és én a KANAPÉN vagyok, jeeeeee - éljen a változatosság :) a tegnap nem volt egy lassú nap... de ezt ma kipihenem, konkrétan vigyázz állásban fekszem, nagyon jó kislány vagyok. viszont baromi jó volt a tegnapi spontán buli - és különösen jól esett, hogy mindez abból indult ki, hogy a fiúk felvetettek egy családi hamburgerezést johnnál (mert nekünk van ám helyi amerikaink :))))) - viszont mivel én nem mozdulhatok, nem akartak kihagyni és inkább idehozták a kaját. cukik. a gyerekek addig bevetették magukat alma "új" szobájába és elképesztő nagyot játszottak. királylány ruhákban, négykézláb, szaladgálva, sikítozva, az ágyunkon ugrálva, mindent kipakolva a szobából (egyszer felmentem - nem kellett volna :))))
zs. felszerelte a szekrény függönyét úgy, hogy tuti nem szakad már senki fejére, a zöld szőnyeg meg szerdán érkezik. a nőcik meg mind segítettek nekem összerámolni a buli végén, így nem volt megeröltető visszarendezni a lakást. nemtom, gubbasztottam a kanapé sarkában a takaróm alatt, égett a karcsonyi világítás és olyan meghitt hangulatba kerültem mindettől. ki gondolta volna, hogy az ovinak ilyen "hozománya" is lesz a hétköznapi életünkbe?
bé múltkor spontán elment egy órára t-vel "inni" - aminek nem az ital volt a lényege persze, hanem a "most érek haza mindjárt, de tök feszült vagyok és még úgy beülnék egy italra, kicsit kiadni a gőzt, nem jönnél le velem dumálni egy kicsit?" - hmmm... egy percig nem jutott eszembe haragudni, inkább meghatódtam, mert nagyon megértettem... és t. el is mesélte, hogy egy éve élnek itt, tök szép lett a házuk meg minden - de gondolta volna a franc, hogy ilyen jó kis társaságot is hoz majd a költözés.
most egyébként j-ék elvitték almát egy karácsonyi kézműveskedésre oda, ahová balettra járunk, mert miért ne mehetne ő is velük... tök édes mindenki, komolyan.
érdekes, hogy mennyit változtam az elmúlt évek alatt. távolról sem akarom mindezt definiálni, főleg ama bizonyos kenesei "kommunából" kiindulva, abból a kékszalagos nyárból, amikor egy családdá vált a vitorlás csapat, ahogy együtt éltünk... majd ez a csoda elillant és soha többé nem ismétlődött meg. sőt. ennek az egésznek még a legjobb barátainkhoz sincs semmi köze szerintem, mert ez két különböző dolog és társaság, nem is akarom definiálni, hogy vajon ezek a kapcsolatok egyszer többé válnak-e mint "jóbaráti ovistársaság" :) hozzám legközelebb j. apuka áll egyébként is, vele kezdtem már az ovi eleje óta beszélgetni. a lányokat is szeretem, de j. az én emberem, és mostmár kicsit zs. is. sőt, t. is alakul. a lányok lassabban nyílnak meg, ez tök érdekes. de egyre jobban kedveljük egymást és olyan sok jóindulatot és kedvességet látok bennük mind! azzal, hogy valaki nehezebben nyílik meg, szerintem semmi baj nincs - mindenki más. (e tekintetben én főleg :)
de nem is kell ezt az egészet túlgondolkodni. a gyerekek szuperül eljátszanak és itt egy adag tök jó fej ember, akik élvezik egymás társaságát és bármilyen bajban segítenek (a héten kétszer volt t-éknél alma, ma v-ék vitték el, csüt. pedig az összes gyerek v-éknél süt mézeskalácsot, mert tudják, hogy én most nem mozdulhatok. láv.) - ebben az egészben csakis a jót látom meg és hálás vagyok érte nagyon :o))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése