arra gondoltam hazamegyek, összegömbölyödöm a kanapén és sírok egy kicsit. mert az olyan fasza kis megoldás, nem? hogy fáradt vagyok és szétesem és valaki masszírozza már meg a lábam, takarítsa ki a lakást és adjon kölcsön egy kádat egy jó kis habfürdőhöz, nem mellesleg kérek szépen mondjuk még plusz 6-7 órát este, hogy olvashassak is kicsit.
de hogy haza nem viszem ezt a rohadt laptopot, az biztos. 10 órát ültem előtte, de jelentem, hogy utolértem magam a legtöbb munkával... holnap folyt. köv.
kettő közt a kanapén megtalálsz. összegömbölyödve. a gyereknek nem lesz saját szobája az iskolakezdésre. sebaj, más is tanult már annál az íróasztalnál, amin az anyja vele egyszerre 100 fős esküvőket kreál... meghitt lesz legalább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése