nagyon nagyon szeretek.

ezaszarvanmost

valami kétségbeesett depresszió lett rajtam urrá pár napja... tudom, a hormonális háború... de nem tudom, egyelőre nem múlik. persze mindenkinek vannak azok a bizonyos "rossz napjai". amikor fel kéne lőni a holdra amíg kiheveri a világvége hangulatot, amikor minden nyomja: a világ összes éhező gyerekétől kezdve a gazdátlan kivert kutyákon át a saját kis nyomoráig...

szóval most szótlan vagyok. igen, ez egészen lenyűgöző azoknak, akik ismernek engem. de valahogy befordultam és kicsit nyalogatom a sebeimet és próbálom elnyomni magamban a rosszabb érzéseket.

ezért most inkább nem írok. szerintem egy napon belül elmúlik és újra normális leszek :)

egy szuper nap

ma az oviban kezdtünk - három nagyival felszerelkezve :) a gyerekek annyira, de annyira édesek voltak! alma volt az egyetlen, aki egy kukkot nem adott elő a versből, csak illegett-billegett és édesen nézelődött. csodaszép ajándékot kaptunk - de nekem az egész élmény nagyon jó volt... a legjobb :) utána irány haza, "szabadfoglalkozás" az unokával, majd finom ebéd, még finomabb kávé, kicsit később meg irány a játszóház, ahol ezer éve nem voltunk, pedig szeretünk nagyon. hazafelé még egy fagyi is belefért - mintha kb. gyereknap lenne :) este meg beugrottunk almával együtt a kádba, megmostam a haját, ő az enyémet (mellesleg szuper jól :)))) és kicsit le is vágtam a hajából, csak egész kicsit... életében először és bazira élvezte, pedig növeszti. szerintem olyan 20 év múlva lesz olyan hosszú szárazon, mint vizesen kihúzva, mert olyan szinten göndör - imádom :))) aztán még kapott éjszakára (!) egy hello kitty-s tetoválást is, mert az nagyon fontos és megengedtem, hogy a nagy ágyban aludjon, mert ha már egyszer ilyen napunk volt, akkor miért ne. háááát. szuper volt, komolyan, legalább annyira élveztem, mint ő :)))

ps. ezt leszámítva most nem tudnék sok jóról beszámolni... bé-nek még mindig nincs munkája, a laptopja nincs kész, a kocsija lepukkant, a hangulata (és idegállapota) rémes, két napja itthon sincs, mert a telket izélgeti az apjával, anyuval ismét sikerült összeveszni és bazira megbántott, de nem annyira vette észre, és kb. du. kettő óta megállás nélkül fáj a fejem - valami front van, vagy mi???
de remélem nemsokára mindezek a dolgok is jóra fordulnak. kezdeném mondjuk egy aspirinnel...

terápia

én imádok vásárolni. ez tény és sajnos gyanítom, hogy amolyan megváltoztathatatlan tény. egyszerűen elvarázsol, ezért nem utálom a plázákat sem (bocs, nem vagyok elég trendi, de ez van), elvégre ott sok szép ruha- és cipőbolt van, miért ne imádnám :) szeretem a lakberendezési áruházakat is és az abszolut gyengém ugye a gyerekruha...

menthetetlen vagyok és ezen nem változtat az a tény, hogy most sajnos nem tehetem meg, hogy vásároljak, mert túlélő fázisban vagyunk éppen. sőt, bé a minap úgy lecseszett, hogy alig álltam meg a lábamon. mentem papírt venni egy meghívóhoz és útközben kb. két másodpercre feltapadtam egy kirakatra, benne csodaszép táska. majd mentem tovább. ez olyan hétköznapi egy nőnél, hogy szinte észre sem vettem - ellenben bé teljesen kiakadt, mintha minimum direkt csinálnám, amikor ő ezt most nem tudja megvenni nekem és épp elég szarul érzi magát emiatt amúgy is, én meg erre direkt nézelődöm... direkt? nő vagyok. MINDEN kirakatot megnézek, főleg ha táska van benne. csendben megnyugtattam, hogy a nőknek ezen "tulajdonsága" teljesen független attól, hogy van-e pénzük vagy nincs... egyszerűen csak szeretjük a szépet és ez baromira nem függ össze azzal, hogy hány darab van otthon az adott tárgyból. az újabb mindig tetszik. ennyi. ezen szerintem nincs mit túlbeszélni.

mégis megrettentem attól, ahogy kikelt. és egyben kicsit örültem is. mert az idő nagy részében visszafojtja a szorongását - így legalább kiadta magából egy kicsit talán...

ja, hogy mi is a terápia? az, hogy tök rendetlen a gyerek szekrénye. felmegyek és szépen rendet rakok benne. kipakolom a nyári cuccokat... és az kicsit olyan lesz, mintha új dolgok is lennének. szeretem őket átnézni, fogdosni, megcsidálni, megsimítani... ez van. ha őrült vagyok, akkor is.
és ugyanígy fogom rendberakni a saját ruháimat és cipőimet... mintha újak lennének :))

ps. mellesleg soha ennél nagyobb gondunk ne legyen. de nő lévén azért ezt is "kezelnem" kell :))))

álmoska

na itten vagyok. mindenki alszik - én fenn. bé horkol... szerintem a szomszédok is arra ébredtek ma... és két utcával odébb is... őrület. imádom ezt az embert, de nagyon véget érhetne már ez a fajta stressz, ami miatt ennyire horkol... :(

mindenesetre tegnap nagyon jó volt nekem - a-val találkoztam a szertárban és tudtunk egy jót dumálni, a kisfia pedig... hát ilyet szerintem kevesen láttak, annyira jó és vidám gyerek, tündéri :)))) (és egy hangja nem volt) - sok ilyet még :)

tegnapelőtt pedig időutazásban volt részem - és ilyenkor szeretem a facebook-ot. megtalált egy londoni osztálytársam, elképesztő volt :)

mivel félig alszom, szemmel láthatóan nem vagyok most képes kifejteni ezeket élvezhető formában :) majd... később... visszajövök...