2013. május 3., péntek

terápia

én imádok vásárolni. ez tény és sajnos gyanítom, hogy amolyan megváltoztathatatlan tény. egyszerűen elvarázsol, ezért nem utálom a plázákat sem (bocs, nem vagyok elég trendi, de ez van), elvégre ott sok szép ruha- és cipőbolt van, miért ne imádnám :) szeretem a lakberendezési áruházakat is és az abszolut gyengém ugye a gyerekruha...

menthetetlen vagyok és ezen nem változtat az a tény, hogy most sajnos nem tehetem meg, hogy vásároljak, mert túlélő fázisban vagyunk éppen. sőt, bé a minap úgy lecseszett, hogy alig álltam meg a lábamon. mentem papírt venni egy meghívóhoz és útközben kb. két másodpercre feltapadtam egy kirakatra, benne csodaszép táska. majd mentem tovább. ez olyan hétköznapi egy nőnél, hogy szinte észre sem vettem - ellenben bé teljesen kiakadt, mintha minimum direkt csinálnám, amikor ő ezt most nem tudja megvenni nekem és épp elég szarul érzi magát emiatt amúgy is, én meg erre direkt nézelődöm... direkt? nő vagyok. MINDEN kirakatot megnézek, főleg ha táska van benne. csendben megnyugtattam, hogy a nőknek ezen "tulajdonsága" teljesen független attól, hogy van-e pénzük vagy nincs... egyszerűen csak szeretjük a szépet és ez baromira nem függ össze azzal, hogy hány darab van otthon az adott tárgyból. az újabb mindig tetszik. ennyi. ezen szerintem nincs mit túlbeszélni.

mégis megrettentem attól, ahogy kikelt. és egyben kicsit örültem is. mert az idő nagy részében visszafojtja a szorongását - így legalább kiadta magából egy kicsit talán...

ja, hogy mi is a terápia? az, hogy tök rendetlen a gyerek szekrénye. felmegyek és szépen rendet rakok benne. kipakolom a nyári cuccokat... és az kicsit olyan lesz, mintha új dolgok is lennének. szeretem őket átnézni, fogdosni, megcsidálni, megsimítani... ez van. ha őrült vagyok, akkor is.
és ugyanígy fogom rendberakni a saját ruháimat és cipőimet... mintha újak lennének :))

ps. mellesleg soha ennél nagyobb gondunk ne legyen. de nő lévén azért ezt is "kezelnem" kell :))))

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése