szétszedtem a lakást. pontosabban a játékokat. egy nagy részüket szeretném felvinni alma szobájába, hogy a nappali kicsit fellélegezhessen... szóval szétszedtem a szobát. a fél lakást.
és most nem jönne át valaki ÖSSZERAKNI? :))) ez rémes, a sok kis játék sok kis alkatrésze... és a mit hová és hol a hiányzó darabja... tuti, hogy idegbetegeknek találták ki!
körülnéztem. lehet, hogy fogok egy bazi nagy zsákot és a cuccaink felét belesöpröm, majd eltesszük... és amikor pár hét múlva azon kapjuk magunkat, hogy azt sem tudjuk már mi van benne, mert valójában semmi szükségünk nem volt rá, akkor tudni fogom, hogy helyesen cselekedtünk. (és még vagy 20 évig hurcoljunk majd magunkkkal ezt a zsákot :)
csak tudnám, hogy miért törvényszerű az, hogy az elmélet mindig sokkal, de sokkal könnyebb, mint a valóság?
ps. de legalább már kilátszik a könyvespolc teteje. tudod, az, amelyiken egy könyv sincs már, csak gyerekjáték. és előkerült a babák mögül a hifi is. mentségére legyen szólva, hogy mini.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése