éjszakai hangulat

szeretem az éjszakát. a gyerek régesrég alszik, kiterülve mint egy béka, állandóan kitakarózva, ezzel fél éjszakára programot csinálva nekem, bé is már vagy két órája kidőlt - nem tudom mennyi idő kell, hogy helyre álljon az "alvókája"... remélem minél hamarabb ki tudja magát pihenni szegény.

a kutya körmei kopognak néha végig a lakáson, semmi más erős zaj nincs, a tévé halkan villog a háttérben. kicsit "leánykoromra" emlékeztetnek ezek a percek... mindig is elvarázsolt az éjszaka. a tudat, hogy pihennem, aludnom kéne. az édes titok amögött, hogy miért is ásítozom másnap, ami nem mindig egy éjszakai hancúrhoz köthető, néha egyszerűen csak magaddal töltesz egy kis időt. ó persze, reggel égnek álló hajjal fogom bánni mindezt, mert almát nem különösebben foglalkoztatja, hogy én mennyire vagyok kipihent - ha ébredés van, akkor ébredés van, ha akarjuk, ha nem. egy kis titok a babásoknak: télen jobban alszanak. tudod miért? mert reggel még sötét van. tehát irány felszerelni egy redőnyt, ha nem akarod, hogy a gyerek nyáron a nappal keljen :)

miért szebb a lakás ilyenkor? és nem, nem arra gondolok, hogy nem látszik a por. egészen mások a fények, a hangulat. imádom. ha most "lánykoromban" lennék, talán autóba is ülnék és üvöltő kedvenc zenék között szelném az utakat éjjel, amikor lehet az autóval táncolni a sávok között, mert minden üres és kihalt. keresnék egy szép kilátást, ott leállítanám a motort kicsit, épp csak annyira, hogy ne fázzak és a város pislákoló fényeit nézve próbálnám megváltani a saját világomat. ahogy régen mindig tettem, amikor valami nyomasztott. nem számított az idő, nem számított a benzinár sem. csak mentem, mert megnyugtatott.

de már anya vagyok és feleség, nem mellesleg én sem fiatalodom :) azért megragadok ilyen perceket, mert legbelül nem változunk, maximum lecsillapodunk, hogy legyen majd hová feltörnünk megint, örökké hullámozva, mert semmi sem állandó.

az ember nyer és veszít folyamatosan élete során, nincs olyan, hogy mindig minden szuper, de ugyanígy nem lehet, hogy állandóan csak balszerencse ér. ha az élet tündérmese lenne, a jó elnyerné szerencsés jutalmát és a rosszak bűnhődnének. de ki az, aki megmondhatja mi a színtiszta jó és rossz, és miért is lenne ennyire egyszerű ez a játszma. nem az. de hiszek sok mindenben, ami nem ésszerű.

a mai napig nem tudom például hogy jutottam el bé ama koncertjére az ónos esőben tűsarkúban, amikor az árnyas utcában száraz időben is csúszott a ház előtti járólap... de odaértem épségben, mert dolgom volt ott.

az élet nem képekből áll, hanem egy örökké mozgó film, ahol nincs szükségünk arra, hogy pózoljunk a kamerának, mert örökké nem lehetünk fegyelmezettek. áh. és aki ezt nem tudja, vagy nem érti, örök pózokba fagyva éli életét és maga sem érti, hogy miért nem képes természetesnek és esendőnek lenni. holott ez a szép mindenkiben. a saját esendősége. az a rész, amit nem akarsz, hogy lássanak az első randin.

ma szóba került az örök közhely, hogy a férfit az a nő érdekel, akiért meg kell küzdenie. ugyanmár gyerekek. miért csak a férfiakat? ez akkora közhely, hogy MINDENKIRE érvényes, ránk nőkre is, MINDENKINEK az a tárgy és ember kell, amit nem kaphat meg. de kérdem én: mi van ezután? ne áltassuk már magunkat ezzel a baromsággal: ha egy ember ennyit tud a másiknak adni és megtörténik az aktus, akkor mi van? nem, nem... soha nem ennyire egyszerű. az a júlia regény. ez az élet. vagy megfogtad, vagy nem. és ha igen, akkor minden körülmények között kellesz. ez az egyetlen igazság. hogy a nagy ő-t onnan ismered meg, hogy ott van. akkor is, amikor hülye vagy és ronda és letepered az első randin.

******************

kicsit most elgurult ez a furcsa hangulat... alma elkezdett sírni, visszarángatva engem is magával a valóságba és a jelenbe. de mit tegyek? nyugtalan volt egész este. akkor hát megfogom azt a cuki csomagot, ami épp fenn sírdogál álmában, a jó ég tudja miért és minden észérvnek ellentmondva áthozom a mi ágyunkba.

na így érdemes nekikészülni az éjszakának :)