a kutyának van egy "lefekvési rutinja". ezt ma este figyeltem meg. azt sem tudom hány óra van az óra átállítás miatt, ezért még fenn vagyok, majd most éjjel kihasználom azt a plusz egy órát, amit előzőleg nem sikerült.
szóval a tévé előtt vagy a lépcsőn szokott szundikálni. aztán, amikor már "élesben" megy az alvás, tesz egy tiszteletkört. először megáll a gyerek szobája előtt, az orrát bedugja, vár. mint, aki ellenőriz. utána átsétál bé oldalára és ott is "ellenőrzi", hogy minden rendben van. végül pedig lefekszik az én oldalamon és briósba tekeredve kezd el aludni... (újdonság: biztos hiányzik neki bé hétközben, nemtom, de néha az ő oldalán is szundikál hajnalban, holott eddig mindig csak mellettem, a lépcsőn, az ajtóban és az asztal alatt tette.)
ma suttyomban felengedtem az ölembe a kanapéra. na még az én ölemnél is nagyobb ám kicsit, így persze félig lelóg a tilosba, azaz magára a kanapéra, de tojok rá. olyan szánalmas hangulatban voltam és olyan jól esett a közelsége. érdekes, hogy soha nem jöhetett egyébként fel a kanapéra - és soha nem is akart. ilyenkor fekszik egy kicsit az ölemben, röfög - de konkrétan röfög - ami azt jelenti, hogy most nagyon boldog, fészkelődik, örül, hogy simogatom, odabújik... majd egy olyan 4-5 perc múlva feláll és távozik. ennyi, anya - köszi :)
hát imádom ezt a dögöt na. a pokolba kívánom, amikor behozza a fél kertet és az éjszaka közepén felébreszt, hogy kimenjen pisilni. de valójában a világon a legjobban szeretem. hiányozna, ha nem urgana fel "harmadiknak", amikor bé-vel ölelkezünk :))))
láv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése