2012. december 8., szombat

utazás

engem az emberi agy teljesen lenyűgöz... és most nem csak azért, mert most néztem végig egy kisfilmet arról, hogy a saját gondolataid révén milyen hatalmad van az életed felett...
hanem egyszerűen azért, mert ezután rákattintottam valakinek a linkjére, aki egykor fontos volt és meghallgattam a zenét... valaki, akit nagyon jól ismertem... és pontosan tudtam kb. milyen zene vár rám. de magára az "utazásra" nem számíítottam... érdekes az agyunk. ezt a számot nyilván sosem hallhattam vele együtt, mert az már nagyon régen volt. és mégis megelevenedett. nem felétlenül ő, hanem az az érzés és élethelyzet, ami ezt a kapcsolatot övezte. mintha visszamentem volna az időben 15 évet és ott álltam volna az étkezőjükben, aztán mentünk együtt az autóval, mellettünk száguldott a táj és szinte azt éreztem, amit ott és akkor... azt a szabadságot, amit csak akkor lehetett, mert akkor még nem voltam összetörve és nem voltam óvatos. szabad voltam és boldog, nem érdekelt semmi. az az érzés volt, amire i. már akkor megmondta, hogy ilyet kevesen élnek át évekig... de akkor még túlzottan fájt az elvesztése, hogy örülni tudja a puszta létének.

ma már értem.

ijesztő az agyunk. mármint ez szinte ijesztően valóságos. ugyanakkor pont, hogy nem ijesztő... pont, hogy félelmetesen hatalmas... hú :o)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése