éjszakaságok

37 éves leszek idén. és olyan sok mindenre jöttem rá ennyi idő alatt.

az egyik az, hogy imádom az éjszakát.

a reggeleket azért tartom szépnek, mert ritkán látom őket - mindig is átaludtam, sosem voltam koránkelő típus :) így megmaradtak rejtélyes hajnali fényes titkoknak, amelyeket ha alkalmam adódik (és már magamhoz is tértem :) akkor igyekszem megcsodálni.
ellenben az éjszaka... csodálattal tölt el. sezeretem az esti fényeket, hangulatokat, a csendet, a látszólagos kihaltságot, miközben nagyon is él az éjszaka... régen éjjel verseket írtam. később tanultam. utána neteztem, chateltem, randiztam és nagyon sokat vezettem az éjszakán át... imádtam. az autó, a zene és én.
most is elmúlt éjfél, menni készültem aludni... de rájöttem, hogy talán még írni kéne kicsit... és még nem is locsoltam kint... és most nekem nagyon jó.

régen álltam a visegrádi utcában a teraszon hajnalban és azon gondolkodtam, hogy vajon most ki van még fönn és ki töpreng ugyanezen? amikor alma kicsi volt és a kanapén szoptattam éjjel a sötétben, az járt a fejemben, hogy most hány és hány kismama mászkálhat fel-alá az ordító kisbabával és ezen mindig mosolyogtam.

a másik meg a valósi válaszom a szokásos kérdésre: te melyik évszakot szereted a legjobban? én a telet nem szeretem. ez nem változott. még a hó sem hat meg, maximum arra a pár percre, amíg olyan csendben hullik és puhán pihen a tájon, majd ropog a talpad alatt... de pár perc múlva már fázom és melegre vágyom, így nem. semmiképp. a tavaszt imádom, mert végre jön az áhított meleg és azok a bizonyos ILLATOK... jaaaj, de jó. a nyár nagy barátom. az egyik legjobb. imádom a meleget, imádom a szabadságot, amit ad. de öreg vagyok már és rájöttem, hogy ezeket a 30 fokokat baromira nem élvezem már. a nap éget, mit éget, perzsel, mindenkiről folyik a víz... ááááh.

na de az ősz... van a nyálas, nyúlós ősz, ami nem szép, de olyan jó betérni egy nagy séta után a meleg kakaóra... a tél hangulata, de kevésbé hidegben... és akkor vannak azok az ajándék napok, amikor RAGYOG az őszi nap, de már csíp a levegő. a fények, a színek, a falevelek... na ez az. ezek a napok AZOK. amelyektől végem van. amikor fel KELL nyalábolnom a családot, a kutyát és menni, menni, menni... élvezni.

és szép gömbölyű narancssárga TÖKÖKET venni, jeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee :))))))))
(az emberek és a hülye mániáik :)