1. f.sz kivan az önjelölt lakberendezőkkel. nem a lelkesedéssel. mert az tök jó. (lenne.) hanem az okoskodással. az állandó és megállás nélküli okoskodással... sikítani fogok. lassan tényleg falramászom.
2. tegnap e. azt mondta ááááh, nem biztos, hogy jó így a szoba. nekem fát lehet vágni a hátamon. na meg köcsög vagyok és tudom, hogy nekem van igazam. ezért mosolyogtam és azt mondtam: rendezzük át. én ráérek. a textiles meg nem jött még. e. a nyakamba ugrott, puszi és ölelés. (őőő... igen, asszem elmondhatjuk, hogy ez egy intim szakma :)) szóval lelkesen áttoltam neki minden HELYESEN beállított bútort, ahogy kérte, jómagyarmódra: ki a falra, véletlenül sem térbe állítva. majd megkérdeztem: szerinted ez így jó? vagy rémes? (gyakorlati lakberendezéstan az ügyféllel - hogy lássa, nem véletlenül vagyok ott :))
e. körülnézett: ez szörnyű! hát igen. és nem csak eltűnt a harmónia, de vazze, még értelmetlen is, főleg a középen kialakult tánctér. visszarendezés. elégedett ügyfél. legalább nem filózik.
3. az első két pont teljesen különböző emberekről szól. a második ugyanis NEM okoskodás, hanem teljesen egészséges kíváncsiság, mert a valódi látvány mindennél jobb bizonyíték.
4. két mondat joe blackhez... vannak filmek, amelyeket nagyjából bármennyiszer végig tudsz nézni. és minden alkalommal élvezed. na ez ilyen. imádom. imádom. imádom. és nézem. kb. 10-edszerre :)
5. nem tudom, hogy mi számít véletlennek, mi számít jelnek, vagy mi az, amit mindenáron annak akarok venni, mert "szerelmes" vagyok. a gyerek reggel közölte, hogy az én jelem a pillangó lesz. "a ház" a pillangó utcában van. az események sodorjanak már.
6. most nem vagyok annyira jóban magammal. nem tudom ki van a tükörben. nem, nem fejteném ki. ezt most megtartanám magamnak. mint általában. na meg. még meg kell fejtenem...
7. nincs több pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése