2012. október 14., vasárnap

szombati vasárnap

naszóval tegnap olyan szép idő volt, hogy úgy döntöttünk vasárnapot tartunk. reggeli nagy dundózással (és vazze, hagytak aludni!!!! ilyenre hónapok óta nem volt példa, szuper jól esett!!), egy kis dumálással, majd gesztenye szedéssel, utána közös ebéddel a mediterránban, itthon gesztesnye figurák építésével és rajzolásával, közös rajzfilm nézéssel... :)

végül késő délutánra kaptunk egy meglepetés vendéget... l. apukáját, aki egyedül maradt a hétvégére... és mi ragaszkodtunk hozzá, hogy "befogadjuk". dumáltunk, almával játszottunk, x-faktort néztünk, majd tovább dumáltunk... egészen éjjel egy óráig. addigra kicsit sok bort ittak, szerintem j. azt sem tudta hány óra van, bé majd' elájult már... de nem bántuk. az este folyamán kiderült számunkra, hogy mennyivel több szomorúság van ebben a helyzetben, mint amit ő kimutat... amibe eddig bele sem gondoltunk. amikor elment, akkor bé bejött, összenevettünk és megbeszéltük, hogy mi most nagyon jót tettünk, kit érdekel, hogy majd' elalszunk... őszintén megrendültünk.

bé lefekvés előtt átöltelt és halál komolyan azt mondta:
"mi soha ne jussunk el idáig, jó?"

ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése