valami kétségbeesett depresszió lett rajtam urrá pár napja... tudom, a hormonális háború... de nem tudom, egyelőre nem múlik. persze mindenkinek vannak azok a bizonyos "rossz napjai". amikor fel kéne lőni a holdra amíg kiheveri a világvége hangulatot, amikor minden nyomja: a világ összes éhező gyerekétől kezdve a gazdátlan kivert kutyákon át a saját kis nyomoráig...
szóval most szótlan vagyok. igen, ez egészen lenyűgöző azoknak, akik ismernek engem. de valahogy befordultam és kicsit nyalogatom a sebeimet és próbálom elnyomni magamban a rosszabb érzéseket.
ezért most inkább nem írok. szerintem egy napon belül elmúlik és újra normális leszek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése