2012. március 22., csütörtök

ez-ám-az-élet

azt azért nem lehet rám mondani, hogy nem tudok élni :))))
már itt kinn ülök a kertben a napernyő alatt a madárcsicsergésben és valahogy lelassult minden, még a gondolat-kavalkád a fejemben is teljesen megszelídült, lassan, megfontoltan hömpölyög csak. az ebédet is sokkal lassabban eszem, közben elbambulok, nem sietek én most sehová, de csak azért nem, mert úgy döntöttem...

ilyen "terápiát" kívánok mindenkinek, aki feszült - ráadásul egyedül is megoldható :o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése