erről a zuhanyzásról kicsit eszembe jutott a császárom utáni hét... akkor ha bé konkrétan nem tesz be a sarokkádba és nem zuhanyoz le, akkor még most is ott állnék, lévén képtelenség volt annyira felemelni a lábam, hogy átlépjem a peremét... hamar megállapítottam, hogy még a kisujjam mozdulatát is érzem a szétvágott hasfalamon.
na, kicsit ilyen volt ez most is - a bal kezemet kb. felemelni alig tudom, így elég vicces volt a szokásos zuhanyzásom - inkább szokatlanra sikeredett. amikor már végre kádon kívül voltam, megpróbáltam lehajolni bekrémezni a lábam... hát vazze. minden mozdulatom a tüdőmben - főleg bal oldalon - sajog, de akkor már majdnem nevettem magamon, hogy lassan tényleg minden nap ajándék :)
felöltöztem - ez is megért egy misét, ha nem én lennék a delikvens, azt mondanám kandi kamerát ide, hogy megnézzük mennyi ideig tart belecélozni a bugyiba az egyik lábaddal lahajolás nélkül :))) és most a kanapén pihegek.
én mindig azt hittem, hogy a tüdőgyulladás az olyan mint egy influenza, csak kicsit tovább szeded a gyógyszert. azt senki nem mondta, hogy ez így tud fájni...
anyutól kaptam egy ISTENI narancsos-mandulás étcsokit (moser roth) és épp azt kóstoltam meg. az órára pillantva pedig hálásan állapítottam meg: fájdalomcsillapító tájm. jó kis vacsora, mi? :)))))))))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése