fúj a szél bizony

ez egy nagyon fontos információ :)
a hajam égnek áll, de én azért imádom a szelet, és nem azért, mert a zuram vitorlázik - hanem a hangulatát, a hangját, ahogy a fák hajladoznak és susognak... itt ülök a hátsó ablakkal szemben és látom, ahogy karcsún elhajlik egy fenyőfa... hát egyszerűen gyönyörű, na.

péntek van és megúsztam egy újabb hetet a. nélkül, ami nekem szuper volt. ugyanakkor minél előbb túl kellene ezen az egészen lenni. remélem jövő héten összefutok vele és akkor eldöntöttem magamban, hogy megmondom neki, hogy részemről tekintse úgy, hogy vége van, mert ez az időtartam, amit "vele" töltöttem nem teljesen normális, ezt ő is beláthatja... már pusztán ettől a döntéstől is jobban vagyok :)

a hétvége tele lesz szeretem-emberekkel, ami már ma elkezdődik, mert i-ék spontán ráérnek átjönni hozzánk, nagyon örülök neki :) holnap dimékkel költöztetünk (mancival együtt, ez érdekes lesz :)))), vasárnap meg a teljes csaj-tábor férjekkel, gyerekekkel, tökre várom!

bé átmeneti munkája is jól alakulni látszik - kaptunk 1-2 hónapot, és én ezért is hálás vagyok - utána meg úgyis lesz valahogy, mert tudom. (mert eldöntöttem :)

hegyben állnak mellettem az eladott ruhák és várom a postást az "új kollekcióval" - ezt a fajta várakozást is szeretem. szerintem ezen felbuzdulve megyek és jól rendberakom a kis szobát. nem minden nap van az embernek ihlete a "dzsungelben" rendet vágni - de ma érzem az erőt :)

ja és még a csúszdára is megadták a kedvezményt, így a kispuncis kaphat egy szép nagy csúszdát húsvétra családi összefogással :) volt itt egy kölsönben két évig, de sajnos elvitték két hete, mert kellett egy újabb csemetének. én meg szépen levadásztam a vateráról használtan, baromi szép és az eredeti ár töredékéért - szóval emiatt is lelkes vagyok. már csak ki kell ötlenem, hogy hogy hozzuk el enyingből :))))))

érzem, hogy ma egész nap roppant "mélyenszántó" leszek :))))))))))))))))

ésatöbbi

nemtom, biztos mert már sötét van és teregetnem kéne, amikor inkább húznék aludni, de most nem vagyok valami barátságos, mi? itt morgok magamban mindenfélén, holott ma jó hír ért, bé-nek még van egy kis ideig munkája, a gyerkőcök nagyon édesek voltak és az ovi-fát is befejeztem ugyebár. tehát akár szuper kedvem is lehetne. de fogjuk mondjuk az éppen túláradó hormonjaimra.
két napja kelek fél 6-kor a festés miatt. fél 6 eddig nálunk egyszer volt egy nap: délután. szóval el vagyok ájulva, hogy ma reggel aludhatok tovább. ez azt jelenti, hogy ha alma éjjel háromkor megjelenik és odabújik, még a takaróját is kihozom neki, csak hagyjon aludni, felőlem artúr is beszállhat az ágyba negyediknek, csak hadd pihenjek kicsit.

fura lesz holnaptól a nappali műszak bé-nek - de örülök neki :) hogy ő is aludhat majd éjjelente mint más normális ember.

én meg komolyan gondolkodom. az elmúlt időkben úgy, de úgy elment a kedvem mindentől a sok kellemetlen élmény hatására... sikerélményre vágyom, igen.

mellesleg... vágytam és megkaptam. mert két napja jön-megy mindenki az oviban és lépten-nyomon megállítanak és hálálkodnak és dícsérik a fát és a színeket és... és igen. nekem ez BAROMI JÓL ESIK. a hőn áhított sikerélményem - csak hogy végre rájöttem. tényleg teljesül minden kívánságunk :)

de szóval ebből ami most van megélni... hát nemtom... lehetne - csak épp nyúlnak mint a rétestészta és lelohasztanak. egy FELÜDÜLÉS volt valamit tiszta szívből, minden érdek nélkül csinálni, egy felüdülés! az oviban nem kellett senkit meggyőznöm, csak a színtiszta vágy vezérelt, hogy a gyerekeknek JÓ legyen ránézni (és dekorálni). ennyi és nem több. anita azt írta nekem a facebook-on, hogy meg van hatódva... és hogy mi "AZ ÖRÖMSZERZÉS MESTEREI" vagyunk. ezt meg kellett örökítenem magamnak, mert olyan jól esett.

ha nem számítana a pénz, akkor én csak ilyenekkel szeretnék foglalkozni. ilyen pillanatokkal. és mindig várnám, hogy megjelenik egy újabb arc az ajtóban, aki csodálkozik és örül. na ennek mondjuk lenne értelme :)

najó, megyek és kiteregetek... kihasználom még ezt a kis jó időt holnap...
nagyon álmos vagyok.

késő esti gyors-nyígás

tudod mit unok k.ra? ezt a sok embert, aki a fogához veri a garast. minek fogad lakberendezőt? minek fogad dekoratőrt? persze, mindig van "olcsóbban" - de vazze, aki kiáll a sarokra már meg ne sértődjön nekem, hogy megdugják. mindenki lobogtatja a képeket, hogy ilyet szeretne, olyat szeretne - majd meghallja az árát és lehasal. de vazze, OLYAT nem tudok ennél olcsóbban (bé szerint már így is nevetséges áron dolgozom) csak "majdnem olyat" - és az soha nem ugyanaz. és ha megtehetném, akkor ezt a sok "majdnem" embert mind elküldeném máshoz (meg a p.csába) és én csak azzal foglalkoznék, aki komolyan is gondolja.

a. is beégett miután kiderült, hogy a kb. 9 méternyi (!!!!) polcát más sem fogja tízezerért megcsinálni, tehát nem átb.szni akarjuk, hanem szépet alkotni abba a rohadt rendelőbe. és ezután a fölösleges kör után, akkor megrendeli. hát éljen. gratulálok.

ha még kicsit vártok, akkor meghalljátok a hangot, ahogy még toporzékolok is :))))) alapvetően kezdem unni, hogy az én időmet cseszik el az emberek a döntésképtelenségükkel és zsugoriságukkal. (csendben megjegyzem, utána beszállnak egy akkora bmw-be, hogy alig fér be az utcába, de nekem nyígnak. hagyjanak már békén.)

nem. ez NEM könnyű szakma, bármennyire is annak tűnik.
és én innentől kőkemény szerződésbe fogom foglalni, hogy pontosan meddig is nyúzhatják az idegeimet.

a mai beszólás

"kockásnyulú fül" :)))))))))))))))))))))))))))

alma mondta

kádban szemléli a melleit. múltkor azt hitte neki nincs mellbimbója, ezért megnyugtatásul közlöm:
- "látod nyuszi, neked is van mellbimbód..."
mutatja a másikat is:
- "igen nyuszika, kettő van, mint mindenkinek!"
mire kétségbeesettem rámnéz:
- "van cicibimbóm... de hol van a cicim????"
kicsit korai az aggodalom, nem? :o))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

******************

az oviban festem a falat, a fát. bejön, rámnéz, a falra néz, majd megint rám...
- "anya. ezt az óvónéni megengedte? nagyon mérges lesz, hogy összefested a falat!"
énkérekelnézést :))))))

******************

(elfelejtettem az utolsót, amit írni akartam. öreg vagyok és fáradt :)

mai ÉLJEN

és ismét van gépem, éljeeeeeen!!! :)

napi okosság: a vállfa szabály

MINDENT fel kell próbálni.

vannak olyan ruhák, amik gyönyörűek képen, vállfán, próbababán. aztán felveszed - vagy feladod a lyányodra - és hopsz, rémesen áll rajta(d) vagy pont sehogy sem.
(ezt visza kell vinni vagy el kell adni)

aztán vannak olyanok, amelyek nem néznek ki semmi különösnek, de felvéve egyszer csak életre kelnek, hozzád nőnek és szinte megszólalnak...
(papucsállatka lényem ilyenkor nagyon örül)

alma ugyanis most épp egy ilyen utóbbiban feszít :)))) és ami a jó hír: még mindig olyannyira pozitív az eladás/vásárlás mérlegem, hogy a ruhatár frissítésen túl egy komolyabb bevásárlásra és tankolásra is futotta, és még maradt is. fejsimi és vállonveregetés :)))

bolond lányos anyuka.

ez-ám-az-élet

azt azért nem lehet rám mondani, hogy nem tudok élni :))))
már itt kinn ülök a kertben a napernyő alatt a madárcsicsergésben és valahogy lelassult minden, még a gondolat-kavalkád a fejemben is teljesen megszelídült, lassan, megfontoltan hömpölyög csak. az ebédet is sokkal lassabban eszem, közben elbambulok, nem sietek én most sehová, de csak azért nem, mert úgy döntöttem...

ilyen "terápiát" kívánok mindenkinek, aki feszült - ráadásul egyedül is megoldható :o)

csütörtök

autó a szerelőnél, laptop megszerelve az asztalon... épp csak új töltő is kell hozzá és az csak holnap du. érkezik... grrrrrrrrrrrrrrrrr... mondjuk ez a 20e pont a tizede volt annak, mintha újat kellett volna venni, tehát ehhez is illik pozitívan hozzáállni, na. épp csak teljesen elcsúsztam megint mindennel, de sebaj.

oszt ma reggel bé-vel (!) kávéztam, mivel nem tudott szegény aludni... most feküdt le, szerintem lelkileg van kicsit megnyomorgatva, elvégre az utolsó két munkanap van és még mindig nem tudja hogyan tovább... hát ez az én elméletem arról, hogy miért nem tud aludni. szegény drágám.

holnap festem az ovit. éljeeeen!!!! szerintem kb. bé-vel ketten leszünk rá, de sebaj, majd megoldjuk :) tökre várom. asszem. ekkorát még nem festettem soha, de ezt is el kell egyszer kezdeni kérem szépen.

most valami iszonyúan magvasat akartam írni. de valójában épp csak annyi van a fejemben, hogy baromi éhes vagyok és úgy tűnik ez meggátol minden egyéb gondolatot. teljesen felszabadult vagyok, amióta rájöttem, hogy leszarom a nem kedvelt ügyfelemet és ha akar valamit, majd ő jelentkezik. tök jóóóóó. ennek ellenére még mindig azon morfondírozom állandóan amikor vmit csinálok, hogy épp mit kéne mást csinálnom... nem tudom hogy ezen hogy segíthetnék, komolyan. meg az elkövetkező pár héten, hónapon sem... ehhez sajnos nem elég a munkám jelen pillanatban, hogy simán átvészeljük - a szívességeimből meg baromira nem lehet megélni. tényleg nem tudom. de majd szépen megoldjuk és lesz valahogyan, mert valahogy mindig van.

z. anyukája a mammutban dolgozik és megkértem, hogy hozza már el azt a cipőt, amit bé kinézett magának... félretetette, mert persze kijelentette, hogy nem vesszük meg, erre most nincs pénz, stb. de én az utolsó pillanatban elhozattam. kicsit féltem, hogy lecsesz, hogy nem kellene ilyenekre költeni... és tényleg nem kéne. de péppé dolgozza magát, miközben folyamatosan csak paráznia kell: szerintem igen is megérdemelte ezt a kis luxust, nem? hála égnek könnyekig hatódott rajta - nekem meg ez érte meg :)

szóval ilyen jó dolgok is történnek ezeken a napsütéses reggeleken, szerintem sokkal inkább ezek azok a pillanatok, amelyeket érdemes megörökíteni :)))) egyébként azt mondták, hogy a laptop a csatlakozótól eltekintve tök jó állapotban van, azaz mostmár az is - tehát nem kell újban gondolkodni. aha. ez jóóóó - mondta az eszem (ráadásul most nem is menne egy új). ez nem olyan jóóóó - mondta a szívem, mert nő vagyok és tökéletes FOGYASZTÓ, szeretnék majd egyszer egy barna vagy egy piros kis laptopot. mert a színe fontos. érted. nnnnőőőőő :)))))
de mindegy, ez most tényleg jóhír volt. holnapra jön hozzá az új töltő is és estére fel fog éledni, szuper.

szerintem szépen lesikálom a kerti asztalt, feldobom a napernyőt, kiteszem a színes vidám csíkos párnákat és leülök ebédelni odakinn - mert megérdemlem :))))

aztán dolgozom tovább, subidubi. el kéne menni festéket venni holnapra...

(bé nem tud aludni. egész éjjel fenn volt, mégis odafönn vergődik, hallom. ez rettenetes.)

a legjobb

a jó időben az a legjobb, hogy lehet kint teregetni. késő este szedtem le a ruhákat és ahogy hajtogattam össze őket éreztem, hogy friss levegő illatúak, teljesen más mint idebenn.

bé-ék épp a kocsinkat tolják be az utcában. érdekes... remélem sikerül legalább a szerelőig eljuttatni :(

semmi kedvem nem volt ma ahhoz a munkához amit kellett volna...
ezért mást csináltam.
tehát el vagyok maradva. király :)

szerintem

mindenkinek megvan a maga gumikutyája.
az enyém a minőségi gyerekruha eladás és vétel - és a jó kávézás melletti bambulás.
na meg a kispuncis.
meg a férjem és a zenéje meg az egész lénye.
és persze a kutyám, aki hatalmasat futott ma reggel is a csoda időben - nem csak őt tölti fel a közös séta minden reggel, hanem engem is... imádom :)
a kutyát tegnap spontán megműtötte zsargal, a hátán nőtt "göböt" távolította el, mint kiderült, aggodalomra semmi ok, csak vmi szőrtüszőben gyűlt össze a trutyi - érzéstelenítés, szike, kinyit, kiszed, kitisztít, összevarr. nekem a lábaim remegtek, bé meg végignézte, mert ő perverz és imádja az ilyeneket. kemény :) most itt rohangál úgy, hogy cérnák állnak ki a hátából, tök cuki.

egyébként még mindig érzem, hogy imádom azt, aki szereti a kutyámat. tehát amikor egy hete spontán átmentünk dr.p-ékhez és evidens volt, hogy artúr JÖHET, nekem komoly melegség fogta el a szívemet, hogy nem kell otthon vagy a kocsiban kint hagyni. szerintem ezt csak az érti, aki kutyás, de úgy igazán kutyás. aki nem szívvel-lélekkel kutyás, annak könnyebb kifogásokat keresnie. (amiket nekem KUTYA kötelességem tiszteletben tartani persze.)

a dolgok megint "furára" állnak, hiszen ez bé utolsó hete, de próbálok én is olyan jófej lenni, aki nem nyíg, ezért pofám lapos. reggel azon gondolkodtam séta közben, hogy végülis mire vágyik az ember? kertes ház, kutya, gyerek... és ez mind itt van. kit érdekel, ha lehetne nagyobb vagy más a ház, majd egyszer eljön annak is az ideje. bé morgott valamelyik nap emiatt. én meg mosolyogtam. én addigis szeretni fogom ahol lakunk és kész, mert semmi értelme nem élvezni a jelent, hanem nyígni mikor jön már el a jövő. ugyanmár. ezért szépen megcsinálom megint a muskátlikat, a füvet (remélem), betonkockákat fogok letenni a kisház alá és mehet vissza az orgona alá, veszek színes és vidám terítőt az asztalra és lefestem a hintát meg homokozót is telepítek majd amint kinőtt a GYEP. ehhe.

tegnap ismét nem kedves dolgokat hallottam vissza magamról valakitől, aki egyébként a szívemnek kedves. de nem haragszom, inkább próbálom megérteni. ahogy magát a jelenséget is: a nagyobb seggemmel nekem miért is van nagyobb önbizalmam és sikerem a férfiaknál? hát igen. az élet nem olyan egyértelmű sosem, ugye?

na megyek és összepakolom alma ruháit, szigorúan kiválogatva a további eladnivalókat.
mivel folyamatosan eladom a régieket, vettem néhány újat - ezúttal szigorúan betartva, hogy mindig pluszban maradjak - és ezeket még nézegetni is imádom. nemrég beugrottam a h&m-be, ami ugyan nem a szívem csücske mint a next, de azért összeválogattam egy ollllyan málna színű nyuszis szettet, hogy még az eladónő is meglepődött: "jé de jó ez így együtt!" - naja, lassan lehetne ez a foglalkozásom is :)))))))) (bár lenne ilyen. hivatásos gyereköltöztető vagy mi. kecskének a káposzta :)

a munka meg? a finoman szólva sem kedvelt ügyfelemmel való dolgot megtanultam elengedni az elmúlt napokban. mindig összeszorított farpofákkal közelítettem a témához, de most volt időm átgondolni az egészet. tulajdonképpen neki kéne így lennie, nem nekem. és szerintem le is fogok róla kapcsolódni hamarosan, a többit oldja meg maga, mert már így is nevetségesen sok időt töltöttünk együtt ennyi pénzért.
milyen érdekes, nem? tök határozott karakán csaj vagyok - és ez esetben bizonyos okok miatt megkukulok. hát szerintem ezt a kukaságot befejezem inkább. mert engem könnyű hülyére venni, akár szándékosan, akár nem, mert túl bratyizós vagyok. 22 évesen, amikor elkezdtem komolyan dolgozni, akkor is az voltam és most is az vagyok. és ez bizonyos szempontból nem kifizetődő, hogy szinte barátnak tekintenek... miközben ez munka.

na mentem rendbe rakni a lakást. és a kicsi lelkemet :)

mindjárt vasárnap megint

eltelt majdnem egy hét az utolsó bejegyzésem óta.
ja. azóta megadta magát laptop és az autóm is. jó. jól esett...
de bízom benne, hogy hétfőn mindkettő eljuthat szerelőhöz.
addig meg úgy csinálok mintha minden rendben lenne.

hát nem repesek...

vasárnap reggel fáradtan

akkor most úgy leülnék... bé és alma most indultak el, rám vár a komplett ház kivikszolása mire jönnek a vendégek - legalább a kaja 90%-ban készen van. hajnali kelés, köhögés, bé virrasztás, majd reggel visszaalvás... össszességében kb. 5 óta vagyok fönn és nem vagyok éppen fitt. de majd összeszedem magam. a nyakamat is elaludtam. még bekeverem a krumplipürét és utána megszavazok magamnak egy kis időt a kanapén ülve (nagy házalakítás, juhé), mert most aztán tényleg megérdemlem. koffeinmentes kávéval.

aztán majd egyszercsak írok még. pl. arról, hogy engem stresszelő ügyfél a múlt héten elment egy hétre síelni, amit én is "kivettem szabinak" és csak magunkkal és a lakással foglalkoztam egész végig... most mondjam azt, hogy szuper volt? ez nem azt jelenti, hogy nincs effektíve ideje rá az embernek, hogy munka mellett minden tip-top legyen. ez azt jelenti, hogy mennyire kellemes az, hogy egyszerre nem kétszáz féle dologra kell koncentrálni. ha rámolsz, akkor azon filózom miért nem rajzolok. ha rajzolok, akkor azon filózom mikor főzzek. sokkal inkább ez az, ami felőrli az embert szerintem.

szóval szeressétek magatokat gyerekek. a NEM szó megtanulása azt jelenti, hogy néha MAGUNKNAK is kell tudunk nemet mondani és ez az igazán nagy áttörés. emlékszem még nagyon régen budafokon (vagy hol) álltam tibike óriási menő házában a tükör előtt a fürdőben, ő már alsógatyában várt az ágyban, és azt éreztem, hogy nekem ehhez egyébként nincs is kedvem most éppen... a pasi jó, nagyon bír engem ráadásul, de én nem érzem AZT. és annyira meg nem átütő az ágyban, hogy csak úgy együtt legyünk. éjfél körül járt az idő. és én szimplán bementem, felöltöztem és azt mondtam én most hazamegyek - mindenféle magyarázat nélkül. nem érdekelt a megfelelés, hogy mit gondol rólam, hogy mégis milyen már ilyet csinálni semmi. hazafelé üvölttettem a zenét a szentendrei úton és hangosan énekeltem :) aztán még akkor éjjel lebonyolítottam valami oltári feka pasival is egy randit, aki azt hitte azért találkozunk, hogy dugjunk és hetekig nem tudta magát túltenni rajta, hogy de tényleg nem az minden álmom, hogy lefeküdjek vele. (pedig nagyon rendben volt az ember - külsőleg.)
hát, ezek a régi sztorik... egyszer nekiülök és írok belőlük egy nagyon jó kis könyvet, tele érdekes történettel és érzelmi filózással... hmmm.

kofi tájm.

tiszta udvar, rendes ház

vagy mi. a derekam kettétört és csorog az orrom, de szuper jól megcsináltam a "teraszt" - ami nem is terasz persze, de a lényeg, hogy kb. két millió levelet söpörtem össze és a kisházba kitettem a gyerek komplett gépjármű parkját, így elképzelhető, hogy ezek után már csak a trambulint kell kikerülnöm, hogy a saját gardróbmba bejussak idebenn, éljeeeen :)
roppant elégedett vagyok, komolyan.

általában tök optimista vagyok az egész ház dolgot illetően, de néha persze lefittyedek. és olyankor kiosztok magamnak egy jókora pofont, mert az ami van, azért egyáltalán nem rossz, sőt. más kérdés, hogy már merőben más lenne kényelmes az életvitelünk és a kutya miatt, na meg ne tagadjuk: másra is vágyunk. és az embert a vágyakozás viszi előre, ezért semmiképp nem vagyok hajlandó szégyellni magam. szóval ilyenkor lefittyedés helyett szépen rendberakok mindent, mondván, hogy hozzuk ki a legtöbbet abból, amink van! és így azért mindjárt más kimenni, hogy odakinn is rend van. még egy olyan kb. ezer dolog van hátra :)))))))) de sebaj! ez van, így ezt fogjuk szeretni, amíg nem lesz más.

most kis pihi, aztán lemosom az ablakokat, hogy jól lássam a kertben a végeredményt. oszt asszem ma is elmaradt a kisszoba rendberakása... hmmm... a tavaszi nagytakarítás azért nem egy kétnapos meló, mi?

most így

szuper jó kedvem kellene legyen, de valahogy nem érzem a nagy áttörést.
olvasgattam, olvasgattam... és arra jutottam, hogy nagy marhák vagyunk mi emberek, amikor elmerülünk az önsajnálatba. tényleg volna kiről példát venni pozitív szemlélet ügyében. mondjuk én sem vagyok egy negatív ember, de speciel szeretem kinyígni magamból a gondjaimat, azt gondolván, hogy akkor megkönnyebbülök és nem tartom vissza az érzelmeimet. holott lehet, hogy csak gyengének tűnök tőle - ami pedig nem vagyok. tudja franc. kicsit fáj a fejem, így most nem férnek el benne magasröptű gondolatok.

ámde. még mindig nem szántam el magam a kisszoba rendberakására. ellenben jóparasztként megnéztem az időjárás jelentést és úgy gondoltam csak elszórom már ezt a fránya fűmagot, ha már egyszer esőt mondanak honapra, nem? ugyanis van egy része a kertnek, ahol egy szál sem bukkant még elő :) márpedig jön a tavasz és szeretném, ha a kutya nem lenne örökre letiltve a fűről, csak azért mert most sár van helyette. sőt, még betonlapokat is hajlandó vagyok elhelyezni a kerítés mentén, hogy azon szaladgáljon, ha már muszáj neki ott szaladgálnia.

tehát most fel a kerti cipő, fel a kesztyű és irány a fűmag, no meg szépen rendet is rakok kint. ehhez most sokkal sokkal több kedvem van. ja és ablakot is fogok mosni - kétségtelenül kitört rajtam a tavaszi nagytakarítás. ma reggel fel sem néztem a nők lapjából. nemtom, mintha direkt nem akarnék filózni. kertrendezés közben majd lesz időm kicst kikapcsolni - közben nem tudok se telefonálni, se netezni, se olvasni. höh.

gyorsgyors

hát nemtom, mennek a napok és ilyenek :)
a hétvége szuper volt bé-vel, majd vasárnap a gáton a csajokkal, tegnap meg odafagytam a játszótérhez.
ma pedig előre ittam a medve bőrére, miszerint ha minden igaz, érkezik egy fizu végre és elmentem bevásárolni. úgyis jöttek át zoéék játszani, annál inkább nem lehetett üres a hűtő.
érdekes. régen a prioritás az volt, hogy a számlák legyenek befizetve.
ma már az, hogy vegyünk kaját.

nemtok most értelmeset írni, mert asszem inkább lerogyok a kanapéra :)

szansájn

azzal kezdődött, hogy lemondtam tegnap a mai találkozót azzal az emberrel, akinek már a levelei is fel szoktak idegesíteni. ettől már este olyannyira feldobódtam, hogy majdnem repkedtem és ez reggelre csak fokozódott. igaz, hogy éjjel elkövettem azt a hibát, hogy önző módon elraboltam a mélyen alvó gyereket az ágyából és magam mellé tettem, mivel este 7-kor értem haza és alig láttam, meg akartam titokban gyömöszölni kicsit... hát magamra vessek, amiért reggel egy göndör fürttel a számban és egy kis lábbal a vesémben ébredtem :)))) de azért olyan jó volt, hogy ott szuszogott ám.

szóval reggel FEHÉRET vettem fel, hogy legalább annyira ragyogjak a fényben, amilyen a hangulatom, elvittem a kiscsajt oviba és utána hatalmasat sétáltam a kutyával - szerintem ez sokkal, de sokkal jobb (és rendszeresebb) mozgás, mint bármilyen futópadon menetelni egy konditeremben. a levegőt harapni lehet és nekem ma csupa jó programom lesz. utána megérdemeltem egy kávét és még egy kis munkát is tudtam közben intézni.

ezt követően kirúgtam a hámból, de nagyon. én világ életemben imádtam vásárolni, ez kétségtelen. jelenlegi szar anyagi helyzetünkben már az intim betét vásárlása is örömet okoz a reggeli kávézás után. na de szépen letapadtam a rúzsoknál, mivel a chanel szájfényemet (áh, nem volt drága) simán elhagytam bé-ék legutóbbi jam pub koncertjén, és szépen elkezdtem kipróbálni, hogy milyen szájfények is vannak kicsit olcsóbban... basszus, már ezt is élveztem: csillogott-villogott, szinte szikrázott mindegyik. tudom, hogy most a bio a divat, de vazze, isten áldja, aki feltalálta ezeket a csodálatos szájfényeket, jaaaaaaaaaaaaaajjjj... szóval ma kirúgtam a hámból egy 1490,- ft-os szájfénnyel és ettől olyan boldog vagyok, amilyen régen csak az új cipők vásárlásakor voltam. (hát így húzza össze magát az ember :))))

most itthon és szigorúan el fogok tenni MINDEN munkát innen az asztalról, mindezek helyett pedig tök csöndben puccba vágom a lakást mire bé felkel és még arra is lesz időm, hogy nagyot fürödjek és úgy néz ki antóniával összefussak egy órácskára csak úgy SPONTÁN mielőtt elrongyolunk a gyerekért az oviba, ahonnan egy gyerek-buliba megyünk egyenesen (ezeket külön imádom, mert annyira ragyog ilyenkor a kis arca :)))) este pedig dimékkel randizunk és most az egyszer nem fogunk sietni sehová.

nnnnnna. hát ilyen napom van és lesz ma és ezt még a fájó pocakom sem árnyékolja be, mert csak.
szansájn :)

elfelé

az milyen már, amikor már most kiver a víz a holnapi találkozótól? ez azt jelenti, hogy nem csípem az illetőt, mert a frászt hozza rám, ugye? szerintem igen.

lassan indulás el... itt ülök az egy szem alkotásommal és úgy csinálok mintha én sz.rtam volna a spanyolviaszt. kettőt kéne vinnem egyébként, valamint holnapra is kéne még kettő, na abból sincs egy sem, talán éjszakai műszakban. inkább diósdi ingatlanokat nézegettem a neten, mert roppant nagy a felelősségtudatom ezen a héten :)

a home felirat farkasszemet néz velem az asztalon. nem tettem fel a falra, mert oda szánom. oda. ahova. ami LESZ. mert tudom és érzem.

egyébként meg? bé-t fel kéne lassan ébresztenem, hogy menjen almáért, mert indulnom kellene... ma játszótéri apuka lesz belőle, ehhe. és én szívesebben mennék most vele, olyan szép az idő.

világgá kéne menni, sej.

latte

ez mondjuk úgy kezdődött, hogy győzött a hiúságom reggel és mégis azt a bizonyos cipőt vettem fel már az ovihoz is, mondván után úgyis megyek tovább a találkozóra.
igen ám, csak közben elvittem a kutyát sétálni ugyebár, így igencsak egyensúlyoznom kellett a köves földúton... ennél fogva a szokásos kapkodás helyett kellemesen nyuggeresen vettem a kanyarokat, jól elidőzve minden lépésnél a korábban kifordult bokámat védve. és azt kell mondanom, hogy ettől a belül zajló folyamatok is teljesen lelassultak. tök érdekes, de szerintem az út felénél már alig volt vérnyomásom, annyira lenyugodtam. micsoda baromság, nem? közben pedig egyáltalán nem az, hanem pont hogy nagyon is szép ez az összefüggés minden között.

andalogtunk kettesben, a kutya és én (meg egy zacskó kutyaszar a kezemben - netán írnom kéne a diósdi önkormányzatnak, hogy fájna-e a közterületekre több kukát tenni?) - az idő gyönyörű volt (a körülöttünk lévő házak is) és úgy összességében remekül éreztem magam. elsétáltunk megint A TELEK mellett, gondoltam mostmár felhívom, hogy összetörjem végre az illúzióimat ezen a napfényes reggelen... 23,9 millió az irányára. kétségtelenül remek adottságai vannak, de khm... ezekhülyékbazdmeg????? mosolyogva köszöntem meg az információt, mert úrinő vagyok.

kedvencmenyasszonnyal találkoztam, aki kicsit visszaadta a hitemet, hogy vannak még normális emberek is a világon és ez jó volt. meglepetten tömve találtam a kedvenc cukrászdát (mom park, angelo) ezen a reggelen egyébként, kíváncsi lettem volna mennyi a tárgyalás és mennyi a gondtalan kávézás az asztaloknál.

én ugyanis szeretek gondtalanul kávézni és közben az eget bámulni meg hasonló fontos dolgokat. az egészben azt hiszem a "gondtalan" szó fog meg a legjobban. az áhított állapot, ugyebár. amikor minden klappol, mondjuk nem rágódsz a napi megélhetésen, nem vagy rosszban senkivel, minden szerettedet biztonságban és egészségben tudod, az álmaid pedig sorra valóra válnak. naja. valami ilyesmi.

a minap a spóroláson gondolkodtam. azon a 290 ft-os latte macchiato-n, amelyet néha elfogyasztok a diósdi körforgalom és a világ fölött elhelyezkedve. igen, ezen is lehetne spórolni, ez kétségtelen. csak kérdem én, akkor egy idő után mi értelme az egésznek? mert nem, nem ugyanolyan itthon meginni, miközben bé az éjszakai munka után kimerülten alszik, az asztalról meg az elmaradt munka igyekszik elkapni a tekintetemet és tudat alatt a porcicákat számolom és arra gondolok, hogy már megint takarítani kéne. nem ugyanaz.

ma megkaptam a pénzt a meghívókért. ebből tankolni fogok az autókba, majd bevásárolok egy kicsit és ennyi. slussz. eladtam a gyereknek két ruháját a teszveszen. ebből sem fogok neki másikat venni, hanem mondjuk ez is belekerül a benzintartályba a többivel együtt. és tök őszintén, ez baromi lohasztó.

na ezért nem fogok spórolni a szaros reggeli, kutyasétáltatás utáni heti 2-3 kávémon. és azon sem, hogy bé-vel néha együtt kettesben beszélgessünk egy gőzölgő csésze fölött. mert kell, hogy meglegyen az életünkben a luxus. hogy mi az, azt mi magunk döntjük el: jobb időkben a műköröm után közvetlenül a pedikűrös kényeztetés jön az utazás előtt. rosszabb időkben egy forró ital és egy kis gondtalan bambulás fölötte. de valami igen is kell, hogy a felszínen tartsa az embert, valami olyasmi, amin igen, lehetne spórolni, de pont attól válik a mi kis "luxusunkká", hogy ezt nem tesszük meg. juszt sem.