úgy fáj a hasam, hogy huh, de nagyon. ettem egy kis meleg levest, hátha segít... (min is?) bevackolódni vágyom. de előbb fordítok kicsit, csak úgy lelkiismeret-furdalás ellen.
voltam e-nél... hát vazze, nála sem könnyű a helyzet. az, ahogy a férjével megismerkedett, az egyik kedvenc sztorim volt... ehhez képest most látszik a falon, ahol a két lakást közti megnyitott átjárót befalazták így válás közben és ez olyan szomorú látvány volt. nem úgy e. feje - ő konkrétan felszabadultabb. a gyereknek meg bazi közel az apja, hallelujah. de akkor is.
egyébként meg. jövő évi meghívó ötleteken töröm a fejem és konkrét brainstorming tört ki rajtam az édesség-imádó menyasszonnyal kapcsolatban. már látom magam, hogy egy tábla csokit ölel majd körül a meghívó, vagy meghívó zacskónk lesz, benne házi készítésű csokis muffinnal...
én úgy tartom, az ember szarja le a megszokottat és csinálja úgy, ahogy az leginkább őt magát tükrözi. márpedig mi igencsak csoki színűek leszünk itten :)))))) egy kis lágy rózsaszín felhanggal... ááááh... várom nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése