szerda este

kis mancikámnak a horkolása idáig lehallatszik, olyan édes... nem is horkol, csak hangosan lélegzik, na. délután mondta v., hogy hazahozza nekem, hogy ne kelljen betegen elmennem érte... (ez mennyire rendes már????? említettem már, hogy szeretek itt lakni? :))) én meg azon kaptam magam fél 5 körül, hogy konkrétan állok az ablakban és várom. vagy tíz percig. betegség ide vagy oda, mint egy szerelmes kamasz. hát még amikor megjött, majdnem repültem kifelé. imádom a kis tök fejét. (jut eszembe, a tökömet elajándékoztam és most nincs egy sem :( kiderült, hogy képes volt MONDANI AZ UTAT v-nek hazafelé... ez mennyire kemény? ügyes kis drágám.

minden elismerésem az egyedülálló anyukáké. takaró alatt kucorodnék lázasan és azért a kiscsajt bármennyire is édes nem nagyon zavarja, hogy nem vagyok a topon, kétszázszor állok fel vízért, szörpért, teáért, kajáért, papírért, filcért, pisilni kell, kakilni kell, fürdünk... :)

azért nyígok egész nap egyébként, mert beszélni nem nagyon tudok, ezért inkább írok és mint mindig, azt várom, hogy ha kiírom magamból, akkor nincs is. haha. hát a fejem konkrétan szétreped továbbra is és nyelni nem tudok. asszem az életemben nem rágtam meg ennyiszer falatokat mint tegnap meg ma és még így is alig megy le a fájó torkomon. kínomban (autóval) elvánszorogtunk a kis közértig, mert azért kaja nélkül csak nem fog menni és vettem egy mirelit pizzát, mert semmi mást nem találtam, amiből gyorsan meleg kaja lesz. a harmadát képes is voltam megenni - kétezerszer megrágva persze. a kutya meg kint eszi a délutáni fokhagymakrémlevest, amit valami zacskóból varázsoltam, váááá. tulajdonképp nem bánom, hogy évente kb. egyszer eszünk mirelitet és zacsis cuccot :)

megjött a next csomagom és az is mutatja, mennyire "jól" vagyok, hogy nem tobzódom benne, mint máskor, hanem kicsomagoltam, átnéztem, megállapítottam, hogy kicsit túlvásároltam magam és visszafeküdtem. kínzó fejfájás. holnapra ki kell aludnom, mert reggel megyek a virágpiacra. akárhány fokos a lázam. a munka az munka.