na most az a helyzet, hogy érzem a bőrömön, ahogy a betegség sunyi módon közelít... remélem mondjuk ma este elérjük a legrosszabb csúcsát és onnantól csak jobban leszek már, de csütörtökön pl. abszolut nem érek rá betegnek lenni, de hétvégén sem, hiszen esküvő van... grrrr...
a fogam miatt aspirin kúrán vagyok (tehát tök fölöslegesen vásároltam ma neocitránt, király), hátha segít a győzelemben. és közben imádkozzunk, hogy a manci megússza egy kis orrfolyással, különben esélyem sincs ezen a héten. (és igen, azért sem, mert ki nem állhatom ha csak egy kicsit is beteg szegény, de ez evidens.)
a torkom úgy fáj, hogy konkrétan azt várom, hogy egyszer csak összezáródik. (ez egyébként nem is vicces.) és kezd fájni a bőröm, a csontjaim, minden... még csak enyhén... de alakul. ajaj. (kb. szökőévente vagyok beteg - nem kifejezetten vagyok ezért jó beteg, mert idegesít :))
és most elő a munkával, megpróbálok ezzel a fejjel figyelni és dolgozni... (miközben a takaró alatt kucorgásról álmodozom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése