elgondolkodtam

csak kíváncsi vagyok.

volt neki egy vékony, fehérbőrű szőke felesége... aztán jöttem én, sötét rövid hajjal, barna bőrrel, jóval teltebb alkattal... egy "röpke" 9 évre foglaltam le... együtt, külön, együtt, külön... majd még egyszer utoljára eljött. sírt. azt mondta szeret. de elmegy. másik országba mással. pedig mentem volna vele. de így persze nem. telt közben az idő. hiába gondoltam, hogy már régesrégen vége, a leglehetetlenebb pillanatokban, a legfurább helyekről jelentkezett be, az óceán partjáról azt írta, hogy szép, de nem az igazi, mert még mindig rám gondol, sőt magyarországon járva éjjel a régi lakásomhoz ment és lekaparta a kapucsengőn a matricákat, hogy megkeresse a nevem.... ennyi év után... hízott a májam, de bántott közben valahol mélyen, hogy mennyire rettenetesen késő van már ehhez... legutóbb 4 éve jelentkezett, a szülinapokat mindig szerette "felhasználni" erre. elküldtem neki a szülinapi ajándékomat: alma képét. azt írta gyönyörű és többé nem jelentkezett, már-már fura volt, szinte hiányzott. majd pár hete bejelölt ama bizonyos oldalon, mintha csak akarná, hogy lássam milyen boldog, neki is született gyereke... és ismét van egy szép, szőke felesége.

hát a f.sz sem érti ezt :)

ps. egyébként mindig eszembe jut v. története, ahogy elnevette magát az ex facebook fotóin, ahol az új párjával közös gyermek azon a takarón fekszik, amit még ő hagyott ott neki :))))))) nem vagyok benne biztos, hogy ennyi mindent tudnunk kell - vagy legalábbis csak addig a határig, amíg megnevettet :)