szuper jó kedvem kellene legyen, de valahogy nem érzem a nagy áttörést.
olvasgattam, olvasgattam... és arra jutottam, hogy nagy marhák vagyunk mi emberek, amikor elmerülünk az önsajnálatba. tényleg volna kiről példát venni pozitív szemlélet ügyében. mondjuk én sem vagyok egy negatív ember, de speciel szeretem kinyígni magamból a gondjaimat, azt gondolván, hogy akkor megkönnyebbülök és nem tartom vissza az érzelmeimet. holott lehet, hogy csak gyengének tűnök tőle - ami pedig nem vagyok. tudja franc. kicsit fáj a fejem, így most nem férnek el benne magasröptű gondolatok.
ámde. még mindig nem szántam el magam a kisszoba rendberakására. ellenben jóparasztként megnéztem az időjárás jelentést és úgy gondoltam csak elszórom már ezt a fránya fűmagot, ha már egyszer esőt mondanak honapra, nem? ugyanis van egy része a kertnek, ahol egy szál sem bukkant még elő :) márpedig jön a tavasz és szeretném, ha a kutya nem lenne örökre letiltve a fűről, csak azért mert most sár van helyette. sőt, még betonlapokat is hajlandó vagyok elhelyezni a kerítés mentén, hogy azon szaladgáljon, ha már muszáj neki ott szaladgálnia.
tehát most fel a kerti cipő, fel a kesztyű és irány a fűmag, no meg szépen rendet is rakok kint. ehhez most sokkal sokkal több kedvem van. ja és ablakot is fogok mosni - kétségtelenül kitört rajtam a tavaszi nagytakarítás. ma reggel fel sem néztem a nők lapjából. nemtom, mintha direkt nem akarnék filózni. kertrendezés közben majd lesz időm kicst kikapcsolni - közben nem tudok se telefonálni, se netezni, se olvasni. höh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése