almáról

nekem van egy nagyon érdekes tulajdonságom. mégpeig az, hogy amikor úgy igazán NAGYON szeretek valakit, akkor még egy kicsit jobban szeretem, amikor hibázik, vagy hülyén viselkedik, sőt, amikor haragszom rá, akkor is...

nem tudom hogy van ez, de ránézek saját dühöngésem közepette és valahogy sokkal erősebben érzem, hogy mennyire sokat érzek iránta mint egy átlagos hétköznapon.

namármost másfél hónapja töltjük minden napunkat együtt almácskával, fűszerezve egy dackorszak közepével és elég sok munkával, amit így kell(ene) megoldani. egyszerre élvezem és imádom, miközben néha megbolondulok - persze komoly lelkiismeret-furdalás mellett, hogy "illik-e" olyat érezni, hogy lassan kitéped a hajad a saját gyerekedtől. tudom, hogy mindenki van, volt és lesz vele így, de akkor is.

kb. bármelyik pillanatban megjöhet, érzem legfőbbképpen a saját indokolatlan feszültségemen... így persze nem vagyok éppen türelmes már egy-két napja...
ma csajos buli volt zs-nél, persze alma is jött velem, mert most ez van, és persze voltak pillanatok, amikor masszívan kihúzta a gyufát (amit én továbbra sem tudok mindig jól kezelni, mert ez nem olyan egyszerű ám és nem mindig tudom mit csináljak vele - aki azt mondja mindig tökéletesen tudja, az szerintem hazudik és különben is, ez a naplóm, simán ér bevallani, hogy néha tehetetlen vagyok és gőzöm nincs mi legyen, nem vagyok én szuperhős).

de amikor elindultunk hazafelé és mentünk lefelé a lépcsőn, ott lépegett le a pici lábain ez a "nagy" lány, aki már buliban is volt a hatalmas göndör fejével és mindent másképp láttam és éreztem azonnal: elöntött a szeretet és a lelkiismeret-furdalás egy perc alatt (ugyan miért is voltam mérges, amikor a fél tortát a mellembe kenve akart velem smacizni miközben beszélgettem - volna :))))))

szóval. ez a kiscsaj a minden. és a gyereknevelés korántsem olyan, mint amit valaha olvastál és hallottál róla, vagy akár tapasztaltál, mert az az ominózus "24 órában" kemény próbatétel ám :) de hogy én mennyire szeretem ezt a kismacskát, az nem igaz... mindenét, imádom, szeretem, ölelem, csókolom... megzabálom.

most kicsit nehéz időszaka van és inkább azon kéne filóznom, hogy nekik ezt általában nehezebb megélni, mint nekünk elviselni, mert még kicsik és nem tudják kordában tartani a sok új érzést, amit felfedeznek magukban. de az a göndör fej és vigyor és humor vazze... imádom. és a duma, amit hazafelé levágott...

szóval nem tudom, illetve tudom: nem fekete-fehér ez a téma és tök jó lenne megint rendben lenni hormonálisan, hogy a türelmem is helyre billenjen - de imádom, egyszerűen imádom. a világ közepe ez a kislány, na. (love)