2015. június 23., kedd

mitévő legyek?

gondolkodtam, hogy "elköltözöm"... nyomok egy szép kövér delete gombot, hogy lehetőségem legyen anonim módon leírni mindazt, amit valójában gondolok és nem cenzúrázni aszerint, hogy ki olvassa, akit ismerek, aki ismer, aki megsértődik, aki nem, akit érdekel...
mondjuk önző k.csög vagyok és általában magammal vagyok elfoglalva, nyilván nem azért akarok elbújni, hogy másokat cseszegessek :D csak arra vágyom, hogy ne kelljen szerepelnem. ne kelljen átgondolnom a szavaimat. ne kelljen belegondolnom, hogy és ha ő elolvassa, akkor... na meg őszintén lesz.rom.
(szerintem már most érződik a meg nem válogatott szavaimon, hogy egyre kevésbé érdekelnek bizonyos dolgok...)

szóval ezért nem írok már tök régóta. mert nem szeretem a virágnyelvet - amelyen egyébként már évek óta fogalmazok. ez nem én vagyok.

és most mégsem tudtam még megnyomni. pedig ez már nem az én régi szókimondó érzelmes naplóm - ez csak valamiféle váza annak, ami egykor volt, amikor még több időm volt írni, amikor még nem ismert senki... ennek ellenére nem nyomtam meg a gombot. nekem már ezer éve nincs időm mások írásait olvasgatni. lehet, hogy abban reménykedem, hogy engem sem olvas már senki, lekoptattam mindenkit, aki a régi jó kis szaftos írásaimat szerette - olyat elég rég nem "szolgáltattam" és különben is elég ritkán írok már bármit is, hogy elhiggyem, erre már senki nem igazán kíváncsi... nem tudom.

de egy biztos. még mindig azon kapom magam néha, hogy fogalmazok magamban... vagyok, tehát gondolkodom és érzek. ez is valamiféle életjel. csak keresem a felületet, hogy hol és hogyan írjam meg. régen többen mondták, miért nem írok könyvet... aha. ennyi blog és önmegvalósító ember között miért pont az enyémre lenne kíváncsi bárki is? (pedig lenne mondanivalóm :))

na szóval lényeg a lényeg: nem nyomtam (még) meg a delete gombot. ülök a boltban, ömlik az eső - belőlem annál kevésbé ömlik a szó - és még mindig töröm a fejem mindezen. beképzelt magamutogató ember vagyok, máskülönben a fióknak írnék. hát persze, hogy régen jól estek a naplós listák előkelő helyei, a sok olvasó, a levelek, amelyeket kaptam, minden mosoly, amit én keltettem életre, a kinyomtatott írásaim mások pénztárcáiban... azért nem olyan könnyen szakad ám el ettől az ember és vonul el önként egy lakatlan szigetre. kell a visszaigazolás minden emberi lénynek.

egyébként meg muszáj dolgoznom... lassan megbuggyanok a vállamat nyomó felelősségtől. igen, túlvállaltam magam. szerintem mindenki csinált már ilyet. nem tudom, hogy magamról képzeltem-e többet és a végén még csalódom is magamban, vagy csak hisztizem és kutyakötelességem lenne ennyi mindent egyszerre bírni.

szerintem pl. szimplán egy idióta vagyok. belőlem kereken egy darab van. ez mondjuk egy jó nagy darab, de akkor is csak egy. 10 óra lesz mindjárt, megittam a kávémat és most spontán elvezetek egy boltot, megírok három árajánlatot, felkészülök a legközelebbi esküvőre és berendezek - még ma!! - két komplett lakást, de kurva gyorsan, mert határidő van és kezdődne a felújítás... na ez az. van olyan ember a földön, aki szerint ez normális? (és akkor a ház mizériáról még nem is beszéltem...)

egyébként nagyon büszke vagyok magamra, mert úgy döntöttem hajamnál fogva húzom ki saját magam a kikapart gödrökből.
1. a hajam kb. 5cm (és imádom), ez érdekes lesz
2. be fogom vonzani a változást: hetek, sőt hónapok tanakodom valahol a nagy rohanás közepette, hogy hogyan tudnák fizikai értelemben rendet teremteni abban a lakásban, amelybe ÁTMENETILEG költöztünk be kb. 2-3 hónapra. ennek lassan egy éve lesz. nincs hely semmire. egy 18nm szobában élünk, eszünk, játszunk, dolgozom, néha még 100 fős esküvőket és virág hegyeket is itt teszek össze... egyre több dobozt nyitottunk ki, miközben nincs hely mindezek elpakolására... szóval úgy döntöttem hetekig tartó stressz és bőgés után, hogy egyszerűen visszahozom a dobozokat. hogy ez miért nem jutott eszembe eddig?! szépen visszadobozolom a ritkábban használt dolgokat és így teremtek helyet a rendezettségnek, a "másnak"... és a változásnak is, remélem.
3. konkrét ütemtervet fogok mára írni. tudod, ez olyan mint a kimondott szó: ha látom a "listát" magam előtt, hogy mit fogok ma megcsinálni, akkor úgy érzem hatékonyabb leszek és kevésbé forgácsolódom szét. hajrá.
4. a jövőben még magasabbról szarok mások véleményére és belszólási kísérleteibe. besokalltam, ennyi. vélhetően ezért is káromkodom. ez egyébként nem erről szól, hogy én egy akkora gyökér vagyok, hogy nem fogadom be mások véleményét, ha negatív, de a beleszólásnak és a csesztetésnek van határa. ez volt az. átléptük. nem megyünk tovább, itt megállunk.
5. megtanulok nem-et mondani. (kb. 5 perce mondtam igent a 6. lakberendezésre a 12 esküvő és a bolt mellett... hülye-e vagyok??? :))))))
6. beképzelt leszek. meg fogom fordítani a helyzeteket, kiváltképp az egyiket. én rugózom épp egy olyan feladaton, amely egyébként nem volt benne az árajánlatomban. akkor miért én izgulok, hogy ezt is tökéletesen oldjam meg? hát oldják meg ők, ha már rajtam akartak spórolni!
7. sokkal többet fogok pihenni. az elmúlt 1-2 hétben már elfelejtettem a napi 12 óra munkát, volt hogy a laptopot haza sem hoztam és kiolvastam 2 könyvet is végre. így tovább valahogy...
8. a 2-es ponttal szoros összefüggésben leigázom a háztartást. elég régóta ő állt győzésre. most én fogok, juszt is. rend lesz és ettől sokkal kreatívabb leszek. és ha megint 120 fős esküvő előtt két nappal kell költözni, akkor azt is meg fogom oldani. újból.

na ilyenek. franc tudja miért csinálok úgy mint valami totál gagyi női magazin és szedem pontokba, de szerintem csak igyekszem ebben is összeszedett lenni. ez a sok dolog egyszerre kikényszeríti belőlem...

felzabáltam a kóstoltatásra kitett cadbury's csokigombokat. elképesztően finom és ugyanennyire elképesztően élveztem. ebbe sincs több beleszólás, pofavágás érzelmi terrorizmus. kicsit elegem van így visszanézve az elmúlt éveket, hogy mik előtt hajtottam fejet. mert bevettem. nincs több energiavámpír. mivel egy lúzer vagyok, adok önként is a véremből. de az az én döntésem lesz. elszívni már nem lehet többé.

na álljunk fel szép lassan ebből a gödörből...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése