szeretem a reggeljeimet. az, hogy felhozom a reggelit nem szol senki ellen. csakis magam mellett. bevackolok a kedvenc pontomra a kanapen es kapok egy orat magamtol... magamnak. nyilvan, ha epp megoldhato - de igyekszem eszerint tervezni... meg 8 sincs es mar a kave a tarsam a vackomban.
ugyanakkor rajottem, hogy vannak emberek, akiket utalok es valamiert ma reggel megfogalmazodott bennem, hogy ezt kiirom magambol, hatha ezt a terhet lerakom. egyebkent nem is az utalat a jo szo szerintem. aki ismer, az ismeri a magabiztossagomat is, amibol azert nehez kibillenteni... de van ez a par ember (epp ketto van a fejemben, akire konkretan gondolok), aki frusztral engem. az egesz jelenletuktol felall a szor a hatamon. az egyikuk mar kierdemelte, hogy jogosan ne szeressem a hatam mogotti szemetkedessel es onnon alszentsegevel. a masik soha semmit nem tett ellenem legjobb tudomasom szerint, megis irrital, ha meglatom... lehet, hogy ez nem is a szemelyerol szol, hanem az a hatalmas igazsagerzetem tiltakozik ilyenkor, hogy a sikereiben valo sajat nem kis munkaja ellenere azert szuletni is tudni kell a megfelelo lehetosegek koze... es ez nem er, na. de lehet, hogy szimplan csak irigy vagyok. mondjuk ez nem jellemzo ram, de ki tudja. a lenyeg az, hogy meglatom valamelyikuket es erzem, hogy felmegy bennem a pumpa es konkretan frusztral a virtualis jelenlete.
van egy kozos tulajdonsaguk egyebkent. egy minimalis fellengzosseg... az, hogy ok mar annyira menok, hogy hirtelen ugy erzed minden amit te menonek ereztel eddig az valojaban egy nagy semmi, kicsit gagyi. sot ciki... (es ez komoly serulest okoz abban a bizonyos magabiztossagban...)
es en nem szeretem, ha kibillentenek abbol, amiben biztos vagyok. ugyanakkor nem lheteunk mindig azok, en ezt ertem. de a vernyomasom folosleges megemelese sem tesz jot.
egy biztos. a sznobizmus es a fellengzosseg ket olyan dolog, amit gyulolok.
es akkor mi a megoldas? altalaban azt mondanam, hogy az elso es alapveto, hogy ami idegesit, attol tartsd tavol magad. a kiiras nem segit mar erzem. nem kene tobbe rajuk neznem es kesz. de a kva kivancsisagom kulonosen fogekonnya tesz arra, hogy pont azt lessem neha, ami felidegesit.
aprocska kulonbseg, hogy ez nem is idegesit... hanem pl. blokkol. atkodolja bennem a magabiztossagot tobb apro kerdojelre, hogy lehet, hogy en nem vagyok ennyire de ennyire meno? igen... a masik ember lenezese felebreszti bennem a ketelyt, hogy jogos.e a reszerol... meg akkoris, ha egyikuknel pontosan tudom, hogy sajat onbizalom hianya keszteti ot, hogy masokat firkaljon.
en nem szeretem, ha valaki mellett gagyinak erzem magam es nem erosit, hanem elbizonytalanit.
na erre is kevesen kepesek am. es lam van ilyen is. ezen meg filozom, hogy hogyan oldjam meg, mert semmilyen felesleges stresszt nem akarok az eletembe. ilyen pillanatokban komolyan elgondolkodtat, hogy vajon mennyivel tobb a negativ hatasa a kozossegi medianak mint az egyertelmuen jo dolgok, amelyekkel segit minket...
ugyanennek a gondolatnak a menten egyebkent eszembe jutott az, hogy mennyire bennunk elnek csak ezek a gondolatok egyebkent. mi magunk krealjuk oket sokszor. a fellengzosseg mindkettejuknel egyertelmu,vegyikuknel a lenezes is kiderult sajna (NEM esett jol). de a masikuknal lehet, hogy en kepzelem csak oda, mert neha csak a sajat fejunkben el. gondolok itt olyan esetekre pl. amikor valakinek komoly tehetsege van ahhoz, hogy olyan kepet generaljon magarol, olyan erot sugarozzon, hogy szabalyszeruen elkezdesz osszemenni mellette... volt egy ilyen pasim egyszer. mar majdnem elbizonytalanodtam sajat magamban mire az agyba kerultunk, olyan komoly ferfi kepet adta le nekem, azon filoztam elotte, hogy en lehetek.e eleg jo hozza... es amikor mar nagyon kozel kerultunk egymashoz es semmi nagy durranas nem tortent, hanem o is csak egy teljesen normalis embernek bizonyult, ez az eset az eszembe vesodott... hogy sok a kepmutatas es sok felelem csak a mi fejunkben el... nosza hat felul kell rajta kerekedni. onbizalommal. hiszen o is csak ember...
ugyanakkor komoly allomasa ez a negyven eve tarto onismereti tanulmanyaimnak is... megpedig az, hogy engem a legagyizas vagy a versenyhelyzet nem inspiral, hanem blokkol. pedig ha elmeletben kene erre valaszolnom, azt felteleneznem engem ez felvertez egy "juszt is" hozzallas adta erovel... lofaxt. blokkol. elbizonytalanit a kovetkezo dicseretig... hat eszterkem. messze nem vagy te olyan eros, mint hiszed, csajszikam. ez a nagy budos helyzet. (es nem is tudom, hogy mi a megoldas, pedig nem szeretek rajonni, hogy a legnagyobb titokban ennyire kibillentheto vagyok...)
ezt csak igy a kave melle. ami lassan kihul. de a kedvenc helyemre bevackolva iszom meg... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése