vágyakozás

ültem reggel a kávézóban... almát bevittem az oviba, bé-t hagytam aludni, ezért összevackoltam a nők lapjával és egy lattéval. de pörgött az agyam. ahogy hajnalban is, alvás helyett. egyszerűen olyan elementáris erővel szeretném ezt a házat, annyira a "miénk"... teljesen magukkal söpörnek az érzelmek, komolyan. szóval egy idő után azon kaptam magam, hogy bambulok a kávéskanállal a kezemben és nem olvasok. elnéztem a két embert a pult mögött: a tulajdonosnőt - korombeli, nincs vészes állapotban, bár a smink azért nem ártana, és a pultoslányt - aki max. 22 éves lehet és hát, szóval... a két arc egymás mellett a fentről jövő spotlámpa vallatófényénél... a kétgyerekes anyuka arca be is vallotta minden ráncát, táskás szemét, a fent töltött éjszakákat és a gravitáció erejét. mellett a feszes, hibátlan bőrű lány leste az okostelefonját, még ez az előnytelen fény sem mutatott hibát a feszességben, a gravitáció és az évek maximális lenézésében.

hát öregszünk bassza meg. ez van.

és csak bambultam tovább, majd telefonáltam és annyira vehemensen meséltem el a tegnapelőtti "történetemet" életem első visszaadott munkájáról, hogy a könyökömmel sikeresen ki is öntöttem a kávémat. nem baj, nem baj. majd feltörli a feszes. gyorsabban mint én a zsepikkal, félkézzel, mert az okostelefonok nagyok ám.

tele van a fejem. és a szívem. és érzem előre a nagy dolgokat, miközben ezerrel igyekszem helyesen kívánni és elhinni, hogy ezek mind JÓ változások lesznek, mert azoknak kell lenniük, mert megérdemeljük. és már letisztáztam magammal, hogy igen is álmodhat nagyot az ember, mert csak akkor kerülhet ehhez közelebb, hogy ha elhiszi, hogy megtörténhet. mert megérdemli. mert mindenki megérdemli. (ami egyébként nem igaz, csak jól hangzott itt a gondolat végén.)

a végén elmenekültem. egyszerre kavartam a kávét, olvastam a nők lapját, nyomkodtam a netet, válaszoltam a hívásokra... hogy ne filózzak mégse, mert gyáva vagyok, nem is olyan karakán, mint amilyennek hisznek engem. nem. simoatásra vágyom én is és csupa jó dologra, sikerekre és valóra vált álmokra. és én is félek mint mindenki más, hogy megtörténhet-e. multitasking, mi? hülye liba vagyok.

takarítás helyett van szófosásom. 3-kor mennem kell lakberendezni. addig rendet kéne itthon varázsolnom a káoszban. nem itt ülni és pofázni...

lécciléccilécci... valahogy. nem tudom hogy.