szerintem

mindenkinek megvan a maga gumikutyája.
az enyém a minőségi gyerekruha eladás és vétel - és a jó kávézás melletti bambulás.
na meg a kispuncis.
meg a férjem és a zenéje meg az egész lénye.
és persze a kutyám, aki hatalmasat futott ma reggel is a csoda időben - nem csak őt tölti fel a közös séta minden reggel, hanem engem is... imádom :)
a kutyát tegnap spontán megműtötte zsargal, a hátán nőtt "göböt" távolította el, mint kiderült, aggodalomra semmi ok, csak vmi szőrtüszőben gyűlt össze a trutyi - érzéstelenítés, szike, kinyit, kiszed, kitisztít, összevarr. nekem a lábaim remegtek, bé meg végignézte, mert ő perverz és imádja az ilyeneket. kemény :) most itt rohangál úgy, hogy cérnák állnak ki a hátából, tök cuki.

egyébként még mindig érzem, hogy imádom azt, aki szereti a kutyámat. tehát amikor egy hete spontán átmentünk dr.p-ékhez és evidens volt, hogy artúr JÖHET, nekem komoly melegség fogta el a szívemet, hogy nem kell otthon vagy a kocsiban kint hagyni. szerintem ezt csak az érti, aki kutyás, de úgy igazán kutyás. aki nem szívvel-lélekkel kutyás, annak könnyebb kifogásokat keresnie. (amiket nekem KUTYA kötelességem tiszteletben tartani persze.)

a dolgok megint "furára" állnak, hiszen ez bé utolsó hete, de próbálok én is olyan jófej lenni, aki nem nyíg, ezért pofám lapos. reggel azon gondolkodtam séta közben, hogy végülis mire vágyik az ember? kertes ház, kutya, gyerek... és ez mind itt van. kit érdekel, ha lehetne nagyobb vagy más a ház, majd egyszer eljön annak is az ideje. bé morgott valamelyik nap emiatt. én meg mosolyogtam. én addigis szeretni fogom ahol lakunk és kész, mert semmi értelme nem élvezni a jelent, hanem nyígni mikor jön már el a jövő. ugyanmár. ezért szépen megcsinálom megint a muskátlikat, a füvet (remélem), betonkockákat fogok letenni a kisház alá és mehet vissza az orgona alá, veszek színes és vidám terítőt az asztalra és lefestem a hintát meg homokozót is telepítek majd amint kinőtt a GYEP. ehhe.

tegnap ismét nem kedves dolgokat hallottam vissza magamról valakitől, aki egyébként a szívemnek kedves. de nem haragszom, inkább próbálom megérteni. ahogy magát a jelenséget is: a nagyobb seggemmel nekem miért is van nagyobb önbizalmam és sikerem a férfiaknál? hát igen. az élet nem olyan egyértelmű sosem, ugye?

na megyek és összepakolom alma ruháit, szigorúan kiválogatva a további eladnivalókat.
mivel folyamatosan eladom a régieket, vettem néhány újat - ezúttal szigorúan betartva, hogy mindig pluszban maradjak - és ezeket még nézegetni is imádom. nemrég beugrottam a h&m-be, ami ugyan nem a szívem csücske mint a next, de azért összeválogattam egy ollllyan málna színű nyuszis szettet, hogy még az eladónő is meglepődött: "jé de jó ez így együtt!" - naja, lassan lehetne ez a foglalkozásom is :)))))))) (bár lenne ilyen. hivatásos gyereköltöztető vagy mi. kecskének a káposzta :)

a munka meg? a finoman szólva sem kedvelt ügyfelemmel való dolgot megtanultam elengedni az elmúlt napokban. mindig összeszorított farpofákkal közelítettem a témához, de most volt időm átgondolni az egészet. tulajdonképpen neki kéne így lennie, nem nekem. és szerintem le is fogok róla kapcsolódni hamarosan, a többit oldja meg maga, mert már így is nevetségesen sok időt töltöttünk együtt ennyi pénzért.
milyen érdekes, nem? tök határozott karakán csaj vagyok - és ez esetben bizonyos okok miatt megkukulok. hát szerintem ezt a kukaságot befejezem inkább. mert engem könnyű hülyére venni, akár szándékosan, akár nem, mert túl bratyizós vagyok. 22 évesen, amikor elkezdtem komolyan dolgozni, akkor is az voltam és most is az vagyok. és ez bizonyos szempontból nem kifizetődő, hogy szinte barátnak tekintenek... miközben ez munka.

na mentem rendbe rakni a lakást. és a kicsi lelkemet :)