byealex

igen, érzem, hogy nem vagyok elég trendi... mert a zenéhez NEM értők is bőszen hangoztatják, hogy mennyire nincs hangja, a kedvesem mindössze két akkord és a többi... én például onnan tudom, hogy hamiskás és zeneileg nem egy nagy kihívás ez a dal, hogy a férjem zenész. tehát azt valahol megértem, ha neki mindez nem tetszik. mert felháborítja, hogy semmilyen "tudással" is lehet valaki sikeres. oké, valahol megértem. és persze, a többieknek sokkal jobb hangjuk volt és mesterien komponált dalaik.

de vazze. én azokat untam. aztán jött ez a halál egyszerű dal és MOSOLYOGTAM tőle. ennyi. a mai napig mosolygok, ahányszor meghallom és ringatózom azzal a két akkorddal, bár tudnám mit is jelent ez. engem nem érdekel, hogy divatos-e szakértő módon szidni ezt a mátyásaházimanószerű emberkét, nem érdekel, hogy ő csinálta-e meg magát így vagy mások csinálták ilyenre szándékkal, nem érdekel, hogy szakmailag ki hogy ítéli meg - annyi van, hogy jó érzéssel tölt el és ha ezt CSAK két akkorddal és nulla énektudással is meg tudta tenni, akkor ehhez külön gratulálnom kell. ennyi.

egészen biztosan egyszerű vagyok mint a faék, de én eszerint alakítom ki a véleményemet: valami vagy jó érzéssel tölt el, vagy nem. és ha igen, akkor nem biztos, hogy el fogom tudni magyarázni miért. a többiek profizmuást le lehet mondani, szakkifejezésekkel is. oké. de ennek a tök egyszerű dalnak az engem megmosolyogtató hatását nem tudom elmagyarázni - kicsit mint a szerelem. ott is bajban vagy, ha meg tudod magyarázni miért varázsl el az az ember.

ezt leszámítva is drukkolok ennek a figurának, mert ha tetszik, ha nem (én speciel örülök), de ő képviseli az országunkat és kész. ám amiket olvasok a neten megint arról szólnak, hogy sajnos a mi népünknek megvan az a sajátos szokása, hogy nagyon nehezen képes összekapaszkodni... ám okoskodni annál inkább szeret. na mindegy. szóval tegnap fél füllel hallgattam a nagy előadásokat... és baromi unalmasak voltak. hol nők csókolóztak össze, mert hát mindent meg kell tenni a hatás érdekében, hol félmeztelenül énekeltek, hol hatalmas opuszok hangzottak el... voltak remek hangok és kevésbé érdekesek is. talán egy érdekes előadás volt még, a máltai, ami olyan egyszerű és természetesnek hatott. aztán jött ez az alex, ringott mellette a cuki gitáros és megint azt éreztem, hogy azt is leszarom, hogy hamis, amit még én is hallok. nem érdekel, mert megint mosolyogtam a dalától. és ez jó érzéssel töltött el, mert ugyebár egyszerű vagyok mint a százas szög, ezt már tisztáztuk néhányszor.

ha ezt bé olvasná, válóok is lehetne, de nem érdekel. ahányszor fikázza, akár jogosan, akár nem, nem tudom, mert én ehhez nem értek - én akkor is kitartok ama véleményem mellett, hogy engem ez a dal egy kicsit elvarázsol és nem érdekel, hogy ezt milyen eszközökkel és hány akkorddal éri el. egyszerűen szeretem, mert jó nekem. mellesleg meg kb. annak örülnék a legjobban, hogyha megnyerné, hadd bosszankodjon mindenki, nem érdekel. de most őszintén - ezen kívül hány olyan dal volt ott, ami érzéseket keltett benned egyáltalán és mosolyra fakasztott?

én így. és nem annyira érdekel, hogy menő dolog szidni és ciki kedvelni ezt a dalt. én imádom! :)