2011. augusztus 30., kedd

balatonakali

tiszta nosztalgia volt ez a hétvége... ugyan már felújították a kisházban a konyhát, de én pontosan emlékeztem, hogy a bojler kapcsolója mellett, egészen fent, majdhogynem a plafonnál, volt egy polcocska és anno azon tartotta nagyi a nasit. imádta. ő is, én is. mindig volt fűszeres kuki, azaz akkori nevén FINCSI, és különböző csokis kekszek, mint a tere-fere meg a katica keksz... és ahogy tudott nevetni, amikor kértem kicsit...

reggelente felült a camping biciklire és kiment a helyi közérthez, igazi "akali zsömléért". én még az ágyban hevertem ki az előző napi strandolást (később bulizást), amikor ő már a konyhában tüsténkedett, mindig arra jöttem ki, hogy terülj-terülj asztalkámmal vár. lejött velem a strandra is, egyszer még a felfújható fotelbe is beült velem - ki is esett azzal a mozdulattal, de akkor is csak kacagott. na igen. nem nevetett, inkább olyan igazán gyöngyöző kacagása volt, azt hiszem így mondták.

szóval nekem ez nem csak egy ház a balatonnál... ez nagyiék nyaralója. nem az enyém, nem éváéké. az ő illata van ott még mindig. az agyam egyszerűen nem tudja összehozni az akkori kacagó, gömbölyű nagyit a mostani csontsovánnyá fogyott nagyival, aki talán már meg sem ismer amikor megyünk... nem könnyű dolgok ezek...

na mindegy. szép hétvégénk volt. első nap kivonszoltuk a kék széket a kert kellős közepére, lestük a csillagokat és éjszaáig dumáltunk. az a röhej, hogy ezt régen itthon is simán megcsináltuk, de mostanában a közhelyes fáradtságé a főszerep és idebenn jókat tudunk beszélgetni, kint a kert közepén már nem voltunk vagy két éve. szóval jók ezek a hétvégék. sokmindenre... ;o)

egyébként meg. a gyerek zeneőrült. ez már most lászik és vitathatatlan. persze az apja szája ilyenkor feltűnően a füle alá csúszik elégedetten, mert hát ő lánya :o) füreden olyat ropott egy kávézó előtt, ahol élőzene volt, hogy már az együttesnek is feltűnt. (aztán bé bement köszönteni a zongoristát, mert persze ismerte és büszkén mutatott rá: az ott bizony az Ő LÁNYA :o) utána két lyukkal arrébb egy kiváló dobos kongázott és egyéb dobolt, elképesztően bejött. ott is ugyanez, a végén már úgy nevetett a dobos, hogy odanyújtott neki két rumbatököt is a produkcióhoz :o))))) szédíti a pasikat, na. ÉN LÁNYOM :o)

és most irány a munka... falfestés ellenőrzés, anyag felkutatás, délután meg új ügyfél-szerűség, aki nem annyira értem mit akar, de meglátjuk mi sül ki belőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése